Add tovább, mert lesz még hidegebb is. Givebox. Ruhaneműk, cipők adhatók le, vihetők el a nyitott adománypontokon
//A tavalyelőtti kemény tél egyik nagy visszhangot kapott jótékonysági megmozdulása volt a Szabadfogas akció; tömegeket mozgósított, országszerte kikerültek a jobbára civilek által felajánlott télikabátok a közterületekre. Külföldi példát ültettünk át hazai viszonyokra. A szibériai hideg ráirányította a figyelmet a fedél nélkül élők sanyarú helyzetére; a közösségi médiában futótűzként terjedtek a képek fogasokon lógó nagykabátokról, szelfikről. Írtam akkor egy jegyzetet (a cikk végén láthatod), amit nem mindenki értett, nem ezt várták ezen a felületen. Kritikával illettem a látványakciót – páran számon kértek miatta. (21 évesen főiskolásként szakmai gyakorlat címén fél évet töltöttem hajléktalanszállón, szociális munkásként van némi rálátásom az ellátórendszer működésére és a problémakörre.)
A Szabadfogas akció – ahogy várható volt – végül pár nap alatt be is fuccsolt. Tele lettek az utcák télikabátokkal, de a rászorulókat (sem a hajléktalanokat, sem a tanyákon fagyoskodó időseket) nem különösebben hatotta meg. Egymást hatottuk meg voltaképpen ezzel a jótékonysági izgágasággal. Az élelmesebb embertársak ellenben rárepültek a kitelepített ruhaneműkre s elkezdték kiválogatni az értékesíthető darabokat…
Budapest egyik elegáns sétálóutcájában, egészen pontosan a Lövőház utca 29. sz. alatti társasház bejáratához évek óta ki van állítva egy nyitott polc, felette egy tábla látható Givebox – Adománydoboz – felirattal.
Van, hogy a polc teljesen üres, van, hogy pár ruhadarab és egy-egy cipő árválkodik rajta, s van, hogy tele van elvihető ruhaneművel. Bárki vihet bármit (jellemzően öltözéket), s bárki elvihet bármit onnan. Soha nem látok földre szórt holmikat, legfeljebb a ruhák és a lábbelik vannak kicsit felforgatva a polcokon, és ebben az elegáns, forgalmas sétálóutcában a Givebox látványa sem zavar senkit – a közelben lakókra, vendéglátósokra gondolok. Beszüntethették volna, mondván, zavarja az utcaképet. Akkor is nyitva állt, amikor az emberek nagy elánnal hordták megunt, kinőtt, elhasznált télikabátjaikat az utcára (szellőztetni). A Givebox híre nem söpört végig a Facebookon, szép csendben túlélte a Szabadfogast.
Mit tehetsz? Például utánajárhatsz, hogy van-e lehetőség Giveboxot nyitni a lakókörnyezetedben? Megkérdezheted a lakótársakat, az önkormányzat illetékesét. A Lövőház utcai Giveboxot a társasház közös képviselője hívta életre, és a jó fej lakóközösség partner volt ebben.
Nem pusztán szociális érzékenységre vall egy nyilvános adománypont; praktikus haszna is van, hisz nem feltétlenül csak szegények és hajléktalanok vihetnek el holmikat. (Külföldön számos példa akad erre, s nemcsak ruhaneműnek, hanem könyveknek és gyerekjátékoknak is rendszeresítenek magánkezdeményezésre Giveboxokat. Érdemes lenne bevezetni bölcsikben, ovikban, iskolákban is.) A rászorulókat – és a tavalyi jegyzetem erre hívta fel a figyelmet – egész évben lehet segíteni karitatív szervezeteken, szociális intézményeken keresztül.
Nyitókép INNÉT
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
