A sötétség koldusai
A napi mélybe szállás, odalent mindig az a szag. Mintha a falból folyna, mintha üres zacskókba mérnék és vihetnénk magunkkal föl, a toronyházak ablakainak szétszórt fényei alá, a fertőzött, idegölő nagyvárosi szélbe. A falnak dőlve egy fiatal férfi ül, fölismerhetetlen szándékkal, a kezében fehér bottal, a szemén sötét, semmitmondó szemüveggel. A lába előtt doboz, dohányszemcsés […]