Az ellehetetlenítés mesterei: miről ismerhető fel az aknamunkás?
//Az a jelenség, amit aknamunkának hívunk, elég alattomos, és akik ellen kifejtik, gyakran csak azt érzékelik, mintha adott közegben fogyna körülöttük a levegő, valahogy megváltozik a személyükkel kapcsolatos hozzáállás, viselkedés. Peremre kerülnek egy társaságban, csoportban, látványosan elkerülik vele a kapcsolódást, fagyosak a köszönések, eltűnnek a mosolyok. Ez a tapasztalás önmagában is elég nyomasztó. Fokozza a zavart, hogy nem értik mások megváltozott viselkedését, furcsa húzásait, ezért sokan magukban kezdik az okokat keresni, magukat kezdik monitoringozni, ostorozni. Hajlamosak azt gondolni, hogy velük van a baj, elkövettek valamit vagy mulasztottak, rossz a kisugárzásuk stb.
Nem zárható ki, hogy az aknamunkának van valamiféle megfogható, akár jogosnak is nevezhető indítéka, de attól még a jelenség ártalmas, közösségi és egyéni szinten egyaránt. Összeszedtem az aknamunka természetéről néhány tényszerű megállapítást, melyek segíthetnek megvilágítani, miért is ártalmas ez jelenség és pontosan miről is szól.
Az aknamunka háttértevékenység.
Az aknamunka megkerüli azt, aki ellen irányul.
Az aknamunka nem igényli az objektív igazságot, szubjektív indíttatású, sohasem független személyes érzésektől, érdekektől.
Az aknamunka ellen nem lehet nyíltan védekezni, mert maga az aknamunka sem nyílt.
Az aknamunka, ha elég kitartóan gyakorolják, elérheti a célját.
Az aknamunka csapatmunka – szövetségesekre van szükség ahhoz, hogy „hatékony” legyen.
Az, akire az aknamunka irányul, az „aknamunkás(ok)” szemében sohasem áldozat.
Az aknamunka sorsokat törhet keresztbe, de ez az „aknamunkás(oka)t” nem érdekli. Ergo az aknamunka lelketlen, szívtelen.
Az aknamunkás előszeretettel pécézi ki a másságot, a különlegest, feltüzeli mások tévedhetősége, gyengesége.
Az aknamunkás ügyes manipulátor.
Az aknamunkás élvezi az aknamunkát.
Az aknamunkás tagadja, hogy aknamunkát végez.
Az aknamunka bántalmazás.
Alapító-főszerkesztő
Több mint két évtizedet töltöttem az írott média világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbálhattam magam újságíróként, szerkesztőként. 2006-2012 között építészeti szakújságíróként, PR-szakemberként voltam aktív, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem. Az eletszepitok.hu weboldalt 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszakanyarodtam eredeti hivatásomhoz; gyermekjóléti alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós, edukációs, pályaorientációs foglalkozásokat tartok, érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetben szereztem mesterdiplomát, okleveles szociális munkás, felsőfokú intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
