Holdkórosok bizarr éjszakái – Alvajárók meséltek különös élményeikről

Holdkórosnak nevezik azt, aki alvás közben felkel, jár, és úgy cselekszik, mintha ébren lenne, de ébredés után semmire nem  emlékszik. Az alvajárás (szomnabulizmus, noktambulizmus) az alvás közben előforduló neurológiai problémák csoportjába tartozik. Az alvás bármelyik fázisában előfordulhat. Egyszerű tevékenységek, mozdulatok – felülés, felállás, visszafekvés – épp úgy jellemzőek lehetnek rá, mint az összetett cselekvések, például a takarítás, az utcai séta vagy az autóvezetés. Az alvajárás állapota harminc másodperctől harminc percig is tarthat. Négy különböző esetet ismertetünk, az érintettek mondják el élményeiket.

Festmény: Maximilian Pirner

Márti

  • Három és fél éves fiam rendszeresen átjön hozzánk éjszaka, és reggelig közöttünk alszik. A napokban is ez történt. Felébredtem, amikor átjött, és bebújt mellénk az ágyba. Kora reggel a hangjára ébredtem, ami önmagában nem is lenne meglepő, hiszen mindig korán felkukorékol bennünket. Amin megdöbbentem az az, hogy nem a hálószobában voltam, hanem a gyerekszobában, és a fiam ágyában feküdtem. Nem szoktam az ő ágyában aludni, fogalmam sincs, mikor és hogyan kerültem oda. Kérdezgettem a férjemet és a fiamat, látták-e, amikor átmentem, de egyikük sem érzékelte, mindketten aludtak. Feltételezem, holdkórosan keltem ki a franciaágyból és sétáltam át a gyerekszobába. Az alvajárással sokan viccelődnek. Egyáltalán nem volt szívderítő azzal szembesülni, hogy nincsenek emlékeim az éjszakai sétámról. Hozzáteszem, nem ittam alkoholt, és nem szedek gyógyszereket sem.

 

Gábor

  • Nem sűrűn, de szoktam álmomban járkálni. Minden alkalommal, amikor felébredtem, már az ágyamban voltam. Volt példa rá, hogy az anyukám ágya fölött álltam, amíg fel nem ébredt és vissza nem tessékelt az ágyamba. Előfordult, hogy csavarhúzót kerestem rajtuk az éjszaka közepén koromsötétben, volt, hogy a fürdőben szöszöltem, s az is megesett, hogy kulcsot tartva a kezemben menni készültem valahova, csak akkor is visszatessékeltek aludni. Volt olyan is, amikor az öcsém ágya mellé álltam éjszaka és percekig vele morogtam értelmetlen dolgokon. Reggel hihetetlen volt, amikor mesélték – semmire nem emlékeztem. Számomra nem különösebben volt ijesztő, de a családtagjaim néha nagyokat néztek.

 

Andi

  • Ötéves kisfiam mellett tapasztaltam meg, hogy az alvajárás igenis létező jelenség, addig valahogy nem hittem el. Nem gyakori nála, de párszor előfordult, hogy éjszaka felkelt, kisétált a nappaliba, vagy a szobájában körbe-körbe járkált, miközben láthatóan nem volt éber. Ilyenkor visszakísérem az ágyába és alszik tovább, mintha nem történt volna semmi. Bízom benne, hogy az éjszakai járkálás abbamarad nála – féltem, hogy a sötétben megbotlik valamiben vagy megüti magát.

 

Eszter

  • Nagyjából iskolás koromban tetőzött, az alsós éveimben, tehát úgy 5-10 éves korom között. Volt, hogy nem emlékeztem semmire reggel, de olyan is, hogy közben félig magamnál voltam, és iszonyú dührohamot kaptam, mert a világ úgy kezelt, mint aki nincsen magánál, pedig nekem akkor és ott minden áron kellett volna egy zsebkendő, csak nem tudtam ezt megfogalmazni. Jöttek a szavak, de egyik sem úgy, ahogyan kellett volna, és csak sírtam-sírtam, mert nevettek rajtam. Legtöbbször csak járkáltam, és összefüggéstelenül beszéltem. Ha visszakísértek az ágyba, rendben lefeküdtem. Nagyon ritkán volt ez a félig éber állapot, olyankor tényleg nem tudtam magamról, a rendezett gondolatmenet szóba sem jöhetett. Egy frusztrációs momentumba tudtam belekapaszkodni – szomjas vagyok, folyik az orrom, pisilni kell -, azok mentén próbáltam segítséget kérni, pedig éberen nem tettem volna. Visszagondolva szörnyű állapot. Őrültnek érzed magad, és nem tudsz ebből a helyzetből kijönni. Veszélyes szituációba szerintem nem kerül az, aki józanul nem menne bele ilyesmibe, nem másztam volna ki az ablakon, és ehhez hasonlók. A szüleim több kivizsgálásra elvittek, de pszichológushoz nem mentünk – felnőttként kellett rájönnöm, mennyire hasznos! Az alvajárással annyi a gond, hogy nem emlékszünk arra, mit akartunk, de bármennyire hihetetlen, ebben az állapotban autót is lehetne vezetni.

 

hirdetés 

hirdetés 

A kiváltó okok

Az alvajárás hátterében gyakran szorongás, erős stressz vagy kimerültség áll. A kisebb gyerekeknél viszonylag gyakori, 10 százalékuk életében legalább egyszer felkel éjszaka, s tudatlanul járjál a szobában vagy a lakásban. Statisztikák szerint a felnőttek 4-5 százaléka érintett csupán. Ha ritkán fordul elő, nem kell túl komolyan venni, de ha rendszeressé válik, indokolt lehet neurológiai szakrendelésre bejelentkezni. Az alvajárás mentális betegségek kísérőjelensége is lehet: gyakrabban fordul elő skizofréniásoknál, szorongásos zavarokkal küzdőknél, gyakrabban diagnosztizálják migrénben szenvedőknél, illetve Tourette-szindrómásoknál (tikkeseknél) is. Pszichotóp gyógyszerek is kiválthatják az alvajárást.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × 4 =

hirdetés