Az elismerés vágya, avagy kinek próbálsz bizonyítani? Boldog teljesítők, kényszerteljesítők, életélvezők, nélkülözők. Ismerd meg a négy típust!

Korábbi cikkünkben írtunk az énfogalmakról, melyeket sokan szinonimaként használnak, pedig nem azonosak; mást jelent az énkép, az önbizalom, a magabiztosság, illetve az önbecsülés-önértékelés. Ebben a cikkben kitértünk arra is, hogy az önbecsülés-önértékelés a ház alapja.

Ezúttal egy érdekes tipológiát ismertetünk. Eszerint alapvetően négyféle embertípust különböztethetünk meg a magas vagy alacsony és a belső vagy külső önbecsülés kombinációi szerint. A négy típus a boldog teljesítő, a kényszerteljesítő, az életélvező és a nélkülöző.

Mint a legtöbb esetben, ezek sem feltétlenül vegytiszta minőségként jellemzik a személyiséget, lehetnek átfedések, több is jellemző lehet ránk valamilyen fokban. Azzal érdemes foglalkozni, amelyiket a leginkább tudjuk vonatkoztatni magunkra. Mielőtt a négy típust bemutatjuk, érdemes arról szólni, mit is jelent a belső és a külső önbecsülés (amit általában önértékelésnek neveznek a szakirodalomban).

A belső önbecsülés az önmagunk iránti feltétlen szeretet, önmagunk tisztelete, a belső biztonság és bizalom érzése. Ez azért meghatározó, mert életünk korai szakaszában, az első két életévünkben kapjuk meg az alapokat, és a szülők (gondozók) szerepe ebben eléggé meghatározó. Ha kisgyermekként megkapjuk a feltétel nélküli szeretetet, ha igényeinkre azonnali és megnyugtató választ kapunk, azzal az ősbizalom érzése alakul bennünk. Ha ebben, a személyiségfejlődés szempontjából fontos életszakaszban sérül a biztonság- és a szeretetigényünk, az bizony az önértékelésünkre hatással lesz; a belső bizonytalanság lesz ránk a jellemzőbb, de (jó hír!) belső munkával később ez is alakítható, fejleszthető (nem érdemes a felelősséget a szülőkre hárítani, hogy a mulasztásaik, hozzáállásuk miatt lettünk olyanok, amilyenek. Bár a szülők szerepe meghatározó, a személyiségfejlődést alakító hatások rendszere szövevényes és bonyolult).

A külső önbecsülés például kiváló menekülőút lehet azok számára, akik (relatíve) alacsony belső önbecsüléssel rendelkeznek. Ha a külvilágból, másoktól kapunk elismerést, az jó hatással van ránk – a külső önbecsülést pozitívan alakítja. Ebből a szempontból kvázi mindegy, hogy a teljesítményünket ismerik el vagy a külsőnket vagy bárminemű eredményünket, sikerünket, a külső jutalmazás belső örömforrássá válik. (Gondolhatunk most a közösségi médiában posztolt szelfikre is és az ún. lájkvadász én-posztokra…minden pozitív visszajelzés, ami lájk vagy szívecske formájában érkezik, a külső önbecsülésünket támogatja. S bizony, ettől függővé lehet válni. Ezt azonban kevesen ismerik fel vagy ismerik be.)

Jó, ha a külső és a belső önbecsülés egyensúlyban van. A külső önbecsülés fenntartása ugyanis nagy energiákat vonhat el tőlünk, ég bennünk a vágy, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, nagy, akár irreális elvárásokat is támasztunk magunkkal szemben. Voltaképpen a megfelelés vágya mozgatja cselekedeteinket, hogy cserébe elismerést kapjunk. (Jaj nekünk, ha még azt sem kapunk…)

Ezek után nézzük a 4 típust!

A boldog teljesítő

Ő az ún. ideális típus, hisz a boldog teljesítőnek magas a belső és a külső önbecsülése is. „A teljesítmény fontos és jólesik a dicséret, amely ad egy kicsi lökést, de a megerősítés és a megelégedettség nagyobbrészt belülről jön. Az ilyen ember felülmúlja önnön várakozásait, és ez jó érzéssel tölti el. Az új kihívások ösztönzőleg hatnak rá. A kihívások mindig magukban hordozzák a kudarc lehetőségét, de ez a személy képes minden energiáját a feladatra fordítani. Mivel az alapönbecsülés lökhárítóként működik az esetleges sikertelenségekkel szemben, nincs teljesítményszorongás. Ezek az emberek elkötelezettek, de nyugodtak a feladataikban, nagy, de realista céljaik vannak, ismerik a korlátaikat. Nem azért van szükségük a teljesítményre, hogy önbecsülést szerezzenek, de sikeres tevékenységük révén szeretnék azt növelni és gazdagítani. Ez másokat is bátoríthat és lelkesíthet. Mások sikerei nem jelentenek fenyegetést számukra, mert ezek az emberek leginkább önmagukkal versenyeznek.”

