Autista? Nem kevesebb, csak más! Legyünk picit érintettek mindannyian! Egy édesanya üzenete a világnapra
Autizmusban érintett gyermek – olvashatjuk sok helyütt, de aki benne van, az tudja, nemcsak a gyermek érintett.
Érintett a szülő, aki egyre többet és többet akar megtudni erről a fejlődési rendellenességről, és szinte a gyermekkel együtt lélegzik, mozog, gondolkodik.
Érintett a testvér, aki másfajta testvérszerepben van, és megtanulja azokat a fura szokásokat, játékokat, melyet autista testvérétől lát, hogy kapcsolatba tudjon lépni vele, és ki tudja mutatni szeretetét.
Érintett a nagyszülő, aki a kis csodamanóra másként főz, és tudja, amikor látogatóba jön, hogy a kiskatonák helyett a betűkirakónak, a számkockának vagy a hangszernek nagyobb sikere lesz.
Érintettek az óvónők és tanítók, akik észreveszik, ha gyermekünk elfárad, vagy sok inger érte, és jót tenne neki egy negyed óra magányos játék a fejlesztőszobában, hogy nyugodtabban tudja folytatni a közös munkát.
Érintettek a csoport- és tanulótársak is, akik már nem árulkodnak, ha társuk elfekszik a szőnyegen, és úgy hallgatja a mesét, vagy az orvosos játéknak hátat fordít, és a falon mozgó fénypöttyöket figyeli, mert az sokkal izgalmasabb.
Nem mindenki használja szívesen az autizmusban érintett kifejezést, de én szeretem. Az érintés kapcsolatot jelent. A kapcsolat törődést, odafigyelést.
Hiszek abban, hogy ha minél többen érintettek leszünk, akár szomszédként, iskolatársként, munkatársként, vagy csak egy világnapi közös séta alkalmával, akkor azzal könnyebbé tehetjük a jövőjüket. Ha megismerjük őket, észrevehetjük azt is, mennyi mindenben csodálatosak, és hogy mennyire igyekeznek ők is, hogy közelebb kerülhessenek hozzánk.
***
2007. december 18-án az ENSZ jelölte ki április 2-át az Autizmus Világnapjának azzal a céllal, hogy felhívja a világ figyelmét az autizmusra, az autizmus spektrum zavarra, amely tízmilliókat érint a Földön.
Pszichológus, szakíró, a Tuti Szoba Facebook oldal szerkesztője
Jól lenni és érdeklődéssel jelen lenni – ezt tartom a hétköznapjaimban és a munkámban is a legfontosabbnak. Rengeteget olvasok, sokat tanulok, és szívesen írok. Kedvenc és kimeríthetetlen témám az otthon lélektana. A tartalmas, pozitív, minőségi otthonlét megteremtéséről szólnak cikkeim, videóim és könyvem, az Otthonkönyv is. Amikor nem az otthonélményekről írok, akkor – pedagógusi múltamhoz visszanyúlva, és személyes érintettségem miatt – fejlesztő feladatokat gyűjtök és tervezek autista gyermekek számára. Szeretek mindent, ami értéket képvisel, ami elgondolkodtat, megmozgat, lelkesít.
