„Anya, sajnálom, de már soha nem leszek olyan, mint négyévesen…” Kiskamasszal az élet

Az első nyár, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek, akit születésétől kezdve kísérsz, nevelsz, vigyázol, új, fontos korszakába lépett. Az első hónapok, amikor ennek az érzelmi súlyát is érzed. Más, mint a bölcsi-, az ovi- vagy az iskolakezdés, persze ezek is mind-mind fontos mérföldkövek.

De ez a változás mégis más, mert a kapcsolatotok kezd átalakulni. Már nem igényel annyira, mint addig. Igényel, csak másként. Már nem villanyozza fel, ha a nap 12 órájában veled lehet. Már untatja a „szokásos” menetrend, másra vágyik, s legfőképpen: mások társaságára. Gyerekekre, kortársakra, sokkal fokozottabban, mint addig.

Nyitott, sőt, éhes az új dolgokra, gyökeresen változik az érdeklődése. Ennek egyik látványos megnyilvánulása, hogy a könyveinek felét kiutasítja a szobájából. „Kinőttem. Nem érdekelnek.” A játékaival is így van. Elkezdi komolyan érdekelni a sport vagy a zene. Kezdi felfedezni önmagát, a stílusát. Ha fodrászhoz viszed, határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen frizurát akar. Még hajlik a kompromisszumra, de egyre nehezebben. 

Ha rendre inted, rád szól, hogy ne viselkedj úgy vele, mintha „baba” lenne. Elkezd téged máshogy látni; reálisabban, teljesebben, rálát a tökéletlenségeidre is. Rád szól, ha valamit szerinte nem jól csinálsz. Sőt, nevelési tanácsokat ad, elmondja, ő mit tenne a helyedben.

Döbbenten figyeled, lenyűgöz az éleslátása. Dicsér is persze, és a dicsérete sokkal jobban esik, mint addig, amikor még „nem tudtál hibázni”, mert még te voltál a minden.

Furcsa változás ez. 104 hónap telt el az életéből. Kicsit korainak érzed, kicsit a szívedre ül, pedig tudod, hogy ez az élet rendje. Tudod, hogy a változáshoz, az ő változásához szülőként – a lehető legjobb módon – alkalmazkodnod kell. Hiányzik a „kicsi, gyámoltalanabb” énje, olvadozol a kiskori videóin, fotóin, de csodálattal figyeled, hogyan „nő bele” az életbe. 

Kiskamaszt terelgetsz. Még bújik, de már sokkal ritkábban. Még kiköveteli – egyre ritkábban – a puszit, majd, ha megkapja, szemtelenül a szemedbe nevetve látványosan letörli a puszi helyét.

– Megváltoztál – mondod neki.

– Anya, sajnálom, de már soha nem leszek olyan, mint négyévesen. Fogadd el!

A szülőkről való leválás hosszú, bonyolult folyamat. Elkezdődött. Nagyon figyelj!

 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1 × kettő =

hirdetés