A forró lábakon vánszorgó utolsó napokban, amikor már a hosszú alvások és a zizegő árnyékban lustálkodások ígérete lebeg a diákok szeme előtt, könnyebb átsiklani a gondosan elhelyezett csibészségeken, pláne, ha a drága tanárok is már valamely lugasba álmodják magukat és nem feleltetésen, mindenféle válogatott büntetéseken, vagy éppen dolgozatíráson morfondíroznak. Eljön a helyettesítések ideje is, egy-egy […]
Hidegrázós, hűvös májusi reggel sikít keresztül a Keleti pályaudvar peronján. Álmos szemű, őszes bajuszú férfi száll le a nyíregyházi gyorsról, feltűri kabátja gallérját, s kopott hegedűtokot szorít a hóna alá. Sáray Elemérnek hívják, Nyíregyházán a Sóstó környéki vendéglőkben általában előre köszönnek neki a kócos illatú, kevély kis pincérnők. Másik négy muzsikus is a peronra lép, […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Legjobban az idegesített, mikor gyermek szaktársaim vödrökben hordták a vizet az Mátyás király utcai óvoda homokozójába, föllocsolták a sarkokat és attól kezdődően barna, híg lé lepte el a játszó területet. Aminek következtében rövid időn belül úgy néztünk ki, mint a vett malacok. Inkább a tudatos és átgondolt építkezés híve voltam, lapáttal […]
Amikor kisfiú voltam, bele sem mertem gondolni, hogy mit fogok majd érezni, amikor kisfiam lesz, mert akkor éppen azt éreztem, amit a kisfiúk éreznek. Azonos voltam velem. Aztán mindez valamikor, egy váratlanul mogorva pillanatban szétcsúszott, talán észre sem vettem. És attól kezdve egyre inkább kezdtem hasonlítani azokhoz a felnőttekhez, akik szomorúan, összehúzott gallérral kószáltak az utcákon. […]
Bereményi Géza mesélte egyszer, hogy a Teleki tér melletti ház, ahol gyermekkorában lakott, földszintes, tízlakásos épület volt, szoba-konyhás, és mindenki énekelt. Az asszonyok énekeltek mosás közben, a férfiak énekeltek, ha berúgtak. Egyik délután, mikor nyár volt, és nyitva volt az ajtó, Géza benézett a Winkler nénihez, aki az ágyában ült hálóingben, és énekelt maga elé […]
Párizsban, 1917-ben egy különös napon, az Academia Colarossin rajzolgatott éppen Amadeo Modigliani, ez a livornói születésű olasz, francia és zsidó felmenőkkel bíró festő, aki a Montparnasse kiskocsmáinak környékén arról volt hírhedt, hogy némi abszint fejében portrékat ajándékozott a helyi kocsmárosoknak, de ez inkább állt kapcsolatban az ital iránti démoni vágyával, mint nagylelkűségével. Modigliani – mint […]
Hirtelen azt gondolom, hogy ez annyira nem illik ide! A Vörösmarty téren idegen szavak színes szalagjai pörögnek a fölmelegedett szélben. Az egymásnak ütődő mondatok nem ámulni akarnak, sokkal inkább eladni, s venni. Jó, persze szép a szándék, Radnóti emlékest a Gerbeaud-ban, a régi falak között, ahol Kugler Henrik és Gerbeaud Emil ízes tésztákról és elfolyó […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Kattogva kutatunk a múltba, képek kopognak a homlokunk alá, miközben egy tájat húz el mellettünk a halál. Minden egyre szemcsésebb lesz, zsibbad a lelkünk és zuhan ránk ezernyi sötét, csiklandós tűszúrás. Oldalra dőlünk, szorosan a mamához, arcunkon redőket mélyít a ruha, amit reggel sebtiben magára rántott. Megáll a szerelvény, helyet cserélnek a […]
Egy üzem szájszagú lehelete, egy kórház savanyú levegője a résnyire nyitott novemberi ablak huzatában, egy lélekölő szervezett okítás, egy komor sorban állás valami gyászos helyen, ahol jegyre osztják a halált. És mégis… Mindenhol lehet egy nő, mert nők mindenhol vannak. És ahol egy nő ringó lélegzete megsimogatja a fémes délutánt, ahol a nézése ébredés a […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Kevéske ideje volt már hátra a nagyságos Krúdy Gyula író úrnak, midőn látogatóit fogadta az óbudai Templom utcában. A vizitációra érkezett leányait és kedves rokonait körbevezette a hátsó udvarban, ahol derűs mosollyal szemlélgették, amint két malac szinte egymás elől túrja ki az ennivalót a tálkából. „Meg kell őket zabálni”, hangozhatott el a […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Azon a nyáron a szövetséges haderők már visszavették Szicíliát, a mély pincékből hűvös, bordó színű borok kerültek elő, megszínesítve az amerikai katonák szája szélét. Budapesten Kállay Miklós miniszterelnök fölkapaszkodik a hintára és kilépne már a háborúból, miközben a hinta ingázó lendülete folyton visszarántja. Egy kerthelyiségben eközben egy lefotografált nő emeli éppen a […]
