Fodor Sándor cikkei

Hajdani hóesésben

KÉP ALÁ ÍRÁS Megdönti a hóesést a szél, csapják a szelet a hatvanas évek, hidegen, fagyba és hóba zárva. Csak a Volga elején szökken a szarvas, szökken elő a hóból, úgy tesz, mintha szabadulhatna, pedig nincs menekvés ebből a téli világból. Hirtelen nem is értem, hogy miként halmozódott föl ennyi hó a Lev Yeremeev által […]

Akikért jobbá akartunk válni

KÉP ALÁ ÍRÁS Azon a nyáron a varrodában már nem volt „vietnámi műszak” szombaton. Nem lángolt többé a napalm odaát, nem égett emberi bőr és hús, émelyítő bűzzel. Nem kellett tehát szombaton plusz műszakot vállalni, hogy ennek munkabéréből bökős, kockás pokrócokat, gyógyszereket vagy konzerveket vegyen a vállalat a hős vietnámi népnek. Tavasszal véget ért a […]

Leendő angyalok

KÉP ALÁ ÍRÁS Katonák állnak zubbonyban a karácsonyfa előtt 1916 telén és néznek bele a fotómasinába. Ki szigorúan, ki vidáman, ki rosszkedvűen, attól függően, hogy milyen a rangjelzésük, vagy éppen a hangulatuk. Valaki egy hegedűt tart a kezében, lehunyt szemmel pengeti az egyik húrt, mintha egy tücsök köhögne. A zenésztársa, a klarinétos kicsit elhajol, hogy […]

Gyerekkorom boldog, havas szentestéi

Régi decembereken, amikor még nem kellett a hóért imádságokat küldeni a felhők közé, az egyik legkedveltebb gyermeki program a hóban focizás volt. Ami abban különbözik a közönséges focitól, hogy egyrészt kicsivel biztonságosabb elesni a havas felületen, másrészt a ruházat elnedvesedése, elmocsarasodása hatványozódik, hiszen nem csupán az izzadtságot veszi föl a textília, hanem az esés-kelés következményeit […]

Szép, mint régen

Az utóbbi években anyám, aki köszvénnyel, sérvvel és mindennel hadakozott, folyton azon aggályoskodott, hol töltse a szentestét, mert nem akart senkinek a terhére lenni. Viszont egyedül belenézni a csillagszóró vakító fröcskölésébe a magány üres papírlapjára égetett lyuk. Nála találkoztunk, megrázta a kis csengőt, amire gyerekként még rohantam befelé a szobába; most csak annyit bírtam mondani: szép, […]

A sötétség soha nem tart örökké

Akkoriban minden a pincében kezdődött. Vastag falú, boltíves, sötét magány volt a pincénk a nagy bérházban, furcsa szomszédos bérlőkkel, mint a Magyar Honvédelmi Sportszövetség, vagy éppen az acéllemezekkel megerősített légoltalmi pince, arra az esetre, ha egy atombombát dobnának a fejünkre az amerikaiak. Nyomasztó és taszító volt egyben, különösen egy gyereknek, aki még elhitte, hogy a […]

Mert minden csak komédia

KÉP ALÁ ÍRÁS Vajon miért olyan szépséges minden nyári reggel még akkor is, ha netán be kell fogni a fanyelű szenes vasalót a házimunkába? Pedig nagy körültekintést igényelt akkoriban, hiszen a fénylő parazsat megfelelő mennyiségben lehetett csak a vasalóban szétteríteni, ha nem akarta a gondos feleség Olaszország térképét ráégetni a ropogós ingre. És bizony azt […]

A felszínen tartott düh

KÉP ALÁ ÍRÁS Pár hónappal vagyunk azután, hogy visszajöttek az oroszok. A lázadók, az ellenállók színe-virága részben már jeltelen sírokban, rozsdás drótokkal összekötözve, vagy fölhajtott gallérral gubbasztva a traiskircheni táborban, netán itthon maradva nyirkos börtönökben, bitók alatt, munkahelynek hazudott átnevelőtáborokban. És voltak még a különös lelkületűek, a más természetűek, akik pöpec motorokat toltak ki a […]

A nyár gyávasága: az árnyékos oldal

KÉP ALÁ ÍRÁS A Tabán felől fölkap a szél egy homokszínű, hosszú hajszálat és meghajóztatja az Attila utca irányába a lefelé omló csendben. Még nem jöttek el a harmincas évek, amikor beomlott mellkassal nyúltak ki a házak és lett egy egész városrész az enyészeté. Még a Virágh Benedek utcában táskájába kapaszkodva ballag fölfelé egy meglett […]

Ha kivásna belőlünk a rossz, az igazi ünnep volna. Nemzetközi Férfinap. A nőkről szól ez is

El vagyunk ejtve, mint valami megsebzett vad, ráadásul önként és dalolva ballagtunk az őszi levelekkel álcázott csapdába. És hiába tesz olykor ilyen gesztusokat nekünk az élet, hogy Nemzetközi Férfinap, vagy mifene, valójában ez is róluk szól. A nőkről. Nemzetközi Férfinap van. Tudsz róla? Hívják fel rá, ők, a nők, a figyelmemet, kicsikét ironikusan, kicsikét sajnálkozva, hogy […]

