Fodor Sándor cikkei

Amikor nem érem el a tavaszt novemberben

2016. 11. 18. /0 Hozzászólások/ /

Amióta az egyik legnagyobb mobilszolgáltató a királyi postához vezényelte a késedelmesen fizetőket, kicsikét tovább szomorodott a világ. Mert, akit olykor meglegyint a kikapcsolás réme, többszörösen kárvallottnak érzi magát, ha nem tudja interneten rendezni a számláját, rögvest az értesítés után. Nem elég, hogy a számláján nem kacérkodik egyetlen huncut peták sem, tartalékait – még ha azok csekélykék […]

Csak az igazság hangja maradt közöttünk. Amikor Kocsis Zoltán együtt zongorázott fiával, Krisztiánnal

2016. 11. 11. /0 Hozzászólások/ /

A lenti szobában, ahol terjedelmesebben tartózkodik a délutáni fény, a beteg férfi fáradtan „levegőzteti” a zongorát. Bartók Szonátáját indítja el, rozsdás aortájából kikergették a csodadoktorok az ártalmakat, élet, élet, de jó is visszatérni beléd. Ugyanebben a pillanatban a fönti szobában egy fiatal fiú, szemüveges, loboncos hajú, követni kezdi játékával a lenti Szonátát, kicsit kócosabban, kicsit […]

Mintha mindenki szent lenne. Migránsnak lenni Svájcban

2016. 10. 28. /0 Hozzászólások/ /

Egy svájci kisváros régvolt lakói 1050-ben építették a mindenszentekről elnevezett kápolnájukat, s most is úgy élnek, mintha mindenki szent lenne, de legalábbis úgy fogadják. Például a városka óvodájában az egyik csoport mindössze kettő svájci csemetét foglalkoztat, a többi tizenhárom kicsi távoli vidékek különös hangulatát hozta a közösségbe. Nagyon sok a magyar a környéken. És egyre […]

Atyhában a harangok…

2016. 09. 21. /0 Hozzászólások/ /

„A kormány ne költsön az én adómból egy templomra sem, főleg ne egy külföldi templomra! Adja össze a rávalót a sok agymosott hívő!!!” Ilyen és ehhez hasonló kommentek olvashatók egy online felületen megjelent hír kapcsán, miszerint villámcsapás következtében leégett a székelyföldi Atyha 1799-ben megépült katolikus temploma. Írták mindezt azért, mivel voltak olyanok is, akik halkan […]

Széttördelve. Mosolyogj Anna, mert nekünk már nem megy

2016. 09. 02. /

Szerettem Annával dolgozni a szerkesztőségi szomorúságban. Beült az ormótlan monitor elé, szépen maga elé helyezte a cédulákat, amin az elkövetett írásművek fájlnevei voltak följegyezve, no és a megírt sorok száma. Együtt bámultuk a monitort, miközben elégedetten néztem, ahogy csendes szorgalommal öltözteti az oldalt, ráigazítja a színes kis blúzt, gondosan ügyelve arra, hogy ne lógjon túl, […]

A bátorság az ára a békének. Amelia Earhart, a nő, aki átrepülte az óceánt

2016. 07. 24. /0 Hozzászólások/ /

Amelia, ez a törékeny kis amerikai kamasz, különös szépségű lány volt. Erős vonásai, csontos arca, telt szája, külön-külön talán keménynek tűntek, mégis valami megkapó harmóniává szelídültek, amint mosolyogni kezdett. Nem találta a helyét, nem találta a nyugalmát, ami a tízes-húszas évek Amerikájában nem volt szokatlan. Édesapja állandóan munkát keresett, s egyik városból a másikba voltak kénytelenek […]

Anyám szívből nevet

2016. 04. 29. /0 Hozzászólások/ /

Anyám szívből nevetett. Nem ímmel-ámmal, megjátszósan, a hangulat kedvéért, hirtelen komolyra váltva, amitől a tréfa megdermed a levegőben. Sokkal inkább mélyről, tüdőből kiengedve, csilingelő hangokkal borzolva a függönyöket, a szemét törölgetve, mint aki látni szeretné, amit hallott, de a vidáman leguruló könnyek nem engedik. Nevetett, amikor apám egy vacsora közben éppen elővette a kicsinyke Rózsa […]

Krúdy Gyula nótája. Akit ifjú szerelme kísért a sírhoz

2016. 04. 29. /0 Hozzászólások/ /

Hidegrázós, hűvös májusi reggel sikít keresztül a Keleti pályaudvar peronján. Álmos szemű, őszes bajuszú férfi száll le a nyíregyházi gyorsról, feltűri kabátja gallérját, s kopott hegedűtokot szorít a hóna alá. Sáray Elemérnek hívják, Nyíregyházán a Sóstó környéki vendéglőkben általában előre köszönnek neki a kócos illatú, kevély kis pincérnők. Másik négy muzsikus is a peronra lép, […]

