Az én mesém. Hogyan segítheted gyermeked önbecsülését, küzdőképességét? Az élet- és családtörténet szerepe a személyiségfejlődésben

Az ember legősibb tevékenysége a történetmesélés. Nincs olyan gyerek, aki ne szeretné a régi családi történeteket, anekdotákat a nagyszülők, szülők gyerekkorából. Személyes életmesénk már a születésünk előtt megkezdődik, amikor a szüleink egymásra találnak, kialakítják közös életüket, majd megérkezünk az életükbe. Ha szerencsénk van, várt, tervezett gyerekként érkezünk a világra, a családba. Elemi igényünk van arra, hogy a családunk és a szüleink személyes történetét megismerjük, sokat ad hozzánk, ha tudjuk, mi mindenen mentek át a szüleink, nagyszüleink.

Miközben a cikket szerkesztettem, többször eszembe jutott, hogy ez az összeállítás – a szándék ellenére – többekben fájdalmas emlékeket hívhat elő. Nem mindenkinek adatik meg, hogy értő, érző családban nevelkedjen. Sokakat megfosztottak a saját emlékeiktől…nincsenek babakori fotóik, nem ismerik a szüleik gyerekkorát, kettejük kapcsolatának történetét, zűrös vagy csonka családban nőttek fel… Vagy a családból kitaszítva, kiemelve, intézetben. Ők ebből a fájdalmas élményhalmazból tudnak erőt meríteni – tapasztalatból tudják, hogy egy szülő mi mindennel tud ártani… 

A gyermek számára családtörténet egy védőháló, amely nehézségek esetén megtartja és felemeli.

A saját magunkkal kapcsolatos történeteket először mások – elsősorban a szüleink – elbeszéléséből ismerjük meg. (…) Gyermekeink babanaplójában az első évet általában aprólékosan dokumentáljuk, rengeteg olyan információt is feljegyzünk, amelyek nem lényegesek, de utána abbamarad a történetek rögzítése. (…) Az egyik legszebb ajándék, amit a gyermekünknek adhatunk, az ő saját életmeséje, élettörténete, és ezt nem csak élőszóval mondhatjuk el neki – hívja fel a figyelmet Kádár Annamária mesepszichológus.

A gyerekek számára tehát a személyiségfejlődés miatt is fontosak a felmenők életút-történetei. Érdemes a családi relikviákat számunkra hozzáférhetővé tenni, időnként megmutatni nekik, beszélgetni a tárgyak által megidézett emlékekről. Semmi szükség arra, hogy a tökéletesség látszatát keltsük, fenntartsuk, ha például az iskolai teljesítményről van szó. Nem leszünk kevesebbek attól a gyerek szemében, ha eláruljuk neki: anyának, apának is becsúszott egy-egy figyelmeztetés.

Ha anya, apa jó tanuló volt, arra a gyerek is büszke, belső elvárást hívhat elő belőle a saját teljesítményt illetően. Nem szabad azonban elvárásokkal terhelni – képességeinek megfelelően értékeljük és ismerjük el a teljesítményét.

Nézegessünk családi fényképeket, meséljünk történeteket a családunkról, gyerekkorunkról!

A fényképek közös nézegetése nagyszerű segítség a gyermek számára ahhoz, hogy saját létezésének élményét olyan történetekbe foglalja, melyeknek ő a főszereplője. 

Kreatív albumok

A nagyobb eseményekre, például a közös utazásokra való visszaemlékezést is segítheti, ha a gyermek lerajzolja, megalkotja a közös élmény számára legjobb, legvidámabb pillanatait.

Régen és most! játék

Milyen volt az élet, amikor mi vagy a szüleink gyerekek voltak? Mivel játszottunk? Hogyan leveleztünk egymással? Hogyan készült el egy sütemény? Meséljünk történeteket arról, hogy hol születtek, hol nőttek fel a nagyszülők, hogyan találkoztak, hova jártak iskolába és meséljük el ezeket a saját gyermekkorunkból is.

Meséljük el, milyen volt a házunk, lakásunk, szobánk. Meséljünk a mindennapjainkról!

Meséljünk azokról az élményekről, melyeknek még nem lehettek részesei. Az albumok teljesen más élményt adnak, mint a digitális felvételek. Remek családi – születésnapi, karácsonyi program – az adott év legjobb pillanatait fotóalbumba rendezett képek segítségével felidézni. Egy-egy tematikus kreatív albumot vagy akár csak egy fotóalbumot is meglehetősen munkás összerakni, de érdemes rá időt szánni. Egy-egy kézbe vehető album teljesen más élményt ad, mint amikor a monitoron nézzük a családi felvételeket. A házi videók persze kivételt képeznek – érdemes ezek rendszerezésére, biztonsági mentésére is figyelmet fordítani.

Családi időkapszula

Igazi kis kincsesláda. Lehet konkrétan láda, s persze album is. Belekerülhet minden, ami a gyerekünknek fontos lehet a múltjából. Képek, gyerekkori rajzok, emlékkönyv. A gyerekkori emlékeket rögzíthetjük kreatív – scrapbook – albumban, sőt, a gyerek vicces elszólásait megőrizhetjük az utókornak fotó formájában is.

Az összeállításhoz Kádár Annamária – Kerekes Valéria Mesepszichológia a gyakorlatban c. kötetét használtam fel. Remek olvasmány, rengeteg hasznos gondolattal, ötlettel.

A cikket saját fotókkal illusztráltam

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

8 − 7 =

hirdetés