Sokakat foglalkoztat, hogyan alakul át a munka világa az AI korában? Óriási dilemma manapság a fiatalok számára a pályaválasztás. Általános vélemény, hogy az AI elveszi a munkát.
Újságírás a kilencvenes évek végén
Rengeteg minden változott a munka világában azóta is, hogy 1998-ban beléptem az első rendes munkahelyem ajtaján, az egyik napilap szerkesztőségébe. Én is elkaptam egy nagy változást, akkoriban kezdtünk ismerkedni az internettel, akkoriban jelentek meg az első magyar hírportálok, az Index, az Origo… Csodálkozva ültünk a számítógép előtt, megcsapott bennünket a (korszak)váltás szele, igyekeztünk felfogni, hogy mostantól nemcsak nyomtatott újságban lehet majd híreket olvasni…
A frissen nyomott újságok, a napilapok illata nehezen felejthető. Ezek a nyomdatermékek hozzátartozak a mindennapokhoz. Egy-egy sajtótermék mögött komoly szakembergárda állt: főszerkesztő, szerkesztő, rovatvezető, fotóriporter, olvasószerkesztő, korrektor, tördelő (nyomdai előkészítő) s maga a szerző, akit újságírónak neveztek, nem pedig szövegírónak. A digitalizáció megjelenésével, amikortól számítógépen megoldhatóvá vált a nyomdai előkészítés, hagyományos nyomdai munkakörök sora szűnt meg, nem volt szükség többé kézi szedőre, montírozóra, retusőrre stb. Évtizedes szakmai tudásuk és a szakma presztízse a digitalizációval semmivé vált, a túlélés érdekében alkalmazkodniuk kellett a változáshoz. Sokan átképezték magukat, hogy helyet találjanak a munka világában.
21. század: a tartalmat gyártják és fogyasztják
Az újságíróval szemben nem volt elvárás akkoriban, hogy a cikket SEO- és a GEO-barát módon írja meg, mivel nem létezett az internet. Nem volt szempont, hogy előkelő helyezésre sorolja a Google a tartalmat a keresőben, és amikor az író ember témát keresett, nem a kulcsszókutatással kezdte a munkát.
Nem tudom, vajon hányan értik mindezt az olvasók, vagyis a tartalomfogyasztók közül. Értük versenyeznek a szövegírók, a tartalomgyártók, köztük az újságírók. A nyomtatott sajtótermékek kora leáldozott, de már az online világban is kezd fárasztó lenni az írott tartalom, meghallgatni egy podcastet vagy megnézni egy videót kevésbé strapás. Az olvasás, a vizuális jelek dekódolása megdolgoztat bennünket, miközben a világ a kényelem irányába megy, ráadásul feszes tempót követel mindenkitől. Annyi a tartalom, annyi minden pályázik a figyelmünkre, hogy soha nem lehet a végére érni. Míg egy újságnak a maga ódivatú módján vége volt az utolsó oldallal a következő lapszámig, a hírfolyamnak sosincs vége, és ez valahol nagyon idegesítő, ha belegondolunk.
Offline kapcsolódások
Szóval manapság szövegírás és tartalomgyártás van, bár a rend kedvéért használatos még az újságíró megnevezés is. (Én annyira boomer vagyok, hogy van Újságíró II. képesítésem is, a múlt évezred végéből.) Aki manapság online szolgáltatja a tartalmat, az jó kulcsszavazás és metaadat nélkül kevésbé lesz eredményes (olvasott) 2026-ban az írott médiában.
Ha húsz-huszonöt éve valaki azt mondja nekem, hogy az újságíróval szemben fontos elvárás lesz a kulcsszókutatás, azt gondolnám, hogy emberünket megsütötte a nap a tikkasztó melegben. Kulcsszavakat akkoriban hogyan kutattunk volna? Úgy, hogy elmegyünk valamelyik faluba vagy a belvárosba, és kitartóan faggatni kezdjük a járókelőket arról, ami foglalkoztatja őket. Hogy egy markáns tendencia kirajzolódjon arról, hogy mi érdekli őket, sok-sok embert kell faggatni ugyebár. Erre viszont a régi szerkesztőségekben nemigen volt idő. Akkoriban az újságíró a fülére támaszkodhatott a legjobban szakmailag. Hallott ezt-azt itt-ott. Ha ügyes volt, sikerült bennfentessé válnia fontosabb helyeken, kiépítette a saját informátorhálózatát, s házhoz jöttek az újságba kívánkozó témák. Ha oknyomozó vagy tényfeltáró riportba kezdett, az anyagon hetekig dolgozhatott. Hiteles forrásokat, megszólalókat keresett, nem sürgették; aki riportokat írt, annak általában már rangja volt a szakmában. (Ez mondjuk nem változott; a tényfeltárás, az oknyomozás a legfelelőségteljesebb újságírói műfaj. És a legritkább is.)
Korparancs: siess gyorsabban!
Akik manapság ismert, nagy online médiának dolgoznak, mesélhetnének arról, mekkora a hajtás, hogy embertelen a tempó, és mint a gépek, egymás után gyártják a cikkeket, hogy letudhassák a napi penzumot. Ma már elfogadott, hogy a munkájukhoz segítségül hívják az AI-t. És fontos, hogy a megírt cikk SEO-barát legyen, szeresse a Google, mert ha a Google szereti, az olvasók is hamarabb megtalálják. (Jelentem, ennek a cikknek a tartalmi SEO pontszáma 91/100, ami egész jónak mondható… Van benne munka. Érdekli a kedves olvasót ez az információ? Ugye, hogy nem?)
Milyen volt a munka világa„régen”? Az újságíró ült a gép előtt, bámult ki az ablakon, ha meg nem jutott eszébe semmi, kávézott, társalgott a kollégákkal meg cigizett. A régi szerkesztőségekben bárhol rágyújthatott; ezt mondjuk nem sírom vissza. Nem volt durván szoros határidő, legfeljebb a napilaposoknál egy-egy késő délutáni vagy kora esti esemény után, karakterszámra pontosan. A lapszerkesztő olvasta el először a kéziratot, és hát volt, hogy visszadobta a szerzőnek, válogatott szidalmak kíséretében. Olyankor kétszeres nyomás alatt kellett javítani, újrafogalmazni a tudósítást. Hol volt még a #metoo? Nem volt hivatalos neve a megszégyenítésnek; mobbing, bullying, nem ismertünk ilyen fogalmakat, csak a jelenséget. Az megvolt.
AI: vetélytárs vagy szövetséges?
És most? A felhasználó (értsd: olvasó) bepötyög egy sort a chatablakba, és várja, hogy a gép megmondja a tutit. És meg is mondja villámgyorsan. Bármiről. Ezzel a tempóval és gigászi adatmennyiséggel egymillió újságíró sem tudna versenyezni.
De a lényeget még nem buktuk el. A hitelességet. „Beszéltem vele. Ott voltam. Láttam. Ez történt.” Ezt az AI nem mondhatja el – egyelőre.
Pályaválasztási krízis – milyen lesz a munka világa?
A pályaválasztás miatt szorongó fiataloknak ez lehet az igazi kapaszkodójuk: az érzelmi intelligencia, az empátia, a fizikai jelenlét, a hitelesség, a kreatív problémamegoldás és a kritikus gondolkodás nem értékelődik le a jövőben. Szerintem most lesz csak igazán értékes! Nem szabad ellenségként, vetélytársként tekintünk a technológiára, inkább próbáljuk magunkat szoktatni a gondolathoz: az AI nem a helyünkre pályázik, hanem a szövetségesünk, aki leveszi a vállunkról a terheket, ezáltal több időnk maradhat arra, ami igazán számít, az emberi létre, az emberi értékekre. A rutinszerű feladatokat és a sebességet átadhatjuk a gépeknek. Az emberi munka értéke megmarad az empátiában, a jelenlétben, a hitelességben.
Nyitókép: Nagy József/Fortepan
Czuczor Gergely utca 15., a felvétel a Győri Hírlap szerkesztőségében 1937. július 31-én készült. Balra Kolb Lajos főszerkesztő, Németh Imre, Zsitvai Tibor és Csokonai Vitéz Mihály a költő leszármazottja.
Sárgabarackos pohárkrém mandulás keksszel
/Kategória: Édes élet /Szerző: ÉletszépítőkA sárgabarackos pohárkrém a nyári időszak egyik legkedveltebb desszertje; friss, gyümölcsös és csodásan krémes! A roppanós mandulás keksz tökéletes kontrasztot alkot a lágy krémmel. Nagy előny, hogy nem igényel sütést, így a legforróbb napokon is gyorsan elkészítheted. Fogyasztás előtt érdemes több órán át hűteni; miközben a hűtőben pihen, az ízek csodásan összeérnek. A sárgabarack frissítő savassága remekül ellensúlyozza a krém édességét.
Hozzávalók
8-10 sárgabarack
2-3 evőkanál cukor (mézzel is elkészíthető)
1-2 evőkanál citromlé
3 dl tejszín
1 habfixáló
1/2 csomag Amaretti keksz
Elkészítés
A barackokat mossuk meg, majd felezzük, szedjük ki a magokat, végül negyedeljük.
Egy kis edénybe tegyük bele, cukrozzuk és kevés citromlével ízesítsük, majd forraljuk fel.
Öt-hat perc főzés után, zárjuk el a lángot és hagyjuk teljesen kihűlni. (Aki jobban szereti, ha egynemű az állaga, nyugodtan turmixolja le.)
A tejszínt verjük fel keményre, közben adagoljuk hozzá a habfixálót.
A lehűtött barackfőzetet óvatosan keverjük el a felvert tejszínnel.
Poharakba vagy tálkákba morzsoljunk 4-5 Amaretti kekszet, majd kanalazzuk rá a tejszínes barackot.
A tetejére morzsoljunk kekszet, díszítsük mentával és friss barackszeletekkel.
Jól behűtve fogyasszuk.
Fotó, recept: B. Csánk Györgyi
Megújuló alsó tagozat: kevesebb házi, több élmény és mozgás
/Kategória: Felnevelő /Szerző: Mesterházy MónikaAz alsó tagozat oktatása élményszerűbbé és gyermekközpontúvá válhat! Átfogó ajánlást juttatott el az iskoláknak az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium (OGYM). A „Legyen élmény a tanulás!” c. javaslatcsomagot 2026. augusztus 8-án hozták nyilvánosságra, a célja, hogy az alsó tagozat oktatása élményszerűbbé váljon, és a mindennapi iskolai élet jobban igazodjon a gyerekek életkori sajátosságaihoz.
A minisztériumi útmutató 14 kiemelt területen határozza meg a megújítás irányait. Az alábbiakban a javaslatcsomag fő céljait és gyakorlati javaslatait ismertetjük, a hozzájuk kapcsolódó hivatalos, adminisztratív intézményi teendők nélkül.
