Az ellehetetlenítés mesterei: miről ismerhető fel az aknamunkás?

Az a jelenség, amit aknamunkának hívunk, elég alattomos, és akik ellen kifejtik, gyakran csak azt érzékelik, mintha adott közegben fogyna körülöttük a levegő, valahogy megváltozik a személyükkel kapcsolatos hozzáállás, viselkedés. Peremre kerülnek egy társaságban, csoportban, látványosan elkerülik vele a kapcsolódást, fagyosak a köszönések, eltűnnek a mosolyok. Ez a tapasztalás önmagában is elég nyomasztó. Fokozza a zavart, hogy nem értik mások megváltozott viselkedését, furcsa húzásait, ezért sokan magukban kezdik az okokat keresni, magukat kezdik monitoringozni, ostorozni. Hajlamosak azt gondolni, hogy velük van a baj, elkövettek valamit vagy mulasztottak, rossz a kisugárzásuk stb.

Nem zárható ki, hogy az aknamunkának van valamiféle megfogható, akár jogosnak is nevezhető indítéka, de attól még a jelenség ártalmas, közösségi és egyéni szinten egyaránt. Összeszedtem az aknamunka természetéről néhány tényszerű megállapítást, melyek segíthetnek megvilágítani, miért is ártalmas ez jelenség és pontosan miről is szól.

 

Az aknamunka háttértevékenység.

Az aknamunka megkerüli azt, aki ellen irányul.

Az aknamunka nem igényli az objektív igazságot, szubjektív indíttatású, sohasem független személyes érzésektől, érdekektől.

Az aknamunka ellen nem lehet nyíltan védekezni, mert maga az aknamunka sem nyílt.

Az aknamunka, ha elég kitartóan gyakorolják, elérheti a célját.

Az aknamunka csapatmunka – szövetségesekre van szükség ahhoz, hogy „hatékony” legyen.

Az, akire az aknamunka irányul, az „aknamunkás(ok)” szemében sohasem áldozat.

Az aknamunka sorsokat törhet keresztbe, de ez az „aknamunkás(oka)t” nem érdekli. Ergo az aknamunka lelketlen, szívtelen.

Az aknamunkás előszeretettel pécézi ki a másságot, a különlegest, feltüzeli mások tévedhetősége, gyengesége. 

Az aknamunkás ügyes manipulátor.

Az aknamunkás élvezi az aknamunkát.

Az aknamunkás tagadja, hogy aknamunkát végez.

 

Az aknamunka bántalmazás.

 

 

 

Az illóolajos, sóoldatos párásítás jótékony hatásai. Házi praktika légúti panaszok enyhítésére, megelőzésére

Az illóolajos és a sóoldatos párásítás nagyon jó szolgáltatot tesz a légúti megbetegedések, a vírusos, bakteriális fertőzések megelőzésében, és a gyógyulási folyamatot is segítheti. A száraz levegő megmutatkozhat a bőr, a torok, a szemek szárazságában, de árulkodó lehet a száraz köhögés is. Az ideális páratartalom 40-60 százalék, erre érdemes figyelni, mert a magas páratartalom is rejt kockázatokat: az atkák, a gombák, egyéb kórokozók kedvelik a páradús közeget. Érdemes olyan hőmérőt beszerezni, amely páratartalomérővel rendelkezik, sokféle készülék kapható erre a célra.

Már a fűtési szezon előtt elkezdhetjük a lakás helyiségeit párásítani, késő ősztől tavaszig pedig kifejezetten ajánlott a fűtött helyiségek megfelelő páratartalmáról gondoskodni.

Sokféle párásító, légmosó, légtisztító készülék kapható, ennek megfelelően az árat tekintve is nagy a szórás. 

Az ultrahangos párásítók – hideg párásítók, vízporlasztók – már 10 ezer forint körüli áron elérhetők. Ezek a készülékek aroma diffúzorként is funkcionálnak. A vízbe tetszőleges  – 100%-os tisztaságú – illóolaj csepegtethető, így, miközben párásít, kellemes illatot bocsát ki. Előnyük, hogy kiaknázhatjuk az illóolajak jótékony hatásait; a hideg párásítókba érdemes olyan illóolajakat csepetgetni, melyeket kifejezetten a légúti betegségek megelőzésére, enyhítésére ajánlanak: remek a citromfű, az eukaliptusz, a borsmenta, a teafa, a kakukkfű, a rozmaring. Beszerezhetők légúttisztító illóolajkeverékek is.

Sóoldatos párásítással is sokat tehetünk a légutak egészségéért, a Salvus gyógyvíz tökéletes erre a célra. Légutak hurutos megbetegedéseinek kezelésére, nyákoldásra, rekedtség esetén a hangszálak regenerálására, Asthma bronchiale, Croup-szindróma, dohányzás okozta panaszok esetén érdemes rendszeresen alkalmazni.

Amikor a valóság és a képzelet összecsúszik egy szerelmes nő fejében. Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre. Filmjegyzet

Eleinte azt gondoltam, úristen, ha ezt a szingli barátnőm megnézi, többé nem lesznek érveim, mert ez ellentmond mindannak, amit kemény leckéken keresztül megtanultunk a szerelemről, önmagunkról, jó esetben még az elején, valamikor a tinédzser korunkban vagy a húszas éveink első felében, hogy az ember lánya könnyen kivetít mindenfélét a férfira, aki megtetszik neki, de az nincs. Pont. Erre a Szex és New Yorkban egyszer egy egész részt áldoztak, hogy ha nem hív, az azt jelenti: nem jössz be neki. Csak ennyi, így egyszerűen. Nem jelenti azt, amit ő mond, vagy esetleg nem is mond, hogy elfoglalt, sok a munkája, beteg az anyukája, és a többi: ez mind kifogás. Ne keresd, ne kutasd az okát, miért vánszorog ennek a kapcsolatnak az elindulása, engedd el, nincs az, amit képzeltél.

És akkor van néha olyan, bár inkább csak a XY-nak a Z ismerősével történt meg, hogy mégis szereti az illető, mégis szerelem volt első látásra neki is, csak mondjuk tényleg megijedt a szerelemtől, vagy annak az erejétől, meg hasonló érvelések, amikről úgy érzem, kimondani is nevetséges őket, mert a férfi vagy akar valakit vagy nem akar valakit és kész, a többi mellébeszélés, hiú remény, önbecsapás, beleképzelés, kétségbeesés. Nincs ilyen, hogy de ezt mondta, azt mondta, azt írta messengeren, és akkor ez ezt jelenti meg azt jelenti, meg így nézett, meg az látszott a szemében. Nincsenek félreértések, elmondhatatlan titkok, amelyek miatt valami nem annak látszik, mint ami valójában.

S akkor vannak a hollywoodi romantikus filmek, amelyek némelyikében, mégis van ilyen, mindenféle átokverte szerelem, félreértések és véletlenek, meg van pasi, aki hatalmas gazembernek tűnik és nagyon messzire el kéne kerülni, de mégis kiderül, hogy titokban a legszuperebb ember, akit a Föld a hátán hordott, csak akadályoztatva volt, valamiért ezt nem mondhatta el magáról, stb. De én ezeket a hollywoodi filmeket mindig hiteltelennek tartottam, meg főleg kínosnak. Azt hittem, a történet miatt, hogy az butaság, de most kiderült, hogy nem.

Horvát Lili filmje olyan, mintha fognánk egy ilyen sztorit, és nagyon a mélyére mennénk, érzékenyen megvizsgálnánk, és ezáltal igazzá válik az egész.

A rendező-forgatókönyvíró egy jelenetből indult ki, amelyben a nő elmegy a férfihoz, telve szerelemmel, de az meg sem ismeri. Ezt bontotta ki egy egész filmmé. Mi történik utána? Mi történik akkor, ha az a nő eléggé intelligens és érzékeny ahhoz, hogy gyanakodjon magára és relevánsan képes legyen gondolkodni a tetteiről, az érzéseiről, és mindennek ellenére hallgat egy nagyon mélyen húzódó, belső intuícióra.

Horvát Lili kifejezetten szereti a szélsőséges ellentéteket és az ambivalenciát, így a történetben egy agysebészt látunk, aki a munkájában a lehető legracionálisabb ember, hatalmas önfegyelemmel, tűpontosan dolgozik koponyacsonttal, agyszövettel, vérrel. Ez éles kontrasztban áll azzal, hogy közben követ egy meghatározhatatlan belső késztetést és ez az út teszi olyan misztikussá az egész történetet.

Egyébként is nehéz észrevenni ezeket a megérzéseket, még inkább figyelembe venni és hallgatni rájuk a racionális gondolatok össztüzében. De ez a kettősség különlegessé teszi a filmet, amiben a glioblastoma szó, a világ legveszélyesebb agydaganata is rejtélyes, bennfentes szinezetet kap, mindez mesterien kavarodik össze egy izgalmas történetté, amiben a néző már mindent gondol, meg az az ellenkezőjét is. Nemcsak díszlete, hanem szerves része ennek Budapest is a kórházaival: egyszerre koszos, gyönyörű, realista és transzcendes.

Ezért nagyon jó kelet-európai, de főként magyar szerelmes filmeket nézni, mert sokkal hitelesebben képesek megkönnyíteni a lelket. És látjuk a női pszichét is nagyon érzékenyen és nagy szeretettel ábrázolva, amitől az ember lánya megértőbb lesz önmagával szemben meg a barátnőjével szemben is.

 

 

Horvát Lili rendező

A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre c. romantikus dráma 2020. szeptember 24-én került a mozikba Stork Natasa és Bodó Viktor főszereplésével, a Mozinet forgalmazásában. Horvát Lili második nagyjátékfilmjében a valóság és képzelet csúszik össze egy szerelmes nő fejében. Mennyiben építjük önmagunkban a szerelmi történeteket? Mennyire másképpen megélhető két ember számára ugyanaz a szerelem? 

 

Szokásaink, vágyaink, avagy rabok vagyunk vagy szabadok? A tudatos változás megértésében segít Szondy Máté mindfulness könyve

Tudatos jelenlét. Mindfulness. Mit érzel, ha ezeket a szavakat olvasod? Lehet, hogy fellelkesülsz, ám biztos vagyok abban is, hogy sokan továbblapoznak, mert a könyökükön jön ki ez az egész – túlhájpoltnak vélt – jelenség. Tudjuk, hogy fontos a tudatosság életünk számos területén, érezzük azt is, hogy tudatosnak lenni manapság nagyon trendi. Jó, ha tudatosan – elvek mentén – fogyasztjuk, használjuk a rendelkezésünkre álló javakat, fontos a környezettudatos, egészségtudatos stb. gondolkodás, na de mit takar, miben nyilvánul meg pontosan a tudatos jelenlét? 

Egy teljes kötetet szánt a témának dr. Szondy Máté pszichológus, a könyv közelebb, sőt, egészen közel visz a megértéshez, azáltal, hogy számos életterületet mutat be mindfulness-értelmezésben. Olyan általános működési mechanizmusokra hívja fel a figyelmet, melyek vágyként, rögzült szokásként erőteljes hatást gyakorolnak a viselkedésünkre. Leegyszerűsítve a folyamatot: amíg ezeket nem göngyölítjük fel akarattal, figyelemmel, addig nem beszélhetünk tudatosságról. A tudatos jelenlét tehát egy önsegítő módszer.

