Közeledik a félévi „ítélethirdetés”, ki várja, ki rettegi… és ennek kapcsán érdekes írások öntik el az internetet is. Ezzel párhuzamosan kapom privátba’ a sztorikat arról, micsoda pofonokat jelent a gyereknek, ha hangot merészel adni az önálló gondolatainak. Bevallom töredelmesen, az elém kerülő művek és történetek egy részénél nagyon ráztam a fejem, nem akartam elhinni, hogy ezt most tényleg, komolyan… De összeszedem magam, és az alábbiakban igyekszem kulturáltan kifejteni az álláspontomat. Tőled, Kedves Olvasó, nem azt kérem, hogy érts velem egyet. Ne tedd!
Azt kérem, kezdj el gondolkodni, kezdd el meglátni, hogy az ember és az ő élete nagyon sokféle, és csak azért, mert valami logikusan hangzik, még egyáltalán nem biztos, hogy kőbe vésett aranyigazság.
Kedvencem, ami újra és újra felbukkan, a „miért sikeresebb a közepes tanuló, mint a kitűnő” téma. Régi gondolatok, amelyeket évről évre felkap valaki, összeollózza, összeszerkeszti, és újra közzéteszi. Legalább hat-hét éve terítéken van, és a tartalom változatlan. A kitűnő tanuló jó birka, jó rabszolga, a közepes meg gondolkodik, kreatív, önálló, és az életben sokkal talpraesettebben fog helytállni, mint eminens társai. Jól hangzik, és sokakat előre vigasztal. Hálás megközelítés, lájkhegyek várhatóak.
Csakhogy! Akik ezzel a megközelítéssel élnek, feltételezik, hogy a közepes tanulónak is épp akkora szellemi képesség-tőkéje, potenciálja van, mint a kitűnőnek, csak éppen kritikusan gondolkodik, válogat, és átcsoportosítja az erőit oda, ahol aztán majd ultra-szuper-emberfeletti teljesítményt fog nyújtani. Nem kétséges, hogy ilyen is van. De lássuk be, nem tömeges. Igen, vannak néhányan, akik kimaradtak az iskolából, és aztán nagy emberek lettek. És vannak a tömegek (!), akik kimaradtak az iskolából, és… nos, nem jutottak valami magasra semmilyen skála szerint mérve sem. Nem, ahogy a testi erő, a szépség, a nyelvérzék, a hajlékonyság és az abszolút hallás sem egyenletesen van elosztva, úgy az iskolarendszer szempontjából mért – nevezzük így – értelmi képességek sem. Persze ezt ritkán mondják így ki nyíltan, mert erre aztán biztosan nem áradnak majd a lájkok.
Az is egy – a sorok közé rejtett – feltételezés, hogy a kitűnő tanuló azért teljesít olyan jól, mert görcsösen meg akar felelni, és minden energiáját a feladatok teljesítésébe öli bele. Igen, ilyen is van. Meg olyan is, hogy valóban a kisujjából rázza ki a tananyagot, és az iskolai feladatok elvégzése mellett bőven marad kreatív energiája másra. Ahogy van, aki azért produkál közepes bizonyítványt, mert valóban egy bizonyos – saját választása szerinti – témára fókuszál, a többivel meg nem törődik. És van, aki vért izzad azért a hármasért. És igen, van, akit szeretnek és befogadnak, és van, aki nem illeszkedik jól a közösségbe. Közepesek és kitűnők közt egyaránt.
Jön a bizonyítványosztás, jön a stressz: hogyan kezeljük a kérdést?
Mindenki más irányba van kibillenve az egyensúlyból, és a megfelelő irányba kell lökni ahhoz, hogy visszakerüljön a helyére.
A link alaknak bizony felelősségtudatot kell tanulnia, meg kell értenie, hogy mindennek lesz következménye, még ha árnyalatnyi is.
A céltalannak meg kell tanítani, hogy miként kell célt kitűzni, és a cél irányába haladva cselekedni.
A legkisebb kudarc vagy hiba puszta lehetősége miatt is szorongónak viszont a lazításban kell segíteni. Fel kell ismertetni vele, hogy később az életben soha senki nem fogja megkérdezni tőle, hogy mégis hányast kapott hetedikben földrajzból… az sem fog számítani, csak az egyetemi felvételinél a pontgyűjtésben, hogy hányasra érettségizett. Elég lesz, hogy van érettségije.
Elárulom, még a diploma eredményét sem firtatják sehol. Ezek afféle „belépőkártyák” olyan helyekre, ahol majd lehet szépen bizonyítani, teljesíteni. És lehet fejlődni napról napra.
Van még egy nagy álszentség a mai társadalmunkban, amely mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ez pedig a rendszerszintű áttekintés hiányából fakad. Az egyén szintjén meg lehet állapítani, hogy az „önálló, kreatív, vállalkozó típus” a menő, a végrehajtó, fegyelmezetten teljesítő ember pedig a „lúzer birka”. Csakhogy! Szakemberek szerint a
mostani civilizációnk úgy működőképes, hogy az emberek 85 százaléka végrehajtó, 15 százalék vezető, és ebből is csak 2-3 százalék a kreatív vezető. Vagyis ahhoz, hogy ez a társadalmi rendszer működjön, szükséges, hogy legyen sok olyan ember, akik nélkül nem menne – de azért beléjük lehet rúgni azzal, hogy ők a „lúzer birkák”.
Nemrég beszélgettem egy fiatal menedzserrel. Ő nagy hangon előadta, hogy az a fontos, hogy az embernek legyen esze, és olyan szakmát válasszon, amivel jól lehet keresni. Menedzser vagy villanyszerelő, az mindegy, de ami jól fizet, az menő, ami meg nem, az lúzerség. Igen, az egyén szintjén lehet azt mondani, hogy „édes lányom/fiam ne menj az oktatásba, egészségügybe, szociális munkába, mert éhen halsz”. Ám ugyanez a menedzser azért elvárja, hogy ha valami baja esik, akkor legyen orvos, legyen ápoló, legyen, aki beköti az infúzióját és aláteszi az ágytálat.
És amint megszületik a gyerek, akkor legyen bölcsődétől az egyetemig pedagógus is, természetesen mind szakmailag kiváló, emberileg csodálatos, mert hát a gyerekről van szó! Továbbá valaki pucolja tisztára a világot, az utcától a wc-ig. És valaki hozzon egy pizzát, mert menedzserünk megéhezett.
Úgy hiszem, amíg valami igazán alapvető változás nem következik be az emberi civilizációban, olyasmi, amit még a sci-fi írók sem mernek papírra vetni, addig abból kell főznünk, amink van. Tehát ebben a rendszerben kell élnünk.
Az egyetlen, amit a tisztesség oltárára tehetünk, az, ha őszintén szembenézünk azzal: irgalmatlan nagy bajban lennénk, nem csak a menők, a kreatívak, az önállóak, a vállalkozók nélkül, de ugyanígy a kitűnők, a közepesek, a végrehajtók, és főleg a „lúzer birkák” nélkül. És talán ideje volna nem beléjük törölgetni a lábunkat. Mondjuk, ne nevezzük őket többé „lúzer birkáknak”. Én ezt a jelzős szerkezetet ezennel utoljára írtam le.
Nyitókép: Pixabay
Az agy fejlődését is befolyásolja a gyerekkori stressz, az elhanyagolás, a bántalmazás. Klinikai szakpszichológussal, neuropszichológussal beszélgettünk
/0 Hozzászólások/ Felnevelő / Fehérváry KrisztinaHa sok stresszhatás ér valakit gyerekkorában, az hat az idegrendszere fejlődésére, sőt, a későbbi stresszreakcióira, ezen keresztül pedig az egészségi állapotára is. A stresszhatás elváltozásokat eredményezhet az agyban. Dr. Andrejkovics Mónika klinikai szakpszichológussal és neuropszichológussal beszélgettünk arról, milyen maradandó nyomokat hagyhatnak bennünk gyerekkori pozitív és negatív élményeink.
A stresszhelyzetre adott reakció az egész testre kihat: megnő a vérnyomásunk és pulzusunk, összeszorul a gyomrunk, a testünk automatikusan felkészül a veszedelemre, amihez energiára van szüksége, tehát az izmok glükóz felhasználása, a máj glikogénbontása is növekszik. Elönti a szervezetet az adrenalin és megnő a kortizolszint.
Ha gyerekkorában valakit túl sok stressz ér, ha tartósan traumákat szenved el – például elhanyagolás vagy bántalmazó szülő esetén -, az idővel szerkezeti és funkcionális elváltozásokat okoz az idegrendszerében. Például az állandó veszélyérzet tartós jellemzőjévé válhat a személyiségnek, vagyis indokolatlanul következnek be stresszreakciók és védekező mechanizmusok. Ezek a folyamatok állandósulnak, ami pedig árt a testnek, a fentieken túl köztudott, hogy a tartós stressz vagy szorongás gyengíti a szervezet ellenálló képességét, az immunrendszert. Egy amerikai biztosítótársaság által végzett több tízezer fős vizsgálat szerint a bántalmazó gyerekkor kockázatot jelent a felnőttkori betegségek kialakulása szempontjából.
– A gyerekkori bántalmazás járhat egyfajta ledermedéssel is, amikor a tudat igyekszik kiiktatni az érzelmi válaszokat, befagyasztva az érzelmi életet, mert nem tud ennyi feszültséget elviselni. A fokozott veszélyérzet és az érzelmi ledermedés nem zárják ki egymást, felváltva is működhetnek – mondja dr. Andrejkovics Mónika.
Sok minden nyomot hagy a gyerekek agyában, amiről ezt nem gondolnánk: például sokan nyugodtan élik egy szobában a szexuális életüket a kicsi gyerekkel, gondolván, úgysem érti a helyzetet, nem fog rá később emlékezni. De azt érzi, hogy valami intenzív dolog történik, érzékeli az érzelmi töltetét, és valóban nem érti, nem tudja hova rakni, hogy ez dulakodás-e vagy valami jó dolog. Inkább félelmetes élmény ez a számára, ami nyomot hagyhat.
A homloklebeny felelős a tudatos, átgondoltabb reakciókért, annak megítéléséért, valóban van-e veszély és hogyan kellene reagálni rá.
– Ez úgy néz ki, hogyha például valakit elütött egy autó, akkor később görcsbe rándulhat a gyomra, amikor egy mentő szirénázását hallja. Ez egy automatikus válasz, de aztán egy pillanat múlva már felismeri az illető, hogy most nem érte jön a mentő, nem ott van a baleset helyzetében, ezért felenged. Ha rosszul fejlődik az idegrendszer, akkor ez a tudatos lecsillapítás nehezen vagy egyáltalán nem zajlik le, megmarad a tartós izgalmi állapot. A homloklebeny még serdülő- és fiatal felnőtt korban is fejlődik. Ezért is fontos hangsúlyozni, hogy az alkohol- és droghasználat mennyire káros ebben a korban, mert a fejlődő idegrendszert jóval súlyosabban érintik a káros kémiai behatások, mint a felnőttek ellenállóbb agyát – hangsúlyozza dr. Andrejkovics Mónika.
