Nyári délutánon a nők bőre fedetlenül fénylik a napon. A hajuk nedvesen omlik a vállukra, ahogy kilépnek a folyóból, aztán megrázzák a fejüket, vízcseppek röpködnek szerteszét, mint az átlátszó, szomorú szavak. Minden lüktető virág, minden fonódó szél és hajlékony fűszál illata barnára szelídül a testükön, a hajukban, a szájuk zamatos, szelíd ízében, és borzongatón köszön … Bővebben: A tél nyara a nő