1. Gyermekbarát iskolakezdés és napirend
A cél a nyugodt, biztonságos és az életkori sajátosságokhoz igazodó napkezdés. Gyakorlati javaslatok: rugalmas reggeli ráhangoló idősáv kialakítása beszélgetőkörrel, közös olvasással, mesehallgatással, csendes érkezéssel vagy mozgással.
2. Rugalmas óraszervezés: rövidebb órák és komplex blokkok
A cél a figyelmi terhelés mérséklése, az elmélyült, tevékenységalapú tanulás feltételeinek megteremtése egy új óraszervezési modellel. Gyakorlati javaslatok: 35 perces tanórák és hosszabb, összevont tanulási blokkok alkalmazása. Ez utóbbi azt jelentheti, hogy a megszokott 45 perces órák helyett a tanárok egy-egy témára hosszabb, játékos és kísérletező idősávokat szánhatnak, amit hivatalosan is beépítenek az iskola órarendjébe és szabályzatába.
3. Hosszabb mozgásos szünetek, nyugodt ebédidő és pihenőidő
A cél a tanulók fizikai és mentális regenerálódásának biztosítása. Gyakorlati javaslatok: hosszabb udvari vagy mozgásos szünetek, megfelelő étkezési idő, valamint mese-, csendes vagy pihenőidő biztosítása a házirendben.
4. Az óraszámok és tanulási tartalmak rugalmas elosztása
A cél a merev napi tantárgyi rend helyett az életkorhoz igazodó, változatos tanulási ritmus kialakítása. Gyakorlati javaslatok: a kétévfolyamos cikluson belüli óraszám-átcsoportosítás lehetőségének kihasználása hosszabb művészeti, természettudományos, könyvtári, múzeumi vagy projektblokkok javára. Ez azt jelenti, hogy a tanárok két év (például az 1–2. vagy 3–4. osztály) tanóráit rugalmasan beoszthatják egymás között, így a heti órarend terhére több egybefüggő időt szánhatnak a művészetekre, a kísérletezésre vagy a múzeumi és könyvtári programokra.
5. Komplex, tantárgyközi élmény- és projektnapok
A cél a tanulási tartalmak összekapcsolása, a kíváncsiság, az együttműködés és a gyakorlati alkalmazás erősítése. Gyakorlati javaslatok: havi rendszerességgel komplex napok vagy blokkok szervezése, például mese-, víz-, erdő-, kert-, könyvtári, múzeumi, művészeti vagy helytörténeti napok formájában.
6. Iskolán kívüli tanulási helyszínek rendszeresítése
A cél a tanulás összekapcsolása a személyes tapasztalattal, a helyi környezettel és a valós élethelyzetekkel. Gyakorlati javaslatok: könyvtári, múzeumi, természeti, közművelődési, helytörténeti és sportlétesítményben megvalósuló foglalkozások beépítése a munkatervbe, éves külső programterv alapján.
7. Az alsó tagozatos házi feladat észszerű korlátozása
A cél a gyerekek délutáni és családi idejének védelme, az önállóan teljesíthető, valóban fejlesztő gyakorlás előtérbe helyezése. Gyakorlati javaslatok: a házi feladat mennyiségi és minőségi korlátainak rögzítése a pedagógiai programban. Első évfolyamon és egész napos iskolában a kötelező otthoni írásbeli feladat mellőzése; hétvégére és szünetre csak kivételesen adható kötelező házi.
8. A fejlesztő értékelés megerősítése
A cél, hogy a pedagógiai értékelés a tanuló fejlődését, önbizalmát és következő tanulási lépéseit támogassa, ne pusztán minősítsen. Gyakorlati javaslatok: érthető, személyre szabott visszajelzés, fejlesztő értékelési minták és tanulói önértékelés alkalmazása, valamint a szöveges vagy más fejlesztő értékelési formák kezdeményezése.
9. A mindennapos testnevelés élményszerű megszervezése
A cél a mozgás örömének, a testi biztonságnak, az együttműködésnek és az egészséges életmód alapjainak kialakítása. Gyakorlati javaslatok: a szabadtéri játék, a séta, a néptánc, a természetjárás, az ügyességi és csapatjátékok, valamint egyéb élménymozgások előtérbe helyezése.
10. A művészeti nevelés és a művészettel nevelés láthatóvá tétele
A cél a kreativitás és a kreatív tanulási kompetenciák (kíváncsiság, kitartás, képzelőerő, együttműködés) fejlesztése, az önkifejezés és az érzelmi biztonság erősítése. Gyakorlati javaslatok: ének, zene, rajz, kézművesség, tánc, drámajáték, bábjáték, mese és ritmusjáték rendszeres biztosítása a tanórákon és a délutáni sávban.
11. Tapasztalati természettudományos és matematikai tanulás
A cél a megfigyelésre, kísérletezésre, cselekvésre és problémamegoldásra épülő gondolkodás fejlesztése. Gyakorlati javaslatok: udvari mérés, környezetmegfigyelés, kísérletek, tárgyakkal végzett számolás, mozgásos matematika, piac- vagy vízprojektek alkalmazása.
12. A délutáni idősáv gyermekközpontú újragondolása
A cél, hogy a délutáni iskolai jelenlét alsó tagozaton ne a tanórák folytatása legyen, hanem pihenést, fejlődést és élményt nyújtson. Gyakorlati javaslatok: a pihenés, a szabad játék, a mozgás, a könyvtári és művészeti tevékenység, a mese, a séta, a fejlesztő játék, a felzárkóztatás és a tehetséggondozás előtérbe helyezése a mechanikus tanórapótlás helyett.
13. Mindennapos mese, felolvasás és történethallgatás
A cél a szókincs, a szövegértés, a figyelem, a belső képalkotás, az olvasási motiváció és az érzelmi biztonság erősítése. Gyakorlati javaslatok: rendszeres mese- és felolvasási alkalmak beépítése a napkezdésbe, a tanulási blokkok közé vagy a délutáni sávba minden alsó tagozatos osztályban.
14. Bántalmazásmegelőzés és biztonságos iskolai környezet
A cél a fizikai és digitális bántalmazás megelőzése, a társas biztonság, az elfogadás és a konfliktuskezelési kultúra fejlesztése. Gyakorlati javaslatok: egyértelmű bántalmazásmegelőzési protokoll kialakítása, a házirend kiegészítése, beszélgetőkörök, együttműködő feladatok, valamint a pedagógusok módszertani támogatása és továbbképzése.
Almás-mákos kevert süti: cukor- és lisztmentes recept
/Kategória: Édes élet /Szerző: ÉletszépítőkEz az almás-mákos kevert süti dióval és aszalványokkal a tökéletes cukor-, liszt- és zsiradékmentes fitt recept, ha bűntudat nélküli édességre vágysz. A reszelt alma extra szaftossá teszi a tésztát. Ráadásul gyorsan összedobható, így kezdő konyhatündéreknek vagy rohanós hétköznapokra is ideális választás.
Hozzávalók
közepes, magasabb falú tepsihez vagy őzgerincformához
200 g darált mák
4 közepes alma hámozva, lereszelve
3 egész tojás
maréknyi dió durvára törve
1 tk őrölt fahéj
nagy maréknyi aszalvány apróra vágva: szilva, sárgabarack, mazsola (vörös és fehér), vörös áfonya
tehető bele ezen túlmenően kevés kandírozott gyümölcs is
édesítéshez: sütéshez is megfelelő édesítőszer vagy eritrit, stevia vagy méz
Elkészítés
Reszelt egy nagyobb keverőtálba a hámozott almákat, keverd hozzá a darált mákot, a durvára tört diót, az aszalványokat, a fahéjat, az édesítőszert. Ezután add hozzá a felvert tojásokat. A masszát a kezeddel gyúrd át alaposan.
A masszát borítsd a sütőpapírral bélelt tortaformába, és előmelegített sütőben süsd 35-40 percig 180-as hőfokon, légkeverő módban.
Ha megsült, hagyd kihűlni és szórd meg kevés szőlőcukorral.
Tippek
Ne nyomkodd ki az alma levét! A recept titka az alma természetes nedvességtartalmában rejlik. Ez helyettesíti a zsiradékot és a tejet is.
A tojáshab szerepe: mivel a süteményben nincs liszt, a felvert tojásfehérje adja meg a tészta tartását és szerkezetét. Ne hagyd ki ezt a lépést, és ügyelj rá, hogy csak lazán forgasd a tésztába!
Ha túl nagy tepsit használsz, a tészta nagyon vékony lesz és könnyen kiszárad a sütőben. A megadott mennyiséghez a 20×20 cm-es vagy egy kisebb gyümölcskenyérforma a legalkalmasabb.
Van ennek a sütinek ún. hagyományos változata is, korábban előszeretettel készítettem, itt található a recept
Hogyan alakul át a munka világa az AI korában?
/Kategória: Impulzus Olvasósarok /Szerző: Mesterházy MónikaSokakat foglalkoztat, hogyan alakul át a munka világa az AI korában? Óriási dilemma manapság a fiatalok számára a pályaválasztás. Általános vélemény, hogy az AI elveszi a munkát.
Újságírás a kilencvenes évek végén
Rengeteg minden változott a munka világában azóta is, hogy 1998-ban beléptem az első rendes munkahelyem ajtaján, az egyik napilap szerkesztőségébe. Én is elkaptam egy nagy változást, akkoriban kezdtünk ismerkedni az internettel, akkoriban jelentek meg az első magyar hírportálok, az Index, az Origo… Csodálkozva ültünk a számítógép előtt, megcsapott bennünket a (korszak)váltás szele, igyekeztünk felfogni, hogy mostantól nemcsak nyomtatott újságban lehet majd híreket olvasni…
A frissen nyomott újságok, a napilapok illata nehezen felejthető. Ezek a nyomdatermékek hozzátartozak a mindennapokhoz. Egy-egy sajtótermék mögött komoly szakembergárda állt: főszerkesztő, szerkesztő, rovatvezető, fotóriporter, olvasószerkesztő, korrektor, tördelő (nyomdai előkészítő) s maga a szerző, akit újságírónak neveztek, nem pedig szövegírónak. A digitalizáció megjelenésével, amikortól számítógépen megoldhatóvá vált a nyomdai előkészítés, hagyományos nyomdai munkakörök sora szűnt meg, nem volt szükség többé kézi szedőre, montírozóra, retusőrre stb. Évtizedes szakmai tudásuk és a szakma presztízse a digitalizációval semmivé vált, a túlélés érdekében alkalmazkodniuk kellett a változáshoz. Sokan átképezték magukat, hogy helyet találjanak a munka világában.
21. század: a tartalmat gyártják és fogyasztják
Az újságíróval szemben nem volt elvárás akkoriban, hogy a cikket SEO- és a GEO-barát módon írja meg, mivel nem létezett az internet. Nem volt szempont, hogy előkelő helyezésre sorolja a Google a tartalmat a keresőben, és amikor az író ember témát keresett, nem a kulcsszókutatással kezdte a munkát.
