A stresszkezelés zsákutcái, avagy édeskeserű függőségeink
Ki merjük vajon mondani, ha zsákutcában vagyunk? Sokan nem. Elkendőzzük a valóságot, pedig a változás mindig azzal kezdődik, hogy elismerem, nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, és bizony ezért elsősorban én magam vagyok a felelős. Amíg ujjal mutogatok másra, felmentve magam, nem lesz érdemi változás életemben.
Néhány évvel ezelőtt stresszkezelésről tartottam előadást egy nagyvállalatnál, ahol a szervező az előadást követően – meglepetésemre – egy kicsit megfedett, mert nyíltan beszéltem olyan problémákról, amiről nem szokás, nem illik. Ajajj – gondoltam –, ha már a szembesülés is ennyire fájdalmas, vajon milyen keserves lesz a változtatás? Fájni fog? Igen. Megéri? Bizony meg. És hányan hátrálnak meg? Rettentően sokan. De akkor milyen zsákutcákról is beszélhetünk stresszkezelés kapcsán?
Alkohol
Hányadán állsz az alkohollal? „Az még nem árt senkinek, ha a munkanap végén felszisszen egy sör, nem igaz!?” Sokszor hallunk effélét, vagy akár csináljuk is. De mikor szökken szárba a szokás hatalma, amikor már az egyből kettő, a kettőből három lesz, esetleg egy jó rövid kíséretében? Netán a kemény munkahét után a péntek és a szombat este jelenti a teljes szétcsúszást, hogy aztán némi hetedik napi másnaposság után indulhasson elölről a mókuskerék, majd a következő, aztán a rákövetkező, mígnem 5-10 év múlva egyszer csak ráeszmélünk, hogy más lett a világ, s benne mi megváltoztunk, csak épp egy nem vágyott irányba.
Gyógyszer, drog és egyéb szer használat
Itt különösen a gyógyszerre hívom fel a figyelmet. Mindenre van már bogyó. Egy egyórás tévéműsort nem lehet anélkül végignézni, hogy a legjobb, legújabb, legcsodálatosabb vitaminokra, kiegészítőkre, csillapítókra ne hívják föl a figyelmünk. Ne menjünk most el társadalomkritika irányába, de lábjegyzetet téve említsük meg, hogy mennyire rá vagyunk már szocializálva, ha valami kis gubanc akad, bekapunk egy pirulát. Úgy egyszerűbb. Ha pedig aztán ebbe a szokásrendbe növök bele, például gyerekként és azt látom szüleimnél, mindig a külső szer a megoldás, akkor a saját belső erőforrásomat, könnyen el is veszíthetem. Komolyabb lelki gyötrelmek esetén pedig újabb sajátosság lesz pont ezek miatt, hogy éppúgy a gyors megoldásokat keresem, kutatom, amelyek azonban számos problémakör esetén egyszerűen nem léteznek, s már el is árvulunk, hogy akkor most mi lesz?
Mindig elcsodálkozom, ha valaki meglepődik, hogy egy 20 éve tartó lelki kálváriát nem lehet 2 beszélgetés alatt rendbe tenni.
Alvásmennyiség
Nem kikerülhető téma. Vajon ha extrán stresszes vagy, akkor fokozott aluszékonyság jellemző rád, vagy pont ellenkezőleg: egyáltalán nem tudsz aludni? Egy praktikus kérdés: képes lennél lemondani az esti filmről, hogy nyugodtabb legyen az éjszaka? Ismersz olyanokat, akik már csak tévére tudnak elaludni? Netán már te is ilyen vagy?
Evés
Ha stresszes vagy akkor eszel, és reszkessen minden csoki vagy édesség, és ezért van az a plusz húsz kiló, vagy pont ellenkezőleg: stressz esetén csont és bőrré soványodsz pár hét alatt?
A test üzenete
Átlagosan kétévente elmegy a hangom egy teljes hétre. Nehéz pillanat ez annak, aki a szavakból él. Ilyenkor túl könnyű és olcsó válasz lenne, hogy időnként mindenki berekedhet. Nem, sosem volt még merő véletlen. A szervezet. A test mindig üzen, csak sokszor nem halljuk meg a szavait. Nem könnyű, hiszen annyi minden másra kell figyelnünk.
Te hiszed, hogy a szervezet tud üzenni? Ha még sosem volt eltörve a lábad, de épp történt egy ilyen baleset, a véletlennek tudod be, vagy felteszed végre a kérdést, miért épp most jött el a fekvőgipsz rendelte egyhetes kényszerpihenő?
Minden családban, minden ismerősi körben előfordul: valakit utolér az első szívroham. Így volt ez Gerzson esetében is. Vegyészmérnökként dolgozik kiemelten felelős beosztásban. Nagyon finom méréseket kell naponta végeznie, az egész munkakör csöpög a stressztől. 51 évesen megkapta első szívrohamát, minimum félév rehabilitáció lett volna szükséges.
A munkáltató azonban nem volt rest – három hónap után egy nappal: „Gerzson, mondd, mikor jössz vissza? Nyilatkoznod kellene.” A munkahelyi presszió napról napra elviselhetetlen volt. Visszament dolgozni, eltelt négy hónap, következett a második szívroham. Egészségügyben dolgozóktól többször hallottam: „a harmadik már elvitte volna!”. Szerencsére Gerzson olvasott a jelekből, még ha kicsit későn is, és váltott. Nekünk miben kellene váltanunk?
Dohányzás
A világ legnagyobb cigarettafogyasztó nemzetei közé tartozunk egy főre vetített átlagban. Te csökkented, vagy növeled ezt az átlagot?
Belső mérgek, avagy a gondolatok mételye
Két nagy lelki főbűn biztosan van: az egyik a panaszkodás, a másik a magyarázkodás. Sorsok ezrei, ha nem tízezrei kerülnek vakvágányra e két szokás miatt, mellyel egyébként is csak ideig-óráig odázhatjuk el az elkerülhetetlent: a felelősséget előbb utóbb vállalni kell majd életünkért. Erről részletesebben már beszéltünk korábban is A panaszkodás és a magyarázkodás zsákutcája címmel.
„Ha azt teszed, amit mindig is tettél, azt kapod, amit mindig is kaptál.” (Anthony Robbins)
Ergo, ha nem változtatok semmit, akkor ugyanolyan stresszes lesz az életem, mint eddig volt, ugyanazokkal a hibákkal, tévutakkal, zsákutcákkal, ami eddig is körülvett. A változás azonban lehetséges. Mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint, amit eddig tettünk, csak mondjuk végre ki, mindazért a rosszért, ami felnőttként körülvesz, mi vagyunk elsősorban felelősek.
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
