A termőföldtől a tányérig. 50 alapvető kérdés a mezőgazdaságról és a táplálkozásról. Szemléletformáló könyv
A Földön jelenleg 7,6 milliárd ember él (a Worldmeter weboldalon a számláló ennél többet kalkulál), és közülük legalább 800 millióan (az UNICEF szerint 870 millióan) krónikus éhezésben szenvednek, vagyis nem tudnak hozzájutni a mindennapi létfenntartáshoz szükséges 2200 kilokalóriát tartalmazó ételhez. Az alultápláltság minden harmadik gyermeket érint a fejlődő világban. Egymilliárd embernek tápanyaghiánya van fehérjékből, vitaminokból és ásványi anyagokból. A tápanyaghiánytól legyengült szervezet könnyebben betegszik meg, és az átlagnál rövidebb ideig él.
Érdemes végiggondolni ezeket a számokat. Döbbenetes adatok!
Többek között erről is beszámol Marc Dufumier francia agrármérnök a könyvében. Tudós emberként az agroökológia ügyét támogatja; a megalapozott elemzésekben és bizonyított tényekben hisz, valamint abban, hogy ezt a tudást tovább kell adni, hogy az emberek hiteles és világos képet kapjanak arról, mi kerül (mi nem kerül) a tányérjukra. A kötet A termőföldtől a tányérig címmel a Corvina Kiadó gondozásában jelent meg magyar fordításban (fordító Horányi Krisztina). A szerző 50 olyan alapvető kérdésre ad választ, amely a mezőgazdasággal és a táplálkozással kapcsolatos, s bár gyakran hallunk ezekről, mégis sok tévhit vagy dezinformáció lát napvilágot ezen dilemmák kapcsán.
Dufumier könyve elgondolkodtató olvasmány, szemléletformáló erejű, komoly hatást gyakorolhat többek között a fogyasztási-vásárlási szokásainkra, sőt, az étrendünkre is. A könyv célja nem az elrettentés, noha nyomasztó adatokkal és dilemmákkal szembesít: mi vár a bolygóra, az emberiségre? Mit tudunk tenni saját hatáskörben, s ez mire elegendő…? Milyen rögzültségeket, szokásokat kellene újragondolnunk a fizikai jólétünk, a családtagjaink, szeretteink egészségének védelme érdekében?
Néhány kérdés azok közül, melyekkel Dufumier a könyvben foglalkozik:
- Valóban rákkeltő a glifozát?
- Miért íztelen a legtöbb paradicsom?
- Miért nem sazbad télen epret venni?
- Jobb a palackos, mint a csapvíz?
- Ártalmas-e az egészségre a tehéntej?
- Túl sok húst eszünk?
- A városok felemésztik a vidéket?
- Eleget termelünk a Föld 7,6 milliárd lakosának táplálásához?
- Hogyan csökkentsük az élelmiszer-pazarlást?
- A klímakonferenciák csak öncélú rendezvények, mindenféle eredmény nélkül?
- Környezetkímélők-e a bioüzemanyagok?
- Kihialóban vannak-e a méhek?
- Bízhatunk-e még a biocímkékben?
- Holnap már rovarokat fogunk enni?
- Divat a slow-food?
Elgondolkodtató részletek a kötetből:
Világviszonylatban 1,3 milliárd tonna élelmiszert pazarlunk, ami az össztermelés egyharmada. Ezen pazarlás mellett rengeteg ember alultáplált vagy éhezik. Az élelmiszerfelesleg nem jut el a legszegényebb országokba.
Három csoportját lehet megkülönböztetni az aránytalanságot előidéző (túl)vásárlóknak: az első csoportba a pazarlók tartoznak, akik mindig meghagynak valamit a tányérra kitett ételből, és több tíz kiló élelmiszert dobnak ki, amikor lejár azok szavatossági ideje. (Magyar vonatkozás: a NÉBIH 2017-ben publikált kutatása szerint Magyarországon 68 kg az egy főre eső éves háztartási élelmiszer-hulladék becsült mennyisége. Magyarországon a Magyar Élelmiszerbank Egyesület igyekszik hatékonyan elosztani a felesleget.)
