Legyen ünnep! Június harmadik vasárnapján az apákat ünnepeljük
Apák napja. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy június harmadik vasárnapján tartják. Lássuk be, csapnivaló a PR-ja.
Az utóbbi pár évben sokat változott a helyzet, főleg a közösségi oldalaknak köszönhetően. A média viszont még mindig nem kezeli olyan kiemelt ünnepként, mint az anyák napját és egyelőre még a kereskedők-szolgáltatók sem csaptak le rá nagyon. Az apák napja már épp a nyári szünet idejére esik, az ovikban még igen, de az iskolákban már nem tudnak készülni rá a gyerekek. Nagyrészt az anyákon és a nagyobb gyerekeken múlik, hogy ezen a napon mennyire irányul az apákra a család figyelme. Még messze nincs akkora felhajtás körülötte, mint március nyolcadika vagy május első vasárnapja körül. Nem is feltétlenül van szükség erre. Viszont sok apa éppen ezért nehezményezi, hogy a férfiak, az apák nincsenek megünnepelve (tudtad, hogy november 19. a nemzetközi férfinap?).
Mi az oka ennek? Nos, a nők napja elnyomott munkásnők egyenjogúsági mozgalmából nőtt ki az 1800-as évek végén, az anyák napját pedig (a nyugati világban) a háztartásbeli anyukák vívták ki maguknak az 1900-as évek elején, így gyökereiben tulajdonképpen ez is egyenjogúsági kezdeményezés.
Mert nem igazság az, hogy ha a nő-anya úgymond csak otthon van, az semmi.
Manapság a nők ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak (kevesebb fizetésért), ugyanakkor a család körüli teendők, a gyerekek ellátása nagyrészt továbbra is rájuk hárul. Szóval, kedves férfiak, legyetek nagyvonalúak, a nők megérdemlik ezt a két piros betűs dátumot…
És persze ti is! Az apa legalább annyira fontos a gyermeknek, mint az anya, a nőnek legalább annyira fontos a férfi, mint a férfinak a nő. (Ez a normális.) Szóval ne a versengésről, sérelmekről szóljanak ezek a piros betűs napok, hanem a lényegről: egymás megbecsüléséről, a szeretetről.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.