Benned, neked terem: gondolatok az énidőről
Van az a dolog az énidővel. Leginkább az, hogy van. Létezik. Ergo, kell, hogy legyen neked is. Persze, felnőttünk nélküle, úgy, hogy akár csak hallottuk volna ezt a szót, vagy ismertünk volna bárkit, aki hallotta ezt a szót, de változik a világ, most már ilyen is van, hogy énidő. Mintha nem lenne elég bajunk, törődni-, […]