„A mindfulness viszonylag új fogalom, viszont a látás- és működésmód, amelyre vonatkozik, nagyon-nagyon régi. A pszichoterápiában is már jó ideje ott van. Például Freudnál a „szabadon lebegő figyelem” nagyon erősen emlékeztet a tudatos jelenlétre.” 

Szondy Máté már írt egy könyvet 2012-ben ebben a témában, Megélni a pillanatot címmel. Az azóta eltelt időben sok minden változott; többek között a digitális tudatosság fontossága nem volt ennyire hangsúlyos, mint napjainkban. Előrelépésnek nevezhető az is, hogy a mindfulness fogalma azóta széles körben ismertté vált itthon is, számos jó mozgalom szerveződött köré, sok szakember állt rá erre a területre. Szondy Máté tehát elsők között publikált hazákban erről az izgalmas és sokrétű témáról. Nyolc év elteltével jelentkezett az új kötettel, melynek címe: Tudatos változás – Hogyan formáljuk át önmagunkat és szokásainkat a mindfulness segítségével? Tudományos megalapozottsággal, mégis olvasmányosan, érdekesen és közérthetően foglalja össze mindazt, amit e tárgykörben tudni érdemes. A könyv bemutatójára online, a Nyitott Akadémia Facebook oldalán került sor, a beszélgetés itt látható, hallható.

A beszélgetésben kitér arra, hogy mi inspirálta a könyv megalkotásában. Sokan azt hihetik – érvel a pszichológus -, a tudatos jelenlét azt jelenti, hogy ülünk csukott szemmel, figyeljük a légzésünket, az érzéseinket. (Mintha meditálnánk.) Ezzel szemben érdemesebb a tudatos jelenlétre olyan erős eszközként tekinteni, amely nagy segítséget jelenthet szokásaink megváltoztatásában. Ha nem vagyunk tudatosak a szokásainkkal kapcsolatban, az annyit jelent, hogy ki vagyunk szolgáltatva nekik, engedünk a késztetéseknek, a sóvárságoknak. Ha elkezdük harcolni ellenük, ez a küzdelem általában kudarccal végződik – mondja a szakember -, mert egy idő után kifáradunk. Van azonban egy másik aspektus, ez a mindfulness, amikor is nem engedünk a késztetéseknek, a sóvárgásoknak, de nem is harcolunk ellenük, „csupán” elkezdjük tudatosan figyelni ezeket.  

„…a mindfulnessben nem akarok változtatni, de paradox módon ez vezet sokszor változáshoz. Talán hasonló történik az elfogadáson keresztül a párkapcsolatokban? Már nem akarom megváltoztatni a másikat, ezért megváltozik?…”

Szokásaink nem feltétlenül rombolóak, lehetnek előrevivők is, de a figyelmet azokra érdemes fókuszálni, melyek időrablóak, rombolják az egészségünket, a kapcsolatainkat, a teljesítményünket. Ebbe a körbe sok minden beletartozik, a különféle addikciók (dohányzás, mobilfüggőség, játékszenvedély, pornófüggőség stb.), de ritkábban esik szó az elménk működését jellemző szokások halmazára. Szondy Máté szerint ugyanis az elménk hajlamos „tipikus történeteket”, gondolatsorozatokat gyártani, tipikus módon torzítani a valóságot, és ezt a legtöbb esetben nem vesszük észre, pedig hatással van ránk, befolyásolja a hangulatunkat, a viselkedésünket. Tudatos jelenlétről beszélhetünk már akkor, amikor elkezdjük észrevenni, mi történik bennünk, milyen gondolatok kavarognak odabent, milyen késztetések irányítanának, ugyanis így sokkal kevésbé leszünk kiszolgáltatva a belülről érkező hatásoknak.

Tudatosságnak számít, ha észrevesszük, mennyire nem jók a késztetéseink. Ha elkezdjük tudatosan megfigyelni a vágyainkat, azt, hogy a késztetéseink irányította cselekvésekkel milyen érzést kívánunk elkerülni vagy megkapni, csökkenteni vagy növelni? Szokásainkkal gyakran stimulálni akarjuk magunkat, pozitív élményeket szeretnénk begyűjteni.

Jellemző példaként említette a digitális „elterelődést”. Hajlamosak vagyunk automatikusan, vagyis tudatosság nélkül elővenni a telefont, görgetni a Facebookot, híreket olvasni, figyelni, hány lájkot kapott egy-egy bejegyzésünk stb. Ha ezt olyankor tesszük, amikor másra kellene figyelnünk, akkor ez már problémát jelenthet. 

A kötet egy teljes fejezetet szán a digitális szokásoknak, nem véletlenül. Nagyon sokan érzik, hogy beszippantja őket a digitális tér; szeretnének ennek kapcsán jó szokásokat kialakítani, de nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Érdekességként: 2020. októberében Szondy Máté 4 hetes kihívást indít a Facebookon, akit érdekel, itt csatlakozhat >>

 

Fülszöveg

A változással a legtöbben ellentmondásos viszonyt ápolunk. Gyakran kívánjuk, vágyunk rá, reménykedünk benne – ugyanakkor tartunk is tőle, és sokszor mégis visszatérünk azokhoz a szokásainkhoz, viselkedéseinkhez és választásainkhoz, amelyektől meg akartunk szabadulni.

Változni ugyanis: nehéz. Ha éppen kimerültek vagy feszültek vagyunk, könnyen elgyengülünk az elhatározásunkban, mert agyunknak éppen a viselkedés kontrollálásáért felelős területe a legérzékenyebb a fáradtságra és a stresszre. Mint ahogy a gyermekkori tapasztalataink nyomán létrejött úgy nevezett maladaptív sémák is újra meg újra visszaterelnek ugyanazokhoz a rossz megoldásokhoz. Ilyenkor csalódottan nyugtázzuk, hogy ismét nem sikerült, és néhány kudarc után esetleg már nem is bízunk benne, hogy valaha sikerülhet.

Pedig változni: lehetséges. Ha nem hinnék benne, hogy így van, és nem tapasztaltam volna meg már sokszor a gyakorlatban is, képtelen lennék pszichológusként dolgozni. Meg lehet változtatni nemkívánatos szokásainkat, kapcsolati mintázatainkat, sőt, bizonyos mértékben a személyiségünket is. Természetesen a változás különböző szintjeit más és más módszerekkel lehet elérni, de valamennyi esetben komoly segítségünkre lehet a tudatos jelenlét gyakorlása.

Ha tehát úgy érezzük, hogy változtatni szeretnénk életünk valamelyik területén, érdemes reálisan végiggondolni a lehetőségeinket, működőképes cselekvési tervet készítenünk – és aztán belevágnunk. Ebben szeretnék segíteni ezzel a könyvvel.

A könyv a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg >>

A PlantNettől a Fa Bookig. Három remek növényhatározó mobilalkalmazás. Saját fotó alapján is beazonosíthatók a növények

Ezekkel a mobilalkalmazásokkal nehéz betelni! Ha szereted a természetet, a növényeket, garantáltan lekötik a figyelmedet, egyre több növényt szeretnél majd az intelligens alkalmazások segítségével beazonosítani, illetve felfedezni jártadban-keltedben.

Gyakran érkeznek a közösségi médiában egy-egy szép növényről készített kép alá érdeklődő kommentek: milyen virág/fa/cserje stb. látható a fotón? Nem ismerhetünk minden növényt, és nem ritka, hogy jártunkban-keltünkben is felfigyelünk olyan növényekre, melyeket szívesen látnánk a kertben, a lakásban, de hirtelen nem tudjuk beazonosítani. Nos, ez most már nem jelenthet akadályt, mivel van jó néhány mobiltelefonokra kifejlesztett alkalmazás, melyek fotók alapján pillanatok alatt felismerik az adott növényfajt.

A GooglePlay-ről – Androidos készülékekre – tölthető le többek között a „Miféle virág is ez?” alkalmazás. Segítségével könnyen azonosíthatók a virágok; az adatbázis folyamatosan bővül, jelenleg több mint 1000 virágot tartalmaz. 

Hasonló elvek alapján működik személyes kedvencünk, a „PlantNet Növényhatározó”. Régi és frissen készített fotók alapján is villámgyorsan beazonosítja a képen látható növényt. Íme, néhány példa! Saját fotók alapján kerestünk. Két bogyós növényt (Taxus baccata – Közönséges tiszafa, Viburnum rhytidophyllum Hemsl. – Ráncoslevelű bangita) a Margitszigeten fotóztunk le, a középső fotón láthatót (Asparagus falcatus L. Aszparágusz) pedig egy rendezvényen láttuk. 

Remek mobilapp az Országos Erdészeti Egyesület fahatározó appja is, a Fa Book, amely Android és iOS operációs rendszerekkel kompatibilis. Az applikáció a hazai erdőkben előforduló 111 fa- és cserjefaj, illetve fajcsoport, valamint 33 erdőtársulás azonosításában nyújt segítséget.

Az applikáció elsődleges funkciója továbbra is a vizuális meghatározás – ez az app fotók alapján nem tud növényt azonosítani, de enélkül is jól használható.

Őszi szép. Minőségromlás nélkül nagy méretben is kinyomtatható feliratozott képek

Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófusgondolatát gyakran idézik ősszel, frappáns, kifejező sűrítménye ennek a színpompás évszaknak.

A Camus-idézettel feliratozott képet PDF formátumban adjuk közre, ami azt jelenti, hogy minőségromlás nélkül akár nagy méretben – plakátnak – is kinyomtatható erre szakosodott szolgáltatóknál (különösen jól mutat matt kartonon, kérhetsz kasírozást, vagy laminálást is). A legtöbbünk által használt irodai nyomtatóval is kinyomtatható természetesen, A4 méretig, ha képkeretbe foglalva szeretnéd feldobni vele a teret.

A PDF verzió a képre kattintva érhető el

A PDF verzió a képre kattintva érhető el

PDF magyar felirattal >>

PDF angol felirattal >>

 

Csokimázas gesztenyés szelet

Egy viszonylag egyszerűen elkészíthető házi süti, amivel meglepheted édesszájú szeretteidet. 

Hozzávalók a tésztához

4 tojás

4 evőkanál átszitált liszt

4 evőkanál porcukor

1 púpozott ek cukrozatlan kakaópor

1 mokkáskanál szódabikarbóna

Hozzávalók a töltelékhez

1 csomag (250 g) gesztenyemassza

1 dl habtejszín

3-4 evőkanál baracklekvár 

csokimáz (tasakos, vagy házi készítésű)

gesztenyes600_400

„Sima” piskótával is elkészíthető

Elkészítés

A gesztenyemasszát hagyd felhasználás előtt 1-2 óráig szobahőmérsékleten felengedni, keverd hozzá a habbá vert tejszínt és felhasználásig lefedve tartsd a hűtőben.

Négy tojásból süss piskótát: a tojásfehérjéket a sóval verd kemény habbá, a tojássárgákat a porcukorral és a kakaóporral habverővel keverd habossá, majd elegyítsd finom mozdulatokkal a felvert fehérjével. Szitáld bele a szódabikarbónával kevert lisztet és keverd össze.

170-es hőfokon előmelegített sütőben süsd 15-20 percig, légkeverőn.

A piskótát helyezd sütőpapírral együtt a munkafelületre, hagyd kihűlni, majd kend meg vékonyan baracklekvárral.

