Az anyám zsarnok volt, én rabszolga lettem. Helga története

Az anyám zsarnok volt. Én rabszolga lettem. De a lányom mára szabad és boldog nő.

Helga évek óta tudta, hogy az életével és a házasságával nagyon rossz mintát ad a gyerekeinek, és érezte, hogy ennek következményeivel egyszer szembe kell néznie… Akkor jött el hozzám, amikor felnőtt lánya karrierje és egészsége tönkremenni készült egy párkapcsolati válság miatt. Segíteni szeretett volna neki, de ehhez kézbe kellett vennie a saját társfüggőségének témáját, és fel kellett dolgoznia a múltját.

Helga 52 évesen is energikus, izgalmas, csinos nő volt. Jó humorú, gondoskodó és empatikus. De folyamatosan bizonytalan volt önmagában, és elért sikerei ellenére sem hitt a teljesítményében. Minden új helyzettől szorongott, a baráti és munkakapcsolataiban alárendelődött, és elhitte, hogy mindig ő hibás, ő a felelős. 3 gyerek édesanyjaként 25 éve olyan házasságban élt, ahol férje minden gesztusa azt üzente neki, hogy „rajta és benne semmi nem jó úgy, ahogy van”. Ő volt az első és az egyetlen férfi Helga életében. Férje az asszony temperamentumát túl harsánynak, a szenvedélyességét agresszívnak, lendületességét mások előtt vállalhatatlannak minősítette. Sosem kívánta. Helga éveken át próbálta feldobni a házaséletüket meglepetés utakkal, szép fehérneművel, intim trükkökkel, de kudarcot vallott. És bár a férje már kétszer is megcsalta, Helga nem hagyta el, mert rettegett az egyedülléttől.

Helga szüleinek a házasélete szerinte „fura” volt

Mindennek pontos és felülírhatatlan menete volt az életükben. A szombati takarításoknak mütyürről, mütyűrre, a percre pontosan tálalt, némán elfogyasztott vasárnapi ebédeknek… Ha valami egy parányit is kicsúszott ebből a merev rendből, Helga anyja tört, zúzott, és elrohant otthonról. Helga ilyenkor rettegve zokogott, és könyörögött, hogy maradjon, de az apja soha nem szólt semmit.

A szülők a lakás két végén aludtak

Az anya azért vállalta a házasságot és a „vele járó kellemetlen és szégyenteli közjátékokat”, hogy gyereket szülhessen. Legálisan, szégyen nélkül, csak magának megtartva a kicsit, aki őt szereti és őt szolgálja majd… Helga csecsemőkorától a férjhez meneteléig az anyjával aludt egy ágyban. Azon túl, hogy semmilyen mintát nem látott az intimitásra, a szexualitás pedig tabu téma volt, még félt is az anyjától. Az asszony indulathullámai kiszámíthatatlanok voltak, mindig készenlétben kellett állni miatta. Sokszor megverte őt kislányként, és olyan hirtelen ütött, hogy idő sem volt elugrani előle. Rendszeresen megsértődött. Ilyenkor nem szólt és lányának kellett kiengesztelnie őt. Sosem lehetett tudni, hogy mikor miért dühöng, és hogy mennyi ideig fog tartani a haragja. „Akkor enyhült meg, mikor már eleget haragudott…” Meg kellett dolgozni a kegyért, hogy a lányát szóra méltassa.

Helga úgy ment hozzá az első udvarlójához,

hogy nem ismerte sem önmagát, sem a másikat. Nem tudta milyen a vágy, a testi érintés; nem tudta, hogy milyen, ha valaki felismeri az érzelmeit és becsüli önmagát. Egy zárkózott, kiszámíthatatlan, hisztériás, furcsa művész­féle férfit választott, aki csak tovább mélyítette az otthonról hozott szorongásait és félelmeit. Férje enerváltsága Helga apját, kiszámíthatatlansága és kitörései az anyját mintázták.

A boldog jelen

Helga lánya férjhez ment, babát vár, és én a dúlája vagyok. Helga elvált, és elkezdte ünnepelni a nőiességét. Az alakját ízlésesen hangsúlyozón ruhákat mer mára hordani, táncolni tanul, új barátnőivel végre bejárja a régóta vágyott európai tájakat, és óvatosan randevúzgat egy ideje. Azt mondja, „már nem akarom mindig megúszni, hogy jól érezzem magam.”

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

15 + nyolc =

hirdetés