Nem tudom, vajon hányan értik mindezt az olvasók, vagyis a tartalomfogyasztók közül. Értük versenyeznek a szövegírók, a tartalomgyártók, köztük az újságírók. A nyomtatott sajtótermékek kora leáldozott, de már az online világban is kezd fárasztó lenni az írott tartalom, meghallgatni egy podcastet vagy megnézni egy videót kevésbé strapás. Az olvasás, a vizuális jelek dekódolása megdolgoztat bennünket, miközben a világ a kényelem irányába megy, ráadásul feszes tempót követel mindenkitől. Annyi a tartalom, annyi minden pályázik a figyelmünkre, hogy soha nem lehet a végére érni. Míg egy újságnak a maga ódivatú módján vége volt az utolsó oldallal a következő lapszámig, a hírfolyamnak sosincs vége, és ez valahol nagyon idegesítő, ha belegondolunk.
Offline kapcsolódások
Szóval manapság szövegírás és tartalomgyártás van, bár a rend kedvéért használatos még az újságíró megnevezés is. (Én annyira boomer vagyok, hogy van Újságíró II. képesítésem is, a múlt évezred végéből.) Aki manapság online szolgáltatja a tartalmat, az jó kulcsszavazás és metaadat nélkül kevésbé lesz eredményes (olvasott) 2026-ban az írott médiában.
Ha húsz-huszonöt éve valaki azt mondja nekem, hogy az újságíróval szemben fontos elvárás lesz a kulcsszókutatás, azt gondolnám, hogy emberünket megsütötte a nap a tikkasztó melegben. Kulcsszavakat akkoriban hogyan kutattunk volna? Úgy, hogy elmegyünk valamelyik faluba vagy a belvárosba, és kitartóan faggatni kezdjük a járókelőket arról, ami foglalkoztatja őket. Hogy egy markáns tendencia kirajzolódjon arról, hogy mi érdekli őket, sok-sok embert kell faggatni ugyebár. Erre viszont a régi szerkesztőségekben nemigen volt idő. Akkoriban az újságíró a fülére támaszkodhatott a legjobban szakmailag. Hallott ezt-azt itt-ott. Ha ügyes volt, sikerült bennfentessé válnia fontosabb helyeken, kiépítette a saját informátorhálózatát, s házhoz jöttek az újságba kívánkozó témák. Ha oknyomozó vagy tényfeltáró riportba kezdett, az anyagon hetekig dolgozhatott. Hiteles forrásokat, megszólalókat keresett, nem sürgették; aki riportokat írt, annak általában már rangja volt a szakmában. (Ez mondjuk nem változott; a tényfeltárás, az oknyomozás a legfelelőségteljesebb újságírói műfaj. És a legritkább is.)
Korparancs: siess gyorsabban!
Akik manapság ismert, nagy online médiának dolgoznak, mesélhetnének arról, mekkora a hajtás, hogy embertelen a tempó, és mint a gépek, egymás után gyártják a cikkeket, hogy letudhassák a napi penzumot. Ma már elfogadott, hogy a munkájukhoz segítségül hívják az AI-t. És fontos, hogy a megírt cikk SEO-barát legyen, szeresse a Google, mert ha a Google szereti, az olvasók is hamarabb megtalálják. (Jelentem, ennek a cikknek a tartalmi SEO pontszáma 91/100, ami egész jónak mondható… Van benne munka. Érdekli a kedves olvasót ez az információ? Ugye, hogy nem?)
Milyen volt a munka világa„régen”? Az újságíró ült a gép előtt, bámult ki az ablakon, ha meg nem jutott eszébe semmi, kávézott, társalgott a kollégákkal meg cigizett. A régi szerkesztőségekben bárhol rágyújthatott; ezt mondjuk nem sírom vissza. Nem volt durván szoros határidő, legfeljebb a napilaposoknál egy-egy késő délutáni vagy kora esti esemény után, karakterszámra pontosan. A lapszerkesztő olvasta el először a kéziratot, és hát volt, hogy visszadobta a szerzőnek, válogatott szidalmak kíséretében. Olyankor kétszeres nyomás alatt kellett javítani, újrafogalmazni a tudósítást. Hol volt még a #metoo? Nem volt hivatalos neve a megszégyenítésnek; mobbing, bullying, nem ismertünk ilyen fogalmakat, csak a jelenséget. Az megvolt.
AI: vetélytárs vagy szövetséges?
És most? A felhasználó (értsd: olvasó) bepötyög egy sort a chatablakba, és várja, hogy a gép megmondja a tutit. És meg is mondja villámgyorsan. Bármiről. Ezzel a tempóval és gigászi adatmennyiséggel egymillió újságíró sem tudna versenyezni.
De a lényeget még nem buktuk el. A hitelességet. „Beszéltem vele. Ott voltam. Láttam. Ez történt.” Ezt az AI nem mondhatja el – egyelőre.
Pályaválasztási krízis – milyen lesz a munka világa?
A pályaválasztás miatt szorongó fiataloknak ez lehet az igazi kapaszkodójuk: az érzelmi intelligencia, az empátia, a fizikai jelenlét, a hitelesség, a kreatív problémamegoldás és a kritikus gondolkodás nem értékelődik le a jövőben. Szerintem most lesz csak igazán értékes! Nem szabad ellenségként, vetélytársként tekintünk a technológiára, inkább próbáljuk magunkat szoktatni a gondolathoz: az AI nem a helyünkre pályázik, hanem a szövetségesünk, aki leveszi a vállunkról a terheket, ezáltal több időnk maradhat arra, ami igazán számít, az emberi létre, az emberi értékekre. A rutinszerű feladatokat és a sebességet átadhatjuk a gépeknek. Az emberi munka értéke megmarad az empátiában, a jelenlétben, a hitelességben.
Nyitókép: Nagy József/Fortepan
Czuczor Gergely utca 15., a felvétel a Győri Hírlap szerkesztőségében 1937. július 31-én készült. Balra Kolb Lajos főszerkesztő, Németh Imre, Zsitvai Tibor és Csokonai Vitéz Mihály a költő leszármazottja.
Elkényeztetett gyerek: „Már mindent elértem.” A készen kapott élet pszichológiája
/Kategória: Sorsvonalak /Szerző: ÉletszépítőkEgy apa mesélte azt a történetet, amely hűen mutatja be az elkényeztetett gyerek pszichológiáját és a valóságérzékelés torzulását. Huszonéves fia az apai házban kialakított lakrész nappalijában üldögélve kijelentette: „Én már mindent elértem, jó helyen élek, van lakásom, van autóm…” Az apa nagyon meglepődött a fia kijelentésén. Így válaszolt neki: „Tévedsz, fiam. Még semmit sem értél el. A lakást én építettem, az autót a nagyapád ajándékozta neked…”
A jelenet jól érzékelteti, miként működik a pszichológiai feljogosítottság sémája a mindennapokban, hogyan nyilvánulhat meg a valóságérzékelés torzulása. Ilyenek az elkényeztetett gyerekek?
A Feljogosítottság-Grandiozitás sémája
Jeffrey Young amerikai klinikai szakpszichológus nevéhez fűződik a sématerápia pszichoterápiás módszer, melynek célja, hogy feltárja a mélyen, gyerekkorban gyökerező, önsorsrontó mintázatokat (sémákat).
A fenti történet a 18 séma közül a „Feljogosítottság-Grandiozitás” séma működésére jó példa. Ez a séma azt a meggyőződést takarja, hogy az illető különleges, bármit megtehet, nem vonatkoznak rá a hétköznapi, általános szabályok vagy korlátok.
Ha szülő-gyermek kapcsolatra szükítjük a feljogosítottság sémáját, azt érzékelhetjük, hogy a feljogosított gyermeknél nem kapcsolódik össze a teljesítmény, és az ezért járó eredmény (jutalom). A szülő által biztosított erőforrásokat születési kiváltságként, a saját énje kiterjesztéseként éli meg, nem látja a határt a szülői segítség, a szülői háttér és a „saját érdem” között.
Mi történt az apa-fiú interakcióban?
A fiú kijelentése egy általános napi beszélgetés során hangzott el. Az apa és a fia nem vitatkoztak, csupán beszélgettek. A fiú magabiztos kijelentése azonban váratlanul érte az apát. Meglepődött azon, hogy a fia így éli meg a saját helyzetét. Azonnal reagált rá, higgadtan kimondta az igazságot, közölve a tényeket. A fiatalember az apa reakcióját értetlenül fogadta, mély sérelemként élte meg.
A valóságérzékelés torzulása
A feljogosított személy hajlamos a környezete erőforrásait úgy tekinteni, mintha azok a saját érdemei, a saját státuszának alapvető kellékei lennének, melyek alanyi jogon járnak neki. A fiú kijelentése figyelmen kívül hagyja az apa munkáját (aki felépítette a lakást), valamint a nagyszülők nagylelkűségét. Egy elkényeztetett gyerek szemében ők nem önálló áldozatot hozó személyek, hanem „ellátó egységek”.
A feljogosítottság sémának a valóság a legnagyobb ellensége. Amíg az apa fenntartja az illúziót, addig nincs feszültség. Amint azonban megjelenik a határ (a valóság), a séma aktiválódik: a fiú „áldozatnak” érzi magát, akit az apja igazságtalanul „támad”.
Ebből a példából láthatjuk, milyen torz működéssel járhat együtt az ún. feljogosítottság, s mennyire megmérgezheti a legfontosabb kapcsolatokat. Ha az apa holnap azt mondaná, hogy eladja a lakást, a fiú nem azt érezné, hogy „elveszítette a segítséget”, hanem azt, hogy „elűzték, kifosztották”. Ezt az álláspontot képviselné az ismerősei, a környezete előtt, mire esélyesen kibontakozna egy lelketlen apa képe azokban, akik nem ismerik a történetet, nem látják árnyaltan a történteket.
Elkényeztetett gyerek – mi jellemzi a szülői nevelést?
A sématerápia szerint a feljogosítottság-grandiozitás séma a szülői elkényeztetés, illetve a szülői kárpótlás „talaján” alakul ki gyermekkorban.
Elkényeztetés alatt nem pusztán a gyermek javakkal való kényeztetését értjük, hanem azt is, hogy a szülők nem szabnak határt a gyermeküknek, nem jellemző a szülői következetesség, nincsenek keretek. (Az elkényeztetett gyerek a szülő fejére nő.) A szülői kárpótlás pedig általában valamiféle bűntudat kompenzálása, gyakori jelenség válás után, és gyakori a pénzkeresésre, karrierre fókuszáló, elfoglalt szülőknél is, akiknek nincs elegendő idejük a családjukra.