A gesztenyekrémet egyenletesen oszlasd el a piskótán. A csokimázat vékony rétegben – egyenletesen – csorgasd rá gesztenyekrémre, majd lefedve tedd a hűtőbe. Fogyasztás előtt hagyd kicsit szobahőmérsékleten, hogy a megdermedt csokimáz kissé megpuhuljon és könnyebben tudd szeletelni.

 

 

Amikor semmi sem igazán fontos annyira, hogy beárnyékoljon, mert az élet fényére akarsz kinyílni. Hogyan NE bolonduljunk meg?

Laár András egyik önálló estjének a címe: Hogyan NE dögöljünk meg? Sajnos még nem láttam, pedig csípem a humorát és az életfelfogását is. Neki – ha ismerjük az előadásait – mosolyogva elnézzük, hogy abszurditásban a végsőkig elmegy. A kérdés egyáltalán nem tűnik abszurdnak, ha úgy tesszük fel: Hogyan NE bolonduljunk meg? Sőt, a kérdés nagyon is élet- és időszerű, és egyáltalán nem vicces.

2020 a COVID-19 éve lesz, az már bizonyos. Hogy 2021 miről fog szólni, abba sokan még belegondolni sem merünk, épp elég az előttünk álló hetek, hónapok baja. A „Hogyan NE bolonduljunk meg?” első számú törvénye:

a rugalmas ellenállóbb, a merev könnyebben törik. 

Belátható, hogy ragaszkodni az élet korábbi, normálisnak vélt kereteihez felesleges. Nem fog menni, és az efeletti frusztrációt egy idő után tébolyítónak érezhetjük. Gyakorolni kell tehát a rugalmasságot! Emlékeztesd magad erre minden nap! A rugalmassághoz van egy remek szófordulat, gyakran használom: „engedjük el”! Általában így, királyi többesben, de magamra is rászólok, ha olyasmin pörgök, amin nem kellene: engedd el!

Sok minden elengedhető, temérdek méreganyag, ami napi szinten ömlink ránk az éterből, a való világból, a médiából, csak ezektől látszólag nem dőlünk úgy ki, mint egy makacs vírustól. A vírusnál is alattomosabb a hatásmechanizmusa. Második szabály:

Nem kell nekünk annyi méreg, mint amennyit beengedünk az érzékenységünk és az igazságérzetünk szűrőjén. Van, amire nincs ráhatásunk. Pont. Ami mérgez, engedjük el! Nem érdemel még gondolatot sem.

Nem könnyű, de gyakorolható, és mentális rutinként beépíthető.

A hétvégén egy csomó mindent végiggondoltam, annak köszönhetően, hogy a COVID-19 helyzet fokozódik. Nyomaszt sok minden. Hogyan tudom megkönnyíteni az életemet és a hozzám közel állókét? Hogyan érhetem el, hogy a napjaim viszonylagos nyugalomban, produktívan teljenek, hogy ne nyomasszon semmi és senki a kelleténél jobban, sőt, semennyire. (Utóbbi utópia, ilyen – amíg világ a világ – nem nagyon lesz.) Elkezdtem elcsípni azokat a gondolatokat, amiken az agyam pörög. Voltaképpen teljesen feleslegesen. Ezek a csipcsup ügyek univerzális jelenségek, tele van velük a padlás. Befurakodó méreganyagok, kívülről érkeznek, s azzal, hogy magadnál tartod, belsővé válnak. Mások mérge kezd mérgezni téged. (Napokig, hetekig, akár évekig…és ez a félelmetes.)

Felesleges mérgek, a teljesség igénye nélkül: XY miért gyáva? A másik miért támad hátba? Miért nem tarthatók be a mosollyal adott ígéretek? Miért várnak támaszt tőled azok, akikre nem lehet számítani? Miért „zizik” az emberek? (Lehet, hogy már túl vannak a „Hogyan NE bolonduljuk meg?” fejezeten…?) Miért dőnek be ennyien a látszatnak? Miért majmolják egymást sokan? Miért vonzó a felszínes látszat? Miért manipulálható ennyire az ember? Honnét ez a sok indulat? Hogyan váltunk érzéketlenek egymásra?

Fontos tehát, hogy rendszeresen

méregteleníts! Ahhoz, hogy jól tudj működni, középen kell maradnod, lényed középpontjában. A középpontban béke van, csend és a nyugalom.

Vedd észre, mennyi felesleges teher mozgat!

Abból, amit problémaként érzékelünk, amit annak élünk meg – mérgelődve-mérgeződve – valóban problémák? Tágítani kell a teret magunk körül, különben beleveszünk a saját egó-szülte tévelygéseinkbe. Képessé kell tennünk magunkat az univerzális prioritások érzékelésére!

Egészség, akarat, cél, tettvágy, rendezett mindennapok. Figyelem. Jószándék. Legalább szikrányi szeretet. Nagyjából ennyi elég ahhoz, hogy ne bolonduljunk meg. 

Ne akarj görcsösen többre, jobbra vágyni, ha nem adottak a feltételek!

Ez most ez ilyen időszak. Nem az életről kell lemondani, sőt, a nagyzolási hóbortot zárójelbe téve az életre kell igent mondani. Nagy feladat ez is: bolond világban mentálisan épnek maradni.

Ne várd, hogy mások vigyázzanak rád! Kontrollt – fair play szerint – csak magad felett gyakorolhatsz. Nem menekülhetsz máshova, csak a saját rendedbe, ahol nincs külső elvárás, nyomás, ártó szándék, hamis szeretet, sem érdek, sem törtetés.

A középpont élménye, a lélek súlytalanságának állapota, amikor semmi sem igazán fontos annyira, hogy beárnyékoljon, mert az élet fényére akarsz kinyílni. Egyedül ez segít át a bajon és bánaton. 

 

Nyitókép: Ekaterina Bolovtsova, Pexels

 

Vegán „tejföl”, nem csak vegánoknak, napraforgómagból

Tejföl napraforgómagból? Lehet, hogy az elnevezés furcsának tűnik, a vegán étrendet követők nevezték el így; az összetevőiből sejthető, hogy nem hasonlít az eredetire, annyiból csak, hogy sokoldalúan felhasználható, akár a tejföl: salátákhoz, pirítósra, szendvicsbe, tésztaételekhez stb.. Természetesen nem csak vegán étrendbe illeszthető be. Nagyon ízletes és egészséges, ízesítésével, fűszerezésével bátran lehet kísérletezni.

Rita Zöldella receptje szerint készítette el.

Alaprecept

Hozzávalók kisebb pohárnyi mennyiséghez

10 dkg hántolt, natúr napraforgóbél

fél citrom

1-2 gerezd fokhagyma

3-5 ek olívaolaj

só, bors ízlés szerint

víz 

Elkészítés

A napraforgómagot áztasd be néhány órára (az áztatóvíz felszínén zöldes réteg fog képződni, ez természetes).

Áztatás után öblítsd át a napraforgómagot, majd tedd a turmixgépbe.

Adj hozzá citromlevet, tisztított fokhagymát, és olívaolajat, sót, borsot és annyi vizet, hogy bőségesen ellepje a magokat (a víz 1-2 centi réteget képezzen).

Turmixold össze alaposan, krémesre az összetevőket.

Ha sűrűnek találod, kevés vízzel hígíthatod. Zöld- és por alapú fűszereket is adhatsz hozzá (friss bazsalikom, snidling, petrezselyemzöld, korianderlevél, currypor stb.).

Érdemes kísérletezni a hozzávalók arányaival.

Használat előtt érdemes felkeverni.

Hűtőben több napig eláll, fedeles edényben tárold! 

 

Fotók: Babicz Rita

Tiramisu tojásmentesen kapucsínós krémmel

A tiramisu „hálás” desszert, gyorsan elkészíthető, nem kell sütni, ráadásul nagyon finom. Az eredeti recept alapján a krémbe nyers tojás is kerül, akik ettől idegenkednek, nyugodtan elhagyhatják. A krém ízesíthető instant kapucsínóval, így a kávés desszert karakteresebb lesz.

Hozzávalók kisebb magas falú (szögleges) tálhoz, 2 réteghez

12 db babapiskóta

2 dl frissen főzött fekete kávé (koffeinmentes kávét főzzünk, ha gyerekek is ennének a desszertből)

250 g mascarpone

200 ml habtejszín

1 tasak vaníliás cukor

2 ek cukor vagy ennek megfelelő cukorhelyettesítő 

2 ek instant kapucsínó 

kb. 1 ek cukrozatlan kakaópor

Elkészítés

Készítsük el a krémet: lazítsuk fel villával a mascarponét. A habtejszínt a vaníliás cukorral verjük kemény habbá. A kétféle krémet elegyítsük, majd keverjük el benne alaposan a kapucsínóport. 

Főzzünk kávét.

A kávét töltsük egy kisebb tálba, és forgassuk meg benne egyesével a babapiskótákat. (Gyorsan magába szívja a kávét, ezért elég csak belemártani, majd megforgatni.)

A magas falú szögletes tál alját rakjuk ki a kávéba áztatott babapiskótákkal.

Kanalazzuk rá, simítsuk el rajta a krém felét.

A krémet szórjuk meg kakaóporral.

Sorakoztassuk a krémre a második réteg áztatott babapiskótát, erre jöhet a krém maradéka, végül a kakópor.

Az edényt alaposan tekerjük körbe frissen tartó fóliába és tegyük a hűtőbe. Jó, ha a desszert legalább fél napig a hűtőben van fogyasztás előtt.

 

Öt perc és kész: hideg banánkrémleves

Ez egy csodaleves, amit szeretnek a gyerekek. (Legalábbis nálunk.) Csodaleves azért is, mert nem kell főzni, ripsz-ropsz összedobható. Akkor is jó szolgálatot tesz, ha van néhány megbarnult héjú, túlérett banán otthon, ehhez a desszertjellegű leveshez tökéletes.

Hozzávalók 4 személyre

4 banán

fél liter tej

1 kispoharas (125 g) natúr joghurt

2 dl 10%-os főzőtejszín

fél mk őrölt fahéj

2-3 ek barnacukor (alternatív édesítőszerrel is édesíthető)

kevés citromlé

Elkészítés

A meghámozott, felkarikázott banánokat és a többi összetevőt tegyük turmixgépbe, és turmixoljuk össze. Ennyi az egész.

A levest hűtsük be, felhasználásig tartsuk a hűtőben.

Levesbetétként tálaláskor tehetünk bele 1-2 evőkanálnyi ropogós müzlit, ízesített gabonapelyhet vagy apróra vágott banánt.

 

 

 

„Amikor nincsenek emlékek az elhunytról, csupán álmok és vágyak.” Vendégbabák szülei. Mi segíthet, mi nem a pre- és perinatális gyász feldolgozásában? Szakértőket kérdeztünk

Ha egy gyermek elveszíti szüleit, őt árvának nevezzük. Ha egy házastárs elveszíti férjét vagy feleségét, özvegynek hívjuk. Ha egy szülő elveszíti gyermekét, arra nincsen szavunk.

Ne bánkódj, lesz még gyereked! Gyakorta hangzik el ez a vigasztalónak szánt, de inkább sürgetően ható mondat, amikor valaki magzatot vagy újszülöttet veszített el. A környezet sokszor jó szándékkal sem tud jót mondani, logikusan úgy gondolják, hogy a fájdalom megszűnik egy következő terhességgel.