Sokszor összeadódik a stressz több forrásból: nagyon kártékony, ha a gyerek életének nincs egy pozitívan megélt életterülete sem. Ilyen szempontból mindegy, mi a stressz forrása, a mennyisége és a gyakorisága számít.
– Ennek több következménye is van az agyra nézve, például térfogatcsökkenés a homloklebenyben, ami a memóriáért, a végrehajtó funkciókért és a szociális képességekért is felelős. Ez érintheti a hippokampusz tanulásért felelős területét is, illetve azt az idegrostokból álló részt is, ami a két agyféltekét köti össze. Ha ez kisebb, akkor a verbalitásért, a tudatosulásért, az érzelmek megfogalmazásáért felelős bal agyfélteke nincs szinkronban az érzelmi benyomásokért felelős jobb agyféltekével. Egyszóval nehezebben tudjuk meghatározni, miért érezzük magunkat rosszul. Megjelenik az érzelmi reakció, és kevésbé értjük, mi az oka, csak egy ködös, ösztönös szorongást látunk. Ez eredetileg védi is az illetőt attól, hogy emlékezzen a traumákra, amelyek érték – mondja a pszichológus.
– Annak ellenére, hogy ezzel ma már nem értünk egyet, az a néhány pofon, ami esetleg egy mai felnőtt gyerekkorában elcsattant, nem okozott feltétlen maradandó károsodást benne. Nem kell feltétlenül aggódnunk azért, hogy ha szülőként néha hangosabban rászólunk a gyerekre, amennyiben a negatív hatásokat bőségesen ellensúlyozzuk pozitív hatásokkal – összegzi véleményét a pszichológus. – Ha a szülő néha a kelleténél jobban felemeli a hangját, mert éppen rossz napja van, de utána leül és elmondja, hogy most miért zaklatottabb és egyébként miért van arra szüksége a gyereknek, amit ő javasol neki, akkor a gyerek azt éli meg, hogy a dolgok helyrehozhatóak, befolyásolhatóak. A probléma akkor van, ha a gyerek kiszámíthatatlanságot és kontrollálhatatlanságot él meg, ha nem tudja, miért kap bármilyen büntetést, miért kiabálnak vele: egyszer ez az oka, másszor az az oka. Így nem tudja elkerülni és megelőzni sem a stresszhelyzetet, a tehetetlenség élményét éli meg. Ez a valódi traumák sora.
A szakértő szerint pedig az érzelmi elhanyagolást sokszor nehezen ismeri fel az ember: gyerekként csak ritkán, de felnőttként is csak lassan, hogy nem mindent csinált mindig rosszul, hogy megvigasztalhatták, megnyugtathatták volna, amikor szüksége volt rá.
Itt nem nagy traumákról van szó, hanem olyan apró eltérésekről a mindennapi életben, ami mégis szorosan összefügg a személyiség fejlődésével. Ha például az apa nincs jelen, az anya pedig kevés pozitív érzelmet, inkább túlzott elvárásokat közvetít, képtelen dicsérni, csak követel: az már nehezen korrigálható változásokat hoz.
Az is egy érzelmi elhanyagolás, ha például a gyerek félelme esetén a szülő nem tud érzelmi biztonságot nyújtani, mert például ő maga is elkezd félni és azzal lesz elfoglalva. Ha valaki így nő fel, lehet, sose jut eszébe, hogy nem ennek kellett volna történnie. Az önmegnyugtatás képessége úgy tud kialakulni, hogy előtte kaptunk egy mintát attól, akinek a védelmére rászorulunk, majd ezt be tudjuk építeni a személyiségünkbe. Például egy szeszélyes anya esetén a gyerek azt tanulja meg, hogy az ő lelkiállapotát kell figyelni, ahhoz igazodni, vagy adott esetben vigasztalni, gyógyítani: ez lehetetlen küldetés még egy felnőttnek is. Ez is érzelmi elhanyagolás, aminek hosszú távú következményei vannak az agy fejlődésére.
Nyitókép: igovar, Pexels
Hangulat: javítás alatt. Kék hétfő. Ma van az év legszomorúbb napja
/0 Hozzászólások/ Életmódi, Élménytár / Szépítők MagazinBlue Monday. Tudtad, hogy az év legdepressziósabb napja január harmadik hétfője?
Cliff Arnall angol pszichológus 2005-ben dolgozta ki a Blue Monday képletét: [1/8W+(D-d) 3/8*TQ]/[M*NA]
Az év legszomorúbb napját Arnall szerint hat változó együttállása adja ki
1. az időjárás W (weather)
2. az év végi költekezés miatti pénzügyi helyzet D (debt)
3. a karácsony óta eltelt idő T (time)
4. a megszegett újévi fogadalmak (Q)
5. motivációs szint (M)
6. a változtatáshoz szükséges cselekvés (NA, need to action)
Mit tehetünk téli depi ellen? Vegyük sorra a fenti 6 tényező szerint!
Időjárás. Tél van és hideg. Erre a dologra (szerencsére) nincs ráhatásunk (igaz, a klímakutatók nem ezen az állásponton vannak). Vigasztaljon a tudat, hogy az időjárás végre az egészséges arcát mutatja – az idei tél kicsit feljavítja a statisztikát; régóta azt halljuk, hogy a klímaváltozás miatt egyre melegebbek a telek. Ha rosszul hat rád a hideg, a korai szürkület, keress hangulatjavító téli elfoglaltságokat (amiket kánikulában visszasírnál). Ne csak magadra figyelj, hanem a környezetedben élőkre is – segíts a rászorulóknak, meglátod, ettől máris jobb lesz a hangulatod!
Költekezés. Miért siratnád az elgurult forintokat? Van értelme? Kapcsolj inkább megoldom üzemmódra, s próbálj egyenesbe jönni. Magadhoz mérten bármikor tudsz takarékosabban, tudatosabb fogyasztóként élni, nem leszel kevesebb, ha kicsit a lemondást gyakorlod, sőt… Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ha eddig nem jött össze, vigasztaljon, hogy ezen is bármikor változtathatsz!
Egy évben csak egyszer van karácsony. Ez így van jól – megőrülnénk, és nagyon-nagyon unnánk, ha havi ünnep lenne. Tele van az élet emelkedett pillanatokkal, szebbek, mint a csillogó díszletek.
Minden évet el kell kezdeni valahogy – január hónapnak jutott ez a hálátlan feladat.
Ha elhatároztad, hogy idén lefogysz, egészségesebben élsz, felejtsd el, hogyan szegted meg a fogadalmadat január 1-15. között, és azelőtt! BÁRMIKOR elkezdheted, akár ma is, akár most is – ne edd meg azt a sütit, ne idd meg azt a cukrozott üdítőt, autózás, tömegközlekedés helyett sétálj fél órácskát!
A motivációs szintedért alapvetően te felelsz, igaz, másoknak is van ráhatása. Hagyd magad motiválni! Például ezzel a cikkel :) Hogyan? Például vehetnél magadnak egy csinos jegyzetfüzetet, amiben összeírhatod, mi mindent szeretnél csinálni, megélni a közeli jövőben. Mire van (reálisan) szükséged? Tűzz ki elérhető, értelmes célokat! Ezzel indul minden. Célok nélkül nehéz motiváltnak lenni…
Változtatás. Ez tényleg kemény dió – ebbe törik bele a legtöbb ember fejszéje. Megszokásaink, rögzültségeink rabjai vagyunk, miközben szeretnénk elhagyni egy csomó mindent, ami már nem jó, kifulladt, nem ad örömet. Mi kell ahhoz, hogy a változáshoz közelebb kerüljünk? Belső meggyőződés, önbizalom és egy kis merészség.
Az életeddel te magad rendelkezel. Bármikor változtathatsz. Nem kell felrúgni mindent – apró-cseprő ügyekben is érhetsz el eredményeket, és mint tudjuk, sok kicsi sokra megy.
Elégséges. Közepes. Jó. Kitűnő. Miről árulkodik a bizonyítvány?
/0 Hozzászólások/ Felnevelő / Major VirágKözeledik a félévi „ítélethirdetés”, ki várja, ki rettegi… és ennek kapcsán érdekes írások öntik el az internetet is. Ezzel párhuzamosan kapom privátba’ a sztorikat arról, micsoda pofonokat jelent a gyereknek, ha hangot merészel adni az önálló gondolatainak. Bevallom töredelmesen, az elém kerülő művek és történetek egy részénél nagyon ráztam a fejem, nem akartam elhinni, hogy ezt most tényleg, komolyan… De összeszedem magam, és az alábbiakban igyekszem kulturáltan kifejteni az álláspontomat. Tőled, Kedves Olvasó, nem azt kérem, hogy érts velem egyet. Ne tedd!
Kedvencem, ami újra és újra felbukkan, a „miért sikeresebb a közepes tanuló, mint a kitűnő” téma. Régi gondolatok, amelyeket évről évre felkap valaki, összeollózza, összeszerkeszti, és újra közzéteszi. Legalább hat-hét éve terítéken van, és a tartalom változatlan. A kitűnő tanuló jó birka, jó rabszolga, a közepes meg gondolkodik, kreatív, önálló, és az életben sokkal talpraesettebben fog helytállni, mint eminens társai. Jól hangzik, és sokakat előre vigasztal. Hálás megközelítés, lájkhegyek várhatóak.
Csakhogy! Akik ezzel a megközelítéssel élnek, feltételezik, hogy a közepes tanulónak is épp akkora szellemi képesség-tőkéje, potenciálja van, mint a kitűnőnek, csak éppen kritikusan gondolkodik, válogat, és átcsoportosítja az erőit oda, ahol aztán majd ultra-szuper-emberfeletti teljesítményt fog nyújtani. Nem kétséges, hogy ilyen is van. De lássuk be, nem tömeges. Igen, vannak néhányan, akik kimaradtak az iskolából, és aztán nagy emberek lettek. És vannak a tömegek (!), akik kimaradtak az iskolából, és… nos, nem jutottak valami magasra semmilyen skála szerint mérve sem. Nem, ahogy a testi erő, a szépség, a nyelvérzék, a hajlékonyság és az abszolút hallás sem egyenletesen van elosztva, úgy az iskolarendszer szempontjából mért – nevezzük így – értelmi képességek sem. Persze ezt ritkán mondják így ki nyíltan, mert erre aztán biztosan nem áradnak majd a lájkok.