Férfias önzés vagy lányaink, asszonyaink boldogsága? A meglocsolt nők tisztelete

2016. 04. 13. /0 Hozzászólások/ , , /

Vajon a locsolás ősi, euforikus öröme mennyire férfias önzés és mennyire a lányaink, asszonyaink boldogsága? Lehet, hogy némiképpen ünneprontó a locsolást az önzés kifejezéssel hírbe hozni, de talán nem ártana ez ügyben egyszer őszintén érdeklődni bűbájos szeretteinktől. Felnőtt férfiak és gyerekemberek kerekednek föl a jeles hétfői napon, fölszerelkezve mindenféle illatos, helyenként túl illatos permetekkel, s […]

Régi könyvhetek a Vörösmarty téren. Amikor Márai Sándor beleszeretett Tolnay Kláriba

2016. 03. 25. /0 Hozzászólások/ /

A Duna felől savanyú, mégis édes szél szaladt a Vörösmarty téri fák közé, megremegtetve az élettel teli friss, zöld leveleket, amik úgy zizegtek, mint az iskolás lányok, amikor valamely fiú osztállyal keresztezte útjukat a délután. Márai, mint mindig ilyenkor, végigsétált a könyves sátrak között, hátratett kézzel szemlélgette a míves gondossággal kötött könyvek gerincét, az aranyló, […]

Leonardo Di Caprio nem csak az Oscar-díjat nyerte meg

2016. 03. 04. /0 Hozzászólások/ /

A Gilbert Grape, az Aviátor, a Véres Gyémánt, A Wall Street farkasa. Ezek azok a filmek, amelyek címszerepéért, vagy éppen mellékszerepéért (Gilbert Grape), Leonardo Di Caprio nem kapta meg az Oscar-díjat. Négy visszafojtott sírás, négy csalódás, négy saller az Akadémiától, és persze négy el nem mondott köszönőbeszéd. A világ négyszeri megszólítása mehetett a kukába, mert […]

Köszönöm, hogy imádott! Jávor Pál, akiért bomlottak a nők

2016. 01. 31. /0 Hozzászólások/ /

  Télvíz idején vakargatja a feje búbját Jávor Pál ezen a nagyszerű fotográfián, hiszen bár a rajongásnak nehezen meghúzható határai vannak, azért az mégis csak kellemetlenül érintheti az embert, ha a tulajdon gépkocsiját azzal a vallomással karcolja össze valaki, hogy: „Imádom, oh!!!” És ezzel még nem is érte be az ismeretlen karcolóművész, hiszen egy nyílvesszővel […]

Szukics Magda csókja

2015. 01. 04. /0 Hozzászólások/ /

Bevert az este az ablakon, az arcomat a számítógép fénye tette kísértetiessé, üres eső szemerkélt bennem, amikor váratlanul megpillantottam és ismerősnek jelöltem a barátkozós közösségi oldalon azt a lányt, akit sokan ismerhetünk és akinek a csókja elérhetetlen volt, mint az eltűnt kamaszkorunk. Szukics Magda csókja abban az időben (1981-et írunk) olyannak tűnt, mint egy halvány […]

Megfényesedett percek

2014. 12. 29. /0 Hozzászólások/ /

Nehéz megbocsátani a mai időkben, mégis van valami, amit inkább elnéző mosoly kísér még ebben a kiszáradt örömű világban is, mint düh, vagy megvetés. És ez bizony nem más, mint a boldogságos részegség. Amikor szelíden vigyorogva szemléljük az év utolsó óráiban botladozó árnyékunkat, abban a reményben, hogy a következő esztendőben majd nem lesz több botlás […]

Köszönöm!

2014. 05. 03. /0 Hozzászólások/ /

Mindig úgy gondoltam, hogy az édesanyák helyzete kiváltságos a világban, és sokat töprengtem azon, hogy vajon rendjén van-e mindez? Az apák keménysége, szigorúsága, elcsavargó jókedve, valahogy nem állíttatott példának az idők során, és talán a közelség, a testi érintkezés is másképpen ítéltetik meg a gyermek számára a férfiembernél, mint az anyák megbocsátó, puha ölében. A figyelmes […]

Téli kávéházak pincérnői

2013. 12. 14. /0 Hozzászólások/ /

Az ablakon túl szúrós félhomály, szürke szívverések szitálnak a havas ködben. És ahogy megáll egy pincérjelmezbe öltözött, kakastaréjos fiatalember mellettem, türelmetlenül várva a rendelésre, elönt valami különös szomorúság. Kíváncsian nézek körbe, hátha van mégis remény, ez most csak egy furcsa tévedés, valami égbeli sorsolás szeszélye és mindjárt jön leváltani a fölnyírt hajú, idegesen topogót egy […]