De a szülőkben kötődés alakult ki a baba iránt, ők azt a gyereket akarják, akit elveszítettek. Ráadásul az esemény legtöbbször traumatikus körülmények között zajlik le, hiszen váratlan és érzelmileg, fizikailag is súlyosan megterhelő. Bármilyennek is tűnik kívülről, a szülők számára olyan meghatározó életeseménnyé válik, ami vízválasztó, később az emlékeiket, a velük történteket „előtte és utána” datálják az életükben. Meg kell küzdeniük továbbá a bűntudat, a szégyen és a kívülállóság érzetével is.

– A gyászolókkal folytatott munkám során újra és újra megtapasztalom, hogy a legnagyobb gyógyító erő a környezetünk szeretetteljes megértése, azonban az ilyen veszteségek esetében ez sokszor teljesen vagy részben hiányzik – mondja Singer Magdolna író, mentálhigiénés szakember, hospice- és gyásztanácsadó, aki Asszonyok álmában síró babák címmel írt könyvet az ilyen típusú  veszteségek feldolgozásáról. Magyarországon ez volt az első kötet a témában. A prenatális halál (vetélés) és a perinatális (születés körüli) halál olyan gyászt hoz magával, amiben nehézséget okoz a környezet számára a segítségnyújtás.

Singer Magdolna

– Illegális gyásznak is nevezik, a környezet hajlamos elbagatellizálni, a továbblépést sürgetni, azt gondolván, ez a veszteség hamar orvosolható egy másik gyerekkel. Ez jó esetben meg is történik, de ezzel a hozzáállással a szülők úgy érezhetik, nem jogos a fájdalmuk, ami újabb terheket jelent, elszigetelődéshez vezet, növeli a kudarcélményt. Pont annyira nincs értelme ilyesmit mondani, mint egy özvegynek azt, hogy lesz másik férje – mutat rá a gondolat abszurditására Singer Magdolna.

Az elfogadás, megértés azért is lenne fontos, mert a veszteségek feldolgozásában éppen az segít elsősorban, ha az ember kifejezheti az érzéseit, mintegy kívülre téve azokat. A szakember szerint ugyanis a gondolatok, érzelmek formába öntése visszahat, befolyásolja a gondolkodásunkat, érzéseinket, átformálja nézőpontunkat, megvilágít megoldatlan kérdéseket és választ ad kétségeinkre. Az általa gyűjtött esetekből kitűnik, hogy a feldolgozott haláleset évekkel később, sok esetben sorsfordító szerepet is betölthet az élettörténetben, a szülők értelmet adnak a baba rövid életének. Erre nagyon szép példa a környezetünkből Anitáé és Lacié: két gyerek után, 46 évesen, meglepetésként esett teherbe az édesanya, ám a baba meghalt a hetedik hónapban, magzatként. A szülők ezután az örökbefogadás mellett döntöttek és úgy érzik, kisfiúk rövid életének az volt az értelme, hogy ezután hozzájuk került Csilla, egy roma származású, többféle betegséggel küzdő kislány, akit kincsként szeretnek.

– Az értelem megtalálásával rokon az úgynevezett poszttraumás növekedés, ami nemcsak a perinatális gyász sajátja, hanem mindenféle veszteség eredménye jó esetben. Ilyenkor az illető személyiségfejlődésen megy keresztül, emberi kapcsolatai szeretteljesebbé, intimebbé válnak, ő maga erősebbé, így könnyebben megbirkózik az élet nehézségeivel, sőt, csak mosolyog azon, amit korábban gondnak vélt, mert átalakul az értékrendje. Gyakran a spirituális életében is változás zajlik le – mondja
Singer Magdolna.

– Természetesen ez nem azt jelenti, hogy utólag bárki örülne a veszteségnek, de azt igen, hogy feldolgozta, és észrevette ennek pozitívumait, amit akár ajándékként is megélhet. Ha segíteni szeretnénk ezt elérni, azt kell értenünk, hogy az érintett szülők izolálva érzik magukat, szégyenérzettel küzdenek, mert úgy érzik, belebuktak abba, ami az élet természetes velejárója, amire mindenki képes körülöttük, sőt, sokakkal mintegy mellékesen történik meg, látszólag nagyobb erőfeszítés nélkül. Általában bűntudatuk is van, folyamatosan végiggondolják és ízekre szedik a terhesség minden percét, hogy hol követték el a hibát, mikor nem tettek meg valamit, amit kellett volna. Ezenfelül maga az esemény általában traumikus, hiszen váratlanul következik be, fizikai és lelki gyötrelmek kíséretében. A megküzdeni valók közül csak néhány: sokkhatás; nehéz, értelmét vesztett vajúdás és szülés, amit mégis végig kell csinálni, pedig a végén nem lesz gyerek; a testben lévő halottól való félelem és az iránta érzett szeretet ambivalenciája.

– Az orvosok szerepe például óriási a bűntudat leküzdésében, ami a kismamáknál elkerülhetetlen. A kötet egyik szereplője, Emma mesélte, hogy az orvosa arra kérte az elbocsátásakor, emelje fel a fejét és nézzen a szemébe. Amikor a tekintetük találkozott, lassan, szótagolva mondta: Nem ma-ga a hi-bás! Ezzel a szuggesztív, hipnotikus közléssel elérte, hogy az érintett édesanyát kivételesen elkerülte a bűntudat.

Érdemes figyelembe venni, hogy traumatikus körülmények között, illetve azok hatására az emberek rendkívül érzékenyek, vagyis minden elhangzott mondat, a jók is és a rosszak is, sokkal erősebb hatással bírnak rájuk, mint egyébként – hívja fel a figyelmet a szerző. Tehát a bűntudat csökkentésében érdemes közreműködni, és kerülni többek között azokat a spirituálisnak szánt gondolatokat, amelyek arról szólnak, hogy titokban talán mégsem annyira akarta azt a gyereket az anya, ennek következménye a baba halála. Természetesen a meddőség, az ismétlődő vetélések esetében érdemes a fizikai tényezőkön túl a lelki tényezőket is megvizsgálni, de ezt hozzáértő szakember segítségével ajánlott megtenni.

A bűntudat még az apákat is sújtja, úgy érzik, férfiként nem tudták megvédeni a családjukat.

– A szülők más része belátja, hogy senki nem hibázott, nem haragudhatnak senkire, magukra sem, de ott marad a kínzó igazságtalanság érzésük, amiért pont őket érinti ez a csapás. Ilyenkor erre keresnek magyarázatot. A miért kérdésre való válasz lázas kutatása tehát így is, úgy is jellemzi ezt a helyzetet – mondja Singer Magdolna.

Az anyák a várandósságuk alatt hónapokon keresztül vetítik maguk elé a gyermekük születését követő időszakot, és erre idővel valóban fel is készülnek, éppen ezért nehéz a visszatérésük a munkába, hiszen nem erre számítottak. Azzal is meg kell küzdenie a kismamának, hogy sokszor utálatot, haragot érez a szerencsésebb társai iránt. A szakember végezetül azt javasolja a szülőknek: érdemes időt hagyni a veszteség feldolgozására. Sokan azonnal belevágnának a következő gyerek vállalásába, de mind a testnek, mind a léleknek
regenerálódásra van szüksége.

Kánya Kinga

– A sorstársak rengeteget tudnak segíteni, hiszen ők értik meg egymást a legjobban, ráismernek egymás érzéseire, gondolataira, köztük támogatást kapnak – mondja Kánya Kinga szociológus, gyászcsoportvezető, a gyászolókat segítő Napfogyasztkozás Egyesület elnöke. A szervezetről itt írtunk korábban.

Egy ilyen közösség feloldja a szeparáltság, a magány érzését, illetve mintát is nyújt: sok házaspár nem tud kommunikálni igazán a történtekről egymás közt, sokszor különbözőképp élik meg a gyászt, ezek a folyamatok nem feltétlen zajlanak bennük szinkronban. Itt azonban megtapaszatalhatják, hogy másokkal is ez történik, és ha mások erről jobban tudnak beszélni akár egymásnak, akár a többieknek, akkor ebből tanulva ők is könnyebben ki tudják fejezni az érzéseiket. A férfiak gyakran úgy érzik, tartaniuk kell magukat, hogy támaszként szolgálhassanak a feleségük számára, ezért nem engedik meg maguknak a fájdalom átélését. Ha azonban látnak egy másik férfit, ahogy beszél erről, engedik felszínre törni. Mindez azért fontos, mert ha sikerül az őszinteséget, nyílt kommunikációt fenntartani, a szülők legerősebb támaszai lehetnek egymásnak, és esély van arra is, hogy a veszteség feldolgozása után még szorosabbá váljon a kapcsolatuk.

– Azért is nehéz az ilyen típusú veszteség, mert nincsenek emlékek az elhunytról, csupán álmok, vágyak – így Kánya Kinga. – Elgyászolni megfoghatatlan fantáziaképeket nagyon nehéz, ezért a feldolgozáshoz előbb érdemes felépíteni a kapcsolatot. Ebben jelentősége van a halott gyermekkel való találkozásnak, ami nagyon nehéz pillanat, hiszen egyszerre jellemzi a nagyon várt ismerkedés élménye, a szeretet megélése, de egyúttal a halál fájdalma, az elszakadás is.

Az ember biztonságérzete is erőteljesen megrendül ilyen helyzetben, hiszen az a világ rendje, hogy az öregek halnak meg, nem a babák, hogy az emberek megszületnek, felnőnek, élnek és meghalnak, így a világ működésébe vetett hitük erősen megrendülhet.

– Egy ilyen szülőpárnak a valósághoz való kapcsolódása is megkérdőjeleződik. Ráadásul a legtöbb esetben nincs igazán megmagyarázható oka ezeknek az eseteknek, akárcsak a bölcsőhalálnak, sokszor az egyik orvos ezt mondja, a másik meg azt, mindez fokozza a bizonytalanságot. Olyan, hétköznapi problémákkal is meg kell küzdenie az anyáknak, hogy látták őket nagy hassal a távolabbi ismerősök, kollégák, szomszédok, a nagyobb közösség, és amikor feltűnik itt-ott laposabban, mindenki boldogan kérdezi, hogy de jó, végre megszületett a baba. S akkor az anyának újra és újra el kell mondania a történetet, és az ismerősök felteszik azokat a gyötrő kérdéseket, amelyekkel maga is naponta megküzd, hogy miért történt, meg lehetett-e volna előzni vagy sem, ki a hibás. Ilyenkor mindig újraéli a veszteséget. Ez eszünkbe juthat, ha rákérdezünk ilyen helyzetben a részletekre, hogy bizonyára nem mi vagyunk az elsők, hanem inkább a tizenhatodikok, és a gyászolónak elege lehet ebből. Gondoljunk bele, milyen nehéz ez, egy kismama például abban kért tanácsot, hogyan mondja el a nyolchónapos terhes HR-vezetőjének, mi történt, és hogyan menjen vissza ilyen körülmények között dolgozni. Nagyon kiszolgáltatott és sérülékeny ez a helyzet, és a hozzátartozók sokszor nem tudják, mit mondjanak, hogyan segítsenek. Én azt javaslom, hagyják, hogy az illető szabadon kiönthesse a szívét, és nyújtsanak ehhez megértő közeget. Ez többet ér minden jószándékú tanácsnál – mondja Kánya Kinga.