Az is egy – a sorok közé rejtett – feltételezés, hogy a kitűnő tanuló azért teljesít olyan jól, mert görcsösen meg akar felelni, és minden energiáját a feladatok teljesítésébe öli bele. Igen, ilyen is van. Meg olyan is, hogy valóban a kisujjából rázza ki a tananyagot, és az iskolai feladatok elvégzése mellett bőven marad kreatív energiája másra. Ahogy van, aki azért produkál közepes bizonyítványt, mert valóban egy bizonyos – saját választása szerinti – témára fókuszál, a többivel meg nem törődik. És van, aki vért izzad azért a hármasért. És igen, van, akit szeretnek és befogadnak, és van, aki nem illeszkedik jól a közösségbe. Közepesek és kitűnők közt egyaránt.
Mindenki más irányba van kibillenve az egyensúlyból, és a megfelelő irányba kell lökni ahhoz, hogy visszakerüljön a helyére.
A link alaknak bizony felelősségtudatot kell tanulnia, meg kell értenie, hogy mindennek lesz következménye, még ha árnyalatnyi is.
A céltalannak meg kell tanítani, hogy miként kell célt kitűzni, és a cél irányába haladva cselekedni.
A legkisebb kudarc vagy hiba puszta lehetősége miatt is szorongónak viszont a lazításban kell segíteni. Fel kell ismertetni vele, hogy később az életben soha senki nem fogja megkérdezni tőle, hogy mégis hányast kapott hetedikben földrajzból… az sem fog számítani, csak az egyetemi felvételinél a pontgyűjtésben, hogy hányasra érettségizett. Elég lesz, hogy van érettségije.
Elárulom, még a diploma eredményét sem firtatják sehol. Ezek afféle „belépőkártyák” olyan helyekre, ahol majd lehet szépen bizonyítani, teljesíteni. És lehet fejlődni napról napra.
Van még egy nagy álszentség a mai társadalmunkban, amely mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ez pedig a rendszerszintű áttekintés hiányából fakad. Az egyén szintjén meg lehet állapítani, hogy az „önálló, kreatív, vállalkozó típus” a menő, a végrehajtó, fegyelmezetten teljesítő ember pedig a „lúzer birka”. Csakhogy! Szakemberek szerint a
Nemrég beszélgettem egy fiatal menedzserrel. Ő nagy hangon előadta, hogy az a fontos, hogy az embernek legyen esze, és olyan szakmát válasszon, amivel jól lehet keresni. Menedzser vagy villanyszerelő, az mindegy, de ami jól fizet, az menő, ami meg nem, az lúzerség. Igen, az egyén szintjén lehet azt mondani, hogy „édes lányom/fiam ne menj az oktatásba, egészségügybe, szociális munkába, mert éhen halsz”. Ám ugyanez a menedzser azért elvárja, hogy ha valami baja esik, akkor legyen orvos, legyen ápoló, legyen, aki beköti az infúzióját és aláteszi az ágytálat.
És amint megszületik a gyerek, akkor legyen bölcsődétől az egyetemig pedagógus is, természetesen mind szakmailag kiváló, emberileg csodálatos, mert hát a gyerekről van szó! Továbbá valaki pucolja tisztára a világot, az utcától a wc-ig. És valaki hozzon egy pizzát, mert menedzserünk megéhezett.
Úgy hiszem, amíg valami igazán alapvető változás nem következik be az emberi civilizációban, olyasmi, amit még a sci-fi írók sem mernek papírra vetni, addig abból kell főznünk, amink van. Tehát ebben a rendszerben kell élnünk.
Az egyetlen, amit a tisztesség oltárára tehetünk, az, ha őszintén szembenézünk azzal: irgalmatlan nagy bajban lennénk, nem csak a menők, a kreatívak, az önállóak, a vállalkozók nélkül, de ugyanígy a kitűnők, a közepesek, a végrehajtók, és főleg a „lúzer birkák” nélkül. És talán ideje volna nem beléjük törölgetni a lábunkat. Mondjuk, ne nevezzük őket többé „lúzer birkáknak”. Én ezt a jelzős szerkezetet ezennel utoljára írtam le.
Nyitókép: Pixabay
„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.” Mi fán terem az önbecsülés?
/0 Hozzászólások/ Lélekhajó / Mesterházy MónikaVan egy közkeletű szállóige, ami gyakran feltűnik a közösségi médiában. Bertrand Russell Nobel-díjas angol matematikustól, logikustól, filozófustól, szociológustól származtatják, aki a 19. század utolsó harmadában született. Így hangzik:
Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.
Akik megosztják, feltételezhetően az ismerőseiket szeretnék – elsősorban – szórakoztatni az idézettel, de nagy valószínűség szerint személyes érintettségük is van; természetesen nem olyan értelemben, hogy ők maguk „hülyék”, inkább azért, mert van egy friss (vagy rendszeresen frissülő) élményük: összehozta őket a jósorsuk egy „hülyével”. Aki természetesen nem feltétlenül hiszi magáról azt, hogy hülye. Sőt, lehet, hogy ő maga is kiposztolta már a hírfalára ugyanezt az idézetet. Van ez így. Mások hülyeségére sokkal jobban ki vagyunk hegyezve, mint a sajátunkra… Általános emberi gyarlóság, hogy amikor magunkról gondolkodunk, amikor magunkról alkotunk képet (ráadásul nyilvánosan), nem látjuk és nem láttatjuk a negatívumainkat. Igyekszünk jó színben feltűnni. Pedig mindannyian tudunk „hülyék” lenni – illetlenül, otrombán, figyelmetlenül megnyilvánulni másokkal szemben. Súlyosabb a helyzet, ha emögött van tudatosság is, azaz ártó szándék.
Ha nem kérünk bocsánatot, ha nincs meg bennünk a jóvátétel gesztusának az igénye, rögtön ránk süthető, hogy holtbiztosak vagyunk magunkban. Elszállt velünk a ló, magasról teszünk mindenre, mindenkire.
Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.
Azért választottam ezt az idézetet, mert passzol az önbecsülés témaköréhez.
Miért vannak tele kételyekkel az okosok? Joggal feltételezzük róluk, hogy rendben vannak magukkal, pozitív az énképük, van önbizalmuk, magabiztosak, önbecsülés-önértékelés terén sincs deficitjük. Csakhogy ez a felsorolás már önmagában is félrevezető. Ugyanis ez a négy énfogalom – énkép, önbizalom, magabiztosság, önbecsülés – összemosódik a köztudatban, pedig nem keverendő egymással. Mindegyik más tőről fakad, ráadásul egyik-másik közülük viszonylagos és helyzettől függően változó.
Énkép, önbizalom, magabiztosság, önbecsülés-önértékelés. Melyik ezek közül az, amelyikre kora gyerekkorban teszünk szert, és megalapozza azt, ahogy felnőtt korunkban működünk?
Az énkép nem, hiszen ez adatszerű információk összességét takarja. Például: 31 éves vagyok, ápolónő, anya, feleség stb.
A magabiztosságunk sem stabil, ráadásul nem egyenlő az önbizalommal! A magabiztosság azt mutatja, hogyan működünk a különböző szituációkban, társas helyzetekben, kapcsolatainkban. Ráadásul a magabiztosság lehet egy felvett póz is, amivel épp a belső bizonytalanságunkat, az alacsony önbecsülést próbáljuk leplezni.
Bármennyire is meglepő, az önbizalom sem egy állandó, stabil „eleme” a személyiségnek. Relatív kategória. Van, amihez van önbizalmunk, más területen viszont lehet, hogy egyáltalán nincs – az önbizalom jellemzően képesség, tapasztalat függvénye.
És megérkeztünk a lényeghez: mind közül az önbecsülés-önértékelés a legállandóbb „elem”. Az önbecsülés a „ház” alapja. Az önbecsülés lehet magas vagy alacsony, de viszonylag stabil és állandó. Arról árulkodik, hogyan értékeljük önmagunkat, mennyire jellemző ránk az önmagunk iránt érzett bizalom, tisztelet, elfogadás érzése. Ennek gyökerei azonban messzire nyúlnak vissza – az alapokat kora gyerekkorban, gyerekkorban fektetik le.
Az önbecsülés nem egyenlő a sikerrel. A siker önmagában nem garantálja a pszichés jóllétet. Ezért lehetséges, hogy – az idézetnél maradva – „az okos tele van kételyekkel”.
Az, hogy a másik milyen fokú önbecsüléssel bír, nehéz megítélni (hogy pontos képet kapjunk róla, meg kell őt ismerni). Egy csendes, visszahúzódó személy is rendelkezhet magas önbecsüléssel. Ugyanakkor egy harsány, vagány ember lehet, hogy alapjában véve bizonytalan és megkérdőjelezi önnön értékét. A viselkedése alapján úgy tűnik, mindenben holtbiztos.
Freud szerint a magas önbecsülés a kedvező korai fejlődés „terméke”, remek alapozó, ha a szülők feltétel nélküli elfogadással fordulnak gyermekük felé; meghatározó, hogy az első két életévünkben milyen a szükségleteink iránti fogékonyság szülői részről. A „jó dolgok” belsővé válnak, megmaradnak felnőttkorban is. Az önbecsülés gyökerei tehát az énfejlődés korai szakaszába nyúlnak vissza. A korai élmények beépülnek, védelmet nyújtanak, reményt, célt adnak az élet nehezebb időszakaiban.
A magas belső önbecsüléssel rendelkező emberek jellemzői:
Jó hír: ha a kora gyerekkorban hiányosságokat éltünk meg, nincs veszve minden! A környezetünk visszatükröződései, a megerősítések később is alakíthatnak rajtunk; azon kapcsolataink építenek, melyekben a feltétel nélküli elfogadás és szeretet kulcstényező, nem terhelik (túlzó, kimondatlan) elvárások. Érdemes tudatosan felgöngyölíteni a működésünket (negatívan befolyásoló) meghatározó korai hatásokat, érdemes megfigyelni, miért futjuk ugyanazokat a köröket újra és újra, például a kapcsolatainkban. Az önbecsülés a választásainkat befolyásolhatja. Sok minden tényleg a gyerekorban keresendő. A személyiségfejlődés korai szakaszában számos körülmény hat ránk, ezek egy része ráadásul nem is nyilvánvaló. Ha komoly elakadásokat érzékelünk, szakember segítségét is kérhetjük.
A magas önbecsülés nem feltétlenül hozott „anyag”, belső feltáró munka és kielégítő, építő kapcsolatok által korrigált korai hatások eredménye is lehet. Fontos leszögezni, hogy a kettő együtt hatásos, pusztán a külső megerősítésekre nem hagyatkozhatunk, mert kevéssé és csak időlegesen hatnak.
Az önbecsülés az önbizalom alapja, természetes magabiztosságot ad, pozitívan hat az énképre.
