Belső tenger. Rozi igaz története. Könyvajánló
Kováts Laura Rozália két ismert, hivatásában elismert szülő gyermeke. Édesanyja Kováts Adél színművész, a Radnóti Színház igazgatója, édesapja Kováts Tibor táncművész, balettpedagógus. Ez a tény – hogy Rozi ismert szülők gyermeke – voltaképpen mellékes információ is lehetne, hiszen Rozi fiatal felnőttként, 22 évesen állt ki a memoárjával a közönség elé, és bár a családi háttérnek nyilvánvalóan meghatározó szerepe van sorsának eddigi alakulásában, nem ezen van a fókusz. És ez végül rendben is van. A könyv olvasása közben ugyanakkor többször bevillant, hogy mekkora változást jelenthet, mekkora lélekjelenlétet követelhet a szülőktől, amikor a gyermekük egyszer csak – önálló individuumként – kiáll a nyilvánosság elé. Rozi kiállt, ráadásul bátran és nyíltan ír a könyvében olyan témákról is, melyekről nehéz és/vagy kellemetlen beszélni.
A könyv előszavát az édesanya, Kováts Adél jegyzi. Ezt írja többek között: „A lányom segítségével megtapasztalt legnagyobb tanítás, hogy el tudom fogadni, a gondviselés sokszor éppen a legkilátástalanabb helyzetekben nyilvánul meg. Ilyenkor megéljük a tehetetlenségünket, miáltal az elengedést tanuljuk. Megértjük, hogy a cselekvő szabadságunk addig terjed, hogy figyeljünk és ott legyünk, amikor szükség van ránk. A hozzánk legközelebb álló, leginkább tőlünk függő embernek is van saját élete, sorsa, amihez nincs hozzáférésünk, amiben ő dönt. Mi csak legyünk jelen a pillanatban, legyünk a kinyújtott kéz, amit el tud érni.”
A Belső tenger egyik ereje a nyíltság – „bevállalós” könyv. Ugyanakkor nem negativista, nem kesergős, pedig ez a „megközelítés” sem lenne felróható. Érzelmi letisztultság jellemzi – belátható, hogy nem lehetett egyszerű eljutni idáig, az írás (ön)terápiának is kiváló. Rozi koraszülött babaként jött a világra, és egy fertőzés utóhatásaként vízfejűséget diagnosztizáltak nála; születése óta beültetett sönttel éli a mindennapjait. A betegsége miatt voltak olyan időszakok, amikor élet és halál között lebegett. „Átéltem olyan periódusokat, amikor kegyetlen nehéz volt itt lennem…”
Rozi nem körtönfalaz, nem beszél mellé, a Belső tenger mégsem panaszkönyv, „csupán” sallangmentesen őszinte. A közvetlensége, az egyenes és egyszerű megközelítés a másik nagy erőssége. Nincs benne hatásvadász manír, felesleges nyelvi modorosság. A könyv ebből a szempontból is olvasóbarát. Egész konkrétan is az! Ritka ugyanis, hogy egy kötetről ún. KÉK összefoglaló is készül, márpedig ennek a könyvnek az utolsó fejezete könnyen érthető kommunikációval adja vissza a könyv tartalmát. A szerző és a szerkesztők azokra is gondoltak, akik szövegértésben valami módon akadályozottak.
Rozi memoárja nem csak azokat szólítja meg, akik valamilyen érzékszervi és/vagy mozgásszervi akadályozottsággal élnek, esetleg szülőként, családtagként érintettek; bárki elolvashatja, számukra is fontos tanulságokkal szolgálhat. Érzékenyítő és ismeretterjesztő célzattal gyerekekkel foglalkozó szakemberek is tudják hasznosítani. A négy nagy fejezet címe: Víz, Föld, Tűz, Levegő. Rozi kronológiai sorrendben haladva mesél az életéről. Megtudhatjuk, hogyan ismerte meg és dolgozta fel küzdelmes babakora történetét, milyen speciális órákra volt szüksége a felzárkózáshoz, hogyan határozta meg a betegsége a kamaszkori lázadásait, és hogyan jutott el a mostani elfogadó és alkotó önmagáig. A könyvben „megszólal” néhány olyan meghatározó szakember, barát, ismerős is, akik Rozit (még Lauraként) kísérték életének egy-egy meghatározó állomásán.
Rozi saját történetén keresztül azt üzeni minden hasonló helyzetben lévő családnak: nem vagytok egyedül.
A Belső tenger a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