Konklúzió
A fiú valószínűleg nem érzi magát elkényeztetett gyereknek. Nem hazudik, ő tényleg úgy érzi, hogy mindent elért a kortársaihoz képest. Az apa reakciója számára fájdalmas szembesítés, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiú egyszer felnőtté váljon. Ilyen helyzetekben a tényleges felnőtté válás folyamata jellemzően küzdelmes, mert a feljogosítottság sémájával élő személynek le kell rombolnia azt a hamis énképet, amiben addig létezett.
Nyitókép: Ron Lach/Pexels
Egy tökéletes passzívház: télen meleg, nyáron hűvös, és minimális az energiafogyasztása
/Kategória: Építészet /Szerző: ÉletszépítőkA spanyolországi Asztúriában található Casa Pasiva en Asturias tökéletes példája annak, hogyan lehet egy hivatalosan minősített, közel nulla energiaigényű passzívház letisztult és otthonos. Egy elegáns, természetes palaburkolatú otthon, amely harmonikusan illeszkedik az észak-spanyol tájba.
Spanyolország csapadékosabb, északi tengerparti részén a szél és az eső komoly kihívást jelent. Az építészek a tetőt és a homlokzat egy részét sötétszürke, természetes pala lapokkal borították be. Az átszellőztetett homlokzat nemcsak esztétikus és időtálló, de a légrés segítségével megakadályozza az épület felmelegedését, és védi a falszerkezetet a nedvességtől.
Bioklimatikus tervezés
Az épület nyújtott téglalap alaprajza és az üvegfelületek elhelyezése a bioklimatikus tervezés iskolapéldája. Télen a természetes napfény felmelegíti a belső tereket, így szinte alig van szükség aktív fűtésre. Nyáron a stratégiai árnyékolás és a tökéletes légtömörség miatt a ház természetesen hűvös marad.
A szigorú passzívház-szabványnak megfelelően a házban hővisszanyerős gépi szellőztetés működik. Ez biztosítja, hogy a beltéri levegoby folyamatosan tiszta, szűrt és az optimális hőmérsékletű legyen, huzat és hőveszteség nélkül.
Minimális fűtésigény
A Duque y Zamora építészstúdió által tervezett otthon éves fűtési energiaigénye kevesebb mint 15 kWh/m². Ez a hivatalos német passzívház-szabvány szigorú határértéke, ami viszonyításképpen kevesebb mint egytizede egy átlagos hagyományos ház fogyasztásának.
Ennél a háznál a fűtési energia túlnyomó részét maga a természet adja a passzív szoláris nyereségen (napsugárzáson) keresztül. A hővisszanyerős szellőztetés a kiáramló levegő hőjének 80-90%-át átadja a beáramló friss levegőnek. Télen így úgy kapnak a lakók folyamatosan friss levegőt, hogy a lakás melege bent marad. Nem kell ablakot nyitniuk (bár lehetne), így nem engedik ki a drága energiát, mégis folyamatos a légcsere.
Forró nyarakon is energiatakarékos
Nyáron az éjszakai hűvös levegő beszívásával segít a rendszer: amikor kint melegebb van, mint bent, a kimenő hűvös levegő lehűti a bejövő forró levegőt. Éjszaka pedig a gép közvetlenül a kellemesen hűvös kinti levegőt fújja be a szobákba, így klíma használata nélkül, természetesen hűti vissza a helyiségeket.
Az asztúriai passzívház nettó lakóterülete 214 négyzetméter, amely két szinten oszlik el:
földszint (140 m²): tágas, egybenyitott étkező-nappali-konyha nagy üvegfelületekkel, szülői hálószoba fürdőszobával, gépészeti helyiség és egy fedett terasz
emelet (74 m²): két hálószoba, fürdőszoba és egy nyitott dolgozó-galéria rész
A Duque y Zamora Arquitectos építésziroda kimondottan passzívházakra specializálódott Spanyolországban, munkatársaik a fenntartható építészet élharcosai, akik a természetes anyagok és a legmagasabb szintű energiatakarékosság tökéletes harmóniáját valósítják meg az épületeikben.
Tervek és további fotók az építésziroda oldalán: Duque y Zamora Arquitectos
Fotó: Yeray Menéndez / Duque y Zamora Arquitectos
Túlélők kertje. Hogyan termesszük meg magunknak az élelmiszert?
/Kategória: Életmódi /Szerző: ÉletszépítőkA Corvina Kiadó gondozásában jelent meg a Túlélők kertje c. kötet. Mi lenne, ha egy napon zárva találnánk az élelmiszerüzleteket? Az összeset… Nem fordulhat elő? A katasztrófák korát éljük: ami nemrég még lehetetlennek tűnt, ma már távolról sem az. Tegyük fel magunknak a kérdést: mit tennénk, ha a túlélés érdekében mindenképpen magunknak kellene előállítanunk az élelmiszert?
A könyv ebben segíti a tanulni, kertészkedni vágyó olvasót: lépésről lépésre bevezet a túlélőkert telepítésének és fenntartásának művészetébe, az ehető növények természetrajzába. Éppúgy szól a hobbikert telepítése iránt érdeklődőknek, mint azoknak, akik egy esetleges katasztrófa utáni helyzet kezelésére is fel akarnak készülni.
A szerző – Sam Coffman – szándéka a kötettel az, hogy hobbikert helyett túlélőkert létrehozásában gondolkodjanak a kertészkedők, ami kissé szokatlan megközelítés, hiszen a kertre általában nem úgy gondolunk, hogy túlélni segít, inkább egy remek – és munkával, feladatokkal teli – lehetőségre, ami lehetővé teszi, hogy saját termesztésű gyümölcsökkel, zöldségekkel egészítsük ki családunk, háztartásunk élelmiszerszükségletét. A túlélőkert ennél többet jelent: teljes önellátást és ennek megfelelően másféle szemléletet. Sam Coffman katasztrófa utáni környezetben történő funkcionális kertészkedés alapjaiba vezeti be az olvasókat.
– Noha reméljük, hogy sohasem fog sor kerülni arra, hogy egy katasztrófa miatt kényszerülj kertészkedni a túlélés érdekében, akkor is felhasználhatod az itt olvasottakat, ha szeretnéd minél jobban csökkenteni a másoktól való függőségedet a fenntartható élelmiszer-ellátás révén – írja a szerző, hangsúlyozva, hogy minimális, de módszeres előkészítéssel nagy mennyiségű táplálék állítható elő.
Sam Coffmann 30 éve foglalkozik növénytermesztéssel. Tíz évet töltött az amerikai hadseregben, ahol napi tapasztalatokat szerzett a katasztrófakezelés és a túlélés terén. A The Human Path elnevezésű szabadtéri iskola alapítója, amely a háztáji gazdálkodásra és a gyógynövényalapú gyógymódokra szakosodott érdeklődők ezreit tanította meg a túlélőkert telepítésének fortélyaira.
A Túlélők kertje könyv bevezetésben arról olvashatunk, hogy mit jelent egy „túlélőkert” fenntartása. Az I. részben az azonnali élelmiszer-szükséglet kielégítéséhez kapunk hasznos tippeket (csírák, mikrozöldségek), a szerző bemutatja a 12 leggyorsabban termeszthető növényt, valamint külön fejezetrészt szentel a gombáknak.
A könyv 2. része a hosszú távra szóló fenntartható kertépítés témáját öleli fel. Ezekben a fejezetekben szó esik a növények kiválasztásáról, a kerttervezésről, a vízellátásról, öntözésről, a különféle termesztési módszerekről (magaságyás, szabadföldi növénytermesztés, víztakarékos ágyások, vetésforgó, polikultúra és erdőkertészkedés). A talajjavítás gazdaságos módszereiről, a komposztálásról, a fekete katonalégy tenyésztéséről, talajtakaró növényekről, állattartásról, humántrágyáról, természetes rovarriasztókról stb. is hasznos tudást ad át a szerző.
A 3. részben a folyamatos élelmiszer-termesztés megtervezéséről kapunk információkat, a 4. részben pedig a szűkös helyen, és városi környezetben megvalósítható túlélőkertészkedés stratégiáiról.
Az egyik legtartalmasabb, legjobban összeállított kertészeti könyv, amivel valaha találkoztunk, kezdő és haladó kertművelőknek egyaránt ajánljuk!
Spanyol fokhagymás majonéz: így készül a tökéletes alioli!
/Kategória: Világkonyha /Szerző: ÉletszépítőkAz alioli a spanyolok kedvenc fokhagymás szósza. Ez a spanyol majonéz, a mahonesa egy ízletes változata. Eredetileg Menorca szigetéről származik. A helyiek évszázadok óta készítik ezt a finomságot. Ma már az egész világon ismerik és szeretik.
A recept valójában nagyon egyszerű. Mégis sokan elrontják a konyhában. A sikerhez csak pár alapvető szabályt kell követni:
Így a szósz garantáltan selymes lesz.
Az elkészült alioli felhasználása sokoldalú: tálalhatjuk meleg sült húsok mellé. Kiválóan illik a friss tengeri halakhoz és a rákokhoz is. A spanyolok leggyakrabban főtt vagy sült burgonyával fogyasztják. Mártogatósként is tökéletes grillezett zöldségek mellé. Friss kenyérre kenve finom előétel, szendvicsalapként is használható.
Hozzávalók 4 adaghoz
4–6 gerezd fokhagyma, összezúzva
1 egész tojás
1 tojássárgája
1 kávéskanál frissen facsart citromlé
500 ml olívaolaj
fél kávéskanál tengeri só
késhegynyi frissen őrölt fekete bors
Elkészítés
Tegyük a fokhagymát, az egész tojást, a tojássárgáját és a citromlevet egy aprítógépbe (vagy turmixgépbe).
Turmixoljuk addig, amíg halványsárga nem lesz.
A keverést folytatva lassan csorgassuk hozzá az olívaolajat, mindig csak egy keveset egyszerre.
Alaposan dolgozzuk össze, amíg sűrű és selymes nem lesz, majd ízesítsük sóval és borssal.
Elkészítés után rögtön tegyük a hűtőbe, lefedve.
A kész szószt ne hagyjuk a tűző napon vagy a melegben a kerti partik során csak annyit vigyünk ki belőle, ami azonnal elfogy.
Háztartási gépek fogyasztása: mi eszi a legtöbb áramot kánikulában?
/Kategória: Ökologika /Szerző: ÉletszépítőkA brutális nyári hőségben hirtelen megugrik a háztartási gépek fogyasztása, ami nemcsak a pénztárcánkat, de az országos villamosenergia-hálózatot is alaposan megpróbálja. Amikor a lakásokban és az irodákban egyszerre búgnak fel a klímák, a hirtelen csúcsra járó energiaigény miatt a szolgáltatóknak fel van adva a lecke, hogy elkerüljék a hálózati kimaradásokat. Ilyenkor a tudatos áramhasználat már rég nem csak a spórolásról szól: mielőtt fejvesztve kihúznánk a töltőket a falból, érdemes tisztázni, valójában mely berendezések a legnagyobb áramfalók az otthonainkban.
A háztartási gépek fogyasztása a gyakorlatban: íme, a legnagyobb áramfalók!