Letölthető szakirodalom a témában: Biztos kezdet kötetek
Könyvajánló: Maarit Johnson, Önbecsülés és alkalmazkodás, ELTE Eötvös Kiadó
Nyitókép: Andrew Neel, Pexels
Az újságpapírtól a tojáshéjig: újrahasznosított, komposztálható ültetőedények palántaneveléshez
/0 Hozzászólások/ Kertek & Terek, Újrahasznosítás / Szépítők MagazinNemcsak palántanövények, hanem akár szobanövények is nevelhetők papír virágkaspókban. (Nem terheli a környezetet, mint a műanyag – így állíthatók a díszesebb cserepekbe.)
Papírguriga
WC-papír vagy harmadolt konyhai papírtörlő gurigában a legtöbb növény szépen kifejlődik, különösen azok, melyek nem növesztenek hosszú gyökérzetet. Arra érdemes figyelni, hogy a gurigába ne kerüljön túl sok mag – érdemes a vetőmag csomagolásán feltüntetett útmutató alapján eljárni. A gurigák mellett szól, hogy a kifejlődött, kellően erős növények a gurigával együtt kiültethetők a szabadba, a papír lebomlik. Mielőtt kiültetnénk, a gurigának érdemes ollóval levágni a felső részét vagy felül bemetszeni a két oldalát, hogy a növény akadálytalanul fejlődhessen.
Műanyag tálcák
Ugyan nem nevezhetők környezetbarátnak, de jól hasznosítható palántázáshoz a műanyag tálcák, melyeket ételtárolásra vagy zöldséghez, gyümölcshöz használnak éttermekben, élelmiszerboltokban, és érdemes gyűjtögetni a joghurtos, tejfölös dobozokat is. Magtálcaként remekül kihasználhatók. A műanyag ültetőedények alját néhány helyen érdemes kilyukasztani, így a túlöntözést el lehet kerülni.
Újságpapír
Az újságpapír a papírgurigához hasonlóan remekük kihasználható palántaneveléshez és a kifejlődött növénnyel együtt elhelyezhető a földben. 3-4 rétegnyi újságpapírt tekerjünk fel egy kerek dobozra (fém konzervdobozra), hajtogassuk be az alsó részét, majd a dobozt húzzuk le róla. A papíredényeket helyezzük egy nagyobb tálcára, és béleljük ki földdel, majd ültessük bele a vetőmagokat. Bár a papír a nedvességet magába szívja, ha kellően vastag az oldala (ha több réteg papírt használtunk), nem esik szét. Színes, fényes papírt – magazint – is hasznosíthatunk ily módon. Itt van erről egy képsorozat >>
Eldobható műanyag vagy papírpoharak
A papír az ideális, hiszen lebomló anyag – ezeket is érdemes gyűjteni palántaneveléshez. A poharak alját szurkáljuk ki. Akár kávézókat is felkereshetünk, bizonyára készségesen adnak használt – kidobásra szánt – poharakat. (A legjobb, ha külön gyűjtik ezeket. a poharak gumikesztyűben forró víz alatt lemoshatók.) Két legyet ütünk egy csapásra: növényeket ültetünk, s eközben komposztálunk is.
PET palack
A különböző méretű PET palackokat is hasznosíthatjuk ültetőedényként, sőt, a nagyobbakat mini üvegházként is, melyek a már kiültetett növények védelmét szolgálják – erre a célra fehér, teljesen átlátszó palackokat célszerű használni, melyek teljesen átengedik a fényt. Ha ültetőedényként hasznosítanánk a palackokat, vágjuk le szikével (óvatosan) a palack alsó részét és néhány helyen lyukasszuk ki az alját, hogy megoldott legyen a vízelvezetés.
Zöldségnövényeket, fűszernövényeket is nevelhetünk PET palackban
Tojáshéj
A tojáshéj talán a legtermészetesebb ültetőedény, emellett dekoratív is, így a növények a szemünk előtt fejlődhetnek. Ezen az oldalon látható, hogyan érdemes a tojásokat felütni sütéshez-főzéshez, hogy a héjuk alkalmas maradjon ültetéshez. Mint minden zárt ültetőedényre, így a tojás alsó részére is célszerű kis lyukat fúrni.
Tojásdoboz
A papír tojásdoboz használata szintén környezetbarát megoldás – a növény a dobozzal együtt kiültethető. Mivel a doboz mélyedései nem túl mélyek, ezeknek az aljára vágjunk fél-egy centis lyukat, különben a még zsenge növény gyenge gyökérzete beleragadhat és nem tud rendesen kifejlődni. Mint a többi kisebb edénynél, itt is figyeljünk, hogy ne kerüljön túl sok mag a földbe. A tojásdobozt állítsuk tálcákra és ezután töltsük meg földdel – vetőmaggal.
A „van választás” szabadsága, új családminták. Az első „elvált generáció” gyermekei
/0 Hozzászólások/ Lélekhajó / Major VirágTanulságos beszélgetés fültanúja voltam a napokban. Egy huszonéves fiatalokból álló társaság ült egy strand büféjében. „Én megértem a párom anyját is, hogy nem tudja elengedni. Egyedül volt vele, egyedül nevelte fel, csak a fia van neki.” „Igen, fontos, hogy ha már így alakul, vonj be másokat, akik fontosak a gyereknek, hogy ne csak hozzád kötődjön, és hogy később el tudd engedni.” „Igaz, de nagyon nehéz ám, hogy ne legyél mártíranya, amikor közben meg totál egyedül vagy és mindent neked kell megoldanod.” Csak hallgattam őket…
Aztán felidéztem a saját gyerekkoromat. Tíz éves voltam, amikor a legjobb barátnőm szülei elváltak, és én egyszerűen nem értettem, mi az a válás. Ilyen egyszerűen nem volt. Apa, anya, gyerekek, ez a család. Pont. Később, huszonegy éves koromban a velem egykorúakból álló társaságban egy párnak gyermeke született. Én megkérdeztem, miért nem házasodnak össze, fel nem foghattam, hiszen ugye már gyerek is van… Ők meg néztek vissza rám, ugyanolyan értetlenül: ugyan miért házasodnának össze? Kiderült, rajtam kívül mindenki olyan családból származik, ahol a szülők elváltak, ráadásul minden esetben „csúnya” válásról volt szó (igen változatos történetekkel).
Közben teltek az évek, az első „elvált generáció” gyermekei felnőttek, már nekik is lassacskán felnőnek a gyermekeik… És ma már nem akkora „etwas”, ha gyerek van, házasság nincs, ha elválnak, szétválnak, patchwork, mozaik és mindenféle családminták alakulnak ki. Ez se nem jó, se nem rossz: ez van. Nyilván jobb egyedül, mint rossz társaságban. Nyilván senki nem úgy fut neki az életnek, hogy majd minden jól szétesik, amit felépített. A hétvégén látott fiatal pár, akik az esküvői díszben fotózkodtak a Duna-parton a naplementében, nem úgy állt ott, hogy „majd jól elválunk”. Regényeket tele lehet „filózni” a kérdéssel, hogy ez a helyzet milyen, de valójában mindegy, mert VAN.
És ha már van, akkor kezdeni kell vele valamit. Ezektől a fiataloktól épp erről hallottam, és nagy-nagy örömmel hallgattam őket. Tudatosan állnak a témához. Számolnak vele, hogy velük is megtörténhet, hogy a barátaiknak, a gyerekeik barátainak, a testvéreiknek, a szomszédjuknak, bárkinek alakulhat úgy az élete, hogy nem az „apa, anya, gyerekek” modell valósul meg.
Másod-, illetve harmadgenerációs „elvált szülős”, „egyszülős” gyermekként rendelkezésükre állnak a saját és kortársaik tapasztalatai. Tudatosan terveznek azzal, hogy milyen rövid-, közép- és hosszútávú lépéseket kell tenniük ahhoz, hogy ha egyedül maradnak a gyermekükkel, a lehető legkisebb mértékben sérüljenek mind ők maguk, mind a gyermekük.
Az első generációs „elválók” nem kaptak receptet ahhoz, hogy mit is tegyenek. Évezredes „nincs választás” után berobbant a „van választás” szabadsága.
Berobbant a fogamzásgátlás, berobbant annak a lehetősége, hogy nem kell holtig benne maradni abban, ami pokoli. Természetes, hogy megjelentek a túlkapások, és sokan meg sem próbálták (és vannak ilyenek a mai napig) megoldani a felmerülő kapcsolati problémákat, inkább csomagolnak, és – akár gyermeküket is hátrahagyva – továbbállnak, és megpróbálkoznak valaki mással. Mert hátha vele jobb lesz.
Azok a gyerekek, akik az első, kaotikus családfelbomlások idején éltek, saját életükön látják szüleik „válási verziójának” eredményeit. Volt egy közvetlen, saját bőrükön érzett tapasztalatuk, illetve észlelik későbbi életükön és – ez igen fontos! – gyermekeik életén a hosszútávú hatásokat. Például azt, hogy az anya, aki szálegyedül maradt a fiával, később nem tudja őt útjára engedni. Neki a fia a férfi az életében. Jó eséllyel a fiút parentifikálta is (akaratlanul), azaz a felnőtt férfi partner szerepébe helyezte (mert igazi férfi nem volt jelen az életében). Így aztán a fiú sem tud leválni. Az anya nem tud elengedni, a gyerek nem tud felnőni. És a „gyerek” közben már 35 éves. Ott a barátnő, aki gyermeket szeretne, ideje volna dönteni és családot alapítani. Lehet, hogy lesz gyerek. No de attól még a leválási-felnövési probléma nincs megoldva!
És ez csak egyetlen példa. A megoldás pedig ott van ezeknek a fiataloknak a kezében, akik egy hamburger felett csodálatos tudatossággal és nyugalommal beszélgettek arról, hogy mire és milyen megoldásokat kell keresni. A szociológián belül új tudományág születik éppen. Bölcsője pedig az új kihívás: lelkileg egészségesnek maradni az elvált, egyszülős, patchwork és egyéb családi rendszerekben.
Ami pedig talán nem is tudatosul bennük, a legfontosabb: amikor ezeken a megoldásokon dolgoznak, az előző generációk sebeit is gyógyítják. Nem tudhatjuk, milyen új rend áll majd egyszer elő abból a káoszból, ami a mi életünk idejére jellemző, de egyben biztos vagyok: ezeknek a nagyszerű fiataloknak a kezében, akik ilyen józan tudatossággal állnak a kihíváshoz, jó helyen van a jövő.
Nyitókép: cottonbro Pexels
Egy kis tavasz: az aranysárga sáfrány lakásban is nevelhető
/0 Hozzászólások/ Kertek & Terek / Szépítők MagazinA sáfrányként is ismert krókusz kora tavasszal nyíló hagymagumós évelő növény, a fagyok elmúltával előbújik, és gyönyörű élénk – sárga, fehér, lila – színekben pompázik. A kertben hosszabb ideig gyönyörködhetünk a virágaiban; edényben is hajtathatunk krókuszt, virágüzletekben is beszerezhető, tavaszi hangulatot hoznak a lakásba.
