Szüret elé. A szőlő és a bor himnusza

Piero Berton

A szőlő és a bor himnusza (id. Kozma Pál fordítása) 

Földanya becézi szőlő-
Gyermekét, ringatja s fénylő
diadémként díszlik a dombokon,
S palástként terül el a síkon.
Nászútra kél a tavaszi szellő
szárnyán a virágpor,
mely bogyót nemz a virágokon,
és melyet megtölt zamat, cukor.

„A szőlő meghódította a Földet,
S a Föld véle teljessé lett.
Lombja fedi a hegyeket,
S a cédrusokkal ölelkezhet.”

Édes must már hordóban,
táncolva és csillogva forr,
Lélegzik a születő bor,
S az ég fürdik illatában
És a bor mint zúgó patak,
Csengve, bongva szívre árad,
Felébreszti a szerelmet,
S a békéről zeng az ének.

„A szőlő meghódította a Földet,
S a Föld véle teljessé lett.
Lombja fedi a hegyeket,
S a cédrusokkal ölelkezhet.”

 

Fotóink Csobáncon készültek, a Szent György-hegyre néző szőlőhegyen. Kattintással nyithatók meg nagyobb méretben

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenkilenc + 14 =

hirdetés