A nők mosolya nyári udvaron kiteregetett, frissen mosott hófehér lepedő. Megnyugvás, illat, amit átjár a langyos szél. Pedig a nők mosolyának és nevetésének ezernyi árnyalata van. Alakoskodás, célratörés, eltitkolt rosszkedv, ravasz szándék, és persze derű, odafigyelés, feloldódás, féktelenség és öröm. Vajon férfiként érhet-e minket nagyobb dicsőség, mint megnevettetni egy nőt? Persze nem az ajándékozós, körbeugrálós, gyanús […]
Valójában a nyár és a mindent feldúló szerelem között csupán árnyalatnyi a különbség. Gondoljunk bele, ha kora reggel úgy ébredünk, hogy egy gesztenyebarna hajú nő kék szemébe nézhetünk, az ugyanaz a megkönnyebbülés, mint nyári reggeleken kinézni az ablakon és mélységesen megnyugodni a kék ég láttán. Mert akkor minden úgy alakulhat azon a napon, ahogyan szeretnénk, és […]
Amikor egy szokatlanul enyhe, idegesítően száraz délutáni pillanatban átfut rajtunk, hogy milyen volna nélküle, milyen volna úgy levegőt kapni, hogy vállaljuk annak a levegővételnek minden árvaságát, vagyis, amikor először gondolunk a szakításra, valójában már szakítottunk is. A többi már egy véget nem érő tangó, aminek legnagyobb drámája, hogy egyszer csak mégis véget ér. Ám amint […]
Van egy látszólag teljesen értelmetlen, sokszor ismétlődő, különös szokásuk a vízparti embereknek, ami éppen értelmetlensége és látszólagossága okán rokonságban áll a lélek legmélyebb rejtelmeivel. Lemenni nap-nap után a vízre, legyen az tenger, tó, vagy folyó éppen. Csak annyit tudok – és ez bizonyára nem sok -, hogy amikor hazamegyek a szülővárosomba, szinte az első utam […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Talán az utolsó tornaóra (szakszerűbben testnevelés, de hogy is lehetne egy kamasz testet nevelni?), a parkett egy részén már lepihent a kora nyári napfény, hízelkedik, mutatja magát. Fiúk játszanak meccset, trikósok és meztelenek, amit persze soha nem szabad szó szerint érteni, ám a tanár úr szigorú felosztása szerint mégiscsak: trikósok ide, meztelenek […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Befogni a középső ujj végével a slag fején levő kis nyílás egy részét, és nézni, ahogy az átlátszó permet – amin keresztül néha fényesen ránk sikít a napfény – fölfrissíti a zöldeket. A kora nyárban ágaskodó növényeken végigcsorognak a hűsítő cseppek, miközben az ujj vége kezd fagyossá válni a slag nyílásánál. Mert […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Köntösben, fehér pöttyös selyemsálban, hosszan kitartva a fej fölött a nyerő lapot, odacsapni az asztalra, überelni a két kacagó játszótársat, mint aki mindent visszanyert ebben a pillanatban az élettől. Pedig sovány vigasz. Lesz vigasz egyáltalán? Lehet-e vigasz egy nyerő ütés? Amikor a hátrasimított hajszálak alatt egyre nagyobb felületen fényeskedik a fejbőr. És […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Általában reggeli mulatság. S ha éppen nem vagyunk kint a frontvonalban, akkor mosakodás, tusolás, vagy fürdőkádban olvasást követően kivitelezi a férfiember. Ritkábban a nő. Ha rádöbben, hogy mégsem áll jól neki. Békeidő, békés percek, minden gond és minden zavaró személy kívül a meleg párát lehelő fürdőszobán. Sokszor előfordulhat a pára túláradása, […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Mennyire lehet egyensúlyban maradni, miközben a kecses láb egyenetlen, csúszós kövön áll? Mennyire érdemes karcsú madarak lányaként a szépséget megidézni, miközben a folyó sáros partján megfeneklenek a nagyváros koszos mérgei? A kézfej tartása előkelően finom, szinte simogatja a víz felszínét, szabályos, szerethető arcot rajzol rá. Vagy csak rajzolna, mert el nem éri, […]
© 2013-2026 www.eletszepitok.hu