 

Szimon Petra. Fotó: www.szimonpetra.hu

– Az egészségügyi személyzet hozzáállása nagyon fontos, mert alapvetően képesek befolyásolni a gyászfolyamatot pozitív és negatív irányban is – szögezi le Szimon Petra pszichológus, aki egészségügyi dolgozók és a veszteségekkel foglalkozó segítők számára tart továbbképzéseket Támasznyújtás pre- és perinatális gyász esetén címmel. Orvosok, dúlák, szülősznők, védőnők, családsegítők és klinikai szakpszcichológusok jelentkeznek hozzájuk egyénileg, illetve megvalósult már több vidéki, szervezett képzés is kiemelt szakmacsoportoknak: nemrégiben a védőnői hálózatban.

– Segítő vonalon nemcsak az a kérdés, hogyan támogassuk a gyászfolyamatot, hanem az is, hogyan küzdjünk meg vele mi magunk, hiszen a traumatikus események résztvevői az egészségügyi dolgozók, segítők is. A szülészet olyan hely, ahol minden az életről szól, ahol alapvetően nem várt életesemény a halál, és ha mégis megtörténik, az a dolgozókat is megviseli, ők is kudarcként élik meg a történteket. Egyrészt ezzel foglalkozunk egy ilyen továbbképzésen, másrészt gyakran előjönnek a saját veszteségélményeik, melyek számos más, világnézeti-és kulturális háttérrel, meggyőződéssel, halálhoz való viszonyulással együtt szintén fontos tényezője annak, hogy ilyen helyzetekben miként tudnak jelen lenni. Ezek érzékenyítő tréningek is – meséli a pszichológus.

A szakember szerint egy másik fontos tényező az elhunyt magzattal való bánásmód, illetve a találkozás biztosításának kérdése. Az elvetélt magzatokat van, hogy biológiai hulladékként kezelik, és ez általában traumatikus körülmény az anyáknak. A nagyobb magzatoktól való elbúcsúzás lehetőségét pedig mindenképp fel kell ajánlani, ezek segíthetik a gyászfeldolgozást, mert jobban tárgyiasul a veszteség.

– Az anyák a sokk hatására néha elutasítják ezt, ilyenkor érdemes időt hagyni és pár órával később felajánlani, mert meggondolhatják magukat. Fontos viszont annak figyelembe vétele, hogy ez személyiség függő is, nagy ellenállás esetén nem érdemes erőltetni. Magyarországon erre nincs egységes protokoll, van, ahol már kiemelt figyelmet szentelnek erre a körüményre, de van, ahol teljesen elmarad ennek a lehetősége a gyakorlatban – állítja Szimon Petra.

A képzések tapasztalatai nagyon pozitívak, például emlékezetes résztvevő volt egy vidéki szonográfus: ő azért van nehéz helyzetben, mert a képen már látja, ha baj van, de az orvos nélkül még nem mondhat semmit. Az illető a képzés után végül csoportot alakított a vendégbabák szüleinek a kórházban, és egy megváltozott attitűddel, támogató jelenléttel sokat tett a veszteséget megélt szülők lelki egészségéért is.

– A fő célunk a segítői identitás erősítése, a hiteles helytállás. Ezekben a helyzetekben vannak olyan mondatok, amelyekre azután egy életen át jó szívvel emlékeznek az érintettek, mint meghatározó gondolatokra. Ha azonban nem tudunk hitelesen mondani valamit, akkor a csendes jelenlét, vagy egy őszinte sajnálom is számít. A hitelesség abban rejlik, hogy mi hogyan vagyunk ezzel a témával. Ez fontosabb, mint a tételmondatok – mondja Szimon Petra.

 

Milyen színű a személyiséged? A négy DISC-típus

Hogy állsz az interneten elérhető személyiségtesztekkel? A magam részéről nem rajongok értük, mert az online tesztek ritkán adnak valós eredményeket, a tesztek egy része ráadásul következetlen és felületes. Persze

fellelhetők jól kidolgozott, tudományosan megalapozott tesztek is. Az látható, hogy a tesztek népszerűek, sokan szeretnek magukról visszajelzést kapni, akár ebben a formában is. Az más kérdés, hogy érettség, kellő önismeret és önreflexiós képesség szükséges ahhoz, hogy felvetések, kérdések alapján meghatározzuk magunkat, ráadásul az, amit magunkról gondolunk, nem feltétlenül fedi a viselkedésünket, a társas működésünket.

A tesztek eredményét sok minden befolyásolhatja, ami akkor frusztráló, ha a tesztnek tétje van; mondjuk, a teszteremény miatt nem kapjuk meg az álommunkát (vagy legalábbis erősen befolyásolja az interjúztatók döntését). A tesztek eredménye nagy mértékben függ attól, hogy milyen hangulatban, állapotban vagyunk.

Az alábbi személyiségtesztet szívesen vetik be önismereti kurzusokon, pályaalkalmassági vizsgálatokon és állásinterjúkon is használják, főként a mulinacionális cégek HR-esei. A DISC-modell négy szín alapján kategorizálja a személyiséget, piros, sárga, zöld, kék típust megkülönböztetve.

A modell dr. William Marston pszichológus nevéhez fűződik. Két alapvető motivátor alapján differenciálja a személyiséget: motor- és iránytű-jelleg. A motoron belül megkülönböztethetők a lassabb és pörgősebb típusok, az iránytűn belül pedig az eredmény- vagy teljesítményorientált, illetve a szociális, azaz emberközpontú típusok.

Fontos leszögezni, hogy egyik típus sem jobb vagy rosszabb a másiknál, mindegyiknél az erősségeken van a hangsúly. Más kérdés, hogy egy adott munkahelyen mit várnak el, illetve mi magunk milyenek szeretnénk lenni, ennek függvényében kaphatnak az egyes típusok negatív vagy pozitív előjelet. Nem is szerencsés, ha egy-egy erősség negatív címkét kap (például egy irányító típust erőszakosnak nevezünk stb.). A színek – típusok – között vannak átfedések, akár 2-3 színből is találhatunk ránk jellemző tulajdonságokat, de mindig egy típus-szín dominál. Életkor függvényében egyik típusból „átválthatunk” a másikba (például a sárga válhat zöld, a piros válhat kék karakterré, ugyanakkor egy sárga típusból ritkán lesz kék vagy a zöldből piros).

Gyerekeknél is megfigyelhető, milyen típusba tartoznak, már egészen korán.

A négy típus 

Piros

  • Határozott
  • Irányító
  • Eredményorientált
  • Kedveli a kihívásokat
  • Kész kockáztatni
  • Közvetlen
  • Versengő
  • Gyorsan dönt
  • Problémamegoldó

Sárga

  • Társaságkedvelő
  • Nyitott
  • Kreatív
  • Aktív
  • Lelkes
  • Csapatjátékos
  • Optimista
  • Szórakoztató
  • Kommunikatív

Zöld

  • Együttműködő
  • Stabil
  • Megértő
  • Csapatjátékos
  • Segítőkész
  • Megfontolt
  • Türelmes
  • Konfliktuskerülő
  • Nehezen mutatja ki az érzéseit

Kék

  • Precíz
  • Elmélyült
  • Elemző gondolkodású
  • Feladatorientált
  • Teljesítménycentrikus
  • Tervező
  • Diplomatikus
  • Engedékeny
  • Óvatos
  • Megbízható

Izgalmas kérdés, hogy mely szín melyikhez tud harmonikusan és eredményesen kapcsolódni. Egy munkahelyen például, ahol fontos a csapatjáték, hogyan tud kooperálni sok piros kolléga…? Azok, akik emberekkel foglalkoznak, „ideálisan” inkább zöldek, mint kékek, hisz utóbbiak hatékonyabban működnek viszonylagos nyugalomban, elvonultságban. A sárgák pedig a társaság lelkei; lehet, hogy nem a legtökéletesebb munkaerők, de pozitivitásukkal képesek összetartani és előre vinni a csapatot.

A DISC-modellt gyakran írják le az alábbi szituációval:

Négyen utaznak egy liftben. Már csukódik az ajtó, amikor valaki még szeretne beszállni. Ki hogyan reagál?

Az egyik odaugrik, kicsit ügyetlenkedve, a mellette állót is bevonva, gyorsan kinyitja a becsukódó liftajtót és derűsen fogadja a belépőt.

A másik kicsit ideges lesz, nem különösebben vesz tudomást a belépőről.

A harmadik nyugodtan vár, kedvesen, visszafogottan mosolyog.

A negyedik elkezdi figyelni a liftben kifüggesztett tájékoztatót, magában összeadja, hány kilót nyomhatnak összesen és vészforgatókönyveken kezd gondolkodni.

 

A DISC-felosztás sok ponton egyezik az antik személyiségtipológiával: a piros a kolerikus, a sárga a szangvinikus, a zöld a flegmatikus, a kék a melankolikus típus megfelelője.

Ha szeretnéd megtudni, mely típusba tartozol, az alábbi két teszttel kiderítheted. Két eltérő teszt a DISC-analógiához, elképzelhető, hogy más-más színt kapsz eredményként, ez esetben végiggondolhatod, melyik jellemzőbb rád.

nn.hu/szemelyiseg-teszt

medock.hu/teszt_temperamentum

Ui. Elárulom, hogy az egyik teszt alapján piros vagyok, a másik teszt pedig kék eredményt hozott. Mindkét típus feladatcentrikus, a különbség az, hogy az egyik nyitott, a másik zárt. Hogy melyiket érzem valósabbnak, az maradjon az én titkom (szerintem ezzel el is árultam magam).

Nyitókép: Grisha Stern felvétele, szerkesztve

 

A bizonytalanság éve. Mit kellene tanulnunk az iskolás gyerekeinktől?

Tudom, hogy még nincs vége az évnek, és még történhet bármi (még BÁRMI megtörténhet), mégis az jutott eszembe, hogy vajon mi lesz az év szava? Rögtön jöttek az ötletek, koronás, Covid-19, maszk, karantén, de valahogy egyiket sem éreztem igazinak. Aztán rátaláltam. BIZONYTALANSÁG.

Senki nem tudja, mire számítson, mi lesz holnap, fölösleges tervezni, előre gondolkodni és az sem jelent támpontot, kapaszkodót, amit korábban igaznak hittünk, hiszen most mindennek az ellenkezője IS igaz.

Hónapok óta figyelem, hogy a helyzet legnagyobb vesztesei az iskolások. (Mégis az ő hangjuk a legkevésbé hallható, de ők ezen már meg se lepődnek, mindig ez van.) Mennyit hallgatták, hogy tedd már le a telefont, elveszem a telefont, ne gépezz annyit, maximum egy óra, majd egyik pillanatról a másikra csinált s.gget a szájából a teljes felnőtt társadalom és jött az, hogy ülj le a gép elé és tanulj, a testvérednek kell a laptop, te használd a telefonod stb. A menj már ki egy kicsit a levegőre, találkozz a barátaiddal, ne csak a gép előtt ülj-ből egy pillanat alatt az lett, hogy maradj otthon, nézzél tévét és nem találkozhatsz a barátaiddal, osztálytársaiddal. Ne csak itthon punnyadj, menj edzésre, sportolj, sportolj, sportolj! helyett a rengeteg felhalmozódott energiájukkal az iskolások a négy fal közé szorultak és nem nagyon volt (van) lehetőségük kitombolni magukat, a hormonjaikat, a feszültségüket, a frusztrációjukat. Eddig 3 nap szülői igazolással próbáltuk kisakkozni az évet, hogy ne kelljen minden kósza lázzal orvoshoz menni, most hirtelen 20 (!!!) nappal gazdálkodhatok, ami igény szerint lehet több is, akár be se jöjjön a gyerek az iskolába.