A kényszerteljesítő

„Ez az egyén alacsony belső, de magas önbecsüléssel bír. Erős az igénye, hogy (…) mások megbecsülése által tegyen szert önbecsülésre, ezért egyfajta konfliktus alakul ki benne. A kihívások csalogatják, mivel lehetőséget kínálnak önbecsülése növelésére, ugyanakkor a kudarc veszélyét is magukban hordozzák. Mivel a kényszeres teljesítő számára a siker és a kudarc nagymértékben meghatározzák az önbecsülést, ez a konfliktus folyamatosan nagy energiákat emészt fel és könnyen másokkal való agresszív versengéshez vezet. Ez az típus önmagának nem kegyelmez, gyakran kimerültségbe hajszolja magát és nem ismeri saját korlátait. A kritikára védekezéssel válaszol, mások sikereit fenyegetésként éli meg. A kényszerteljesítőnek pozitív vonása, hogy mások és a társadalom számára értékes dolgokat hozhat létre – ennek azonban sajnos gyakran az az ára, hogy ő maga roncsként végzi.”

Az életélvező

„Ennek a típusnak magas belső önbecsülése van és alacsony fokú a külső önbecsülése.” Elégedetten üldögél a tölgyfája alatt, hagyja, hogy mások viaskodjanak, miközben ő élvezi az érzéki és esztétikai ingereket. „Ő az a személy, aki másokat támogat a háttérből, és örömét leli a családban, a kapcsolataiban, a művészetekben vagy a természetben. Ha ez a típus ír vagy zenét szerez, alkotásai minden bizonnyal egy fiókban végzik, mivel vállat ránt kudarcra és sikerre egyaránt. Az életélvezőknek nagy baráti köre lehet, mivel ezeknek az embereknek, a teljesítőkkel ellentétben „van idejük élni”. E típus negatívuma: nem igazán fontos számára, hogy befejezze a dolgokat.”

A nélkülöző

„Ez a személy hiányt szenved mind a belső, mint a külső önbecsülésben. Nagyon sebezhetőnek tűnik, de más módon, mint a kényszerteljesítő. Jellemző erre a típusra, hogy visszahúzódó és könnyen feladja. A kihívások egyáltalán nem vonzzák. Semmi értelme megpróbálni, az ember úgyis kudarcot vall – gondolják. Az ilyen típusú ember apatikus hajlamú és önbecsülése megtámogatásához nagy szüksége lehet az érzelmi megerősítésre ahelyett a megerősítés helyett, amit a teljesítmény nyújt; ezért mások elutasítása nagyobb fenyegetés a számára, mint a versenyek vagy vizsgák sikertelensége. Mivel passzív és kissé gyámoltalan, a nélkülöző típus nehezen lát hozzá a problémák megoldásához. E típus pozitívuma, hogy az alacsony önbecsülés ellenére is hiányzik belőle a védekező hozzáállás, a nála nagyobb önbizalommal rendelkezőkkel szemben.” Könnyen áldozattá válhat, de nyitottabb a segítségre, szemben a kényszerteljesítővel, aki meglehetősen merev, hajlamos védekező pozíciót felvenni.

 

A tipológiát Maarit Johnson dolgozta ki kutatásai alapján. Azt írja: ha ezen típusok közül bármelyik extrém módon jellemez bennünket, helyénvaló némi kiegyenlítés, mert nemcsak az egyén, de a környezete is megsínyli az egyensúlytalanságot. Az életélvezőnek több kihívásra és aktivitásra kellene igent mondania. A nélkülöző jobban érezné magát, ha többet markolna, merné érvényesíteni önagmát, több élvezetet engedélyezne magának és megjutalmazná magát, ha sikerrel jár. A boldog teljesítő alkalmasint visszafoghatná kicsit az elkötelezettségét, csökkenthetné a tempót, és több időt szánhatna másokra. A kényszeres teljesítőnek meg kellene állnia egy-egy pillanatra és megkérdezni magától: mi hajt engem, hiszen olyan fáradt vagyok? Vagy: tényleg meg kell csinálnom mindazt, amit magamra vállaltam…?

 

A szerző a pszichológia doktora, a Stockholmi, valamint a Mälardaleni Egyetemen oktat személyiségpszichológiát, tudományos módszertant. A svéd szerzőnő könyve magyar nyelven Önbecsülés és alkalmazkodás címmel jelent meg, a cikkben olvasható idézett részek a kötetből valók.

 

Nyitókép: Enrique Meseguer, Pixabay

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

14 − hét =

hirdetés