Minden egyszerűbb, ha belém kapaszkodsz

KÉP ALÁ ÍRÁS Átmeneti idők, átmeneti kabátok, átmeneti boldogság. Hiszen 1940-et írunk, mi tudjuk már, hogy szétfoszlik majd a világ, mint a fölöslegesen kimondott szavak, amiknek értelmük nincs, de elterelik a figyelmet a gyilkos, hideg csendről. És mégis az a kapaszkodás… A tavaszi fények úgy esnek be az udvarra, mint a könnyünk, ahogy pottyan anyánk […]

Szenvedni a vágyakozástól

KÉP ALÁ ÍRÁS A budai Visy család nem volt híján a szépség utáni vágyakozásnak, miként nem volt híján szépségnek sem. Ha a Visy lányok (itt éppen 1902-ben) végigvonultak az Alsó Rakparton, az bizony igazi vonulás volt. Hosszú, sötét ruhában, prémes kosztüm kabátban, tollas, fátyolos kalapokban. A csípőjük úgy billegett, mint a föntről, a Vigadó tér […]

Perzselő szerelem. Romy Schneider és Alain Delon medencéje

Fésületlen, kócos, mint a hatvanas évek, titokzatos, veszedelmes, aki egyetlen félszeg mosollyal kicsikarja a megbocsátást, bármilyen bűnt követ el. Alain Delon, aki abban az időben elhitette nők millióival, hogy a FÉRFI bizony francia, a haja egy MG Cabrióval való száguldástól áll szanaszét, a szájában folyton cigaretta lóg, és a végtelenül meleg gyengédséghez kegyetlenül hideg kék […]

„Elsírom egy rózsaszálnak”

KÉP ALÁ ÍRÁS Amikor 1940-ben a Fiumei úti Sírkertben eltemették Magyari Imre cigányprímást, „még a fák is sírtak”. A koporsót szállító hintó környékén, mint valami bús varjak gyülekeztek a muzsikus kollégák, nehéz kabátjaik a megtartó föld felé húzták őket, volt, aki csokornyakkendőt kötött, mások esernyőt is hoztak a hegedű mellé, gondolták, az égieknek is elhúzzák […]

Tájkép tehénnel

KÉP ALÁ ÍRÁS Az első pillantásra azt gondolhatjuk, hogy direkt. Kivágott fa tuskójára ültetve a kedvest, háttérnek a folyóban térdig állva egy tehén, keresve sem találni jobb díszletet, ám a tuskó és a marha talán csak a véletlen kiszámíthatatlan játéka. A pillanaté, amiben nincs semmi előre tervezhető, egyszerűen csak jön, mint egy dallam, vagy egy […]

A döntés mindig őszre marad

KÉP ALÁ ÍRÁS Egy 1940-es fotográfiával óhajtunk búcsút inteni az idei nyárnak, ami az egyre bágyadó napsütésben olyan, mint a szerelem, jön is meg megy is. A kép Balatonfüreden készült a Deák Ferenc utcában a Liliom Étterem teraszán, egészen fönt, az Esterházy strand fölött. Az erőtől duzzadó, derék férfiú, aki bohókás szandi-mandit visel és hónaljban […]

Talán a legszebb, ami nem illik

KÉP ALÁ ÍRÁS Még akkor is meglebbent néhány szőke hajszál, amikor Dulles amerikai külügyminiszter bejelentette a tömeges megtorlás doktrínáját, ami szerint bármilyen szovjet agresszióra atomcsapás lett volna a válasz. Szőke, leomló haj, napfényes hullámmal, könnyű kabát és egy színes kendő talán nem elégséges válasz a tömeges megtorlás doktrínájára, válasz mégis. Hiába fölötte a plakát: „Vegyél […]

Párizsban akkor is beköszöntött az ősz. Edith Piaf, aki nem bánt meg semmit

És Szent Mihály útján hangtalan…amikor újra meg újra beköszöntött Párizsba, ahol harmonikázó szélben pörögtek a megsárgult falevelek… Október volt, október tizedike, amikor Grasse külvárosában a szürkén sóhajtozó tenger mellett végleg elnyugodott a kis „Veréb”, Edith Piaf, aki a halálos ágyán tényleg kismadárrá zsugorodott, s a hír hallatán egyik legrégibb és leghűségesebb barátja, Jean Cocteau szívrohamot […]

Mikor alszanak a hintalovak?

KÉP ALÁ ÍRÁS Amikor 1915-ben a felnőtt férfiak Galícia felé masíroztak, még a fák is sírtak. Közben gyenge ágaikról a falevelek hullottak. Az itthon maradt gyermekek sokat kérdeztek az édesanyjuktól, akik aztán elvitték őket a fotográfushoz, hogy legyen mit kiküldeni a papának a frontra. Voltak a fotóműhelyben festett fák, tóval és vadkacsákkal. És voltak idilli […]

Tisztán élve, könnyű mosollyal

KÉP ALÁ ÍRÁS Vajon amiatt sóhajtoznak-e a képen látható hölgyek, hogy csak utólag tudták meg, Muráti Lili a Balatonba vetődött, mert így szeretett volna nyomást gyakorolni a vitorláson révedező Jávor Palira, miközben csendesen zümmögött a felvevőgép. Igen, a napokban forgatták errefelé az Elnökkisasszony című filmet, és talán a pöttyös ruhás dámának is azért jött nehezen […]