Bravo, Bilbao! Spanyolországban áll a világ legmagasabb passzívháza. A 88 méter magas toronyházat szinte fűteni sem kell télen

A spanyolországi Bilbaóban található a világ legnagyobb passzívháza. A 88 méter magas, 32 emeletes, 171 lakást magában foglaló épület minden szempontból megfelel a szigorú német szabványnak, a közelmúltban kapta meg a darmstadti Passzívház Intézettől a tanúsítást. A toronyházat Germán Velázquez spanyol építész tervezte, a kivitelezés 2,5 évig tartott. A bilbaói passzívház mindössze két méterrel magasabb az eddigi „csúcstartónál”, a szintén lakáscélú Manhattani toronyházat 2017-ben adták át. 2011-ben még a 78 méter magas bécsi irodaház vezette a „magassági” ranglistát.

A 88 méter magas toronyház. Látványterv: VArquitectos

Fotó: VArquitectos

A 78 méter magas passzívház-technológiával létesült, fokozottan energiatakarékos bécsi irodaház

Manhattan első passzívház-technológiával létesült toronyháza 26 emeletes, 86 méter magas

A bilbaói passzívház mintegy 90 százalékkal kevesebb fűtési energiát igényel a hagyományos technológiával korábban létesült épületekhez képest és kb. 75 százalékkal kevesebbet, mint egy átlagos új építésű toronyház. Mint minden passzívházban, nagy gondot fordítottak az extra hőszigetelésre, az épületburok légtömör – légmentes – kialakítására, és a hármas üvegezésű ablakok is rengeteg fűtési energiát takarítanak meg.

A passzívház-technológia fenntartható és költséghatékony megoldás a közel nulla energiaigényű építési követelményt támasztó követelmények megvalósításához. A német építési standard minden klímazónában „működik”. A passzívházak segítik a klímavédelmi célok elérését, magas szintű komfortérzetet nyújtanak igen alacsony épületüzemeltetési költségek mellett – fogalmazott korábban Wolfgang Feist fizikusprofesszor, a passzívház-technológia kidolgozója, aki a családja számára 1991-ben építette meg a világ első passzívházát a németországi Darmstadban.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.