A második csoportba a falánkok tartoznak, akik túl sok húst és tejet fogyasztanak; Dufumier szerint ez az étrendi problémán túl elsősorban energetikai kérdés. A tányérjukra kerülő egy állati kalória termeléséhez 3-10 növényi kalóriát kell felhasználni. A hús nagy részét a gazdag országokban fogyasztják, az állatokat tápláló növényi fehérjéket viszont a szegény vagy feltörekvő országok termőföldjein termelik.
A harmadik csoportba a bioüzemanyagok tartoznak, a szerző szerint ez a csoport talán a leginkább nyugtalanító, mert a jelenség egyre terjedőben van. Élelmiszereket – kukoricát, cukrot, olajat stb. – vásárolnak az etanolt és biodízelt előállító üzemek, hogy ezzel itassák az autóinkat, ahelyett, hogy ezek az élelmiszerek a legelesettebbek asztalára kerülnének.
Az éhínség és az alultápláltság a jövedelmek közti egyenlőtlenség miatt van jelen a világban, nem pedig az elégtelen élelmiszer-termelés miatt. Az emberiség megfelelő táplálásához fejenként és évente kb. 200 kilogramm gabonát vagy ennek megfelelő mennyiségű burgonyát, maniókát, édesburgonyát stb. kellene termelnünk úgy, hogy ennek a mennyiségnek csak kis részét fordítjuk az állatok táplálására. A könyv írója szerint a Föld ennél sokkal jobban teljesít: 120-130 kilogrammal többet termel a szükségesnél…
Lehet, hogy egy nap nem lesz elég vizünk?
Ebben a fejezetben a szerző rávilágít arra, hogy a mezőgazdaság (beleértve az állattenyésztést) messze a gazdaság legnagyobb vízfogyasztója. A mezőgazdaság által a felszíni és a föld alatti rétegekből lecsapot víz a világon kinyert összes vízmennyiség közel 70 százaléka, vagyis sokkal több, mint az ipar (20%) vagy a háztartások fogyasztása. Ez a vízmennyiség elsősorban a növények öntözésére szolgál, és csak nagyon másodlagosan az állattenyésztés igényeit elégíti ki. Marc Dufumier szerint súlyos konfliktusok elé nézünk a városok és a vidék között a vízhasználat miatt. Ezek a feszültségek már érezhetők az észak-afrikai városokban; a helyzet drámaivá vált Indiában a Gangesz völgyében, ahol túlzott mértékben szivattyúzták öntözés céljára a föld alatti vízrétegeket, melyeknek egyre csökken a szintje. Szerkesztői megjegyzésként magyar vonatkozásról is informál a könyv, mely szerint Magyarországon is ez a helyzet, különösen kritikus a Duna-Tisza közén, azon belül is a Homokhátságon.
A félsivatagos vidékeknek szinte mindegyike szenved már a talajok igen nagyfokú szikesedésétől.
Konklúzió: könnyen lehet, hogy a közeljövőben vízhiánnyal kell számolnunk. Az agrármérnök szerint csökkentenünk kell ennek a természeti forrásnak az öntözésre fordított részét, jobban hasznosítva a mezőgazdaságban az esővizet.
Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akiket komolyan foglalkoztat bolygónk sorsa, az emberiség jólléte. A francia agronómus, kutató és tanár tucatnyi könyv szerzője – ez az első könyve magyarul. Azokat a kérdéseket gyűjtötte egybe, amelyeket a leggyakrabban tettek fel neki, és megpróbált válaszolni rájuk mindenki számára érthető stílusban.
A 160 oldalas könyv e-könyv formájában is megvásárolható.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.