Apák és anyák görbe tükörben. Paprika Steen filmje szociálpszichológiai értelemben tökéletes
Szülőknek állít görbe tükröt a népszerű dán színésznő-filmrendező, Paprika Steen negyedik játékfilmje, az Apák és anyák. Mondhatnánk, hogy a film különböző személyiségtorzulásokat mutat be szülők felhasználásával, de nincs teljesen így. Ugyanis komoly jelentősége van annak, hogy a történet szülői szerepben láttat felnőtt nőket és férfiakat. A szülővé válás komoly hatással van a személyiségre, nemcsak pozitív értelemben. Nemcsak árnyalhat és finomíthat…
A filmbéli apákat és anyákat a szél fújta össze. Nem keresték egymással a kapcsolatot. Iskolás gyermekeik révén váltak egyazon közösség tagjává: kiskamasz gyerekeik osztálytársak. Látszólag nem túl izgalmas ez a felállás, de ha kicsit jobban belegondolunk, az iskolai miliő tökéletes a különböző szülőtípusok, személyiségtípusok érzékeltetésére. Mert ahogy a gyerekek sokfélék, úgy a szüleik is azok.
S ahogy az osztályteremben a gyerekek között, úgy a szülői közösségben is megfigyelhetők bizonyos csoportdinamikai folyamatok, ez a csoportműködés egyik sajátossága. Szóval Paprika Steen filmje szociálpszichológiai megközelítésben tökéletes.
Egyes jelenetek persze elnagyoltak, fekete humorral bőségesen fűszerezett a film, de ettől még ügyesen megragadja a lényeget; finom érzékkel mutatja be például azt, amit a társas befolyásolásról, a konformitásról „hirdet” a társadalomtudomány.
A filmben a gyerekek mellékszereplőként vannak jelen, a történet a szülőkre fókuszál. Azonban több indirekt utalás is elhangzik arról, hogy egy gyermek sok esetben a diszfunkcionális család, a szülők „tünete”. A hatodikos Hannah jó példa erre: negyedszer vált iskolát, a váltást jellemzően az anya kezdeményezi. Van erre szalonképes, logikával lefedett hamis fedőszövegük: az orvosként praktizáló apa munkája miatt kényszerülnek gyakori iskolaváltásra. A közösségben eleven előítélet már az első szülői értekezleten kibukik. A vehemensebb szülők bekérdeznek, jelezve, ha Hannah „problémás”, az a gyerekközösségre nézve kockázatos.
Érdekes módon, Hannah-t ennek megfelelően fogadja az osztály. Senki sem kíváncsi rá. S mintha ez lenne a „jól bevált” taktikája: azonnal felveszi a „kirekesztett diák” szerepét. Nem nyit a többiek felé, nem kezdeményez kapcsolatot velük.
A sorozatos iskolaváltásokat megszenvedő tini még meg sem melegedik az új helyen, amikor a feszült szülői összecsattanások hatására az édesanyja hamar arra a következtetésre jut, hogy ismét tovább kell állniuk.
Hogy ez miért nem történik meg végül? Spoiler: egy magasan pozicionált szülőtárs – anyuka – révén az iskolaigazgató bejuttatja Hannah édesapját és édesanyját a szülői kör szűk elitjébe. Vagyis: pozícióba kerülnek, nem küszködő újoncok többé.
Hannah szülei láthatóan nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy a 12 éves lányuk komoly beilleszkedési problémákkal küzd. Egyetlen egy fiúgyermek áll csak szóba vele, a szülőközösség által SNI-nek „becézett” magányos osztálytársa, akinek a szülei éppen válnak.
Elgondolkodtató dilemma: mindaz, amit a gyerekek képviselnek az iskolában, azt otthon „szedik össze”? Ha a szülő maga is diszkriminatív, hogyan tud befogadó, elfogadó gyermeket nevelni…?
Hozzáteszem, mindaz, ami az Apák és anyák c. filmben megtörténik, az a való életben hangos botrányt váltana ki. (Nem beszélve a gyermekvédelmi aspektusról.) A filmben a szülők és a gyerekek együtt vakációznak, s miután a gyerekek nyugovóra térnek, a szülők vad bulizásba kezdenek. A sárga földig leisszák magukat. Érzelemmentes aktus erejéig alkalmi szerelem szövődik két, családilag nem összetartozó szülő között. Előkerül a füves cigi is.
A párbeszédek nem ütnek meg filozófiai magasságokat, de nincs is erre szükség. Apák és anyák hétköznapi módon teszik helyre egymást. Feltűnésmentesen, jól irányzott szurkapiszkákkal érzékeltetik a saját felsőbbrendűségüket. Helyezkednek, uralkodnak, rendezkednek.
A tökéletesség fénylő máza alatt sötét titkok, kínzó elfojtások lapulnak.
Bár a film túlzásokkal él, a szituáció nem idegen. A szülőkben – szülőközösségekben – valóban élnek ezek a hajlamok. Merthogy (szigorúan csak!) a gyerek érdekében okos taktika bevágódni az osztályfőnöknél, az igazgatónál.
Legyünk megengedőek! Nincs ezzel gond. Mindaddig, amíg nincsenek kárvallottjai a törtetésnek, a helyezkedésnek.
Egyenlő mérce? A valóságban létezik ilyen?
A sznobizmus mibenlétéről nemrég született egy cikk, itt olvasható, jó kiegészítése lehet a filmjegyzetnek.
Egy szó mint száz: az Apák és anyák nem egy felemelő film, sőt, többen értelmetlennek és unalmasnak is találhatják. Vígjátéknak nem elég szórakoztató, drámának nem elég fordulatos és feszült. Szociálpszichológiai értelemben mégis zseniális! Kevés film dolgozik ennyire az emberben, mint ez a mű.
Hivatalos ismertető
Egy házaspár új iskolába íratja gyerekét. A szülők mindent igyekeznek elkövetni, hogy a tini beilleszkedése zökkenőmentes legyen. Lelkesen vesznek részt a szülői értekezleten és csatlakoznak a közös családi táborozáshoz, amelyen a gyerekek és szüleik együtt vesznek részt. Az ismerkedés során azonban egyre inkább kijönnek a társadalmi különbségek és lassan kiderül, hogy a felszín alatt nem is annyira felhőtlen a boldogság és a többi szülő közel sem annyira összetartó, és kedves egymással, mint amennyire a felszínen mutatják.
Napjaink egyik legnépszerűbb dán színész-rendezője Paprika Steen (Születésnap, Ádám almái, Csak a szerelem számít, Tapsvihar, Dominó) negyedik játékfilm rendezése az Apák és anyák. A rendező a Családi karácsony után ismét görbe tükröt állít a társadalom elé, ezúttal is fekete humorral fűszerezve. A főszerepben többek között Nikolaj Lie Kaas (Palackposta, A 64-es betegnapló, Fácángyilkosok, Az igazság bajnokai, Angyalok és démonok), Lisa Loven Kongsli (Lavina, Wonder Woman, Az Igazság Ligája) és Amanda Collin (Palackposta) látható.
Az Apák és anyák című vígjáték 2023. október 26-tól látható országszerte a magyar mozikban – szinkronizált és feliratos változatban egyaránt. Forgalmazó: Vertigo Media
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