Egy átlagos háztartásban az Európai Unió (Eurostat) és a hazai energiahatósági adatok alapján az alábbi berendezések igénylik a legtöbb energiát:
A meleg víz és a fűtés (35–50%)
A villanybojler sok otthonban csendes pénznyelő. Nyáron az elektromos fűtés szünetel, de a meleg vízre ilyenkor is szükség van, a régi bojlerek pedig megállás nélkül pörgetik a tárcsát. Egy lebegő vízkővel teli, elavult tartály egymaga felelhet a villanyszámla csaknem feléért. A hőszigetelés messze a legjobb és leghatékonyabb hosszú távú befektetés a háztartási energiaköltségek csökkentésére.
Nyári hűtés és a hűtőgépek (10–20%)
A háztartási gépek közül a hűtő és a fagyasztó az év minden napján megy, de a 35 fokos lakásban kétszer annyit kell küzdeniük a benti hidegért, főleg, ha vastagon áll bennük a jég. Erre jön még rá a légkondi, ami a kánikulai hetekben rendesen megdobja a havi költségeket.
Mosás, szárítás (10–15%)
A mosógép és a szárító nem a dob forgatásával fogyasztja a legtöbb energiát, hanem a víz és a levegő felfűtésével. A magas hőfokú programok gyorsan meglátszanak a fogyasztáson.
Sütő- és főzőlap (7–10%)
A háztartási gépek közül az elektromos sütő és a kerámiatűzhely rövid idő alatt vesz fel rengeteg áramot. Nyáron ráadásul duplán. Ilyenkor nemcsak az áramot pazarolják, de még a lakást is tovább fűtik.
Világítás, elektronikai kütyük (5–10%)
A gamer PC-k, a nagyképernyős tévék, a játékkonzolok lassan, de biztosan használják az áramot. A világítás viszont ma már elhanyagolható tétel, ha a régi izzókat LED-re cseréltük. A magas energiahatékonyságú háztartási gépekre és LED-es világításra való átállás akár a felére is csökkentheti az otthoni villanyszámlát.
Ha tudjuk, mekkora a háztartási gépek fogyasztása, sokkal könnyebb célzott lépésekkel csökkenteni a havi villanyszámlát.
Tudatos, takarékos fogyasztás – mit tehetünk a hőségben?
A lakás hűtése és a számlák kézben tartása valójában nem bonyolult, inkább némi odafigyelést és jó ütemezést igényel. A leggyakoribb hiba, hogy a hőség elől menekülve alacsony fokozatra tekerjük a klímát. Ha beérjük azzal, hogy a kinti hőmérsékletnél csupán 5-6 fokkal tartjuk hűvösebben a szobát, azzal nemcsak a pénztárcánkat kíméljük, de az országos hálózatot sem terheljük túl.
A napközben leengedett redőnyök vagy a behúzott sötétítőfüggönyök meglepően sokat fognak a melegen, márpedig a beáramló hőt megelőzni nagyságrendekkel olcsóbb, mint utólag áramot pazarolni a lehűtésére.
Érdemes újraszervezni a napi rutint, hisz a hazai áramhálózat az esti órákban – hat és tíz óra között – kapja a legnagyobb terhelést, amikor a munka után hazatérők egyszerre indítják be a berendezéseiket. A nagy áramigényű házimunkákat, mint a mosást, a mosogatógép indítását vagy a sütést éppen ezért célszerűbb a kora reggeli vagy a késő éjszakai órákra időzíteni, amikor a hálózati terhelés és a külső hőmérséklet is lényegesen alacsonyabb.
Végül ne feledkezzünk meg a háttérben megbúvó csendes energiavámpírokról sem. A készenléti állapotban hagyott tévék, a fali aljzatban felejtett töltők vagy a garázsban üresen berregő régi hűtők észrevétlenül, de megállás nélkül használják az energiát.
Végső soron a háztartási gépek fogyasztása nemcsak a pénztárcánkat határozza meg, hanem a nyári hőségriadók idején a hálózat stabilitásához is hozzájárul.
Takarékos házak
A passzívházak az építészeti energiahatékonyság csúcsát képviselik, hiszen szinte teljesen függetlenek a hagyományos fűtési és hűtési rendszerektől. A koncepció lényege a tökéletes hőszigetelésben, a hőhídmentes szerkezetekben, a kiemelkedő légtömörségben és a háromrétegű üvegezéssel ellátott nyílászárókban rejlik, amelyek minimálisra csökkentik az épület hőveszteségét.
„A természet erejét nem lehet legyőzni.” Az időjárás és a történelem. Könyvajánló
/Kategória: Ökologika /Szerző: ÉletszépítőkAz időjárás és a történelem. Özönvíz, szárazság, jégkorszakok, éhínség, népvándorlás. Ezzel a címmel jelent meg Marcus Rosenlund könyvének magyar kiadása. A finn szerző rádiós újságíró, szerkesztő, népszerű tudományos műsorai által vált ismertté. Tevékenységét Topelius-díjjal jutalmazták 2015-ben. Rosenlund a tudományról mindenki számára érthető és érdekfeszítő módon képes beszélni és írni. Első könyve komoly kutatómunka eredménye, informatív, olvasmányos. Sokakat foglalkoztató témát jár körbe, olyan jelentős történelmi korszakok, események felelevenítésével, melyek alakulásában az időjárás komoly szerepet játszott.
– Anyai nagyapám sok történetet mesélt a háborúról (…). Mindig hangsúlyozta, hogy Finnország annak köszönhette, hogy meg tudta védeni magát, hogy a finn katonák jobban fel voltak készülve a fagyokra. (…) Nagyapám épségben tért haza a frontról, de örökké a hőmérőt leste. Évtizedeken át napi háromszor feljegyezte (…) az aktuális hőmérsékleteknek, az időjárásnak és a szélnek az adatait, még a ’90-es években is. (…) Nagyapám nyomdokait követve én is lelkes amatőr meteorológus lettem – írja a könyv előszavában a szerző.
S hogy miről is szólnak az általa lejegyzett történetek? Arra világítanak rá, hogy a természet erejét nem lehet legyőzni, és ez a legnagyobb birodalmak sorsát is képes eldönteni. Ilyen megközelítésben ritkán nézünk az emberiség történetére, pedig számos olyan sorsdöntő korszak van, melyeket mondjuk egy hatalmas vihar vagy egy kis jégkorszak irányított, alakított.
A Cser Kiadó gondozásában megjelent 288 oldalas könyv számtalan izgalmas példát sorol a szélsőséges időjárás okozta drámai eseményekre az őskortól egészen napjainkig.
Részletek a könyvből
„A családfán a neandervölgyiek voltak a legközelebbi unokatestvéreink, akik mintegy 40 ezer éve tűntek el Európából. Több mint 200 ezer évig éltek ott, az előző interglaciális kor előtti időktől. Úgy alakult, hogy a neandervölgyi ember kihalása előkelő módon – ha szabad ezt a szót ebben az összefüggésben használni – egybeesett ősünk, a cro-magnoni ember színre lépésével. Ez feltehetőleg nagyjából 43 ezer éve történt, talán éppen ennél az útelágazásnál.
Ekkoriban viszonylag élénk lehetett a népmozgás: az éghajlat hirtelen változásával járó időszakok gyakran jelentősebb népvándorlást indítanak el, és a jogkorszaki Európában ez ilyen időszak volt.”
„A mi specialitásunk az alkalmazkodás. Szinte bármihez alkalmazkodunk, jóhoz és rosszhoz is. Még a magunk által okozott, végső soron rendkívül pusztító éghajlatváltozáshoz is, feltéve, hogy kellően lassan történik. Mármint emberi lépték szerint lassan, hiszen amit mi lassúnak találunk, az a természet ősi mércéje szerint villámgyors fordulat.”
„Az időjárás megváltoztatta a világot – és bennünket. Cserébe mi is megváltoztattuk a világot – és az időjárást.”
„Az úgynevezett klímaszkeptikusok előszeretettel hangsúlyozzák, hogy az éghajlat mindig is változott. Ez igaz is, akadnak és mindig is bőven akadtak természetes mechanizmusok, amelyek révén az éghajlat változik (ugyanakkor a természetes és az ember okozta éghajlatváltozások nem egymást kizáró jelenségek). A holocén korban a legdrámaibb természetes éghajlatváltozások a hűlés irányába hatottak. A holocén kezdete óta kilenc különösen hideg, gyakran szárazsággal kísért időszakot azonosítottak. Ezek nagyjából 1500 éves időközönként követték egymást. És a jele szerint ezek mind egybeesnek civilizációnk történetének kritikus szakaszaival. Senki sem tudja pontosan, min alapulhatnak ezek az események: vajon a napsugárzás ritmikus változásaihoz vagy a tengeráramok ciklikus alakulásához van közük. Egyáltalán valódi ciklusról van szó vagy statisztikai véletlenekről?”
„Nyilvánvaló, hogy az éghajlatváltozás világunk és civilizációnk hatalmas átalakulását hozza majd. Hogy a változások pontosan mekkorák és mennyire fájdalmasak, az a könyv írásának pillanatában bizonyos mértékben még rajtunk múlik. De ha cselekedni akarunk, akkor már a 11. órában járunk. Sokan elkerülhetetlenül szenvedni fognak vagy meghalnak. (…) A mostani komoly éghajlatváltozás. Minden idők egyik legkomolyabbika. Belegondolni is szédítő.”
A tartalomból
A nagy vihardagály
Ahol egykor jártunk (és ők is jártak)
Üdv a holocénban
Az időjárás istenei protestánsok
Kamikaze – az istenek szele
Álom a zöld országról
A Dogger-föld, az Északi-tenger Atlantisza
Vulkáni telek és halálos ködök
Európa legnagyobb és legszomorúbb pillanata
A gumó, amely jóllakatta Európát
Magyar fordítás: Patat Bence
A könyv a Cser Kiadó weboldalán megrendelhető, könyvesboltokban is beszerezhető
Otthon könyvek nélkül? Miért ad érzelmi biztonságot a házi könyvespolc?
/Kategória: Impulzus Olvasósarok /Szerző: Mesterházy MónikaAz elmúlt évtizedekben jól látható mértékben csökkent a házi könyvtárak mérete. Míg 1978-ban a megkérdezettek 40, 1996-ban már 60%-a mondta azt, hogy 100 kötetnél több van otthon, 2019-re viszont ez az arány alig több mint 25%-ra csökkent. Mindamellett a magyar háztartások majdnem háromnegyede kevesebb mint 100 könyvvel rendelkezik, a gyerekes családok öt százalékánál pedig nincs egyetlen kötet sem…
Az adatok Tóth Máté: A könyvtárak társadalmi szerepei empirikus kutatási adatok tükrében c. 2022-es tanulmányából valók.
