Az örökbefogadás gyógyítja a meddőséget?
Nem! Semmiképp! A meddőség diagnózisa hatalmas veszteség. Olyan, mintha meghalt volna valakid. A szó maga is eredménytelent, fölöslegeset, haszontalant jelent. Ha nehéz foganással küszködsz, fogyatékosnak, kisebbrendűnek érezheted magad, az életedet pedig üresnek és értelmetlennek. Mintha valamiféle fogyatékosságod lenne. Elveszíted a teljes értékűségbe vetett hited; az anyaságról, a szülésről és a gyermeked neveléséről dédelgetett álmaidat.
Ha a meddőséged ténye mögött nincs semmiféle komoly fizikai, vagy hormonális ok, még sokkal nehezebb feldolgoznod az egészet. Nincs egy pont, amikor kénytelen lennél szembesülni a veszteséged tényével, mert a meddőségi kezelések gazdag eszköztára folyamatosan fenntartja benned a reményt (valljuk be, néha már csak az illúziót), hogy a technikai beavatkozásokkal lehet még esélyed a foganásra. Mennyire rongyolódik el a lelked mondjuk öt inszemináció és három-négy kudarcos lombikozás után? Hol a lombikos próbálkozások vége?! Mikor kezdhetsz végre gyászolni?
Ha nincs kezdőpontja a gyászmunkának, akkor végpontja sem, mivel a környezeted is azt sugallja, hogy „nem szabad feladni”.
Sok mítosz kering arról, hogy örökbefogadás után megfogan a vérszerinti gyermek. De ez csak mítosz! Városi legenda… Nem az örökbefogadás, hanem a megnyugvás, a belenyugvás, az elengedés szokta segíteni a teherbe esést (ott, ahol nincs fizikai akadálya a spontán foganásnak). Nem szabadna pusztán emiatt a mítosz miatt az örökbefogadás mellett dönteni. Aki csak ezért akar örökbe fogadni, az még nem dolgozta fel, nem fogadta el, hogy az a gyermeke nem vérszerinti lesz.
Szívszorító látni, amikor egy pár eszközként használja az örökbefogadást arra, hogy megfoganjon a vágyott „saját” gyermek. Annáék így tettek – a felkészítő tanfolyamon és a személyes tanácsadáson hallottak ellenére is. Az örökbefogadott újszülött baba érkezése utáni évet teljes mellszélességgel a lombikozásra szánták. Nem befolyásolta őket a megérkező Marci baba – maradtak az eltervezett „baba-projectnél”…
Csapdahelyzet volt ez, hatalmas nyomással rajtuk is, és kisfiún is. És mivel Marci érkezése „nem váltotta be” a hozzá fűzött reményeiket, ez komoly negatív hatással volt Annáék házasságára és az örökbefogadott gyermekükkel való kapcsolatra is. Megzavarta a kötődésüket, Marci érzelmi fejlődését, és valószínűleg hatni fog a kisfiú személyiségére és az egész életére.
Minden örökbefogadott gyermek érzi, hogy róla valamikor lemondtak (még akkor is, ha újszülöttként kerül a családba!). Marci pedig kénytelen még azt is megélni, hogy ő csak valamiféle pótszer.
Van az a pont, amikor el kell döntened, hogy szülni akarsz, vagy gyereket akarsz… Örökbefogadási mentorként azt szoktam javasolni, hogy legyen lezárva, elgyászolva a lombikozás, és csak azután, amikor már igazán nyitott a szívetek, akkor vigyetek haza egy máshonnan érkező kisbabát. Mert minden gyermek megérdemli, hogy olyan helyre kerüljön, ahol szívből elfogadják őt.
Bíró Rita life coach
www.izekesivek.hu
hirdetés ▼
hirdetés ▲
Kapcsolódó írások
Tudniuk kell, hogy örökbe fogadtuk őket
A méhem nélkül is nő vagyok!
1969-ben születtem, a pályámat szülésznőként kezdtem Szegeden, azután világgá mentem, és Ausztráliában éltem 5 évig. A Janus Pannonius Tudomány Egyetemről és a Külker Főiskoláról gyűjtöttem diplomákat, és hosszú évekig HR szakemberként dolgoztam.
Iskolai végzettségeimet, valamint az élettől és a saját önismereti utamból nyert tudást, bölcsességet, és a hitemet ötvöztem hivatássá, és másfél évtizede segítőként dolgozom.
Nagyon sokféle élethelyzettel találkozom; munkahelyi, és magánéleti problémákkal, erőt vivő feladatokkal, elvárásokkal, fel nem ismert elakadásokkal. A segítő beszélgetések mentén a hozzám fordulóknak sikerül tisztábban látni magukat, és megtalálni az erőforrásaikat ezek kezeléséhez, megoldásához.
