A relaxációtanulás az önalakítás legcsodálatosabb útja. Pszichofitness. Kacagás, kocogás, lazítás. Bagdy Emőke népszerű klasszikusa „újratöltve”

Bagdy Emőke Pszichofitness című klasszikusa a professzor asszony egyik legjobb könyve, pszichológiai alapmű. A Kulcslyuk Kiadó gondozásában újra kapható lesz, az új kiadás zsebkönyv formátumot kapott. Mint a kiadó írja: „így rendszeresen magunkkal vihetjük, értékes segítségként azokra az esetekre, amikor napközben feszültté válunk, és szeretnénk egy kicsit megnyugodni, ellazulni, áthangolni magunkat a könyvben található egyszerű, de nagyon hatékony gyakorlatok segítségével.”

A könyv azoknak szól, akik szeretnék megismerni saját lelki működésük titokzatos világát és e tudás által olyan lehetőségekhez és készségekhez jutni, melyekkel elősegíthetik testi-lelki egészségük megőrzését, jó közérzetük, fizikai fittségük, lelki egyensúlyuk fenntartását. Azokhoz is szól ez a könyv, akik hajszoltak, fáradtak, kimerültek, szomorúak, kisebb-nagyobb „ideges tünetekkel” bajlódnak, esetleg valamilyen testi működészavar már előállt náluk.

Részletek a könyvből

„Ha úgy gondolnánk, hogy csak az élet sorsdöntő eseményeitől kell tartanunk, azok a súlyos, megbetegítő stresszek, akkor tévedtünk. A legnagyobb veszélyt éppen a sorozatos, mindennapi bosszúságok, kellemetlenségek, kudarcok, sérelmek jelentik. Egy amerikai pszichológus, DeLongis 1982-ben egy évig folyamatosan nyomon kísérte felnőtt férfiak és nők életstresszeit – ahogyan ők maguk megítélték azokat. Egyidejűleg az általános egészségi állapotot is ellenőrizték. Azt találták, hogy a túlságos sietség, a dolgok félbeszakítása, a felelősség terhe, a veszekedések, a családra jutó kevés idő együttesen és halmozottan jelentenek megterhelést, és ezzel szorosan együtt jár az egészségi állapot változása is. Akkor halmozódnak az apróbb betegségek (nátha, fejfájás stb.), amikor a stresszeket a feje fölé nőni érzi az ember. Ismét csak azt láthatjuk, hogy a helyzet szubjektív értékelése a döntőbb abban, lesz-e következménye a behatásnak, bár az is fontos szempont, hogyan küzdünk meg az ilyen szituációkkal. A helyzettel való birkózásban nem csupán a szervezet vesz részt, a lelki harcmodor is számít. A küzdőerők viszont lelki tekintetben is kimerülhetnek. Ilyenkor válunk sérülékennyé, fogékonnyá betegségekre, és az úgynevezett stresszbetegségek is így érhetik el az embert.”

„(…) a legveszedelmesebb potenciális megbetegítő stresszek a megoldatlan lelkiállapotok, főleg a tartósan hordozott negatív érzelmek, a harag, neheztelés, gyűlölet és a bűntudat. (…) a stressz megbetegítő hatása a kedvezőtlen lelkiállapottal szorosan összefügg. Ilyen minden veszteségérzés, gyász, vereséges léthelyzet, mindaz, ami szomorúságot, rezignációt, levertséget, apátiát, végső fokon depressziót idéz elő.”

„’Túlnyomó többségünktől állandó, rendszerré emelt képmutatást követelnek. Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról napra másnak mutatkozni, mint ahogyan érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk. Az idegrendszer nem üres szó, nem kitalálás. Rostokból álló fizikai test. Lelkünk helyet foglal el a térben, úgy helyezkedik el bennünk, mint a fogak a szájban. Nem lehet állandóan büntetlenül erőszakoskodni vele’ – mondja Zsivágó doktor Paszternak regényében. E bölcs megállapításban benne van a stresszhelyzetek legfőbb veszedelme, a lelki erőszaktétel. A ránk nehezedő lelki erőszak esetén nem érezzük azt, hogy kezünkben van a helyzet kulcsa, mert ez a környezeti hatalom birtokában marad. A stresszhelyzet akkor a legveszélyesebb, ha nem látszik a szabadulás. Pszichológiai válaszlehetőségeink rangsorában éppen ezért kell első helyre állítanunk a helyzet kontrollálhatóságának, bejósolhatóságának és befolyásolhatóság tudatának kedvező hatását.”

„Bámulatos bizonyítékaink vannak arra nézve is, hogyan tudja a súlyos és végzetesnek látszó, kilátástalan helyzeteket leküzdeni és túlélni az ember, ha van külső vagy belső (szellemi) lehetősége, eszköze a küzdelemre.

A koncentrációs táborok halálgyárából azok szabadulhattak ki, akik a szörnyűségek ellenére rögeszmésen hittek, bíztak a túlélésben. A szellemet nem lehet fogságba ejteni, a hit nem ismer határokat. Viktor Frankl pszichológus – maga is túlélő, egykori fogoly – a Mégis mondj igent az életre című könyvében avatott be a győzelmi esélyek titkaiba. Ha van életcél, ha értelmet tudunk adni annak, ami sorscsapásként ér, ha tanulni tudunk belőle, és meg akarjuk érteni a tragédia nekünk szóló üzenetét (mire jó ez nekem? mit tanulhatok belőle?), akkor a halálosnak látszó stresszor felett is uralkodhatunk. Akinek van miért élnie, az szinte minden hogyant elvisel, írja Nietzsche. Minden stresszhelyzetre érvényes ez az üzenet, a küzdelmet fel kell vennünk, mindig, minden általunk lehetséges módon.”