A kerti dísznövényként használt sárga virágú krókuszok az aranysáfrány, míg a fehér és lila virágúak a kerti sáfrány nemesített fajtái. Nem tűrik a vizes területeket, a laza talajt kedvelik. A hagymagumókat a tavaszi virágzáshoz ősszel célszerű elültetni 10-12 centi mélyre, kb. 10 centi távolságra egymástól. A beültetett területet célszerű lombozattal betakarni, de ne tegyünk rá túl vastag és nehéz takarót, mert nehezen bújnak ki. Ha megfelelőek az életkörülményei, a virágok rövid időn belül elszaporodnak.
A hagymagumókat zárt helyen is hajtathatjuk, a laza szerkezetű folyami homokkal kevert komposztföldet kedveli. A lakás hűvös, fűtetlen helyén tartsuk, amíg a hajtások nem jelennek meg. A kifejlődött virágok érzékenyek a túlöntözésre. Zárt helyen néhány nap alatt elvirágzik. A hagymagumókat ne dobjuk ki, előkészített talajba ültessük ki!
Boldogságkutatás. A nők boldogabbnak vallják magukat, és a mentális egészség és a pszichológiai immunitás terén is jobban állnak, mint a férfiak
/0 Hozzászólások/ Életmódi / Szépítők MagazinJanuár eleje van. Közeleg az év harmadik hétfője, amely tudományos megalapozottság szerint az év legszomorúbb napja. Korábban írtunk róla. Most viszont annak érdekében ragadtunk klaviatúrát, hogy segítsük megrajzolni Magyarország Boldogságtérképét. 2021-ben – immár hatodik éve – ismét nagyszabású kutatás készül a magyarokról, melyet a Jobb Veled a Világ Alapítvány és az ELTE PPK Pozitív Pszichológiai Kutatócsoportja közösen végez. A vizsgálat célja annak felmérése, hogy milyen és évről évre hogyan változik a magyar lakosság boldogság és globális jóllét szintje.
Az online kérdőív kitöltése kb. 12 percet vesz igénybe, itt található >>
A kutatás arra keresi a választ, hogy melyik város, melyik térség lakói a legboldogabbak, tágabb értelmezésben pedig azt vizsgálja, hogy az eredmények alátámasztják-e azt az általánosnak nevezhető vélekedélyt, mely szerint a magyarok borúlátók, depressziósak, pesszimisták. A boldogságtérkép megrajzolásával elhelyezhetjük magunkat Európában, sőt a világban is: hol is állunk a lakosság boldogságszintje alapján. A kutatás rámutat arra is, hogy mely országrészben van nagy szükség a boldogságszint növelésére.
A kutatásba szeretnének több ezer embert bevonni. Hírét visszük tehát mi is ennek a kezdeményezésnek!
A legutóbbi felmérés eredményei
A vizsgálatban 2019-20-ban 7863, 17-92 éves férfiak és nők vettek részt (Magyarország 962 településéről, átlag életkor: férfiak=45,44, nők=45,73). A felmérés kiterjedt az élettel való elégedettség, az érzelmi, a pszichológiai, a szociális és a spirituális jóllét és a mentális egészség szintjének a megállapítására valamint a karaktererősségek vizsgálatára.
A főbb eredményeket összegezve megállapítható, hogy a magyar lakosság globális jóllét szintje 2019-2020-ban a 2016-2018 közötti időszakban mért értékekkel megegyező, a nők esetében minimális, de statisztikailag nem szignifikáns növekedés mutat. Hasonló stagnálás állapítható meg a mentális egészség és a pszichológiai immunitás szintjét illetően is. Itt jegyezzük meg, hogy a World Happiness Report 2020-as jelentése szerint Magyarországon nőtt a lakosság boldogság szintje az országok rangsorában a 62. helyről Magyarország előbbre lépett a 53. helyre.
A jóllét szint alakulást a régiók, a megyék és a megyeszékhelyek vonatkozásában elemezve jelentős eltérések állapíthatók meg a korábbi mérésekhez képest. A 2019-20 közötti időszakban valamelyest nőtt a boldogságszint Közép-Magyarországon, Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön de a növekedés ellenére ezekben a régiókban továbbra is a többihez képest a magukat kevésbé boldognak valló emberek laknak. Csökkent a jóllét szintje Nyugat-Dunántúlon és az Észak-Alföldön, változatlanul a legalacsonyabb a lakosság globális jóllét szintje Észak-Magyarországon. 2019-2020 időszakában a Közép-Dunántúlon lakók vallották magukat a legboldogabbnak. Győr-Moson-Sopron, Veszprém és Csongrád megyében szignifikánsan nőtt a lakosság jóllét szintje 2019-2020-ban ezek a megyék vezetik a boldogság rangsort jelentősen csökkent a jóllét szint Zala, Vas, Hajdú-Bihar, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Az idén a Veszprém megyében lakók jóllétszint átlaga lett a legmagasabb. A megyék jóllét szint rangsorát változatlanul Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Somogy megye zárja.
A megyeszékhelyek közül a 2019-2020-as adatok alapján Székesfehérvár tekinthető a legboldogabb városnak és Kaposvár áll a rangsor végén.
A 2019-20-as felmérés is azt mutatja, hogy a nők minden régióban boldogabbnak vallják magukat, és a mentális egészség és a pszichológiai immunitás terén is jobban állnak mint a férfiak. Ez az összefüggés a 2016-2020 közötti időszakban mért adatok alapján is egyértelmű.
Megerősítette az új felmérés és a 2016-2020 közötti időszakban nyert adatokon végzett elemzés azt is, hogy akik gazdagnak vagy jómódúnak vallják magukat azok szignifikáns boldogabbak és ugyancsak szignifikánsan boldogabbak a több gyermeket nevelők, az iskolázottabbak és a házasságban élők.
Változás a korábbi eredményekhez képest, hogy nők esetében az 51-65 évesek míg a férfiaknál a 26-35 évesek jóllét szintje a legmagasabb, a 2019-2020-ban felvett adatok szerint. A 2016-2020-as időszakban rögzített 15423 válaszoló adatai szerint az iskolai végzettség fokozata szignifikáns együttjárást mutat a globális jóllét, a megküzdő képesség, a mentális egészség és az élettel való elégedettség szintjével. Az új adatok fényében is megerősítést nyert az, hogy a kistelepüléseken élők szignifikánsan boldogabbak mint a városiak (ez az összefüggés azonban inkább a nők mintájában szignifikáns).
A 2019-2020-as időszakban a köztisztviselők és a közalkalmazottak jóllétszintje magasabb lett mint a vállalkozóké.
A Budapesten élők boldogságszintje változatlanul a magyar lakossági átlag alatt van, ez a megállapítás az eredmények alapján igaz a mentális egészség és a pszichológiai immunitás vonatkozásában is. A 2020-as World Happiness Report jelentése szerint Budapest a lakosok szubjektív jólléte alapján a 103. helyen áll a nagyvárosok (186 város) rangsorában annak ellenére, hogy Magyarország 157 ország rangsorában az 53. az idén. Érdekes eredménye a 2019-2020-as felmérésnek, hogy a Budán élő nők boldogabbak mint a Pesten élők, ugyanakkor a Budán elő férfiak jóllét szintje alacsonyabb a Pesten élő férfiak jóllét szintjénél.
További információk az eredményekről >>
boldogsagkutatas.hu
A gyermekkor íze
/0 Hozzászólások/ Impulzus Olvasósarok / Szépítők MagazinÉpp csak hazaértem a vásárlásból, ki se pakoltam, csak ezt vettem ki a táskából, vágtam belőle egy falatot, és… És a konyhapultnál állva papírból eszem a disznósajtot. Remeg a térdem. Ah, vettem kovászos cipót is, ropog a héja, ahogy megvágom. Nincs türelmem a késsel finomkodni, letépek egy darabot, úgy harapom. OMG! Annnnyira finom! Remeg a lábam, alig bírok állva maradni. Inkább fokhagymás, mint paprikás, épp, ahogy szeretem. Egy egész kicsit csípős. Az ízlelőbimbóim ujjonganak, minden falat bizsergő emléket hagy a nyelvemen. Már a gyomrom is remeg. Ahhhh… vettem padlizsánkrémet is. Tépek egy darabot a cipóból, belemártom a padlizsánkrémbe, ahhh, de finom, egy falat disznósajt, ahhhhhh, de jóóó. Még jó, hogy egyedül vagyok itthon, legalább nem látom a Párom kérdőn felhúzott szemöldökét a műsor láttám. Ah, ez nagyon jóóóóóhhh.
A disznósajt az én madeleine süteményem.
Nagyon rég nem éreztem ezt az ízt, már azt hittem, el is felejtettem, most mégis annyi emléket felidéz.
Emlékszem arra a disznóvágásra, amikor kijelentettem, hogy soha többet. Felnőtté válásom egyik mérföldköve volt az a nap, és azóta is tartom magam a vállalásomhoz. Én nem utáltam sem a koránkelést, sem az állat visítását, és szerettem mindent, ami ehető volt, a nagyanyám frissen sült hajnali pogácsájától kezdve az esti toroskáposztáig, viszont minden mást utáltam. A kiürült pálinkáspoharak szagát, a felnőttek ruháit, azokat a nagy edényeket, az unatkozással töltött órákat, hisz gyerekként leginkább láb alatt voltam, egyedül játszani sem nagyon tudtam (a nagyszüleim nem voltak unokákra berendezkedve), az unokatestvéreim meg csak 11 körül érkeztek (a menyem nem a lányom és a menyem gyereke nem a lányom gyereke). Utáltam a csizmákról, bakancsokról olvadó sarat és a zsírt. A mindent átitató zsírt, a szagát, a levegőben azt a nehéz párát, hogy mindennek zsíros tapintása volt. Ha kimentem a férfiakhoz lődörögni, utáltam a hideget, ha bementem az asszonyokhoz, utáltam azt a fojtó szagú meleget, ami csorgott az ablakokon.
A disznósajtot viszont szerettem. Gyerekként nagyon nehezen törődtem bele, hogy nem volt elég végigszenvedni a disznóvágást, a sajt majd csak napok (hetek?) múlva lesz kész, mert még füstölni kell. Aztán mikor végre nagyapám behozta a füstölőből, azért nem ehettem belőle, mert fagyos volt (hja, azok a régi telek, ugye…), fájnifogahasad, majhamárnemleszfagyos.
