Ajándékötletek anyák napjára. Bármelyiket adod, bármelyiket kapod, garantált az öröm
//Közeleg az anyák ünnepe – május első vasárnapja. A közösségi médiában minden évben találkozom ezen a napon férfiúi fanyalgással. Néhány apa nyilvánosan sérelmezi, hogy mindig csak az édesanyák, az anyák vannak piedesztára emelve. Bezzeg az apák! Kár ezt a szép napot sérelmekkel, beszólogatásokkal rongálni. Június harmadik vasárnapján igyekszünk az apákra is figyelni – mi a magazinon, Facebook oldalunkon évek óta felhívjuk rá a figyelmet. Június 3. vasárnapja az apák napja – az anyukák tartsák számon ezt a dátumot, s hívják fel rá a gyerekek figyelmét…de most az anyák ünnepére készülünk. Drága apukák, ne tessék tőlünk elvitatni! Nem az önfényezésről szól, nem a kierőszakolt háláról, hanem egy meghatározó kapocsról és a szeretetről. Épp elég fájdalom ez a dátum azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem ünnepelhetik…
Ajándékötletek? Nem írhatok az összes anyuka nevében, de bizonyára sokan tudnak az alábbi gondolatokkal azonosulni.
Kisfiammal – az első anyák napja
Nem várok különleges vagy drága ajándéktárgyat.
Bárminek tudok örülni, amivel a gyermekem meglep. Már az is meghat, ha számon tartja ezt a napot, és boldog anyák napját! csatakiáltással követeli a reggelijét vasárnap reggel.
Persze szeretem, ha egyebekkel is készül, ha a meglepetést maga készíti el. Minden s.k. ajándékát őrzöm. Szeretem, ha az apukája már napokkal korábban segít neki ötletelni, megvalósítani. Szeretem, ha együtt mennek el virágért. Igen, a virág valamiért fontos nekem, akár a kertből is jöhet, és nem csak anyák napján. Szeretem, ha a fiam erre az alkalomra megtanul egy szép anyás verset – nem zavar, ha 7 évesen elbohóckodja, vele nevetek. (Az ovis anyák napi ünnepségeken bőgtem eleget.) Nem veszem zokon, ha anyák napján (is) főznöm kell, nem követelem ki, hogy étterembe menjünk, de jólesik, ha a desszertről a fiúk gondoskodnak. Végezetül szeretem, ha együtt töltjük az egész napot, és speciel ezt el is várom.
Néhány ötlet ajándékozáshoz
Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációt támogató foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
