Kereszt a szőlőhegyen

hirdetés

hirdetés

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és Te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

(Szent Ágoston imája)

A kávémat iszogatva kábán ücsörögtem a kis présház előtti asztalnál, a diófa alatt. Vasárnap volt, kora reggel. Még aludtam volna, de a fiam felkukorékolt. Sürgős macskázhatnékja támadt a szomszédban reggel hétkor. Pizsamában átballagott a jószágokhoz – mintha hazajárna -, hogy a gazdiknak se legyen módjuk henyélni. Merthogy a gyermeki logika szerint vasárnap hajnalban a macskákat nemcsak kézben, de hangos szóval is kell tartani a gyéren lakott szőlőhegyen. A ház melletti poros földúton valaki közeledett. Látni nem láttam, csak a lépteit hallottam, az útnak háttal ültem. – Ki lehet? Képes hajnalban nekiindulni a hegynek… – futott át az agyamon. Mellém ért, én még mindig háttal ültem – rám köszönt.

– Jó reggelt!

– Jó reggelt! – felé fordultam.

Egy apám korú – hatvanas – férfi állt előttem. A hátán permetező himbálózott, a kezében kardigán. Nem kérdeztem tőle semmit, gondoltam, megy tovább.

– Végeztem a permetezéssel, itt aludtam a hegyen, elnéztem a csillagokat…megyek fel a kereszthez…

– Milyen kereszthez? – kérdeztem. Komolyan érdekelt. Évek óta ide járunk, de keresztről nincs tudomásunk.

– A fiamnak állítottam – mondta.

Döbbenten figyeltem. Élete tragédiáját osztja meg velem egy félmondatban? Csendben figyelt ő is. Elgondoltam: talán lezuhant a fia a hegyről, ezért emelt itt keresztet. A siklóernyősök imádják ezt a hegyet, történt pár tragédia…

– Mi történt vele? – kérdeztem rá végül.

– Egyiptomban történt vele valami…és azok…azok az emberek, nem tettek semmit!

Igyekeztem értelmezni a szavait. Nem mertem rákérdezni. Vajon mit csinált Egyiptomban? Ott dolgozott? Belekeveredett valamibe. Megölték?

– 32 éves volt…hazajött és a kezeim között halt meg – bukott ki belőle. Egészen zaklatottá vált.

– Mi történt vele? – kérdeztem megint.

– Anginás rohamai voltak Egyiptomban…és ezek az emberek…a barátai, akikkel nyaralni volt, hat napig nem tettek semmit! Érti?!

– Értem.

– A fiam mindenkin segített! Jó szíve volt. És ezek az emberek…tudja kik ezek?

Megtudtam. Tanult emberek, de nem jó emberek, vezető pozícióban dolgoznak, de nem minden a diploma. Az egyik ember szép politikai karriert futott be, de Isten malmai ha lassan is, azért őrölnek…az egyik ember kerekesszékbe került, lesz ideje elgondolkodni a mulasztásain. Átcsorgott rajtam az apa fájdalma – tökéletesen értem. Megértem. A fájdalom, a harag, a veszteség, a tehetetlenség tébolyító.

– Amíg élek, nem tudok ezeknek az embereknek megbocsátani! – kiáltotta, s ment tovább.

Nem permetezőt cipelt, hanem keresztet – a szőlőhegy a Golgotája.

 

hirdetés

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás