Minden ember lenyűgöz és tiszteletet ébreszt bennem, aki képes átírni a neki jutó „sorsot”, azaz nem viszi tovább, és nem ismétli a szülei, nagyszülei fájdalmát, sérülését. Amikor Józsa eljött hozzám, egy feszes, túlfegyelmezett, folyamatosan bocsánatot kérő, magányos nő lépett be az ajtón. Józsa alapvető érzése a szégyen volt. Szégyellte, ha túl gyors volt valamiben … Bővebben: Átörökített szégyen. Amikor a sebezhetőség a legféltettebb kincs