Advent napjai. A gyertyák története
Mivel télen, különösen decemberben szívesen gyönyörködünk a gyertyák meleg fényében, és az adventhez is szorosan kapcsolódnak, ezért a mai adventi összeállításunk a gyertyák történetéről szól.
A gyertyákat több, mint ötezer éve használják fényforrásként is és ünnepek kísérőelemeként is. Az első gyertyákat az egyiptomiak használták oly módon, hogy a gyertyát vagy fáklyát megáztatták állati zsírban.
Bár már az egyiptomiak is használtak kanócos gyertyát ie. 3000 körül, mégis a rómaiak találmányaként tartják számon a kanóc kifejlesztését, melyet az olvasztott faggyúba vagy méhviaszba mártott papiruszba tekertek. Ezeket a gyertyákat használták az otthonaik megvilágítására, utazásaik alkalmával és vallási összejöveteleiken egyaránt.
Más korai civilizációk is fejlesztettek ki maguknak gyertyát, így Kínában a kanócos gyertyákat papírhengerekben olvasztották, rizspapírt használva gyertyabélnek, és a viaszt egy őshonos rovarból nyerték, amit magokkal kevertek. Japánban a viaszt diófából nyerték ki, míg Indiában a fahéj fájának gyümölcsét főzték, és így készítették a viaszt.
A korai nyugati kultúrákban eleinte az állati zsírokat használták, majd a középkorban Európában megjelentek a méhviaszból készült gyertyák, ami jelentős fejlődésnek számított, mivel nem volt füstös a lángja és illata is kellemesen édeskés volt. Mivel azonban a méhviasz drága volt, így az egyházi ceremóniákon kívül leginkább csak a tehetős családok használták.
A faggyúgyertyák terjedése következtében a 13. században céhek alakultak készítésükre. Házról házra jártak, hogy a háztartási zsírokból gyertyát állítsanak elő.
A 18. században a bálnavadászat növekedése a gyertyák előállításában is újítást hozott. Az ámbrás cet olajából kinyert viasz tulajdonságaiban hasonlított a méhviaszra, azaz nem volt kellemetlen szagú és sokkal erősebb fényt biztosított. Így az első, maihoz hasonló gyertya cetvelő viaszából készült.
1820-ban egy kémikus, Michel Eugene Chevreul felfedezése kapcsán kivonták a ma is elterjed sztearinsav gyertyaösszetevőt. 1834-ben Joseph Morgan segítségével gyertyaöntő gépezet készült, így a gépesített termeléssel már megfizethető tömegáruvá vált. A paraffinviaszt az 1850-es években vezették be, mikoris megtanulták a vegyészek a természetben előforduló viaszos anyag, a kőolaj finomítását. A gyertya ezáltal tisztábban ég, csak sajnos alacsony volt az olvadáspontja, amit keményebb sztearinsav hozzáadásával próbáltak kiküszöbölni.
A villanykörte 1879-es megjelenésével a gyertyagyártás csökkenni kezdett.
A gyertyák népszerűsége a 20. század első felében fellendült, majd a 80-as évektől mint dísztárgy, hangulati elem, ajándék, növekedésnek indult a forgalma, és ma már számtalan formában, széles színvilágban, gazdag illatválasztékkal tömegcikké váltak.
Meleg fényük ennek ellenére az ünnepiességet, a romantikát, a nyugalmat és a kellemes hangulatot árasztja.
Összeállította: Király-Dobos Beatrix | Nyitókép: Real House Design
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.