Advent napjai. Karácsony körüli népszokások

Túl vagyunk a Borbála napon, a Luca napon, írtunk a betlehemezésről is. A karácsonyhoz kapcsolódó népszokásaink sora ezzel még nem ért véget, sok más népi hagyomány kötődik az ünnephez.

A karácsonyt megelőző kilenc napon szokás volt az úgynevezett Szentcsalád-járás, amit szentkilencednek is neveznek. Ez a kilenc napon át tartó szálláskeresési népszokás a Magyar Katolikus Lexikon szerint 20. század elején keletkezett, és a Betlehembe érkező és ott szállást kereső gyermekét váró Mária és József tiszteletére 9 család összeáll, és a Szent Családot ábrázoló képet egymáshoz hordozzák december 15-től karácsonyig, hogy szállást adjanak nekik az egyes otthonokban előkészített oltáron.

A veszprémi Padányi Katolikus Gyakorlóiskola alsó tagozatosai évek óta őrzik a Szentcsalád-járás hagyományát.
Fotó: Padányi Katolikus Gyakorlóiskola

 

Némely vidékeken a kántor vagy a pap gyermekek kíséretében házról házra járva bekopogott az ablakon, és megkérdezte, beengedik-e Isten igéjét. Ez volt az ostyahordozás Ha megengedték, énekeltek és ostyát osztottak. A házban ezt hálából lencsével, mákkal, aszalt gombával vagy éppen szilvával viszonozták, annyival, amennyi a gyermekek tányérjába belefért.

A pásztorok december 24-én egy nagy csomó vesszővel járták a házakat és jókívánságokat mondtak – ez volt a pásztorok vesszőhordása. A jókívánságot a gazdasszony elfogadta, a kötényével húzott egy vesszőt és megcsapkodta vele a pásztor lábát, hogy az soha ne késsen és friss legyen. Ezt követően megajándékozta vagy megvendégelte a pásztort és a vesszőt a sarokba állították, hogy és tavasszal azzal hajtották a legelőre az állatokat.

Vesszőhordozás
Fotó: Sulinet

 

Karácsonykor és az adventi időszakban kántálással, azaz énekes, verses köszöntéssel járták házról házra elsősorban felnőttek, de déli órákban gyerekcsoportok is művelték ezt a hagyományt. A karácsonyi kántáló énekek közül a Csodapásztorok kezdetű dal első ismert alakja már egy 1651-es egyházi énekgyűjteményben is szerepelt. Engedélykérést követően a házban vagy az ablak előtt adták elő.

Sárospatakon még ma is őrzik a karácsonyi kántálás hagyományát
Fotó: Pataki Visszajáró

 

Fotó: Magyar Néprajzi Lexikon

István napjától – december 26 – újévig regősök járták a vidékeket, akik énekeikkel csupa jót, bőséget, szerelmet kívántak, és persze cserébe adományt vártak.

December 27-én a templomban borszentelést tartottak, a pap megáldotta a családok által bemutatott borokat. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak: beteg embert és állatot gyógyítottak vele, öntöttek bele a boroshordókba, hogy azok tartalma ne romoljon meg.

December 28-án, Aprószentek napján a vesszőzés a szerencsekívánás egy különös fajtája volt: a szomszédba küldött gyermeket volt szokás megvesszőzni. Ezzel a hagyománnyal emlékeztek a Heródes rendeletére kivégzett betlehemi kisgyermekekre. A megvesszőzés célja az volt, hogy a gyermek egészséges maradjon.

Összeállította: Király-Dobos Beatrix | Nyitókép: KaposvarMost.hu

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × öt =

hirdetés