KÉP ALÁ ÍRÁS Merenghet bizony az ember, hogy hol és milyen célból készült ez a pikáns felvétel, amin túlzásokra hajlamos kisasszonyok vetik hátra magukat egy gépkocsi ülésén. Talán bizony egy snájdig főhadnagy állt eléjük az úton koromfekete, ragyogó tekintettel, amitől a hölgyek csukott szemű önfeladásba kezdtek? Vagy szemetelni kezdett a hajnal egy fővárosi nyári éjszaka […]
Megint váratlanul, kopogtatás nélkül rúgja ránk az ajtót a nyár. Nemrég még a radiátor tetejéhez érintgettük a tenyerünket, próbálgattuk, hogy mennyi csend és mennyi meleg fér el benne. Sötétben kopogtak a lépteink, kopottas lavórjából fagyos, kékes fényeket löttyintett elénk az éjszaka. És most itt csahol, nehezen kap levegőt, lóg a nyelve a kora nyárnak, ami […]
Van az a kékes, boldog, mégis nyugtalanító álom, ami nincs mindenkinek. Azt nem álmodják olyan túl sokan. Ráadásul az álom életre akar kelni, kitörni, előbukkanni, valódi levegőhöz jutni, valódi fényhez és igazi áramlásokhoz. Ezért többször intéz támadást, több alakban, többször jön a semmiből, támad, akár egy-egy ötlet. Közönségesebben a kék álmot nevezhetjük akár tehetségnek is. […]
KÉP ALÁ ÍRÁS A férfi büszkesége, tudni valamit, amit csak kevesen. Megkülönböztetni magunkat egy olyan tudással, ami az éjszakai fekete széllel jött és az Isten lehelete is érződik benne. Persze mindez nem elég, naponta kell keményen munkálkodni azon, hogy a tehetség értelmet nyerjen, amúgy is a tehetség csak sorrendeket állít, tudást nem ad. Büszkén bámulnak […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Egy nyári napon, amikor a tüdő is megtelt forrósággal és csak a fák leveleinek volt kedvük megmozdulni, két barátnő elment a megbeszélt időpontra a csernyivci fotográfushoz. Nem volt túl nagy híre a kacska bajuszú fényképésznek, de a helybeli lányok pontosan tudták, hogy olyan műgonddal készíti el a képeket, állítja be, ülteti le […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Voltak idők, amikor nélkülözniük kellett a gráciáknak a fürdőszobák illattal teli, gőzös párolgásait, ezért a tisztálkodást szolgáló kádat a nagyszobában, a szalonban állították föl. Mert tudták, hogy az illat, a tisztaság friss karneválja olyan szignál, ami a férfiakból előhívja a leggyengédebb érzéseiket és a legvadabb ösztöneiket. A stimuláció mesterlányai tisztában voltak vele, […]
KÉP ALÁ ÍRÁS És akkor föléd hajol, hátrafeszíti a karodat, megmarkolja a csuklódat, a haja kócos, mégis jó illatú a belekapó nyári széltől, szétterpesztett lábbal nehezedik az öledre és kicsit fölényeskedve nevet. Próbálsz szabadulni, megfeszíted a csípődet, lomhán mozdul a melle, próbálsz vele nevetni, mintha kedvedre való lenne ez a szorítás, mert minden bizonnyal évődés […]
KÉP ALÁ ÍRÁS És voltak azok a meglett, savanyú szagú férfiak, akik dohánytól és pálinkától szétdőlt kerítéssel a szájukban vigyorogtak a világra, amiben semmi vigyorognivaló nem volt. De ők csak döcögtek a röhögéstől, mint egy nyikorgó tehervonat, kinevették ezt a beteg hazát, a főnökeiket, kinevették a napot, ami szürke porként pergett ki a kezünk közül. […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Különös világ volt. Egynémely hölgyek azért kenték be a fejüket tojás samponnal és színezték búzaszőkére a hajzatukat, húzták ki szénceruzával a szemöldöküket, változtatták piros, csókos csíkká a szájukat, hogy könnyebben felismerhetők legyenek. Hogy az egyszerű járókelő is rögvest megbizonyosodjék arról, hogy ők bizony azok a hölgyek, akiknél szerelmet lehet vásárolni. És voltak […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Megdönti a hóesést a szél, csapják a szelet a hatvanas évek, hidegen, fagyba és hóba zárva. Csak a Volga elején szökken a szarvas, szökken elő a hóból, úgy tesz, mintha szabadulhatna, pedig nincs menekvés ebből a téli világból. Hirtelen nem is értem, hogy miként halmozódott föl ennyi hó a Lev Yeremeev által […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Azon a nyáron a varrodában már nem volt „vietnámi műszak” szombaton. Nem lángolt többé a napalm odaát, nem égett emberi bőr és hús, émelyítő bűzzel. Nem kellett tehát szombaton plusz műszakot vállalni, hogy ennek munkabéréből bökős, kockás pokrócokat, gyógyszereket vagy konzerveket vegyen a vállalat a hős vietnámi népnek. Tavasszal véget ért a […]
