„A szingliség normális állapot a modern világban.” Lehet-e boldognak lenni társ nélkül? Egyedülállókat kérdeztünk

Régebben stigmának számított, ha egy harminc fölötti nő vagy férfi egyedül élt. Ma már teljesen más ennek a megítélése,

Helen Fielding angol író szerint a szingliség normális állapot a modern világban. Szinglinek tekinthetők azok a 20 év feletti hajadon nők és férfiak, akik társ nélkül élnek és nincs gyermekük.

A KSH Mikrocenzus 2016 – 11. Szubjektív jóllét című kiadványában szereplő adatok szerint 2016-ban több mint 463 ezer szingli férfi élt az országban és 753 ezer egyedülálló nő (utóbbiak aránya a népességben 7,9 százalék, arányuk a nők között 15 százalék).

Tolvaj Vica különböző nemű és életkorú egyedülállókat kérdezett arról, hogy miként élik meg a szingli létet. Klasszikus értelemben véve nem mindegyikük szingli, néhány válaszadónak van gyermeke.

Katalin (58), hat éve egyedülálló

„Idős vagyok, három gyermekem van, de csak egy gyerekről kell már gondoskodnom. Nagy a felelősség a vállamon a gyerekeimmel kapcsolatban. A szüleim is élnek még, róluk is kell gondoskodnom. Hamar elfáradok, jó lenne, ha nem lennék egyedül.”

Móni (31), öt éve szingli

„Elhagyott a párom, és elég hosszúra nyúlt a regenerálódásom. Azóta csak futó kapcsolatok vannak az életemben, komoly nem nagyon. Pillanatnyilag elég így, bár ha jönne valaki, akivel komolyra fordulna a kapcsolat, nem bánnám.”

Virág (34), egy egyedülálló

„A sokadik romboló kapcsolatomban eszméltem rá arra, hogy többet érdemlek annál, amit kapok; kiálltam magamért, még ha fájt is. Elküldtem. Ezentúl csak olyan embert engedek be az életembe, aki felvállal, viszont szeret, aki saját magáért is felelősséget érez, egészséges lelkületű férfi, és én nő lehetek mellette. Életemben először nem tragédiaként fogom fel az egyedüllétet; élvezem, van időm magamra, a barátaimra, a kedvteléseimre. Ehhez hozzátenni lehet, de elvenni belőle többé már nem! Nem engedem.”

Maja (20), egy hónapja szingli

„Három éve éltem párkapcsolatban, amikor elkezdtem az egyetemet. Kollégista voltam, a sok program és a bulik miatt kevesebb időm jutott a páromra. Közben megismertem valakit, akivel egymásra találtunk. Szakítottam a barátommal, de közben elvesztettem az irányítást az életem és az érzéseim felett. Szerettem volna, ha összejön a kapcsolat a másik sráccal, de úgy éreztem, időre van szükségem. Nem tudtam egyik kapcsolatból a másikba ugrani. Úgyhogy úgymond két szék között a pad alá estem. (…) Egyelőre pozitívan látom a dolgokat. Szabadságra és kötetlenségre van szükségem, amit most meg is kaptam. Rengeteg dolgot szeretnék még kipróbálni, de amíg kapcsolatban éltem, nem volt rá lehetőségem. Új fejezet nyílt az életemben, és csak rajtam múlik, hogyan használom ki.”

Marietta (44), két éve van egyedül

„Kislányom apukája úgy döntött, visszatér a régi életmódjához: haverok, buli… Ezt ennyi idősen már nem tudom tolerálni, így inkább az egyedüllétet választottam. A kislányom mellett férfiakkal ismerkedni még nem próbáltam, úgy érzem, egyelőre az ő kis világa, biztonsága miatt nincs még itt az ideje. Rengeteg szeretetet kapok a kislányomtól és a három kutyánktól. Mondhatnám, hogy a munka és a háztartás mellett meghalni sincs időm. Én döntöttem az egyedüllét mellett, de nagyon nehéz, nemcsak a feladatok és a felelősség miatt. A női énem szabadságon van – próbálom így felfogni.”

Timi (37), több, mint két éve szingli

„Sokáig azért voltam szingli, mert bizonyítani akartam magamnak és másoknak. Bizonyítani azt, hogy egyedül is megy, egyedül is képes vagyok rá, meg tudom csinálni. És tényleg! Most, hogy már nem a bizonygatással vagyok elfoglalva, végre lenne időm egy társkapcsolatra is. Hiszek a szerelemben, és abban, hogy megtalálom azt, aki hozzám való. Nálam a szerelem nem egyenlő a lila köddel. És amíg várok rá, addig élem az életem. Máshogy, mint eddig… Szeretek egyedül lenni, nagyon is. Van időm mindenre, azt csinálok, amit akarok és akkor, amikor kedvem van hozzá. Szerencsésnek tartom magam azért, mert így is egész az életem. Szeretem, amit csinálok, és szeretek így élni. Viszont érzem, hogy továbblépnék, azaz megosztanám az életemet valakivel.”

Laci (22), három éve egyedülálló

„Eddig csak párkapcsolatban éltem, egy 2 és egy 3 éven át tartó kapcsolatom volt, tele kötöttségekkel. Amikor a legutóbbi véget ért, elhatároztam, hogy egy kicsit visszaveszek. Nem szeretem a kötöttséget, jó most szabadúszónak lenni. Csapongok, nem hiányzik most a párkapcsolat, ettől függetlenül szeretek flörtölni, csajozni, sokat randizgatni, de semmi komolyra nem vágyom.”

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy + 11 =

hirdetés