Néhány éve történt, valós eset. Alsós osztályát faggatta a tanítónő, arra volt kíváncsi, hány könyvük van a gyerekeknek, a szülőknek? Az egyik gyermek gyanútlanul rávágta: több ezer. Erre a tanítónő megrázta a fejét, és az osztály előtt ennyit mondott: „ugyan már, ne hazudj, csak a könyvtárakban van ennyi könyv!”
Pedig a kisfiú otthonában tényleg sok könyv volt; neki is volt saját kis könyvtára, a szülei és a nagyszülei is szeretik, gyűjtik a könyveket.
Ez az eset is arra világít rá, hogy mennyire megváltoztak az olvasási szokásaink az elmúlt évtizedekben. Ma már annyira ritka a sok könyv egy lakásban, hogy egy kívülállónak hihetetlenül hangzik. Ha a kívülálló pedagógus, még akkor is…
Miért szorulhattak a háttérbe a könyvek?
Az elmúlt évtizedekben átalakultak a lakberendezési szokások és a lakhatási körülmények is. A faltól falig érő, nehéz szekrénysorokat felváltották a szellős, minimalista terek. Sok fiatal vagy kisgyerekes család kisebb alapterületű lakásokban él, ahol minden négyzetméter számít. A könyv pedig helyet foglal, port gyűjt, és költözéskor nehéz dobozolni.
Az e-könyvek (e-bookok) megjelenése alapjaiban forgatta fel az olvasási és könyvvásárlási szokásainkat. Bár sokan hiányolják a papír illatát és a lapozás élményét, a digitális olvasás olyan praktikus előnyöket nyújt, amelyek miatt milliók váltottak rá.
Az ismeretszerzés és a szórakozás forrása átkerült az online térbe. Egyetlen e-könyv olvasón vagy táblagépen több ezer kötet fér el anélkül, hogy helyet foglalna a szobában. Emellett a gyors információéhséget ma már az internet, a podcastok és a közösségi média elégítik ki, a könyvek fizikai birtoklásának presztízse jelentősen lecsökkent.
Nem mehetünk el a gazdasági okok mellett sem. Egy új kiadású puha- vagy keménytáblás könyv ára ma már komoly tétel lehet a családi költségvetésben. Sok háztartásban a mindennapi megélhetés mellett a könyvvásárlás háttérbe szorul, vagy kikerül a prioritások közül.
Nemrég olyan jelenetnek voltam tanúja egy könyvesboltban, ami egyszerre kicsit kínos volt, ugyanakkor felemelő is.
A pénztárnál várakozva figyeltem fel egy nőre, aki a megszokott kimért vásárlói magatartást félredobva, féktelen, gyermeki örömmel szorított a mellkasához egy könyvet. Szó szerint ölelgette azt a könyvet, az arcára kendőzetlen gyermeki öröm ült ki. A körülötte állók – köztük én is – zavartan, diszkréten figyeltük a jelenetet. A nő nem egy újabb használati tárgyat vett meg, hanem a saját öröméért, belső békéjéért fizetett a kasszánál. A könyvrajongók nyilván ismerik az érzést, még ha nem is mutatják a vágyott könyv iránti örömüket ilyen látványosan nyilvános helyen.
Sokunknak a könyv ma is az egyik legtisztább örömforrás.
A fent idézett tanulmányból számomra a legaggasztóbb adat talán az a bizonyos 5%. Azok a gyerekes családok, ahol egyetlen könyv sincs a lakásban. Az olvasóvá válás ugyanis nem az iskolai kötelező olvasmányoknál kezdődik, hanem ott, amikor a gyermek látja a szüleit olvasni, vagy ha este, elalvás előtt mesekönyvből olvasnak neki. Ha egy gyerek olyan környezetben nő fel, ahol nincsenek lapozható mesék, nehezebben válik belőle olvasó felnőtt.
A rendszeres mesélés során a gyerek szókincse szinte észrevétlenül gazdagodik, a képzelőereje szabadon szárnyalhat, és megtanul mélyen, türelemmel figyelni. Ám a legfontosabb mégis az a láthatatlan kötelék, ami ilyenkor létrejön: a könyv a szülői hanggal, a biztonsággal és a közös figyelemmel kapcsolódik össze a fejében. Aki gyerekként megtapasztalta ezt a nyugalmat, az felnőttként sem csak szavakat lát a lapokon, hanem egy bármikor felnyitható védőhálót a világ zajával szemben.
A világ változik, értem, és ezt el kell fogadni. Az okos, gimnazista fiam is folyton azt hajtja, ha nógatom: az ő korosztálya már nem olvas! Az irodalomórákon – tisztelet a kevés kivételnek – senki sem figyel. A mai gyerekek, tinik világából a nyomtatott könyveket szinte teljesen kiszorította az okostelefon, a 0-24 órában elérhető TikTok-videók, az Instagram, a gyors és felszínes tartalomfogyasztás világa. A könyvolvasáshoz szükséges lassú, elmélyült figyelem nem az erősségük. Ez a generáció nem a szavak szeretetét veszítette el, hanem a csöndet és a türelmet…
A könyvespolc hiánya a legkevésbé sem esztétikai kérdés. A könyv jelenléte észrevétlenül nevel. Az a gyerek, aki látja a szüleit olvasni, és akinek a szobájában ott vannak a mesekönyvek, nem „megtanul” olvasni az iskolában, kötelező elvárásként, hanem belenő az olvasás élményébe.
Számomra a házi könyvtár mindig is egyfajta otthonosságot, biztonságot jelentett. A könyvekkel teli polcok látványa nélkül el sem tudnám képzelni az életterem. Bár elfogadom, hogy nem vagyunk egyformák, és a mai világban sokaknak a szellős, könyvmentes terek adják a nyugalmat, azért bevallom: számomra furcsa, szinte idegen lenne egy olyan otthonban élni, ahol egyetlen egy könyv sincs vagy akár csak pár darab. A falak mentén sorakozó kötetek számomra nem porfogók, hanem csendes társak. És ha nem is veszem kézbe őket minden nap, a tudat, hogy ott vannak körülöttem, megnyugtatóak. Olyan ez, mint egy jó társaság: már az is elég a jó közérzethez, hogy egy szobában vagyunk.
Nehéz belegondolni, hogy a mai, kijelzőkhöz szokott tinik generációja hogyan találja majd meg a belső csendjét és az elmélyülés képességét felnőttként az egyre gyorsuló világban.
Kánikulai túlélőkvíz: igaz vagy hamis? Teszteld a tudásod!
/Kategória: Egészség /Szerző: ÉletszépítőkTe hány pontot érnél el a kánikulai túlélőkvízen? A nyári hőségben mindannyian keressük a hűsítő megoldásokat, de vajon a jól bevált módszereink valóban védenek? Teszteld a tudásod a kvízünkkel, és tudd meg, mit érdemes tényleg tenned hőségben!
A kvíz során olyan kérdésekre válaszolhatsz, mint hogy valóban segít-e a hideg zuhany a hőségben, vagy hogyan hűthetjük le a lakást klíma nélkül. Néhány gyors, igaz-hamis kérdés segítségével megtudhatod, mennyire vagy felkészült a legnehezebb nyári napokra. Töltsd ki a tesztet, sok érdekességet rejtettünk el a válaszoknál!
Oszd meg a cikkünket a szeretteiddel, a barátaiddal is, és hívjátok fel egymás figyelmét a biztonságos hűsölési tippekre!
Egészséges és ízletes szomjoltó: bazsalikomos, zöldcitromos uborkás víz
/Kategória: Falatkaland, Fitt & Finom /Szerző: ÉletszépítőkHa olyan szomjoltóra vágysz, ami nem tartalmaz adalékanyagokat, cukrot, és enélkül is ízletes, kitűnő választás az uborkás víz. Korábban ismertettük a mentás-citromos változatot. Lime-mal és bazsalikommal is ízesíthető.
Hozzávalók
2 liter víz (öntsük nagy kancsóba, nagy befőttes üvegbe v. csapos italadagolóba)
1 megmosott lime (zöldcitrom) héjastól vékonyra szeletelve
1 megmosott kígyó- vagy fürtös uborka héjastól vékonyra szeletelve
5-10 egész bazsalikomlevél
2 csipetnyi só (opcionális, azaz elhagyható. Kevés só jó szolgálatot tesz nagy melegben, mert pótolja az izzadással elvesztett nátriumot, de csak 1-2 csipetnyit vagy késhegynyit érdemes hozzáadni literenként)
Elkészítés
A hozzávalókat tegyük a vízbe, és legalább egy éjszakán át tartsuk a hűtőszekrényben. Egy nap elteltével már remekül összeérnek az ízei. Ízletes, hidratál, felfrissít és (állítólag) méregtelenít is. Jéggel fogyasszuk.
Az uborkaszeletet, ne dobjuk ki! Felhasználható salátába, de magában is elcsipegethető. A lime héja pedig lereszelhető, felhasználható sütikbe, a húsa pedig szintén elfogyasztható. A bazsalikomlevelet is érdemes elrágcsálni – számos kedvező hatással rendelkező gyógynövény.
Balaton-kvíz. Mennyire ismered a magyar tengert?
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: ÉletszépítőkA Balaton nemcsak nyári élményeket, hanem izgalmas túraútvonalakat és természeti kincseket is tartogat. Mennyire ismered a magyar tengert? Tesztelheted a kvízünkkel! Minden kérdésre válaszolj, jegyezd meg a válaszaidat, a szöveges megfejtéseket a kvíz végén mutatjuk!
Gyógyító csend, avagy miért van szükségünk az üresjáratokra?
/Kategória: Lélekhajó /Szerző: ÉletszépítőkA mai világban a csend ritka kincs lett, szinte luxus. Digitális zajban élünk, amit csak tetéz a városi környezet és a felgyorsult tempó. Pedig a valódi kreativitás, a mentális egészség és a belső békénk bástyája éppen az elcsendesülés, az építő mértékű semmittevés, csendes létezés. Teljesen rászoktunk a zajra és a kapkodásra.
A modern kor zaja
Ébredéstől elalvásig benne vagyunk a körforgásban. Értesítések villognak a kijelzőn, háttérzaj szűrődik be az utcáról, a munkában e-mailek özöne fogad, este pedig még gyorsan átfutjuk a hírfolyamot. Ez a folyamatos ingerözön folyamatos készenléti állapotban, stresszben tartja az idegrendszerünket.
Akkor is terhelés alatt állunk, amikor nem dolgozunk. Az üresjáratokat pedig igyekszünk kitölteni: a hírfolyam görgetésével, podcast hallgatással, információk befogadásával.
Mennyi időt szánunk naponta az idegrendszer regenerálódására? Amikor nem végzünk figyelmet igénylő feladatot, csak bámulunk magunk elé vagy kifelé az ablakon, sétálunk egyet füles, zene nélkül… Az agyunk a lecsendesült, lelassult időzónákban voltaképpen gyógyító tevékenységet, mentális regenerációt végez. Rendszerez, feldolgoz, feltölt. Ilyenkor születnek a legjobb gondolatok. A csendben elmélyülhetünk, kilazulhatunk.