Néha felvetettem, hagyjuk a csudába az egészet, vegyük meg a boltban a hurkát, kolbászt, disznósajtot, másegyebet, ha épp azt akarunk vacsorázni, de eretnek ötleteimet csírájában fojtották el: aboltinemolyan, nemondjilyet, teisszereted, mostlehethogyazthiszednemszereteddemajdrájössz, aboltidrága, aboltinemjó, aboltinemolyan, kitudjamittesznekbele, kitudjahogytisztítjákmeg, éntudomhogytisztítjákmeg. És persze a nagy klasszikus: annyipénzértcsinálokénnekedjobbat.
Ez tényleg nagyon jó. Hogy tudtam ennyi éven át élni enélkül az íz nélkül?
Hogy hagyhattam ilyen hosszú ideig, hogy ezek a mondatok ennyire meghatározóvá váljanak? Menzás voltam, szoktam virslit enni, meg bolti majonézt és egyéb rebellis dolgokat is, még kólát is iszok néha – ezt mondjuk halkan és lesütött szemmel írom -, mégis miért pont a disznósajt köré építettem korlátot?
Miért volt ott ez a korlát egész gyerekkoromban is?
A cipó héja is milyen ropogós. Egy kis kocka sajt hozzá…
Utáltam azt az egész gyerekkoromat végigkísérő, elnéző (lenéző) mosolyos, buksisimogatós hozzámállást, ha nagyobb leszel, és benő a fejed lágya, majd elhiszed, hogy ez az egész disznóvágásdi nem is olyan rossz, sőt, igazából nagyon is jó. Az, nyilván, fel sem merült, hogy esetleg tudom, mi a jó nekem, mit szeretek (szeretnék) és mit nem. Kicsi vagy még, cybergyerek, de majd úgyis rájössz.
Hogy ez mennyire jól esik! Na, még egy falatot…
Vagy, ha nem is szereted meg, de belátod, hogy ezek a zsírban fürdő napok is az élet részei, a szükséges rossz, a kötelező, de legalább vegytiszta szívás, amit sem kihagyni sem megkérdőjelezni nem lehet. Majd megtudod. Hogy rossz, hogy utálod, hogy fáj rágondolni is??? Hát még akkor hogy fogod utálni, ha majd nem nyűglődhetsz a partvonalról, hanem felnőttként neked kell intézni az egészet. Hát mit képzelsz te, hogy én nem tudnék jobbat kitalálni?! Hogy én ezt nem utálom?! De muszáj, az Élet, a nagybetűs, a felnőtteké, az ilyen, szenvedés, kínkeserv, fáradság, küzdelem és fájdalom, nehézségek, gürcölés. De mindezt egycsapásra feledteti majd az a finom hurka.
Mmmm. kezdek jóllakni. Na jó, még egy kicsit, csak az ízéért… de szeretem!
De szeretek felnőtt lenni! Élhetem a saját életem, ami nem rossz, nem kínkeserv, nem szenvedés. Igen, vannak nehézségek. Igen, van küzdés. De nem kell, hogy fájjon.
Szerző: Tóth Éva, coach
tothevacoach.hu
Nyitókép: Flora Westbrook, Pexels
Látványos és egyszerű lakásdekorációs megoldás: textillel bevont vázák, kaspók, tárolók
/0 Hozzászólások/ Kreatív, Újrahasznosítás / Szépítők MagazinTárolónak, virágkaspónak vagy vázának hasznosíthatunk konzervdobozokat, befőttes üvegeket, de a meglévőket is átalakíthatjuk ezzel az egyszerű megoldással. Azok, akik tudnak kötni, horgolni, méret alapján is tudnak „ruházatot” készíteni az edényeknek, de erre a célra használaton kívüli vagy second hand üzletekben jó áron beszerzett ruhák is felhasználhatók: kötött pulóverek, zoknik…
Fotó forrása: DRHandKnitGoods boltja, Etsy
Fotó forrása: DRHandKnitGoods boltja, Etsy
Fotó forrása: franciens-muizen.blogspot.com
Fotó forrása: www.mxliving.de
Fotó forrása: www.tettidesign.net
Repkednek a mínuszok? Készíts jéglámpást vagy mécsestartót!
/0 Hozzászólások/ Csináld magad!, Kreatív / Szépítők MagazinLégiesek, áttetszőek, akár az üveg, a belsejükben pedig növények rejlenek; minél színesebb apró terményeket (például narancssárga vagy piros bogyókat) használunk és formás leveleket, vagy akár fűszernövényeket, annál különlegesebb látványt nyújtanak a jégmécsesek.
Esténként gyönyörűek, jól mutatnak balkonon, teraszon, s amíg tartósan fagypont alatt van a hőmérséklet, a meggyújtott teamécsesek sem képesek felolvasztani. Ún. nulla büdzsés kreatív, hisz csak a teamécsest kell hozzá előteremteni. Minden más adott.
A mécsestartókat B. Csánk Györgyi készítette.
Györgyi gasztroblogján olvashatsz a készítési folyamatról >>
Szendvicskrémnek, mártogatósnak, sült húsok mellé. Zellerkrém
/0 Hozzászólások/ Falatkaland, Fitt & Finom / Szépítők MagazinÖkölnyi zellergumót meghámozunk és kislyukú reszelőn lereszelünk.
Hozzáadunk 3 evőkanál tejfölt, 1 kanál majonézt, 3 gerezd zúzott fokhagymát. Sózzuk, borsozzuk, és már fogyasztható is.
Szendvicskrémként, tócsnihoz mártogatósnak és sült húsok mellé is kínálhatjuk. A hozzávalók arányával lehet kísérletezni.
Recept, fotók: Babicz Rita
Ha egy szülő elveszíti gyermekét, arra nincsen szavunk. Pieces of woman. Mélyre visz Mundruczó Kornél Oscar-esélyes filmdrámája
/0 Hozzászólások/ Élménytár / Mesterházy Mónika„A feleség, aki eltemeti férjét; a férj, aki eltemeti feleségét: özvegy. A gyermek, aki elveszíti szüleit: árva. Ám nincs szó, amely megnevezné a szülőt, aki sírba fekteti gyermekét.” Mácz István
A Pieces of a woman c. filmdráma egy fiatal, családalapításra készülő fiatal pár néhány hónapját felölelő történet. Jelenleg ez a második legnézettebb film a Netflixen a magyarországi nézettségi adatok alapján, a forgalmazó 2021. január 7-én tűzte műsorára. Nyilván a magyar vonatkozások is ébren tartják az érdeklődést, a 126 perces kanadai-magyar-amerikai koprodukció Wéber Kata színdarabja alapján készült, Mundruczó Kornél rendezte. A filmet Montreálban forgatták. Az Oscar-esélyesként emlegetett alkotásban Martin Scorsese executive producerként vett részt. Húzóereje van tehát bőven a finomkodástól mentes filmnek és a szereposztás is telitalálat.
Az 1988-as születésű angol színésznő, Vanessa Kirby a 2020-as Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmszínésznőnek járó díjat Martha Weiss megformálásáért. Férjét, Sean Carson-t az amerikai Shia LaBeouffel alakítja, aki gyerekszínészként kezdte filmes pályafutását. Nehéz gyermekkorát, a korán jött ismertséget s annak áldatlan hozadékait nehezen dolgozta fel, jó ideig a botrányaitól volt hangos a sajtó. Tehetségéhez nem fér kétség, autentikus „figura” ebben a realisztikus történetben is, melynek központi témája a veszteség.
A film egy nehéz gyászfolyamatot mutat be egy fiatal pár – tágabb értelemben egy nehéz történelmi múlttal terhelt család – történetén keresztül. A történet azzal indul, hogy a pár elsőszülött kislánya egy komplikált otthonszülést követően, pár perccel a születését követően oxigénhiány következtében meghal.
A gyász „egészséges” lefolyása a szakemberek szerint optimálisan egy teljes év. Ez idő alatt újraértelmezhető és másfajta minőségben megélhető minden, ami a szeretett emberrel addig közös élmény volt: az ünnepek, az északok… Lassú elengedéssel adaptálódni lehet az új élethelyzethez. Az egy évnél tovább elhúzódó gyász a lélektani krízisben történő „megrekedés” fojtogató állapota. Az érintetteknek ebben a fázisban professzionális, külső segítségre van (lenne) szükségük, hogy feloldást, új életcél-értelmezéseket nyerjenek.
A gyász tehát természetes folyamat, amelynek engedni kellene. Ugyanakkor nem törvényszerű, nem automatizmus, hogy valaki a gyásznak átadja magát. Ez a feldolgozási mód a tagadás, olyan lélektani jelenség, amely ugyanúgy figyelmet és érző, segítő beavatkozást igényel(ne), mint a hosszan elhúzódó gyász.
Hogyan lehet egy újszülött elvesztését feldolgozni szülőként, társként, közeli családtagként? Erre láthatunk különböző, destruktív jellegű megoldásokat, beleértve az együttérzésbe csomagolt tapintatlanságot, a részvét helyébe lépő érzéketlenség megalázó csendjét, a rítusokhoz való ragaszkodás görcsösségeit, a felelős kemény elszámoltatása felett érzett elégtételt.
A szülői gyászt nyomasztó, totális magányként érzékeljük, egy látszólag érzéketlen – sajátos normák szerint működő – környezetben, amelyben a közös veszteségélmény nem azonos irányba mutat, inkább romboló, mint építő jellegű; de végül ez a nehéz próbatétel vezeti el az anyát a generációs családi titkok, kapcsolati tabuk felszámolásához, és a legnagyobb veszteséggel való megbékéléséhez.
Különösen megindító a történetet végigkísérő „alma metafora”, az utolsó részben kapunk magyarázatot, arra, hogy az újszülöttjét elveszítő anya miért eszik folyton almát, miért akar almamagokat csíráztatni…
A dúla ellen indított büntetőper utolsó tárgyalásán Marthát, tanúként, olyan embernek láthatjuk, amilyennek (titkon) addig is szerettük volna. Egy érző, erős, önálló és felelősségvállalásra képes nőként. Martha tanúvallomása a film legemberibb és legerősebb jelenete.
Az utolsó képkockákat mintha feloldásként kapnánk; kiemel bennünket a nyomasztó eseményekből. Mert az élet végül is szép. Az életre kell igent mondani.
Forgalmazó: Netflix
A film adatlapja >>
A megismerés csapdái. „A sok igazságból meg lehet alkotni egy csillogó, hideg, okos, márványszerű hazugságot, melyet az emberek igazságnak neveznek.”
/0 Hozzászólások/ Lélekhajó / Mesterházy MónikaÉszleléseink nyomán sok esetben téves meggyőződések alakulnak ki bennünk, melyek tévútra visznek. Az úgynevezett észlelési torzulásokkal a pszichológia és a szociálpszichológia foglalkozik, a közgazdaságtanban, politikatudományban is fontos terület. Olyan viselkedési mintázatokat vizsgál, melyek valamilyen fokban mindannyiunkra jellemzőek, és különböző érdekek szolgálatába állíthatók.
