Az én mesém. Hogyan segítheted gyermeked önbecsülését, küzdőképességét? Az élet- és családtörténet szerepe a személyiségfejlődésben
Az ember legősibb tevékenysége a történetmesélés. Nincs olyan gyerek, aki ne szeretné a régi családi történeteket, anekdotákat a nagyszülők, szülők gyerekkorából. Személyes életmesénk már a születésünk előtt megkezdődik, amikor a szüleink egymásra találnak, kialakítják közös életüket, majd megérkezünk az életükbe. Ha szerencsénk van, várt, tervezett gyerekként érkezünk a világra, a családba. Elemi igényünk van arra, hogy a családunk és a szüleink személyes történetét megismerjük, sokat ad hozzánk, ha tudjuk, mi mindenen mentek át a szüleink, nagyszüleink.
Miközben a cikket szerkesztettem, többször eszembe jutott, hogy ez az összeállítás – a szándék ellenére – többekben fájdalmas emlékeket hívhat elő. Nem mindenkinek adatik meg, hogy értő, érző családban nevelkedjen. Sokakat megfosztottak a saját emlékeiktől…nincsenek babakori fotóik, nem ismerik a szüleik gyerekkorát, kettejük kapcsolatának történetét, zűrös vagy csonka családban nőttek fel… Vagy a családból kitaszítva, kiemelve, intézetben. Ők ebből a fájdalmas élményhalmazból tudnak erőt meríteni – tapasztalatból tudják, hogy egy szülő mi mindennel tud ártani…
A gyermek számára családtörténet egy védőháló, amely nehézségek esetén megtartja és felemeli.
A saját magunkkal kapcsolatos történeteket először mások – elsősorban a szüleink – elbeszéléséből ismerjük meg. (…) Gyermekeink babanaplójában az első évet általában aprólékosan dokumentáljuk, rengeteg olyan információt is feljegyzünk, amelyek nem lényegesek, de utána abbamarad a történetek rögzítése. (…) Az egyik legszebb ajándék, amit a gyermekünknek adhatunk, az ő saját életmeséje, élettörténete, és ezt nem csak élőszóval mondhatjuk el neki – hívja fel a figyelmet Kádár Annamária mesepszichológus.
A gyerekek számára tehát a személyiségfejlődés miatt is fontosak a felmenők életút-történetei. Érdemes a családi relikviákat számunkra hozzáférhetővé tenni, időnként megmutatni nekik, beszélgetni a tárgyak által megidézett emlékekről. Semmi szükség arra, hogy a tökéletesség látszatát keltsük, fenntartsuk, ha például az iskolai teljesítményről van szó. Nem leszünk kevesebbek attól a gyerek szemében, ha eláruljuk neki: anyának, apának is becsúszott egy-egy figyelmeztetés.
Ha anya, apa jó tanuló volt, arra a gyerek is büszke, belső elvárást hívhat elő belőle a saját teljesítményt illetően. Nem szabad azonban elvárásokkal terhelni – képességeinek megfelelően értékeljük és ismerjük el a teljesítményét.
Nézegessünk családi fényképeket, meséljünk történeteket a családunkról, gyerekkorunkról!
A fényképek közös nézegetése nagyszerű segítség a gyermek számára ahhoz, hogy saját létezésének élményét olyan történetekbe foglalja, melyeknek ő a főszereplője.
Kreatív albumok
A nagyobb eseményekre, például a közös utazásokra való visszaemlékezést is segítheti, ha a gyermek lerajzolja, megalkotja a közös élmény számára legjobb, legvidámabb pillanatait.
Régen és most! játék
Milyen volt az élet, amikor mi vagy a szüleink gyerekek voltak? Mivel játszottunk? Hogyan leveleztünk egymással? Hogyan készült el egy sütemény? Meséljünk történeteket arról, hogy hol születtek, hol nőttek fel a nagyszülők, hogyan találkoztak, hova jártak iskolába és meséljük el ezeket a saját gyermekkorunkból is.
Meséljük el, milyen volt a házunk, lakásunk, szobánk. Meséljünk a mindennapjainkról!
Meséljünk azokról az élményekről, melyeknek még nem lehettek részesei. Az albumok teljesen más élményt adnak, mint a digitális felvételek. Remek családi – születésnapi, karácsonyi program – az adott év legjobb pillanatait fotóalbumba rendezett képek segítségével felidézni. Egy-egy tematikus kreatív albumot vagy akár csak egy fotóalbumot is meglehetősen munkás összerakni, de érdemes rá időt szánni. Egy-egy kézbe vehető album teljesen más élményt ad, mint amikor a monitoron nézzük a családi felvételeket. A házi videók persze kivételt képeznek – érdemes ezek rendszerezésére, biztonsági mentésére is figyelmet fordítani.
Családi időkapszula
Igazi kis kincsesláda. Lehet konkrétan láda, s persze album is. Belekerülhet minden, ami a gyerekünknek fontos lehet a múltjából. Képek, gyerekkori rajzok, emlékkönyv. A gyerekkori emlékeket rögzíthetjük kreatív – scrapbook – albumban, sőt, a gyerek vicces elszólásait megőrizhetjük az utókornak fotó formájában is.
Az összeállításhoz Kádár Annamária – Kerekes Valéria Mesepszichológia a gyakorlatban c. kötetét használtam fel. Remek olvasmány, rengeteg hasznos gondolattal, ötlettel.
A cikket saját fotókkal illusztráltam
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az Életszépítők Magazint (eletszepitok.hu) 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom iskolai környezetben. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagjaként szakmai érdeklődésem elsősorban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály témaköreihez kötődik.