Régi decembereken, amikor még nem kellett a hóért imádságokat küldeni a felhők közé, az egyik legkedveltebb gyermeki program a hóban focizás volt. Ami abban különbözik a közönséges focitól, hogy egyrészt kicsivel biztonságosabb elesni a havas felületen, másrészt a ruházat elnedvesedése, elmocsarasodása hatványozódik, hiszen nem csupán az izzadtságot veszi föl a textília, hanem az esés-kelés következményeit […]
Akkoriban minden a pincében kezdődött. Vastag falú, boltíves, sötét magány volt a pincénk a nagy bérházban, furcsa szomszédos bérlőkkel, mint a Magyar Honvédelmi Sportszövetség, vagy éppen az acéllemezekkel megerősített légoltalmi pince, arra az esetre, ha egy atombombát dobnának a fejünkre az amerikaiak. Nyomasztó és taszító volt egyben, különösen egy gyereknek, aki még elhitte, hogy a […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Vajon miért olyan szépséges minden nyári reggel még akkor is, ha netán be kell fogni a fanyelű szenes vasalót a házimunkába? Pedig nagy körültekintést igényelt akkoriban, hiszen a fénylő parazsat megfelelő mennyiségben lehetett csak a vasalóban szétteríteni, ha nem akarta a gondos feleség Olaszország térképét ráégetni a ropogós ingre. És bizony azt […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Pár hónappal vagyunk azután, hogy visszajöttek az oroszok. A lázadók, az ellenállók színe-virága részben már jeltelen sírokban, rozsdás drótokkal összekötözve, vagy fölhajtott gallérral gubbasztva a traiskircheni táborban, netán itthon maradva nyirkos börtönökben, bitók alatt, munkahelynek hazudott átnevelőtáborokban. És voltak még a különös lelkületűek, a más természetűek, akik pöpec motorokat toltak ki a […]
KÉP ALÁ ÍRÁS A Tabán felől fölkap a szél egy homokszínű, hosszú hajszálat és meghajóztatja az Attila utca irányába a lefelé omló csendben. Még nem jöttek el a harmincas évek, amikor beomlott mellkassal nyúltak ki a házak és lett egy egész városrész az enyészeté. Még a Virágh Benedek utcában táskájába kapaszkodva ballag fölfelé egy meglett […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Átmeneti idők, átmeneti kabátok, átmeneti boldogság. Hiszen 1940-et írunk, mi tudjuk már, hogy szétfoszlik majd a világ, mint a fölöslegesen kimondott szavak, amiknek értelmük nincs, de elterelik a figyelmet a gyilkos, hideg csendről. És mégis az a kapaszkodás… A tavaszi fények úgy esnek be az udvarra, mint a könnyünk, ahogy pottyan anyánk […]
KÉP ALÁ ÍRÁS A budai Visy család nem volt híján a szépség utáni vágyakozásnak, miként nem volt híján szépségnek sem. Ha a Visy lányok (itt éppen 1902-ben) végigvonultak az Alsó Rakparton, az bizony igazi vonulás volt. Hosszú, sötét ruhában, prémes kosztüm kabátban, tollas, fátyolos kalapokban. A csípőjük úgy billegett, mint a föntről, a Vigadó tér […]
Fésületlen, kócos, mint a hatvanas évek, titokzatos, veszedelmes, aki egyetlen félszeg mosollyal kicsikarja a megbocsátást, bármilyen bűnt követ el. Alain Delon, aki abban az időben elhitette nők millióival, hogy a FÉRFI bizony francia, a haja egy MG Cabrióval való száguldástól áll szanaszét, a szájában folyton cigaretta lóg, és a végtelenül meleg gyengédséghez kegyetlenül hideg kék […]
KÉP ALÁ ÍRÁS Amikor 1940-ben a Fiumei úti Sírkertben eltemették Magyari Imre cigányprímást, „még a fák is sírtak”. A koporsót szállító hintó környékén, mint valami bús varjak gyülekeztek a muzsikus kollégák, nehéz kabátjaik a megtartó föld felé húzták őket, volt, aki csokornyakkendőt kötött, mások esernyőt is hoztak a hegedű mellé, gondolták, az égieknek is elhúzzák […]
© 2013-2026 www.eletszepitok.hu