Szeptember elseje óta én is azok közé a szülők közé tartozom, akik az elsős gyereküket szinte belökjük az iskola kapuján az ismeretlenbe, mert az udvarra sem tehetjük be a lábunkat. És még nagyon hosszan tudnám folytatni. És ezt az iskolások egy szó nélkül tűrik. Mert nincs más választásuk. Mert ezt szokták meg. Mert mindig ez van.

Most nem arról akarok írni, hogy hogy jutottunk odáig, hogy úgy neveljük össztársadalmi szinten a következő generációt, hogy a gyerekeinknek az a természetes, hogy egy szó nélkül el kell szenvedniük bármit és mindent, ami a felnőttektől jön, hogy már meg se lepődnek azon, hogy ma ez a szabály, holnap meg az ellenkezője, hogy milyen mélyen gyökerezik, hogy a „kisebbnek” mindent el kell tűrnie a „nagyobbtól”, hogy mindig azt kell csinálni, amit mondanak.
Most arról akarok írni, hogy mit kellene tanulnunk az iskolás gyerekeinktől.

Azt a lenyűgöző lelki és mentális alkalmazkodóképességet, amivel a kiszolgáltatottságot viselik. Hogy ők folyamatosan azt élik meg, hogy csak az a biztos, hogy előbb-utóbb ez vagy az így vagy úgy lesz. És ők nem roskadnak össze a bizonytalanság súlya alatt, hanem cipelik az iskolatáskát (mert van, amin még a vírushelyzet miatt sem lehet változtatni, az iskolatáska nehéz, mindig is az volt, gondolom nem is lehet máshogy), és csinálják, amit épp mondanak nekik, hisz biztosak abban, hogy valahogy majd csak lesz.

Észreveszik az állandóságot a folyamatos változásban, tudják, hogy úgyis mindig minden rajtuk lesz számonkérve és leverve, és azt is, hogy a kudarc borítékolva van, hisz ennyi folyamatosan változó szabályt, elvárást követni sem lehet, nemhogy megfelelni nekik. Nem hajszolják hát a tökéletességet, mert hiába is igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt, a rendszer a hibákra van kihegyezve. A biztos pontok kapaszkodót jelentenek számukra, amikor már az órán tilos enni is megdőlt (mert most névsor szerinti beosztás van, hogy ki mikor mehet menzára, és van, akire óra közben kerül sor) és tesiórára nem az öltözőben kell átöltözni, hanem a mozgássérült wc-ben (?), akkor is lehet arra számítani, hogy a konyhásnénik és a portások és a tömegközlekedésen az ellenőrök (akinek nem inge, ne vegye magára) továbbra is undokul viselkednek és hatalmaskodnak a gyerekekkel.

Számtalan példát tudnak felhozni arra, amikor lehetetlennek tűnő nehéz helyzeteket vészeltek át, elég erősek a napi 9 (!) iskolai tanóra utáni otthoni tanuláshoz, ülnek télen a fűtetlen tanteremben kabát nélkül (mert az iskolának nincs pénze fűtésre, de a tanárok szerint nem illik kabátban lenni az órán), ők kúsznak hason a porban (mert a tornatermet nem takarítják, de kúszni azért csak kell az egészséges felnőttéváláshoz), ők állnak fehérneműben felsorakozva az iskolai védőnő előtt, aki az egész osztály előtt név szerint olvassa fel, kinek mennyi a testtömegindexe és ez alapján fennhangon fogalmazza meg a következtetéseit (kislányom, ha ilyen dagadt maradsz, soha nem lesz pasid).

Figyeljünk hát az iskolásokra és vegyünk példát róluk. Ők tudják, hogy előbb-utóbb ez vagy az így vagy úgy lesz. Nincs itt semmi bizonytalanság, tessék kérem továbbmenni.

Tóth Éva, coach

 

Szerkesztői megjegyzés

Sok mindenben egyet lehet érteni Évával; ám sokaknak igenis számít, hogy hogyan érzik magukat a gyerekek az iskolában! Hogy ezek a hangok nem megfelelő hangsúllyal érvényesülnek, annak bizonyára megvan az oka. 

Szerkesztőnk jelenleg kutatást végez iskolai mentálhigiéné témában, a szülők tapasztalatait vizsgálva. Kérjük, aki teheti, töltse ki az alábbi online – anonim – kérdőívet! Általános és középiskolás gyermeket nevelő szülők válaszait várjuk. A kutatás eredményéről a magazinon is beszámolunk a későbbiekben. A kérdőív kitöltésére 2020. szeptember végéig van lehetőség.

A kérdőív a képre kattintva vagy az alábbi linken érhető el >>

 

Készségfejlesztés kreatívan: Frida Kahlo stílusát idéző portré virágkoszorúval

Kreatív készségfejlesztő ötlet gyerekeknek, de felnőttek is elkészíthetik a sajátjukat. Alkoss képet Frida Kahlo stílusában!

Vegyes technikával készül, fejleszti a gyerekek rajzkészségét, gyakorolhatják az ollóhasználatot. Növényeket is kell gyűjteniük hozzá, faleveleket, színes virágokat, ezek alkotják a kompozíció látványos részét. Ha a kész alkotásokról fotó készül, a kép kisebb-nagyobb méretben kinyomtatva, bekeretezve dekorációként hasznosítható.

Rajzolj egy női arcot. Bátran lehet egyedi megoldásokat alkalmazni!

Vágd ki az arcot, tedd egy semleges alapra (bármilyen jó, de ne fehér legyen!), a színek miatt sötét háttérrrel is jól mutat. 

Rendezd el a növényeket úgy, hogy koszorút formáljanak.

Ha elkészíted, és szeretnéd megmutatni, küldd el nekünk Facebook oldalunkon keresztül, üzenetben!

 

 

Kakaós-csokis keksz mandulaliszttel, granolával

Nagyon gyorsan összeállítható és a sütés is csak 10-12 percet vesz igénybe.

Hozzávalók 20-22 darabhoz

8 dkg liszt

3 dkg mandulaliszt

8 dkg barna cukor (egy része kiváltható mézzel és/vagy juharsziruppal)

10 dkg hideg, felkockázott vaj

3 ek granola

1 egész tojás

1 mk vanília kivonat (vagy fél tasak vaníliás cukor)

2 ek cukrozatlan kakaópor

4-5 kocka étcsoki apróra vágva

csipetnyi őrölt fahéj

csipetnyi só

Elkészítés

Az összetevőket tegyük keverőgépbe és dolgozzuk egyneművé. Elég hamar összeáll gyúrható tésztává (kézzel is gyúrhatjuk, úgy egy picit időigényesebb).

A masszából formáljunk 4-5 centi átmérőjű hengert, majd csomagoljuk frissentartó fóliába és tegyük legalább fél órára a hűtőbe.

A hideg tésztát éles késsel szeleteljük fel, a kekszek fél centinél ne nagyon legyenek vastagabbak.

A kekszeket sorakoztassuk sütőpapírral bélelt tepsire, merjt előmelegített sütőben süssük kb. 10 percig 170-es hőfokon, légkeverőn.

A kihűlt kekszeket tegyük zárható edénybe.

 

 

 

100 mondat, amely megváltoztatta az életemet. Metszetek egy pszichológus lelkéről. Limpár Imre második könyve

„A mondatok között lesznek olyanok, amelyek sorscsapásként tépázták meg vagy küldték padlóra formálódó személyiségemet. Akadnak olyanok is – mint látod majd -, amelyek utat mutattak, és fényként jelentek meg, amikor a legnagyobb volt a sötétség körülöttem.” (Limpár Imre)

Nem jellemző, hogy egy pszichológus a saját lelkét tárja a közönség, jelen esetben könyv formájában az olvasók elé. Limpár Imre tréner, tanácsadó szakpszichológus – Lélekhajó rovatunk egyik szerzője -, bevállalta ezt, amit nemcsak karakán, de példaértékű dolognak is tartok. Az Imre által képviselt hivatásban ugyanis általánosnak nevezhető az a nézet, hogy egy pszichológus – vagy más segítő szakember – ne adja ki (nagyon) önmagát a nagyobb nyilvánosság előtt, pláne ne beszéljen arról, mivel küzdött – vagy küzd -, mert ezzel megakaszthatja a segítő folyamatot, nehezebb lesz tartania a segítő-klinens kapcsolat határait, esetleg az emberi gyengeségei, egyéni küzdelmei felvállalásával kevésbé tűnik majd hitelesnek. (Beszélhetnénk arról, hogy ez miért hamis elvárás. Elég, ha belegondolunk, pszichésen mennyire megterhelő lehet a makulátlan segítő látszatát – egy sor egyéni problémahalmaz közepette – fenntartani…)

Limpár Imrének sem ment a felvállalás automatikusan, hosszas önismereti munka, kolléga által vezetett segítő folyamat eredménye a kötet. Példaértékűnek azért tartom, mert feltárulkozásával, őszinteségével nemcsak mintát ad, hanem önreflexióra is készteti az olvasót. A 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet c. kötetben lejegyzett élményei, szubjektív életigazságai mindenkinek fogódzkodót adhatnak, meríteni lehet belőlük. Megélései, történetei tanulságosak, személyes jellegük ellenére rezonálnak a saját megéléseinkkel is, a pszichológus széles érzelmi skálán mozgatja az olvasót. Ez a második kötete; s mint a bevezetőben olvashatjuk tőle: megosztónak ígérkezik, különösen az első (A transzgenerációs téglák) és az utolsó (Születések és halálok) fejezet.

Limpár Imre és Kadarkai Endre a szeptember 10-i könyvbemutatón

A könyvet 2020. szeptember 10-én mutatták be Budapesten, az Örkény István Könyvesboltban. Kadarkai Endre vezette a bő egyórás beszélgetést. Az esemény külön érdekessége, hogy a járványügyi korlátozások óta először került sor offline, azaz hagyományos könyvbemutatóra, a Kossuth Kiadó jellemzően még mindig online formában, a Facebookon mutatja be a szerzők, szerkesztők közreműködésével az új köteteit. Remek reflektív kérdések, frappáns érvelések hangzottak el a bemutatón, s ahogy a könyvben, a bemutatón is érzékelhető volt a szerző nyíltsága, több saját élményt osztott meg a közönséggel.

Limpár Imre nemcsak ír, rendszeresen tart előadásokat is. Ennek kapcsán érdekes „ellentmondásra” világított rá: sokak szemében úgy tűnhet, hogy ő egy extrovertált alkat, aki szeret „nyüzsögni”, szerepelni, nem okoz gondot számára több száz fős közönség előtt brillírozni. – Valójában pedig születésem óta introvertált vagyok, és életem végéig az is maradok, csak megtanultam extravertált módon viselkedni.

