Ajándékötletek anyák napjára. Bármelyiket adod, bármelyiket kapod, garantált az öröm

Közeleg az anyák ünnepe – május első vasárnapja. A közösségi médiában minden évben találkozom ezen a napon férfiúi fanyalgással. Néhány apa nyilvánosan sérelmezi, hogy mindig csak az édesanyák, az anyák vannak piedesztára emelve. Bezzeg az apák! Kár ezt a szép napot sérelmekkel, beszólogatásokkal rongálni. Június harmadik vasárnapján igyekszünk az apákra is figyelni – mi a magazinon, Facebook oldalunkon évek óta felhívjuk rá a figyelmet. Június 3. vasárnapja az apák napja – az anyukák tartsák számon ezt a dátumot, s hívják fel rá a gyerekek figyelmét…de most az anyák ünnepére készülünk. Drága apukák, ne tessék tőlünk elvitatni! Nem az önfényezésről szól, nem a kierőszakolt háláról, hanem egy meghatározó kapocsról és a szeretetről. Épp elég fájdalom ez a dátum azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem ünnepelhetik…

Ajándékötletek? Nem írhatok az összes anyuka nevében, de bizonyára sokan tudnak az alábbi gondolatokkal azonosulni.

Kisfiammal – az első anyák napja

Nem várok különleges vagy drága ajándéktárgyat.

Bárminek tudok örülni, amivel a gyermekem meglep. Már az is meghat, ha számon tartja ezt a napot, és boldog anyák napját! csatakiáltással követeli a reggelijét vasárnap reggel.

Persze szeretem, ha egyebekkel is készül, ha a meglepetést maga készíti el. Minden s.k. ajándékát őrzöm. Szeretem, ha az apukája már napokkal korábban segít neki ötletelni, megvalósítani. Szeretem, ha együtt mennek el virágért. Igen, a virág valamiért fontos nekem, akár a kertből is jöhet, és nem csak anyák napján. Szeretem, ha a fiam erre az alkalomra megtanul egy szép anyás verset – nem zavar, ha 7 évesen elbohóckodja, vele nevetek. (Az ovis anyák napi ünnepségeken bőgtem eleget.) Nem veszem zokon, ha anyák napján (is) főznöm kell, nem követelem ki, hogy étterembe menjünk, de jólesik, ha a desszertről a fiúk gondoskodnak. Végezetül szeretem, ha együtt töltjük az egész napot, és speciel ezt el is várom.

Néhány ötlet ajándékozáshoz

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként dolgoztam, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.