Ha egy percre sem tudunk megállni, egy idő után – megmagyarázhatatlan – krónikus fáradtságot érzhetünk, lehangoltságot vagy állandó zsongást, ami nehezítheti az esti, éjszakai pihenésünket, ronthatja az alvásminőséget.
A csend nem unalmas! A csend nem üres. Amikor kiiktatjuk a külvilág zaját, meghallhatjuk a saját belső hangunkat. A csend a szabadságunk zónája. Olyan menedék, ahol a zajos, zaklatott világ elől visszavonulhatunk önmagunkhoz.
Kell hozzá önfegyelem és tudatosság, mert a legtöbben a szokásaink rabjai vagyunk. Már is nagy eredmény, ha a szokásainkat mi alakítjuk és nem a világ szédítő sodrása.
Vannak élethelyzetek, mint például az anyaság, a folyamatos gyerekzsivaj, amikor nehéz magunk körül csendet teremteni. Ilyenkor az 5-10 perces ún. mikro-csendek is feltöltő erejűek. Fogalmazzuk meg bátran a családunk felé ezen igényünket, ez nem önzőség vagy gyengeség! Szükségünk van néha arra, a mentális egészségünk érdekében, hogy ne beszéljen hozzánk senki. A tudatosan beiktatott csendesjáratok a türelmünket is erősítik vagy segítenek visszanyerni.
Hamvas Bélától származnak az alábbi sorok: „Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.”
Tőkehal Brás módra. Cristiano Ronaldo kedvenc étele
/Kategória: Világkonyha /Szerző: ÉletszépítőkA tőkehal Brás módra – Bacalhau à Brás – Portugália ikonikus nemzeti fogása, és ez az étel Cristiano Ronaldo egyik kedvenc étele. Egy lisszaboni, Bairro Alto negyedbeli Brás nevű kocsmáros találta ki. A receptet a Cozinha Portuguesa c. portugál receptkönyből vettük át.
Hozzávalók 4 személyre
400 g áztatott, azaz sótalanított tőkehal (a portugál gasztronómiában a tőkehalat hagyományosan hatalmas mennyiségű sóban tartósítják)
500 g burgonya
6 tojás
3 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
olaj a sütéshez
petrezselyem
só, bors
fekete olívabogyó
Elkészítés
Mossuk meg alaposan a tőkehalat hideg folyóvíz alatt. Csepegtessük le, távolítsuk el a bőrét és a szálkáit, majd szálkákra, foszlós darabokra – rostjaira – bontsuk szét.
Hámozzuk meg a burgonyát, és vágjuk nagyon vékony csíkokra, ún. gyufaburgonyává.
Tisztítsuk meg a vöröshagymákat, és vágjuk nagyon vékony csíkokra.
Hámozzuk meg és aprítsuk fel a fokhagymát.
Forrósítsunk fel olajat egy serpenyőben, és süssük ki benne a burgonyát, amíg aranybarna nem lesz. Csepegtessük le papírtörlőn, és tegyük félre.
Egy serpenyőbe öntsük az olívaolajat, adjuk hozzá a vöröshagymát és a fokhagymát, majd pároljuk üvegesre. Amikor a hagyma elkezd átlátszóvá válni, adjuk hozzá a tőkehalat, és keverjük össze egy fakanállal. Hagyjuk kis lángon főni néhány percig.
Adjuk hozzá a burgonyát és a felvert tojásokat egy csipet sóval és borssal együtt. Óvatosan kevergessük, amíg az étel krémes állagot nem vesz fel.
Tegyük egy tálalóedénybe, tálaljuk melegen, és fekete olívabogyóval díszítve kínáljuk.
Hagyományos szilvalekvár cukor nélkül. Klasszikus recept, lépésről lépésre
/Kategória: Édes élet /Szerző: ÉletszépítőkA hagyományos, sűrű szilvalekvárhoz nincs szükség hozzáadott cukorra és sűrítőanyagra, sem tartósítószerre. A titka a hosszú főzési időben rejlik és a felhasznált gyümölcs minőségében. A szilva a saját természetes cukortartalmának karamellizálódásával és a hosszas vízelpárologtatással nyeri el sűrű, kenhető állagát és sötét színét, édes ízét.
Szilvalekvárhoz kiváló a besztercei szilva, de más, érett, magas cukortartalmú szilva megfelelő. Érdemes 5-10 kiló gyümölcsből készíteni.
Egy nagy, vastag aljú üstben vagy széles, mély lábasban készítsük. Hosszú nyelű fa keverőkanálra is szükségünk lesz, valamint tiszta, sterilizált befőttes üvegekre, melyeket lezárhatunk légmentesen a saját fém tetejével, de régimódiasan celofánnal is.
A szilvalekvár időigényes, ezért csak akkor álljunk neki, ha egy napot rá tudunk szánni.
Előkészületek
A szilvát alaposan mossuk meg. Az erjedésnek indult, kukacos gyümölcsöket válogassuk ki! Vágjuk félbe a szilvákat, szedjük ki a magjukat. Régen magostól főzték és a végén passzírozták át, de a kimagozással egyszerűbb a folyamat.
A felezett szilvákat tegyük a tiszta lábasba vagy üstbe. Közepes hőfokon kezdjük el melegíteni. Nem kell alá víz, a szilva hamar levet enged. Amikor levet engedett és összefőtt, a hőfokot mérsékeljük.
A lekvárt ugyan nem megállás nélkül, de folyamatosan kell keverni, különben leragad a fazék, üst aljára és odaég, ez pedig elrontja a lekvár ízét.
Ahogy a víz elpárolog a gyümölcsből, a szilva sötétedni kezd, és egyre sűrűsödik. Ha időszűkében vagyunk, a főzést félbe lehet hagyni a nap végén, másnap folytathatjuk. Addig kell főzni, amíg a keverőkanál szinte megáll benne és a kanál nyoma megmarad a sűrű masszában.
Hogyan bizonyosodhatunk meg arról egyszerűen, hogy a lekvár elkészült? Kevés lekvárt merjünk ki egy hideg tányérra. Ha a kis halom nem folyik szét, hanem egyben marad, akkor a lekvár elkészült.
Kényes művelet az üvegekbe adagolás.
A forrásban lévő, forró lekvárt merjük ki tiszta, sütőben vagy forró vízbe állított, előmelegített üvegekbe. Az előmelegített üveget nem éri hősokk, az üveg nem reped szét. Ha sütőben melegítjük elő az üvegeket, hideg sütőbe tegyük, a sütőt állítsuk 100-120 fokra, és legalább 10-15 percig hagyjuk melegedni az üvegeket. Ha biztosra akarunk menni, egyesével vegyük ki őket a sütőből, közvetlenül azelőtt, hogy teletöltjük a forró lekvárral.
Ne egyszerre öntsük tele az üveget, hanem kisebb adagokban.
A megtöltött, forró üvegeket ne tegyük hideg felületre, mert attól is szétpattanhatnak. A felület alá tegyünk konyharuhát vagy fa vágódeszkát.
A lekvár adagolásakor ügyeljünk rá, hogy ne maradjanak benne légbuborékok! Töltés közben és után fogjuk meg a forró üveget egy konyharuhával, és óvatosan ütögessük hozzá a konyhapulthoz/munkafelülethez.
A megtöltött üveg lezárása következik. A csavaros tető praktikusabb, mint a klasszikus celofán, légmentes zárást biztosít. Ha a forró lekvárt forrón üvegezzük, majd lezárjuk, és 5-10 percre a fejére állítjuk az üveget, vákuum képződik. Fontos, hogy a fém tető teljesen rozsdamentes, sterilizált, tiszta és sérülésmentes legyen!
Déd- és nagyanyáink celofánnal zárták az üveget, a lekvár tetejére, a tető alá szalicilt szórtak vagy öntöttek rá kevés rumot.
A lezárt üvegeket tegyük száraz dunsztba, takarók közé alaposan bebugyolálva, és hagyjuk teljesen kihűlni; 1-2 nap után tegyük a lekvárokat hűvös, sötét helyre.
Híd alatt, híd alatt, a Margit híd alatt. Turistalátványosság lett az apadó Duna
/Kategória: Ökologika /Szerző: Életszépítők2026. nyarán ismeretlenebb arcát mutatja a Margit híd közvetlen környéke: az apadó Duna helyenként kiszáradt medrén keresztül sétálhatunk be a híd alá, ahol egy zátony került felszínre. A városi sziluett is átalakult: a hídról a Parlamentre nyíló klasszikus látképet újrarajzolta a drasztikus szárazság.
A Margit híd alatti meder turistalátványossággá vált, sokan nemcsak nézelődnek, hanem kincsek után kutatnak. A területen régiségek, veszélyes tárgyak, köztük háborús robbanótestek is előkerültek…
Ilyen perspektívából ritkán látni járókelőként a Margit hid főpillérét
„Vízszintmérő zászló”
Az ideiglenes zátonyhoz gyerekekkel is sokan ellátogatnak
A francia tervek alapján 1872 és 1876 között épült Margit hidat az idők folyamán többször újjáépítették, legutóbb 2009 és 2011 között esett át komolyabb rekonstrukción.
Az öreg Duna túlélte a legnehezebb időket is. Az extrém időjárás, az élő környezet sebzett állapota arra emlékeztet bennünket, hogy vigyáznunk kell a Földre, okosa(bba)n kell használnunk az erőforrásait magánemberként is. Az esőzések visszatértével a meder ismét megtelik majd vízzel; akkor lenne igazán drámai a helyzet, ha minden így maradna, és a szárazság pusztítása tovább folytatódna…
A bejegyzés címe utalás a régi klasszikus magyar slágerre; a dalszövegrészlet most szomorú aktualitást nyert, a kiszáradt folyómederben sétálhatunk a Margit híd alatt.
Kánikula és kisállatok: így óvd kedvencedet a hőgutától piros riasztás idején!
/Kategória: Életmódi /Szerző: ÉletszépítőkA legmagasabb szintű hőségriadó nemcsak ránk, emberekre jelent komoly veszélyt, hanem a háziállatainkra is. A kánikula a lakásban tartott kedvencek számára is életveszélyes lehet! Hogyan védhetjük meg kutyánkat, macskánkat, madarainkat és kisemlőseinket a perzselő hőségben?
A kánikula a háziállatokra nézve is halálos kimenetelű hőgutát okozhat.
A kutyák és macskák nem tudnak az egész testükön izzadni, mint az emberek. Hőt leadni szinte kizárólag a talpukon lévő mirigyeken, valamint lihegéssel vagy nyalogatással tudnak, ami extrém melegben édeskevés a hatékony hűtéshez.
