Megyünk lefelé a mélybe. Állunk a lépcsőn, és minden erőfeszítés nélkül süllyedünk a tátott szájú gödör felé. Szemben velünk arcok, éppen az ellenkező irányba haladók. Kifordított kesztyű-arcok, összegyűrt papír zsebkendő-arcok, magukat sirató-arcok, némák, erőtlenek, szürkén szomorúak, békétlenek, borotválatlanok. Aztán záródnak az ajtók, beránt minket a sötét, föld alá, folyó alá, alávalókká durvulva idegesen várjuk, hogy […]
Amióta az egyik legnagyobb mobilszolgáltató a királyi postához vezényelte a késedelmesen fizetőket, kicsikét tovább szomorodott a világ. Mert, akit olykor meglegyint a kikapcsolás réme, többszörösen kárvallottnak érzi magát, ha nem tudja interneten rendezni a számláját, rögvest az értesítés után. Nem elég, hogy a számláján nem kacérkodik egyetlen huncut peták sem, tartalékait – még ha azok csekélykék […]
A lenti szobában, ahol terjedelmesebben tartózkodik a délutáni fény, a beteg férfi fáradtan „levegőzteti” a zongorát. Bartók Szonátáját indítja el, rozsdás aortájából kikergették a csodadoktorok az ártalmakat, élet, élet, de jó is visszatérni beléd. Ugyanebben a pillanatban a fönti szobában egy fiatal fiú, szemüveges, loboncos hajú, követni kezdi játékával a lenti Szonátát, kicsit kócosabban, kicsit […]
Egy svájci kisváros régvolt lakói 1050-ben építették a mindenszentekről elnevezett kápolnájukat, s most is úgy élnek, mintha mindenki szent lenne, de legalábbis úgy fogadják. Például a városka óvodájában az egyik csoport mindössze kettő svájci csemetét foglalkoztat, a többi tizenhárom kicsi távoli vidékek különös hangulatát hozta a közösségbe. Nagyon sok a magyar a környéken. És egyre […]
„A kormány ne költsön az én adómból egy templomra sem, főleg ne egy külföldi templomra! Adja össze a rávalót a sok agymosott hívő!!!” Ilyen és ehhez hasonló kommentek olvashatók egy online felületen megjelent hír kapcsán, miszerint villámcsapás következtében leégett a székelyföldi Atyha 1799-ben megépült katolikus temploma. Írták mindezt azért, mivel voltak olyanok is, akik halkan […]
Szerettem Annával dolgozni a szerkesztőségi szomorúságban. Beült az ormótlan monitor elé, szépen maga elé helyezte a cédulákat, amin az elkövetett írásművek fájlnevei voltak följegyezve, no és a megírt sorok száma. Együtt bámultuk a monitort, miközben elégedetten néztem, ahogy csendes szorgalommal öltözteti az oldalt, ráigazítja a színes kis blúzt, gondosan ügyelve arra, hogy ne lógjon túl, […]
Amelia, ez a törékeny kis amerikai kamasz, különös szépségű lány volt. Erős vonásai, csontos arca, telt szája, külön-külön talán keménynek tűntek, mégis valami megkapó harmóniává szelídültek, amint mosolyogni kezdett. Nem találta a helyét, nem találta a nyugalmát, ami a tízes-húszas évek Amerikájában nem volt szokatlan. Édesapja állandóan munkát keresett, s egyik városból a másikba voltak kénytelenek […]
Anyám szívből nevetett. Nem ímmel-ámmal, megjátszósan, a hangulat kedvéért, hirtelen komolyra váltva, amitől a tréfa megdermed a levegőben. Sokkal inkább mélyről, tüdőből kiengedve, csilingelő hangokkal borzolva a függönyöket, a szemét törölgetve, mint aki látni szeretné, amit hallott, de a vidáman leguruló könnyek nem engedik. Nevetett, amikor apám egy vacsora közben éppen elővette a kicsinyke Rózsa […]