Limpár Imre

A személyiség tehát – bizonyos határokon belül – formálható, alakítható. Akadályokat képeznek előttünk az ún. transzgenerációs téglák – jellemzően a gyerekkorban a szüleink és az ún. tekintélyszemélyek által kapott üzenetrendszerek -, melyek minden ember életében meghatározóak. A saját működés feltérképezése, megértése – s a változatás – érdekében érdemes foglalkozni ezekkel a téglákkal. Ördögi hatásuk abban áll – olvasható a könyvben -, hogy igazi önbeteljesítő, negatív hurkokat hoznak létre. Norman Cousins újságíró ezt így fogalmazta meg:

 „A legrosszabbtól félünk, a legrosszabtól tartunk, és ezzel kivívjuk magunk ellen a legrosszabbat.” 

– A transzgenerációs téglák kvintesszenciája, maga a jelenség jól leírható a magyar közmondással: „járt utat járatlanért el ne hagyj!” – hangzott el a könyvbemutatón Limpár Imrétől.

– Évek óta hangoztatom, mennyire nem értek egyet Hérakleitosszal, aki szerint kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba, mert már nem ugyanazok az emberek vagyunk és már a folyó sem ugyanaz. Lélektani értelemben igenis beléphetünk és bele is lépünk, újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Meggyőződésem szerint nemhogy járatlan útra kellene lépni, hanem belegázolni a susnyásba machetével, hogy „kiharcoljuk” az első ösvényt a saját életünkben. Sokan ezt nem lépik meg, mert a szuperhatalmak – az anya, az apa -, százszor elmondta, hogy meglesz ennek a böjtje…

Limpár Imre több száz transzgenerációs téglát gyűjtött össze és elemzett, melyeket hét alcsoportba rendezett. Ezeket a láttatás és az érzékeltetés érdekében mutatja be.

I. Generális „jótanácsok” vagyis általános elvek az életre

Soha senkiben nem lehet megbízni.

Az élet kegyetlen.

Várd ki a sorod!

Mindig a kötelesség az első.

Az élet nem arról szól, hogy te élvezkedj.

Okos enged, szamár szenved.

II. Jóslatok

Ha nem tanulsz, olyan semmirekellő lesz belőled, mint az alkoholista apád.

Érzékeny, lelkis ember vagy, nem viszed semmire.

Csak ki ne vívd magad ellen a sorsot!

III. Tudd a helyed a világban!-típusú intelmek

A szülőnek mindig igaza van.

Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok!

Ha majd annyi idős leszel, mint én, megérted!

Jössz te még az én utcámba!

Nem benned nem bízom, hanem a világban.

IV. Munkával kapcsolatos iránymutatások

Mindig becsületesnek kell lenni.

A munkától maximum púpos leszel, gazdag sosem.

Jegyezd meg, másodiknak lenni már maga a középszerűség.

Vagy tökéletesen csinálj valamit, vagy sehogy!

Ne lépj ki a biztos megélhetést jelentő helyzetből egy bizonytalanért, még akkor sem, ha szenvedsz!

Azt kell megbecsülni, amit a Jóisten adott.

V. Párkapcsolati meglátások

Most csak tanulj, a lányokkal majd később is ráérsz foglalkozni!

A család az első!

A pasi legyen jobban oda érted, ne te érte!

A férfiak nem szeretik az okos nőket.

VI. Pénzügyekre vonatkozó és egyéb materiális dolgokra vonatkozó szabályok

Jó lesz az még valamire! Nem dobunk ki semmit!

Nem a pénz a fontos, hanem a tiszta lelkiismeret.

Gazdag ember csak gazember lehet!

VII. Pozitív, bátorító állítások

Ez az egyetlen kategória, amely valóban életigenlő, nem panaszkodó, nem mételyező, nem destruktív állításokat tartalmaz. Például:

Minden éremnek két oldala van.

Ki mint vet, úgy arat.

Amit megtanulsz, az a tiéd, nem veheti el senki.

Non scholae sed vitae discimus, vagyis: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.

A kötet végén a pszichológus Ady Endre egyik versét idézi, érzékeltetve a transzgenerációs üzenetek hatásmechanizmusát.

Akik mindig elkésnek

Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk,
Fáradt, szomoru a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.

Meghalni se tudunk nyugodtan.
Amikor már megjön a Halál,
Lelkünk vörösen lángra lobban.
Meghalni se tudunk nyugodtan.

Mi mindig mindenről elkésünk,
Késő az álmunk, a sikerünk,
Révünk, nyugalmunk, ölelésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.

 
A könyvbemutató végén Kadarkai Endre megkérdezte Limpár Imrétől: mi lesz az a mondat, amit szülőként soha nem fog megbánni, akárhányszor is ismételgeti a gyermekének?
 
– Újabb nap a Paradicsomban! – válaszolta a pszichológus.
 
Érdemes olvasniuk a kötetet mindazoknak, akik szeretnének más „szemüveggel” nézni a gyerekkorukra, az életútjukra, akik szeretnék (jobban) érteni a számukra fontos embereket. A könyv által nyújtott felismerések, AHA-élmények segíthetnek a nehéz vagy nehezen értelmezhető életeseményeket, „furcsa” viselkedésbéli működéseket újrakeretezni, finomítani az életszemléletet. A 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet c. könyv több mint szubjektív életigazságok gyűjteménye; olvasmányos, „rokonszenves” segítő szakirodalom.
 

Természetgyógyász a családban. Édesanyák kézikönyve. Alternatív gyógymódok gyógynövények alkalmazásával. Kiadványajánló

Egy újabb vonzó küllemű, látványos fotókkal illusztrált, keménytáblás könyvet jelentetett meg a Scolar Kiadó, szerzője Szarvas Nikolett Diána. Címe: Természetgyógyász a családban – Édesanyák kézikönyve. A szerző érdemeit kisebbítve bennem felmerült a kérdés: lehet még újat mondani Maria Treben után ebben a témában? Sok idő eltelt azóta, hogy Treben – könyvek formájában is – megalkotta az utókor számára az életművét, nyilván ezért sem helytálló az összehasonlítás. Nikolett a 21. század embere, eszerint szól az olvasóhoz. Biomérnök, természetgyógyász, fitoterapeuta, Bach-virágterapeuta, és nem mellékesen édesanya. Kötetében a gyógynövények jótékony hatásait ismerteti, alternatív gyógymódokat mutat be, kifejezetten az anyákat megszólítva.

– Ezt a könyvet tulajdonképpen drága kislányom ihlette – írja a könyv előszavában. – Úgy gondoltam, másoknak is segíthetnek újdonsült anyaként a tapasztalataim. 

Niki a www.herbclinic.hu weboldalon publikálta írásait, voltaképpen olvasói igény hívta életre ezt a könyvet, követői közül sokan nyomtatottan, könyv formában szerették volna kezükben tartani a praktikák gyűjteményét. Bizonyára nem is okoz csalódást számukra ez a kiadvány – tartalmas és igényes kivitelezésű, jutalom az érzékeknek. Valóban más élményt ad, mint egy online felület.

Hogy valóban az anyukáknak szánja könyvét, azt a tartalomjegyzék jól visszaadja. Miről olvashatunk, mi mindenhez kaphatunk alternatív kezelési útmutatót?

Nátha és felső légúti hurut terhesség és szoptatás idején

A tejelválasztás serkentése

Csecsemőkori kólika

Csecsemőkori bőrproblémák

Nyugodtabb éjszakák a szoptatás idején

Fogzás

Nátha, torokgyulladás és légcsőhurut kisgyermekkorban

Hasmenéssel és hányással járó megbetegedések

Felfázás

Immunerősítés

Stresszkezelés

Energetizáló gyógynövények és a méhpempő

Baleseti sérülések

Napégés, rovarcsípés és felületi hámsérülések

A kötet végén található Függelékben a szerző bemutatja az alkalmazott gyógynövényeket és apiterápiás szereket. 

(Itt jegyzem meg – ha már a felvezetőben a gyógynövény-gyógyászat nagyasszonyát idéztem fel -, hogy a Felhasznált irodalom jegyzékében nem található meg Maria Treben egyik műve sem; a szerzők, akikre Szarvas Nikolett hivatkozik, szinte mind a 2000-es éveket követően publikáltak a témában.)

A kötetben több más gyógyhatású recept mellett megtalálható a mézes fokhagyma alkalmazása is, ezt választottam a könyvből.

Mézes fokhagyma az egészséges légutakért

Daraboljatok bele 1 dl mézbe 3-4 gerezd fokhagymát.

Hagyjátok állni egy napig egy zárható befőttesüvegben, majd szedjétek ki a fokhagymát a mézből.

Napi 3×1 evőkanállal egyetek a fokhagymás mézből étkezések után.

Általában elég 3-4 nap kezelés, és már érezni lehet a javulást. Terhesség és szoptatás alatt is biztonsággal alkalmazható.

A Természetgyógyász a családban c. könyv megrendelhető a Scolar Kiadó weboldalán, könyvesboltokban is kapható.

A könyv 152 oldalas, létrejöttében Molnár Eszter közreműködött szerkesztőként.

Lapozz bele! >>

 

„Figyelj, nem akarlak megsérteni, de le kéne fogynod!” Eliza jegyzete

Helló! Eliza vagyok. 134 kiló. És nem eszem napi egy kiló édességet. 

 
Fontosnak éreztem tisztázni már az elején, mert a legtöbb ember automatikusan erre gondol. Ha te nem ilyen vagy, bírlak. Ha valaki fél éve azt mondja nekem, hogy nyíltan fogok erről beszélni, kinevetem és ideges leszek. Mégis ki az az őrült, aki nyíltan mutogatja a hátrányosságait? Nos, úgy tűnik, én vagyok az az őrült.
 
Amióta az eszemet tudom, volt súlyfölöslegem. Kilencévesen inzulinrezisztenciával diagnosztizáltak, idén pedig kiderült, hogy szívbetegségem is van, illetve az IR továbbra sem tűnt el. Sok diétát kipróbáltam. Számoltam kalóriákat, attól ideges voltam. Betartottam a kórház (!) által írt diétát, attól rosszul voltam. Próbáltam nem enni, attól elájultam. Kipróbáltam, hogy csak bizonyos ételeket eszek, másokat nem. Emiatt valamiből túl sok lett a szervezetemben, valamiből pedig hiány alakult ki. Amivel az évek során kibékültem, az a 160 grammos szénhidrát diéta volt, az szinten tartotta a súlyomat. Rengeteg mozgásformával volt dolgom. Balett, úszás, foci, torna, különféle kortárs táncok, bicikli, edzésprogramok, túrázás. A térdem tönkrement, a bokám szintén nem az igazi, ahogy a gerincem sem. A pulzusom nappal akár 160+ is lehet, este pedig 40 alá is mehet. Kipróbáltam különféle „csodaszerként” reklámozott fogyiszert, mondanom sem kell, hogy nem használtak. Ruhát alig találok magamra, ha pedig találok is, a legtöbb nem tetszik, mert más stílusú ruhákat gyártanak kövér és sovány emberekre (komolyan!). Ha találkoztam emberekkel, csak nagyon kevesen állták meg, hogy ne beszéljenek a súlyomról.
 
Mutatok példákat:
 
Én: Szia, Eliza vagyok, és….
Ő: Szia, XY. Figyelj, nem akarlak megsérteni, de le kéne fogynod.
 
Vagy még egy:
 
Ő: És miket szeretsz csinálni?
Én: Hát szeretem a könyve…
Ő: Gondolom fára nem mászol. És miket eszel amúgy?
 