Kutyával kerüljük a napközbeni sétákat
Piros riasztás idején kerüljük lehetőleg a hosszabb napközbeni sétákat! Ne sétáltassuk a kutyát forró aszfalton, mert az útburkolat hőmérséklete elérheti a hatvan-hetven fokot (!) is, ami másodpercek alatt súlyos égési sérüléseket okozhat a talppárnákon. Sétára kizárólag a kora reggeli vagy a késő esti órákban kerítsünk sort, amikor a levegő már valamennyit hűlt. Legyen nálunk víz a kutya számára.
Különösen figyelni kell a rövidebb orrú fajtákra, mint a bulldogok vagy a mopszok, amelyek anatómiai felépítésük miatt sokkal nehezebben hűtik magukat, így számukra a meleg szó szerint életveszélyes. A túlzott lihegésés, a sötétvörös íny, a koordinációs zavarok vagy a hányás mind a hőguta tünetei, amelyek esetén azonnal hűvös helyre kell vinni az állatot, és langyos vízzel hűteni a testét. Ha ez nem elégséges, sürgős állatorvosi segítség szükséges!
Soha ne hagyjuk zárt, levegőtlen helyen – például a kocsiban az állatot nagy melegben. Ha lehet, vigyük magunkkal! Nagyon sok kocsiba zárt kutyus szenved, és sajnos számos tragédia is történt már néhány felhúzott ablak miatt. Ennek még csak esélyét sem szabad megadni. Ha mindenképpen a kocsiban kell hagyni, gondoskodjunk neki árnyékról, vízről és levegőről! Amennyiben a leírtak nem lehetségesek, inkább hagyjuk otthon!
Ha tehetjük, engedjük őket a vízbe! A kerti medence például remek lehetőség erre, egy a kutyusnak egy a gyerkőcnek, és mindenki boldog. De ha nem tiltja a szabályzat, nyugodtan vigyük őket strandolni is, több olyan vizes terület van már ahol engedélyezett a kutyus fürdése is.
Hosszabb szőrű állat esetén kétnaponta, vagy akár naponta fésüljük át a bundáját. Ezzel ellenőrizzük, hogy van-e kártevő rajta (kullancs például), illetve nagyon jól esik neki, mert átmasszírozzuk a bőrét, és levegőt kap a szőr között. Megszabadítjuk a felesleges szőröktől, ugyanis ilyenkor hajlamosak a nagyobb mennyiségű szőr hullatásra. Szabadítsuk meg a felesleges bundától!
A macskák csendes szenvedők
A macskák híresek arról, hogy imádják a meleget, a napfényt, ám piros riasztás idején ők is szenvednek. Bár maguktól is kereshetik a fürdőszoba vagy a konyha hűvös csempéit, érdemes biztosítani számukra a szabad átjárást a lakás minden hűvös zugába.
Mivel a cicák, a kutyákkal ellentétben, ritkábban isznak, kínáljuk őket gyakran friss, hideg vízzel, és helyezzük ki vizes tálkát a lakás különböző pontjaira. Ha tehetjük, beszerezhetünk számukra egy mozgó vizű macskaszökőkutat is, ami ösztönözheti őket az ivásra.
Száraztáp helyett adjunk nekik nagyobb arányban nedves eleséget, ami védi őket a kiszáradástól.
A cica szőrét is ápoljuk, fésüljük, hiszen nyáron ők is vedlenek, akár a kutyusok. Ahogy a cica tisztogatja magát, a kihullott szálak nagy részét lenyeli, amelyek a gyomrában úgynevezett szőrlabdákká állnak össze. Ha ezek nem tudnak természetes úton távozni, emésztési rendellenességeket, bélelzáródást vagy súlyos hányást okozhatnak.
Az Életszépítők cicája, Cirmi
Kisemlősök a ketrec fogságában
A hörcsögök, tengerimalacok és nyuszik különösen érzékenyek a hőségre, mivel nem tudnak izzadni, és huszonhat fok fölött fennállhat náluk a hőguta veszélye. A ketrecet soha ne tegyük közvetlen napfényre vagy az ablak közelébe, hanem a lakás egy huzatmentes, jól szellőző és leghűvösebb pontján helyezzük el!
Hatékony hűtési praktikaként csomagoljunk be egy fagyasztott zselés tasakot egy törölközőbe, és fektessük be a ketrec mellé vagy egy sarkába, hogy a kisállat maga dönthesse el, odabújik-e. Tegyünk be a ketrecbe kerámia- vagy csempedarabokat, amelyek hűvösek maradnak, és örömmel fekszenek rájuk a kimerült állatok.
Adagoljunk gyakrabban lédús zöldségeket, de a megmaradt, romlandó ételeket gyorsan távolítsuk el, nehogy megromoljanak a melegben!
Tollas barátaink hűtése
A papagájok, kanárik és más díszmadarak szintén megsínylik a forróságot; a magasabb, negyven-negyvenkét fokos normális testhőmérsékletük ellenére a szélsőséges kánikula őket is megviseli.
A madárkalitkát soha ne hagyjuk tűző napon, és ha az ablakon át éri a fény, azonnal húzzuk le a sötétítőt! Helyezzünk be a kalitkába egy kifejezetten madaraknak való fürdőtálat langyos vízzel, vagy permetező flakonnal óvatosan spricceljünk a kalitka körül rendszeresen, hogy lehűtsük a környezetüket. A melegben az itatókban gyorsan elszaporodhatnak a baktériumok, ezért naponta többször cseréljük az ivóvizüket.
Teknősök védelme kánikulában
A hüllők kifejezetten kedvelik a meleget, ám a szélsőséges kánikula a teknősök számára is komoly veszélyeket rejt, legyen szó szárazföldi fajokról vagy vízi társaikról.
A szárazföldi teknősök a kertben tartva azonnal árnyékos, hűvös búvóhelyet keresnek, de ha a kifutójuk tűző napon van, könnyen kiszáradhatnak és hőgutát kaphatnak, ezért elengedhetetlen számukra a folyamatosan biztosított árnyék és a friss ivóvíz.
Ezzel szemben a víziteknősök az akváriumukban vagy kerti tavukban szenvedhetnek a túlmelegedett víztől, amelyben lecsökken az oxigénszint; ha az akváriumot az ablak közelébe helyezzük, a víz kritikus szintre melegedhet, így ilyenkor érdemes vízcserével enyhíteni a kánikulát.
Ha bármilyen szokatlan, rosszullétre utaló jelet tapasztalunk a háziállatainknál, ne habozzunk állatorvoshoz fordulni, hiszen kedvenceink teljes mértékben ránk utaltak ezekben a nehéz napokban!
Így hűtöttek és tartósítottak a hűtőgép előtti korokban
/Kategória: Életmódi /Szerző: ÉletszépítőkMielőtt a modern hűtőgépek megjelentek volna, komoly fejtörést okozott az ételek megóvása, ám az emberek igen találékonyak voltak a hőmérséklet-szabályozás és a tartósítás terén.
A legkézenfekvőbb megoldást a föld adta, kihasználták a mélyebb rétegek stabil, hűvös mikroklímáját.
A gyökérvermekben tárolt krumpli vagy alma remekül átvészelte a nyári kánikulát és a téli fagyokat is.
A pincében a sárgarépát, petrezselymet és zellert nagy faládákba rétegelték úgy, hogy minden sor zöldség közé enyhén nedves homokot szórtak. A homok megőrizte a zöldségek víztartalmát, így azok hónapok múlva is olyan ropogósak maradtak, mintha akkor szedték volna ki őket a földből.
Gyakori trükk volt az is, hogy az ennivalóval teli kosarat egyszerűen leeresztették a kút vizéig, pontosan addig, hogy ne ázzon el; a 8–12 fokos kútvíz pár napig hűvösen tartotta a romlandó árut.
A tejet mázas cserépkorsóba öntötték, rákötöttek egy tiszta vászonruhát, majd a korsót nyakig beásták a nedves földbe vagy homokba, ami hatékonyan elvonta a hőt.
Ahol volt víz, ott a fagyos hónapok hidegét is át tudták menteni nyárra.
Befagyott tavakról, folyókról hatalmas jégtömböket vágtak, ezeket szalmával kitömött, mély föld alatti gödrökbe vagy erre a célra épített szigetelt jégvermekbe hordták, így a rekkenő hőségben sem olvadtak el. Ebből a 19. századra komoly üzletág lett: az amerikaiak még a Karib-térségbe is exportáltak jeget hajókon.
Később megjelentek az otthoni jégszekrények is; a doboz tetejére helyezték a jégtömböt, a lefelé áramló hideg levegő pedig hűtötte a cinkbélésű rekeszeket.
Az ókori Perzsiában hatalmas, vályogból épült kupolás építményeket emeltek a jég tárolására. A sivatagi éjszakák extrém hidegét és a csatornákon bevezető vizet használták fel a jéggyártáshoz, amit speciális, vastagon szigetelt jégtárolókban őriztek meg, így a legnagyobb sivatagi hőségben is hűtött gyümölcsöt ehettek.
Ahol nem állt rendelkezésre jég, ott a fizika törvényeire hagyatkoztak. Például porózus agyagedényeket tartottak kívülről nedvesen, melyek a folyamatos párolgás révén maguktól hűtötték az edény belsejét.
Ha a tiszta hűtés már kevés volt, az élelmiszerek szerkezetének módosításával vagy természetes anyagokkal védekeztek a romlás ellen.
A sózás és füstölés elvonta a húsokból a nedvességet, elpusztítva a baktériumokat.
Az erjesztés során keletkező tejsav természetes pajzsként védte a sajtokat és savanyúságokat.
A sült húsokat cserépedénybe rétegezték, majd leöntötték forró zsírral. A megdermedt zsírrétegben több hónapig is elállt a hús.
A sajtokat és a füstölt húsokat lenolajba mártott vagy disznózsírral átkent vászonba, illetve méhviaszos papírba csomagolták, ami szellőzni hagyta, de védte az élelmiszert.
A húsok vagy sajtok mellé gyakran tettek reszelt vagy darabolt tormát a kamrában, mert a benne lévő illóolajok gátolták a penészedést és a romlást. Sőt, aratás vagy utazás idején a tej frissen tartásához is tormalevelet fektettek a tej tetejére vagy az edény aljára, hogy csökkentsék a baktériumok szaporodását.
A friss tojásokat nagy kőedénybe rakták, és felöntötték híg oltott mésszel; a lúgos mész eltömítette a tojáshéj mikroszkopikus pórusait, elzárva a levegőt és a baktériumokat, így a tojás hónapokig friss maradt.
A tengerészek a hosszú utakon nem bonyolították túl a dolgot: élő állatokat, csirkéket és disznókat vittek magukkal a hajóra, és csak akkor vágtak le belőlük, amikor friss húst akartak enni.
Egy szó, mint száz: ezek a praktikák mára jórészt feledésbe merültek, pedig mielőtt a hűtőgépek beköltöztek volna az otthonokba, az emberiség elképesztő találékonysággal használta ki a természet adta lehetőségeket.
Nyitókép: MI által generált illusztráció