Észleléseink befolyásolják a döntéseinket, meghatározzák a hozzáállásunkat ügyekhez, emberekhez. Az észlelési torzulások alakítják a mindennapi valóságunkat, életünknek, választásainknak, elkötezelődéseinknek irányt szabnak. Érdekes következtetéseket tudunk levonni, ha egy kicsit ránézünk arra, milyen milyen észlelési torzulások jellemeznek a leginkább minket.
Az észlelés kapcsán kulcskérdés, hogy mindaz, amit a világból érzékelünk, miként értelmezünk?
Az értelmezés alapvetően szubjektív minőség – az egyén sajátja -, de már ezen a ponton számtalan torzító hatás érvényesül. Értelmezésünkre erősen hat más emberek értelmezése, és a konformitás jegyében mások értelmezései felülírhatják a sajátunkat…
Nézzük a leggyakoribb észlelési torzulásokat!
Ezredes-hatás
Ha nincs bizalmunk az információ közlőjében, hajlamosak vagyunk azt elutasítani.
Az elnevezés arra utal, hogy a magasabb beosztású, általunk hitelesnek tartott embereknek jobban hiszünk. Ám cseppet sem biztos, hogy az illető valóban hiteles. Nemcsak a magasabb beosztás alakít ki bennünk szimpátiát, hanem azok is, akik valamiféle pozíciót vívtak ki, kiemelkedtek a tömegből, és érzékeljük, hogy az általuk képviselt életstílus, gondolkodásmód másokat (is) vonz; ezt is egyfajta hitelességnek fogjuk fel. Ezen hatás alatt az illetőt nem vagy „óvatosan” kérdőjelezzük meg.
Puzzle-hatás
Ha információs vákuumot érzünk, előfordulhat, hogy különböző technikákkal pótoljuk a hiányzó puzzle darabokat. Vagyis kiegészítő, új tényeket generálunk, hogy oldjuk az információs hiány okozta feszültséget. Egyáltalán nem biztos, hogy az új információknak köze van a valósághoz, de ha elég meggyőzően képviseljük, igazságként értelmezik mások, és kész tényként kezelik, továbbítják.
Glória-hatás (halo-hatás)
Amikor valakiről általános véleményt formálunk egyetlen, számunkra fontos vagy szimpatikus tulajdonsága, például az öltözködési stílusa alapján. Vagyis a felszín alapján ítélünk, és egyáltalán nem foglalkozunk azzal, hogy az illető milyen ember valójában. Pedig, tudjuk, a látszat néha csal… Glória-hatás az is, amikor a kedvező fizikai adottságú emberek bárminemű interakció nélkül „megelőlegezett” bizalmat ébresztenek, és tudjuk, hogy az első benyomás (általában) tartós…
Ráadásul amikor az első pár benyomás vagy információ alapján véleményt formálunk, onnantól minden további információt aszerint szűrünk, hogy egyeznek-e a kialakult véleményünkkel: ha rossz a benyomásunk, ahhoz ragaszkodunk, ha jó, akkor ahhoz…
Jellemző észlelési torzulás, amikor a saját tulajdonságainkkal ruházzuk fel az illetőt. Vagy az érzéseinket, gondolatainkat vetítjük ki rá. „Rossz az, aki rosszra gondol.” „Magadból indulsz ki…” Ismerős mondatok?
A sztereotipizálás és az előítélet is átírja az észleléseinket. Amikor sztereotípiákban gondolkodunk, az egyszerűsítés jegyében nem az egyént nézzük, hanem a csoportot, amelybe az illető tartozik. A sztereotipizálás nem feltétlenül negatív előjelű, de nagyon ritkán pozitív. Nem tudatosul bennünk, hogy akiről sztereotípiákban gondolkodunk, az mindezt miként éli meg (általában nem jól). Az előítélet hasonló: pusztán valamely hiedelmünkre, meggyőződésünkre alapozva, egyoldalúan ítélünk meg valamit, valakit, és ezt a meggyőződést nehezen engedjük el.
Konklúzió gyanánt Kosztolányi Dezső ide vágó gondolata:
„Nincs igazság. Azaz, annyi igazság van, ahány ember van. Mindegyiknek igazsága van. Ezek nem juthatnak érvényre, ellentmondanak egymással. De ebből a sok igazságból meg lehet alkotni egy csillogó, hideg, okos, márványszerű hazugságot, melyet az emberek igazságnak neveznek.”
Nyitókép: Jorien Stel/Pexels
Kókuszos rakott kifli
/0 Hozzászólások/ Édes élet / Szépítők MagazinPróbáltátok már kókusszal ízesíteni a rakott kiflit? Mi először készítettük el – gyorsan szerettünk volna valami finomat és hasznosítottuk a szikkadt kifliket. Jó kis recept, nem igényel sok hozzávalót és nem kell a tésztával bíbelődni.
Hozzávalók közepes (magas falú) tepsihez vagy jénai tálhoz
4 szikkadt kifli (lehetőleg tejes kifli)
3 tojás
5 dkg kókuszreszelék
1 tasak vaníliás cukor
4 dl tej
5 dkg olvasztott vaj
10 dkg porcukor (vagy ezzel egyenértékű édesítőszer)
3 dkg vaj
kb. 1 ek zsemlemorzsa
karamellöntet a tetejére – ez el is hagyható. Van hozzá egy jó receptünk >>
Elkészítés
A kifliket karikázzuk fel, kb. fél centi vastagok legyenek.
A tojásokat nem szükséges szétválasztani, üssük egy közepes keverőtálba és keverjük ki alaposan, hozzáadva a cukrot (vagy édesítőt), a vaníliás cukrot, végül keverjük hozzá a tejet, az olvasztott vajat és a kókuszreszeléket.
Szórjuk bele a kifliket, jól forgassuk át, majd öntsük vajjal kikent, zsemlemorzsával meghintett tepsibe/jénai tálba.
Előmelegített sütőben, 170-es hőfokon, légkeverőn, süssük aranybarnára. Sütési idő 20-25 perc.
Ha megsült, hagyjuk kicsit hűlni, így már szépen szeletelhető.
„Olyan hihetetlen, hogy végre megértenek!” Az objektív személyiségtesztek legjobbika. Melyik vagy a 16 típus közül?
/0 Hozzászólások/ Lélekhajó / Mesterházy Mónika„A 16Personalities teszt olyan pontos, hogy már ijesztő. Konkrét és pontos leírást kaphatsz arról, hogy ki is vagy és miért úgy csinálod a dolgokat, ahogy csinálod.”
Személyiségünk dinamikus rendszer, azaz változik az életkor, ismeretek-tapasztalatok, körülmények függvényében, de a személyiségvonások alapvetően stabilak, állandóak. Az úgynevezett objektív személyiségtesztek közé tartozó, jungi személyiségfelosztásra épülő tesztet előszeretettel használják munkaerőkiválasztásnál, hasznos érettségi-pályaválasztás előtt állóknak is. Bárki kitöltheti online, aki szeretné tudni, hogy a 16 személyiségtípusból melyik illik rá a leginkább. Családi programként is beiktatható, izgalmas ily módon is „megismerni” egymást.
A teszt kitöltése kb. 5 percet igényel. Érdemes kétszer is megcsinálni (legalább 1 nap kihagyással). Jó megerősítés, ha mindig ugyanaz az eredmény jön ki. A tesztet nyugodt körülmények között végezd el, fontos, hogy ne vonja el semmi sem a figyelmedet közben. A folyton változó eredmények csupán azt jelzik, nem eléggé stabil a magadról alkotott kép; az eredményeket az aktuális érzelmeid, külső hatások is befolyásolhatják. (A tesztet többször kitöltöttem, mindig a Védőügyvéd jött ki. Nem erre számítottam…)
Ez a teszt öt fő kategória mentén vizsgálja a személyiséget (tudat, energia, természet, taktika, identitás). A szöveges ismertetőkből megismerheted az adott személyiségtípusok jellemzőit, nemcsak a sajátodét, és hírességeket is megmutatnak a régmúltból, múltból, jelenből, akik adott típusba tartoznak.
A tesztet a www.16personalities.com oldalon találod!
A hivatásos segítők által is használt, megbízható személyiségtesztek olykor meglepőek, van, hogy egy magát introvertáltnak tartó típusra extrovertált eredeményt ad ki a teszt… A teszteket persze nem kell halálkomolyan venni, izgalmas segédanyagok önreflexióhoz, legyünk rá nyitottak!
+ személyiségtesztek, melyekkel „feltérképezheted” magad
A legrégebbi személyiségfelosztás Hippokratészhez köthető, i.e. 400-ban definiálta a négy vérmérsékleti típust: szangvinikus, kolerikus, flegmatikus, melankolikus. (A hippokratészi vérmérsékletem kolerikus – extrovertált -, noha inkább melankolikusnak élem meg magam, és a fent ismertetett teszt alapján is introvertált vagyok.)
Ajánlom a Thomas-Kilmann tesztet is, ami arra mutat rá, hogy hogyan viselkedünk olyan helyzetekben, amikor saját akaratunk eltér mások szándékától – konfliktuskezelést mérő tesztnek is hívják. Ennél a tesztnél az alábbiak egyike lesz rád jellemző: alkalmazkodó, problémamegoldó, kompromisszumkereső, elkerülő, versengő. (Én a teszt alapján kompromisszumkereső vagyok.)
McClelland motivációs elméletén nyugvó tesztet is kereshetsz a neten, ez arra mutat rá, hogy mi a motivációid mozgatórugója: a teljesítmény, az emberi kapcsolatok vagy a hatalom, befolyás (nálam az emberi kapcsolatok).
Illusztrációk forrása: 16personalities.com
Embernek lenni
/0 Hozzászólások/ Impulzus Olvasósarok / Mesterházy MónikaA motivációgyilkosok életed kerékkötői. Bármennyire is ellentmondásosnak tűnik: ténykedésüknek köszönhetően gyönyörűen tudod magad építeni, ha sikerül túltenned magad a sérelmeken, az általuk okozott traumákon, ha semlegesíteni tudod magadban őket. A kerékkötők – bár nem ez a céljuk – voltaképpen segítenek a célodra összpontosítani. Spirituális értelemben: mesterek. A céltudatosságot és a hitet képesek erősíteni benned ezzel az alakoskodó-akadékoskodó „módszerrel”. Ha ügyes vagy, egyszer csak szárnyalni kezdesz, hogy bizonyítsd: csakazért sem lesz igazuk! Ha nem nekik, hanem magadban hiszel.