„– Az elképzelés kormányozza a világot – mondta Napóleon. Sikerembereket kérdezve az eredményeik titkairól, gyakran kiderül, hogy már gyermekkorukban megvolt az elképzelésük arról, milyen lesz az életük, és fantáziában látták magukat sikereik csúcsán. A bennünk élő felnőtt ember (a bal agyféltekei vezérlésű tudós) a gondolat, elvárás útján küld üzenetet az intuitív-érzelemgazdag ifjú embernek (jobb agyféltekei vezérlésű kreatív, álmodozó énünknek), aki ezt úgy „szolgálja” és tekinti feladatának, hogy a primitív ősemberi ösztönerőket és a szervezet mélyebb automatikus rendszerét az elképzelés teljesítésére állítja be. Így a gondolat hatalma (a gondolat elképzelése-megvalósítása) önszuggesztív úton fejti ki hatását teljes valónkon.”

„’Milyen ügyetlen vagy! Te kétbalkezes! Nem vagy képes felfogni, amit mondok!’ – mindezek kisgyermekkorunkban a jobb agyfélteke működési dominanciája miatt, az intuitív gyermekén erőssége révén beépülnek abba a szerveződési szintbe, ahol az elképzelés, benyomás valósággá válik. Így cáfolhatatlan bizonyosságként rögzül a tudatos szint alatt, azzal a törekvéssel, hogy ezt meg kell valósítani! Innen erednek azután azok a rögzött, hamis önmegítélések, amelyek boldogtalanságunk forrásai.

Szüleink beprogramozzák, megmutatják és megparancsolják, milyennek kell lennünk és mit tartsunk magunkról. Ezek a végzetes pszichológiai gének determinálják a szülői sors ismétlését, a szülői jóslatok megvalósítását, azt, hogy mi lesz velünk felnőttkorunkban. A beépült szuggesztiók pedig vakon működnek, hit, hiedelem, kételymentes, öntudatlan belső meggyőződés (úgynevezett diszfunkcionális séma) gyanánt, és egész valónk tudattalanul is ennek a szolgálatába áll.

„A csoda potenciálja gyermeki valónk örök reménységeként mélyen bennünk szunnyad, néhány emberben aktívan működik is. A nagy reménytelenségek idején azonban mindnyájunkban lábra kap és működni kezd királyi erőként. Nem véletlen, hogy az Alice Csodaországban című bölcseleti mese kis hősének kételkedésére (’valamiben, ami lehetetlen, abban nem lehet hinni’) a királynő így válaszol: Megkockáztatom a kijelentést, hogy még nincs meg a kellő gyakorlatod. Én a te korodban mindennap fél órát szántam erre. Néha már reggeli előtt hat lehetetlen dologban hittem. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy még a csodákban való bizakodás, reménykedés is értelmesebb emberi ténykedés, mint ezzel ellentétes lelki beállítódásunk kétfajta, önromboló lépése. Egyrészt a rossz kimenetelre, kedvezőtlen jövőre, sikertelenségre való irányulás, másrészt a jelen – esetlegesen rossz – helyzetének változtathatatlansági hiedelme. Normann V. Peale árnyéktologatásnak nevezte e hibás, pesszimisztikus attitűdöket, és gondolatdiétát ajánl ezekre mindannyiunknak.”

„A relaxáció fogalma nyolcszáz éves. A francia nyelvből ered (relaxation). Azt jelenti: elengedni a rabot.Testünket-lelkiállapotunkat is rabságban tarthatja a szorongás, a félelem, a stresszek által kiváltott belsőfeszültség, a rossz gondolatok özöne. Érzésvilágunkat megkötözi a düh, az indulat örvényeiben kiszolgáltatottan vergődhetünk, így nagy szükségünk van a megszabadulásra, belső szabadságra. Ha kiszabadítjuk magunkat a rossz testi-lelki, szellemi állapot fogságából, ha „elengedjük” magunkat, izmainkat, testünket, akkor ez segít feloldani mindazt, amit feleslegesen megkötöttünk. Ez energiafelszabadulással jár.”

„A relaxációtanulás az önalakítás legcsodálatosabb útja. Ehhez természetesen módszerek tekintetében gazdag választék áll rendelkezésre. Némely módszert igen könnyű megtanulni. Ilyen például Benson professzor meditatív relaxációja. Négy dolgot kíván tőlünk:

Keressünk egy csendes, nyugodt helyet, és helyezzük kényelembe testünket.

Szemünket behunyva vegyük sorra képzeletben a testünk egyes részeit, és lazítsuk el – engedjük, hagyjuk ellazulni.

Válasszunk egyetlen, a nyugalmat, belső békét kifejező szót, és ezt ismételgessük magunkban! Legyen ez a mantránk (titkos, személyes belső kulcsszó, amellyel rendszeresen dolgozunk). Minden kilégzésnél ismételjük el a szót (vagy rövid mondatot!)

Ne törődjünk a zavaró vagy elterelő gondolatokkal, ahogy jönnek, úgy el is mennek, elvonulnak, mint a felhők az égen.

Herbert Benson azt a rendkívül egyszerű relaxációs technikát kísérleti úton állította össze a zen buddhista meditáció, az autogén tréning és a progresszív relaxáció módszereiből. Ami a legjobb (hatású) volt mindegyikben, azt kiemelte, és „összerakta” egy új eljárássá. Ezt relaxációs válasznak nevezte, és alkalmi relaxációra éppúgy ajánlotta, mint rendszeres tanulás céljára.”

 

A Pszichofitness c. kötet a Nyitott Akadémia weboldalán kedvezményes áron rendelhető >>

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × négy =

hirdetés