Vajon a locsolás ősi, euforikus öröme mennyire férfias önzés és mennyire a lányaink, asszonyaink boldogsága? Lehet, hogy némiképpen ünneprontó a locsolást az önzés kifejezéssel hírbe hozni, de talán nem ártana ez ügyben egyszer őszintén érdeklődni bűbájos szeretteinktől. Felnőtt férfiak és gyerekemberek kerekednek föl a jeles hétfői napon, fölszerelkezve mindenféle illatos, helyenként túl illatos permetekkel, s […]
A Duna felől savanyú, mégis édes szél szaladt a Vörösmarty téri fák közé, megremegtetve az élettel teli friss, zöld leveleket, amik úgy zizegtek, mint az iskolás lányok, amikor valamely fiú osztállyal keresztezte útjukat a délután. Márai, mint mindig ilyenkor, végigsétált a könyves sátrak között, hátratett kézzel szemlélgette a míves gondossággal kötött könyvek gerincét, az aranyló, […]
A Gilbert Grape, az Aviátor, a Véres Gyémánt, A Wall Street farkasa. Ezek azok a filmek, amelyek címszerepéért, vagy éppen mellékszerepéért (Gilbert Grape), Leonardo Di Caprio nem kapta meg az Oscar-díjat. Négy visszafojtott sírás, négy csalódás, négy saller az Akadémiától, és persze négy el nem mondott köszönőbeszéd. A világ négyszeri megszólítása mehetett a kukába, mert […]
Télvíz idején vakargatja a feje búbját Jávor Pál ezen a nagyszerű fotográfián, hiszen bár a rajongásnak nehezen meghúzható határai vannak, azért az mégis csak kellemetlenül érintheti az embert, ha a tulajdon gépkocsiját azzal a vallomással karcolja össze valaki, hogy: „Imádom, oh!!!” És ezzel még nem is érte be az ismeretlen karcolóművész, hiszen egy nyílvesszővel […]
Bevert az este az ablakon, az arcomat a számítógép fénye tette kísértetiessé, üres eső szemerkélt bennem, amikor váratlanul megpillantottam és ismerősnek jelöltem a barátkozós közösségi oldalon azt a lányt, akit sokan ismerhetünk és akinek a csókja elérhetetlen volt, mint az eltűnt kamaszkorunk. Szukics Magda csókja abban az időben (1981-et írunk) olyannak tűnt, mint egy halvány […]
Nehéz megbocsátani a mai időkben, mégis van valami, amit inkább elnéző mosoly kísér még ebben a kiszáradt örömű világban is, mint düh, vagy megvetés. És ez bizony nem más, mint a boldogságos részegség. Amikor szelíden vigyorogva szemléljük az év utolsó óráiban botladozó árnyékunkat, abban a reményben, hogy a következő esztendőben majd nem lesz több botlás […]
Mindig úgy gondoltam, hogy az édesanyák helyzete kiváltságos a világban, és sokat töprengtem azon, hogy vajon rendjén van-e mindez? Az apák keménysége, szigorúsága, elcsavargó jókedve, valahogy nem állíttatott példának az idők során, és talán a közelség, a testi érintkezés is másképpen ítéltetik meg a gyermek számára a férfiembernél, mint az anyák megbocsátó, puha ölében. A figyelmes […]
Az ablakon túl szúrós félhomály, szürke szívverések szitálnak a havas ködben. És ahogy megáll egy pincérjelmezbe öltözött, kakastaréjos fiatalember mellettem, türelmetlenül várva a rendelésre, elönt valami különös szomorúság. Kíváncsian nézek körbe, hátha van mégis remény, ez most csak egy furcsa tévedés, valami égbeli sorsolás szeszélye és mindjárt jön leváltani a fölnyírt hajú, idegesen topogót egy […]
© 2013-2026 www.eletszepitok.hu