El kell fogadnod, hogy bizonyos nézetkülönbségek egyszerűen nem egyeztethetők össze, az esetek többségében hiábavalónak bizonyul minden ezirányú törekvés. Az elfogadás a kulcs – neked kell elfogadnod valahogy őket, a helyzetet. Folyamatos csalódás, ha tőlük várod el… Mindig neked kell felülemelkedned, de csakis a saját, jól felfogott érdekedben – megérdemled a nyugalmat, ne engedd mások által szétzúzni azt, ami benned jó és különleges! Te csak haladj, ők meg nőjenek fel!
Nem egy hőfokon égünk, ez alapból ok lehet az undokoskodásra. Te lassú vagy, megfontolt – ettől lehetsz még éppúgy motivált és lelkes -, más pedig folyton lobog, mindig tettre kész. (Vagy fordítva.) A lassú rásütheti a gyorsra, hogy törtető, stréber. A gyors a lassúra, hogy lusta, haszontalan.
Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást – bár én nem hiszek ebben, ettől még igaz lehet -, a saját példámból biztosan tudom, hogy bizonyos személyiség-minőségek nehezen tudnak (békében) megférni egymás mellett. Aki nyílt és világosan kommunikál, azzal nehezen tud szót érteni az, aki mindent körülír és rébuszokban fogalmaz. Aki nyílt, az nem tud mit kezdeni a mellébeszélésekkel, az utalgatásokkal, a ráutaló magatartással, egy-egy üzenetértékű (nem kifejtett) megjegyzéssel sem.
Sokszor az a képzetem, hogy kisgyerekek vagyunk felnőtt testben. Még nem tanultunk meg egymással normálisan viselkedni. Még nem tudjuk, hogyan kell egymással szépen beszélni. Még nem tudjuk, mit jelent embernek, emberségesnek lenni.
Az új esztendő reménye. Be tudjuk-e tartani az újévi fogadalmainkat? Ahogy a pszichológus látja
/0 Hozzászólások/ Lélekhajó / Limpár ImreKét nullázási pont van életünkben minden évben, amit a társadalom általában legalizál: a születésnap kiértékelő pillanata, és az új esztendő reménye. Az újévi fogadalom a legtöbb ember mindennapjaiban azonban egy üres frázis.
De miért kell(ene), hogy a változtatásaink, új szakaszaink feltétlenül teátrálisan induljanak egy-egy ünnephez kötve? Ez is egyfajta menekülés és halogatás. Elvégre már november 28. is alkalmas lett volna az ígéretre, a változás katalizálására, de nem, a karácsonyt már megvárjuk, kiáltottunk fel. Aztán majd a következő ünnepet, aztán a rákövetkezőt, és így telik el az élet akár a testünkkel, akár a lelkünkkel, akár az életünk vagy kapcsolataink bármely változásával kapcsolatban. Vagyis csak az ürességbe markolunk egy életen át, ha így teszünk.
Egy mezei hétfőn, normál kedden, sima szerdán miért nem dönthetek úgy, hogy ez az a pillanat, amiben elindulok egy eddig ismeretlen ösvényen, és kitartok addig, ameddig kell. Valójában a tapasztalat azt mutatja, egyáltalán nem gondoljuk komolyan – tisztelegve a kevés kivétel előtt – ezt az újévi nullázási pontot. A „híres” fogadalmakat pedig végképp!
Január 1. 00:01-kor még ott van a 2021-be vetett minden reményünk, ráadásul 2020. csúfos esztendeje után még jobban vágyjuk a siker, a boldogság, e két elinflált szavunknak a fellobbanását. Aztán eljött január 4. hétfő hajnal, mikor felvesszük a mókuskerekünk ismert ritmusát és az ünnep fénye már megkopott. Nem az ünnep fényétől kell várni ugyanis a változást, az nem arra való. A változáshoz mi is kellünk. Az ünnep inkább egy megálló szemlélődést, az életünkre rátekintő kiértékelést, esetleg ambiciózus tervezést, máskor láblógatós pihenést és közös feltöltődést jelent. Az ünnep a hegy csúcsa, amikor látunk folyamatokat, rejtett összefüggéseket, de nem az ünnep hozza el a cselekvést és az ahhoz szükséges energiát. A cselekvés a hétköznapok rendtartásában történik. A változás és a fogadalom így legyen inkább egy rejtett napon: egy december 29-i kedd éppúgy alkalmas rá, mint egy január 14-i csütörtök. Nem ettől függ.
A be tudjuk-e tartani a fogadalmakat? kérdésre természetesen akad egy profán, merőben egyszerű válasz is. Egy mondás szerint alulbecsüljük, hogy 10 év alatt mit tudunk elvégezni, de túlbecsüljük, egyetlen esztendő alatt, mire leszünk képesek. Az újévi pezsgővel kezünkben már-már félisteni teljesítményelvárást helyezünk vállunkra, mintha idén Akhilleuszok lennénk. De bocsánat, január elseje ugyanazok az egyszerű nők és férfiak vagyunk, mint december 31-én. Ez nem így működik. Magyarán emberi mértékben lenne érdemes határokat kijelölni. Mit jelent ez? Hagyjuk a 2021-es egész éves célokat. Helyette inkább csak legalább húsvétig tartsunk ki vállalásunkban. Locsoló hétfőig mit szeretnék minden egyes héten megtenni? Bár ideális esetben napokban érdemes gondolkodni, de ez a megvalósítás felsőfoka. Akinek az alapidőegysége nem a nap, csak heti célokban érhet el valódi sikert. Alapfokú olasz tudással sem megyünk el felsőfokú nyelvvizsgát letenni. Utóbbi evidens, akkor az előbbiben is legyünk alázatosak.
Összességében emberi léptékű heti célok, mérhető alapon, és csak húsvétig. Ha így teszünk, egyáltalán nem biztos a siker, de jóval nagyobb esélyt kapunk a sorstól, Istentől és önmagunktól, mintha egész éves gigászi elvárásokat tennénk magunkra, amik agyonnyomnak már január másodikán.
Nyitókép: Depositphotos, zzoplanet
Lakberendező tippjei: így varázsolhatjuk hívogató kuckóvá az otthonunkat!
/0 Hozzászólások/ Élménytár, Lakberendezés / Szépítők MagazinA január a megújulás és a nagy újrakezdések hónapja és az otthonunk dekorációja szempontjából is különlegesnek számít. Vízkeresztkor a lakásunk egyik legfőbb ünnepi ékességét a karácsonyfát lebontjuk, és a sok csillogó dísz közel egy évre a dobozába kerül várva, hogy újra szerephez jussanak. A puha takarók, mécsesek, lámpások, illatgyertyák, amelyek segítségével barátságosan hívogató kuckóvá varázsoltuk az otthonunkat, most átadhatják a helyüket az újévi frissességnek.
Rövidebb éjszakák, hosszabb nappalok
A téli napforduló után, ahogyan a mondás tartja minden nap egy tyúklábbal világosabb lesz így a januári hetek egyre hosszabbodó nappalokkal szereznek örömet a számunkra. Lehet, hogy hideg van még és az is lehet, hogy némi havat is láthatunk januárban – bár az időjósok nem nagyon ígérik – , mégis megállíthatatlanul közeledik a tavasz. Ezeknek a fényt hozó, derűs téli napoknak a hangulatát a skandináv lakberendezésben fedezhetjük fel a leginkább. Ha elérkezett az ideje a lakásunk felfrissítésének, innen érdemes ihletet meríteni.
A lakberendező tanácsai
Varsányi Valentina lakberendezőt kérdeztük, hogyan kezdjünk hozzá, ha nincsen rá nagy keretünk, mégis szeretnénk változtatni.
A jó hír az, hogy alacsony költségvetéssel is jelentős hangulatváltozást lehet elérni a lakásban. Egyik fontos jellemzője az északi otthonoknak, hogy kedvelik a fehér színt nagy felületeken, legyen szó falról, ágyneműről, bútorokról vagy szőnyegről. Nem kell, hogy mindent lecseréljünk, néhány részlet megváltoztatása is elegendő.
A steril hatás elkerülésére a textúrák változatosságát használják. Különféle anyagpárosításokkal érdemes kísérletezni például a puha szőrmét a vászonnal vagy rusztikus hatású szövésekkel együtt használva új, friss hangulatot kölcsönözhetünk a hálószobánknak vagy a nappalinknak. Néhány odaillő díszpárnával teljessé tehetjük a képet.
Az élő virágok mással nem pótolhatók
A színeket is bátran használhatjuk. A természetben a zöld hajtások türelmetlenül várják a virághagymákban és a rügyekben, hogy végre előbújhassanak, mi pedig az ablakunkban néhány cserép jácinttal vagy tulipánnal közelebb hozhatjuk a tavaszt. A benti meleg a nap erőtlen sugaraival kézen fogva hamar ráveszi az illatos bimbókat a kinyílásra. Elhelyezhetjük őket a szivárvány minden színében elérhető rusztikus agyagkaspókban vagy kis fémvödrökben. A fehér a szürke vagy pasztellrózsaszín a skandináv hangulatot támogatják. A virágjaink bármelyikben remek látványt nyújtanak majd.
Ha eddig nem választottuk, mert azt gondoltuk nem tudnánk megfelelően gondozni őket, eljött az ideje, hogy otthont kínáljunk néhány szobanövény számára. Már két-három cseréppel is nagy hatást érhetünk el. Némi öntözésért cserébe, üde hangulatot varázsolnak a lakásunk bármely helyiségébe. Ha virágzó növényt választunk például orchideát, akkor akár hónapokig gyönyörködhetünk benne, és ha elvirágzik, némi pihenő után újra örömet szerezhet nekünk pillangó alakú szirmaival.
Néhány kép is üde színfolt lehet
Ha inkább valami olyan új színfoltra vágyunk, ami nem igényel gondoskodást egy-két új kép vagy poszter a falra is megteszi. Választhatunk absztrakt alkotást, a művészi káoszba ki-ki azt lát bele, amit szeretne. Tehetünk képeket az otthonunk központi tereibe, az étkező vagy a nappali falára. Ha a családi fotókat nem csak a laptopunkon szeretjük nézegetni, akkor itt az ideje kinyomtatni egy sorozatot és el is készült a tökéletes dekoráció. Fotókeretből végtelenül nagy a választék, csak fantáziánk és a hely ahová akasztjuk vagy állítjuk, szab határt.
Fotó: Poszternyomó www.katalogo.hu
Az étkezőasztalt széppé tehetjük bogyós ágakból készült kompozícióval, amelyeket akár több kicsi, különböző színű vázában is elhelyezhetünk, így téve egyedivé a látványt. Az üveg légies könnyedsége a természet kincseivel párosítva otthonos hatást kelt.
Kellemes, örömteli megújulást.
Szerző: Katona Andrea
Nyitókép: Karolina Grabowska, Pixabay
Kreatív téli időtöltés a szabadban: jég- és hófestés. Budapesti ovisok alkotásai
/0 Hozzászólások/ Élménytár, Kreatív / Szépítők MagazinA képek korábban készültek