Ami igazán számít. Hogyan bánjunk jól magunkkal és másokkal? Szakmai tudását és tapasztalatait remek kötetben összegezte Pál Feri
„Fontos, hogy önmagunkról ne tűzoltásszerűen igyekezzünk gondoskodni, hanem rendszeresen, és meg tudjuk mondani, melyek azok a minimumok, amik a hosszú távú egyensúlyunkhoz kellenek”. (Pál Ferenc)
Hogyan bánjunk jól magunkkal és másokkal? Két egymással szorosan összefüggő dilemma – szükségszerűség – egy kérdőmondatba sűrítve. Pál Feri könyvének már a címe is fontos ön- és emberismereti (alap)kérdéseket feszeget. Gondoljuk csak végig: hányszor késztet bennünket önreflexióra a gondolat, hogy hogyan bánunk magunkkal? (Pedig nem mindenkinek megy könnyen az önelfogadás.) Majd gondoljuk végig: mennyire foglalkoztat bennünket az, hogy hogyan bánunk másokkal? Ez sem feltétlenül jellemző, érzékelhetjük, láthatjuk a mindennapokban.
Pál Ferenc – Feri atya – római katolikus pap, mentálhigiénés szakember, a Semmelweis Egyetem oktatója régóta. Fiatal korában atletizált, magyar magasugró bajnok. Országosan ismert író és előadó. A stand up comedy jellegzetességeit adják vissza teltházas előadásai. Nem csak látni és hallgatni kellemes élmény őt, olvasni is jó. Szakmai tudása megalapozott, könnyeden ír fajsúlyos témákról, írott szövegeinek a stílusa az élőbeszéd kötetlenségét hordozza, könyvei olvasmányosak, szórakoztatóak, mindemellett nagyon elgondolkodtatóak.
Gondolatmenetei fogózkodót adnak, belső utazásra és esetenként újratervezésre késztetnek. Sorvezetők, hogy teljesebbé, harmonikusabbá és jobbá válhassunk, és magunkon keresztül az embereket, a világunkat is jobban értessük.
Fotó: Zoltán Bugnyár – András Gláser (palferi.hu)
Részletek a könyvből
A Lelkierő fejlesztése – éltető spiritualitás c. fejezetből
1. A legtöbb ember a saját korlátait a világ határainak tartja.
2. Az élet akkor kezdődik, amikor az ember a halálos sebet megkapta.
3. A sakkban a matt után vége a játéknak, az életben nem.
4. Eldönthetjük, hogy a sebeinkből elszivárogjon az élet vagy élet fakadjon belőlük.
(…)
6. Nem vagy felelős azért, mert lent vagy, de felelős vagy azért, hogy fölkelj.
7. Számít, hogy mit tettek velem mások, de a lényeg, hogy én mit teszek másokkal.
8. Nem az a fontos, hogy megtudjuk, miért történnek a jó emberekkel rossz dolgok, hanem hogy miért maradnak jók, amikor rossz dolgok történnek velük.
(…)
11. Az ember az élet nagy problémáit nem megoldja, hanem megtanul bennük eligazodni.
(…)
16. Nem az álmainkat érdemes megvalósítanunk, hanem magunkat, az álmaink segítségével.
17. Fontosabb vagy, mint hogy igazam legyen.
(…)
25. Ott vagyunk a leggyöngébbek, ahol az erősségeink vannak.
(…)
27. Nem Isten hallgat, én vagyok süket.
Ezek a rövid idézetek csak kivonatok, sűrített bölcsességek, a könyv fejezeteiben Pál Feri belemenősen, kifejtősen – közérthető, figyelemmegragadó módon – dolgoz fel különböző témaköröket, praxisából hozott személyes élményekkel tűzdelve.
Néhány fejezetcím:
Én, mi mindenki – Az önmegvalósítás lehetőségei
Hogyan válhat erőforrássá a múlt? Hogyan alakítható szabadon a jövő?
A kiégés megelőzése, a szenvedélyesség és hatékonyság fenntartása
Végre megint értjük egymást! Társkapcsolati kommunikáció és konfliktuskezelés
Segítség! Elakadtam! Mit tegyek a sérült részeimmel?
Fordulat: a változás kulcsa
A lelkierő fejlesztése – éltető spiritualitás
Az ajánlóban az alábbiakat írja a kötetről Pál Feri:
Elborítanak minket az információk, a sürgős ügyek és a fontos feladatok. De mi a lényeg? A válasz az élet néhány ritka, kitüntetett pillanatában természetes módon tárul fel.
Amikor Ric Elias repülőgépe zuhanni kezdett a Hudson folyó felett, félelem helyett mély szomorúság lepte meg. „Elrontottam! Az életemet olyasmivel töltöttem, ami nem számít, azok helyett, akik számítanak!”
Amikor húszéves koromban – tele bizonytalansággal, kétségekkel, szorongással – azon töprengtem, hogyan érdemes élni, nem találtam a választ. Egyszer csak a metró peronján állva észrevettem egy párt. A férfi csúnyán bánt a nővel. Ebben a pillanatban elemi fölismerésem támadt: „Ne árts! Ne bánts másokat!”
Amikor egy hideg téli napon mentem az utcán, az egyik ház falának támaszkodva egy hajléktalan férfi ült, lehajtott fejjel. Föl sem nézett, csak így szólt, mintha magának mondaná: „Éhes vagyok.” Mi mást kellett volna még mondania? Ez a két szó önmagában is érvényes. Ahogy Viktor Frankl írta: „Ha egy beszélgetésben valami mélyen emberire találok, megállok, és nem kérdezek tovább, mert megérkeztünk.”
Szeretnék veletek együtt megérkezni e könyv révén egy-egy igazán lényeges pillanathoz, amikor meggyőződéssé erősödik bennünk a fölismerés: már tudom, hogy mi az, ami valóban számít.
Ha rátaláltunk a saját válaszainkra, érdemes kidolgoznunk magunkban bizonyos készségeket, magatartásformákat, hogy a mindennapok során is alkalmazni tudjuk azt, amit már fölfedeztünk.
Ez a könyv szándékom szerint az eddigi szakmai tanulmányaim és emberi tapasztalataim összefoglalását is jelenti. Arra vágytam, hogy amit a különböző humán területek tudásban, kutatási eredményekben kidolgoztak, az eljuthasson azokhoz, akiket érint, akiknek a legnagyobb szükségük van rá. Hozzátok. Ezért több mint tíz nagy téma került a kötetbe, reményem szerint összegyűjtve a leghasznosabb információkat egy-egy területre vonatkozóan.
Miként ismerjük fel és vigyük véghez a szükséges változásokat? Miként hozzuk magunkat egyensúlyba nehézségek idején? Mit kezdjünk múltunk fájó sebeivel, jövőnk bizonytalanságával? Miként kommunikáljunk hatékonyabban? Hogyan használjuk bölcsen a tapasztalatainkat, és éljünk eredményes, gyümölcsöző életet? Hogyan válhat számunkra éltető erővé a spiritualitás? Mit tegyünk, hogy elkerüljük a kiégést, és derűs emberré váljunk? Hogy ne csak az eszközeink, hanem mi is okosak legyünk? Hogy képesek legyünk megadni a gyerekeinknek, amire igazán szükségük van?
Vagyis, hogyan bánjunk jól önmagunkkal, egymással és a földünkkel?
A könyv a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg, a Nyitott Akadémia weboldalán rendelhető >>
Webáruházakban, könyvesboltokban is elérhető, elektronikus formában is megvásárolható.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
