A természetközelség pazar illúziója. Bérelhető apartmanokkal csalogatják a turistákat Milánó erdősített toronyházaiba

Amikor 7-8 éve megjelentek az első látványtervek Milánó különleges toronyházairól, szó szerint földtől elrugaszkodott ötletnek tűnt, hogy a 87 és a 119 méter magas épületek homlokzatból aszimmetrikusan kiugró teraszaira, balkonjaira 20 négyzetméternyi erdőt fognak telepíteni, 480 nagyobb, 300 kisebb fát, 15 ezer évelő és talajtakaró növényt, cserjét. A terveken impozáns látványt nyújtottak a magasba nyúló zöld épületek; a toronyházak a Függőleges Erdő – Bosco Verticale – nevet kapták. 

A felfelé terjeszkedő, mesterséges erdő ma már valóság – turistacsalogató látványosságként Milánó hírnevét öregbíti.

Fotó: Patrick Bombaert, flickr

Az épületek kb. 50 ezer négyzetméternyi családi házas területnek felelnek meg, 113 apartmant foglalnak magukban. 

A növények követik az évszakok váltakozását, a fák télen elveszítik a lombkoronájukat, késő tavasztól késő őszig láthatók teljes pompájukban. 

Az ikertornyok kiadó apartmanjai vonzzák a fizetőképes turistákat. Az élménynek megkérik az árát: szezontól függően 75-350 ezer forintnak megfelelő euró egy éjszaka. Az apartmanok szobái, teraszai a természetközelség illúzióját adják. Költséges illúzió, bár kétségtelenül nagy építészeti bravúr.

A Függőleges Kert érdemi haszna: a növényzet szűri a szállóport, oxigénné alakítja a széndioxidot, árnyékolja a lakásokat, védelmet nyújt a nyári túlmelegedés ellen, természetes hangszigetelő. 

A növények kiválasztását botanikusokból álló csoport segítette évekig tartó kutatómunkával. A növények gondozása, az erdő karbantartása a társasházak feladata.

Tulajdonos: Hines Italia SGR S. p. A. | Építészet: Boeri Studio

https://eletszepitok.hu/lombhazak-a-nagyvilagbol/

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.