Békés, boldog karácsonyt!

Kedves Olvasó,

élményekkel, feladatokkal, sorsfordító helyzetekkel teli év volt sokunk számára 2018.

Van, amikor a változás idővel érik be és válik nyilvánvalóvá, van, amikor megkerülhetetlenül berobban, és váratlanul „ver szét” mindent, amit stabilnak hittünk magunkban és körülöttünk. Belső erőnk megúszhatatlan próbája, hogy a nehézségeket, bizonytalanságokat adó külső hatásokra hogyan reagálunk; életösztönünk, lelkünk erejét jelzi, milyen gyorsan tudunk talpra állni, s tudunk-e belátható időn belül hinni abban, hogy az élet szép és érdemes élni.

A belső folyamatokat nem lehet siettetni. A mélypontoknak is megvan a szerepük és a helyük az életünkben; érettebbé, edzettebbé tesznek. Utólag sokszor beigazolódik: a nehézségeknek volt pozitív hozadéka, erősebbé, jobb emberré formáltak. Meghatározó a kilábalás nehéz időszakában, hogy kik állnak mellettünk, kikre számíthatunk.  Időnként nem árt újrarendezni a kapcsolatokat, erre is késztet bennünket egy-egy nehéz élethelyzet, árulás, csalódás, veszteség stb.

Minden, amit tapasztalunk, részévé válik a személyiségünknek. Nem feltétlenül pozitív ez a változás; van, amikor egy-egy nehéz helyzetre a fásultság, a beletörődés és a fájdalom a „belső reakció”. Élni lehet így is; és sajnos sokan süppednek ebbe a sötét, apatikus állapotba. A másik véglet, amikor indulatvezérelten, dühösen, agresszíven reagálunk a külső történésekre, és nem figyelünk arra, hogy ezáltal milyen mintát közvetítünk másoknak, a szűkebb környezetünknek, a gyerekeinknek, unokáinknak. Pedig fontos lenne uralkodni az indulatokon!

A gyűlölet, gyűlölködés nem megoldás semmire; láthatjuk, mire képes, ha elszabadul. Terjed, mint egy fertőző kór, rombol és gyilkol.

Önuralomra most különösen nagy szükségünk van.

Advent napjait éljük. A várakozás időszaka 2018-ban Magyarországon frusztrációval, dühhel telített; elcsendesedés helyett estkénként ezrek vonulnak az utcákra tiltakozni, csalódottságuknak, felháborodottságuknak hangot adni. Joguk van ehhez, de ettől még szomorú. A legszomorúbb akkor lennék, ha valamilyen szinten közöm lenne azokhoz a döntésekhez és eseményekhez, melyek ennyi ember dühéhez vezettek. Gyötörne a gondolat, hogy valamit nagyon elrontottam. Mit tettem? Mit kellett volna másként csinálnom? Mit nem szabadott volna – sem egyszer, sem zsinórban – elkövetnem…? Végezetül: hogyan kezelhetném a lehető legokosabban és legmegnyugtatóbban a jelenlegi helyzetet? Szóval cikáznának bennem a kérdések, „kicsinálna” a lelkiismeretem. 

Biztos vagyok abban, hogy karácsonykor sok családban „terítékre kerül” a politika; érvek, ellenérvek feszülnek majd egymásnak, esetleg mindenki nagy egyetértésben kiáll valamelyik „oldal” mellett. Eközben óhatatlanul kritikával, szidalmakkal illeti majd a másikat, és azokat is, akik a másik „csapathoz” tartoznak. Önuralomra most különösen nagy szükségünk van. Láthatjuk, mire képes az uszítás, a gyűlölet…

Legalább karácsonykor ne férkőzzön közénk – vigyázzatok egymásra, a szeretteitekre! Legyen számotokra 2018 karácsonya szép és maradandó élmény, amire majd jó lesz visszaemlékezni 10-20 év múlva, egy reményeim szerint sokkal szimpatikusabb és boldogabb Magyarországon.

Szerzőtársaim nevében áldott, békés karácsonyt kívánok! 

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc − 12 =

hirdetés