Az iskolában sokan csúfoltak, én voltam Hagrid, víziló, sertés, bálna stb. A Hagrid mondjuk elég kreatív volt, azért plusz pont, mert imádom a Harry Pottert. Van azért előnye is a dolognak. Az emberrablók kétszer átgondolják, hogy valóban engem akarnak-e elhurcolni, és a tornádók se kapnak fel könnyen.
 

Érdekesen alakul az életem a 21. században, ahol elvileg az elfogadás már nem jelent gondot, és terjed a #bodypositivity meg a hasonló szlogenek. A valóságban ez úgy néz ki, hogy magyarázkodnod kell azért, aki vagy. Miért vagy kövér? Miért mondod ezt? Miért hordod ezt? Miért csinálod azt?

 
Sokáig azt hittem, a sovány embereknek tökéletes az életük, mert nem kell magyarázkodniuk. Ha lefogyok, én leszek a legtökéletesebb, legszerethetőbb ember a világon. Van sovány ismerősöm, akit szintén csúfoltak. Van sovány szívbeteg ismerősöm. Van sovány egyedülálló ismerősöm. Van sovány szomorú ismerősöm. Van sovány cukorbeteg ismerősöm. Erről ennyit. Ha abszolút nincs közös témám másokkal, nem gond, a súlyomról mindenki tud beszélni, és mindenki okosabb ezt illetően. Két kezemen meg tudnám számolni azokat, akiket nem érdekel, hány kiló vagyok. És nagyon hálás vagyok ezeknek az embereknek, amiért elfogadtak, és nem azt mondták minden alkalommal, hogy másnak kéne lennem, mert most rossz vagyok.
 
Ne értsetek félre, én is szeretnék fogyni, és nehéz együtt élni ilyen sok kilóval, de mindig azt hallani, hogy „fogyj le!”, és közben nincs egy biztos módszer, ami garantálná az eredményt, mert valaki erre esküszik, valaki arra, valaki semmire, az marha nagy szívás. Ez olyan, mint… ha neked azt mondanák, hogy oldd meg ezt a 20 ismeretlenes egyenlet. Talán meg tudod. Talán nem. Talán így, talán úgy. Talán marha sok matekot tanulsz, és akkor se megy. Talán elég pár nap gyakorlás, és sikerül. Nem vagyunk egyformák.
 
A legtöbb tanács, amit az emberek adni szoktak, hogy ne egyek annyi édességet (eleve nagyon ritkán eszem, de mindegy), menjek futni (nagy súly esetén NEHOGY!), ne egyek semennyi szénhidrátot (IR-es bele is halhat, csak mondom), és ne legyek olyan antiszociális, szerezzek barátokat (hogy ennek mi köze bármihez, jó kérdés).
 
Hosszú évek mentek el arra, hogy kínoztam magam akár túlsportolással, akár éheztetéssel, eredménytelenül. Azért írom ezt le, mert talán valaki a képernyő túloldalán hasonlókkal küzd. Rengeteg nap telt el úgy, hogy próbáltam megfelelni az elvárásoknak. Küzdöttem azért, hogy végre ne az legyen a beszélgetések tárgya, hogy hány kiló vagyok, hanem egyáltalán, hogy KI VAGYOK ÉN. Azt akartam, hogy többnek lássanak, mint egy adat a mérlegen. Éreztem a megvetést, a sajnálatot a szomszédok, ismerősök, sokszor rokonok szemében is, és ez fáj. Akármilyen betegséget kaptam el, azt mondták, semmi bajom nem lenne, ha sovány lennék.
 
Eközben sovány emberek, akik szintén betegek: AM I A JOKE TO YOU?
 
Aláírom, nem egészséges ez a sok kiló. De nem lehet mindent ráfogni a súlyra. Sosem ettem túl sokat. Sokszor étvágyam sincs, és csak azért eszek, mert már fáj a gyomrom az éhségtől. Ja, és ha nem eszek, lemegy a vércukrom, és elvesztem az eszméletemet. De lehet arról beszélni, miért eszek annyit.
 
Tudod, milyen az, amikor állandóan azt hallod vissza, hogy valami rossz benned? Ha mindig azt hallod, milyennek kellene lenned, nem azt, hogy milyen vagy? Miért kell magyarázkodnunk azért, akik vagyunk? Kövér vagy? Oké. És amúgy van kedvenc könyved? Szemüveges vagy? Rendben. Van kedved megnézni egy filmet? Sötét a bőröd? És hallottad Ariana Grande új számát?
Vagy valami ilyesmi.
 
Nem akartam Hagrid lenni.
 
Az emberek röfögtek és nevettek a közelemben. De tudjátok mit? Így visszatekintve örülök neki. Mert elértem, hogy az emberek nevetni tudjanak. Erre kevesen képesek.
 
Igen. Hagrid vagyok. A Roxfort kulcs- és háztájörzője. Aki nem ismerné őt:
 
„(…) magasságban egy átlagos ember kétszeresét tette ki, széltében pedig legalább öten elfértek volna a bőrében. Egy szó mint száz, a jövevény tűrhetetlenül nagy volt. És a külseje… A hosszú csimbókokban lógó fekete haj és szakáll mögül szinte ki se látszott az arca; a tenyere akkora volt, mint egy kukafedél, bőrcsizmás lába pedig egy pár növendékdelfinre emlékeztetett.”
 
Ennek fényében kezdjük ezt a bejegyzést újra, oké?
 
„Nocsak. Szerbusz. Te biztos te vagy. Szerbusz, te. Én Rubeus Hagrid vagyok. És a barátod leszek, ha tetszik neked, ha nem. Mert cudarul bánt veled a sors, ha nem is tudod még. És barátokra lesz szükséged.”

 

A nyitókép a szerző tulajdona

 

Az agresszív kismalac csak a viccekben szórakoztató. Hogyan tudod hatástalanítani a szeretetsérült embereket?

Az ember társas lény.

A jó társuláshoz pedig bizalom kell.

Ha szerelemről, családról van szó vagy barátságról, nem bizalomról beszélünk általában, hanem szeretetről. Ezekben a kapcsolatokban a szeretet a fő kapocs. Ám a bizalom rokon a szeretettel – akiben bízunk, azt általában szeretjük is, illetve akit szeretünk, abban meg is bízunk.

A bizalom sérülékeny – tudjuk. Gyakran eszembe jut Göncz Árpád találó mondata:

„bizalmat csak elvenni lehet, visszaadni nem”.

A bizalomvesztés mindig fájdalmas csalódás. Amikor azt halljuk, hogy a bizalomért meg kell dolgozni, a bizalmat ki kell érdemelni, nem nagyon vannak ellenérveink, helyeslően bólogatunk. Természetes, hogy ismeretlenekkel szemben óvatosak vagyunk. Időbe telik, míg valaki a bizalmunkat elnyeri. Nézzük az érem másik oldalát!

Ha egy kapcsolatban azt érzed, hogy folyton köröket kell futnod a másik bizalmáért úgy, hogy nem különösebben szolgáltál rá a bizalmatlanságra, joggal gondolhatod, hogy valami nem stimmel.

Mit tehetsz ilyenkor? Felesleges tisztelet- és bizalomköröket futnod biztosan nem kell – ez ugyanis egy olyan játszma lenne, amit a másik irányít. (Egy-két kört lefuthatsz az illem és a rend kedvéért…) Tipikus példa erre egy anyós-, apósjátszma (lássuk be, az anyósokra jellemző inkább) vagy egy munkatársi kapcsolat. Indirekt választások ezek: szeretsz valakit, akihez jár egy anyós, após is (normál esetben), igent mondasz egy munkára, amihez járnak kollégák is.

Bizalmatlan légkörben létezni, szeretni, dolgozni elég nyomasztó – egy párkapcsolatba éket verhet egy bizalmatlan szülő, ahogy a munkát is ellehetetlenítheti egy bizalmatlan – bizalmatlankodó – munkatárs. Méltatlan helyzet, ha nem szolgáltál rá a bizalmatlanságra. Adódik a kérdés: akkor miért ilyen? Két eset lehetséges: ezt hozza elő belőle a lényed vagy ilyen a személyisége, alapjáraton bizalmatlan. 

Mi a teendőd az egyes számú esetben, vagyis ha bizalmatlanságot (ellenszenvet) hív elő belőle a lényed? Gyökeresen meg kell változnod, olyanná kell válnod, ami számára megnyerő, így talán szép lassan bizalmat ébresztesz benne. VICCNEK SZÁNTAM, remélem, nem hitted el! Nagyon érdekes lélektani megközelítés: ha valaki számodra nem szimpatikus, ha nem tudsz bízni benne (az első pillanattól kezdve), olyan kényes pontjaidra mutat rá, amivel dolgod lenne. Van egy ezzel kapcsolatos írás, ha gondolod, olvasd el:

Mi a helyzet akkor, ha az illető alapjáraton bizalmatlan, ha ilyen a személyisége? A legtöbb, amit tehetsz érte: elfogadod ilyennek. A legtöbb, amit tehetsz magadért: nagy ívben elkerülöd. „Minimalizálod” a kommunikációt, nem sétálsz bele játszmákba (ez nem mindig megy rögtön, de tapasztalat – lecke – árán megtanulható). Ha a feladatot – amit a másik „kezelése” jelent – magasabb szinten oldanád meg, elsajátíthatod azt a technikát, hogy a bizalmatlanságára megértéssel és kedvességgel felelsz. De nem játszmás köröket futva! Természetesen, egyszerűen. Ezzel a viselkedéssel a rutinos bizalmatlankodók nem nagyon tudnak mit kezdeni – mivel undokoskodó emberekkel elég nehéz kedvesnek lenni, nincsenek is ehhez hozzászokva.

Amikor valaki alaptalanul rosszul bánik veled, megoldást jelenthet az érzéseid közömbösítésére, ha elkezded őt „látni”, elkezded őt, a működését érteni vagy legalább értelmezni.

Bizonyára ismered az agresszív kismalac vicceket. Ez az ártalmatlan jószág igen szórakoztató, szerethető karakter.

Az agresszív kismalac vizsgázik. Alig tud valamit, végül a vizsgabiztos megsajnálja:

– Jól van, átengedlek kettessel!

– Nem megyek!

 

Az agresszív kismalac belepottyan a gödörbe. Arra jár a jótündér:

– Várj, agresszív kismalac, hozok létrát!

– Nem várok!

 

Az agresszív kismalacot felveszik eladónak egy ABC-be. Bemegy a nyuszika vásárolni, de a kismalac rá sem hederít. Megszólal nyuszika:

– Khmm… elnézést kérek!

– Nem tartunk!

Mi az agresszív kismalac taktikája? Azzal előlegezi meg a csalódást, hogy folyamatosan puffog. Nem enged közel magához senkit. Makacsnak, öntörvényűnek gondoljuk, pedig ha elkezdjük az ő csomagját más szemmel is látni, arra juthatunk, hogy szeretethiányos. És ez a kínzó állapot ellentétesen „égett rá” a személyiségére; azzal a belső utasítással, hogy nem vagyok szerethető, ezért ennek megfelelően kell viselkednem! Az agresszív kismalacban sérült az ősbizalom – önsorsrontó módon boldogtalan. Így hogyan is tudna másokat boldogítani? A viccekben ez a karakter szimpatikus, szerethető. A kis dulifuli megnevettet minket. Ha emberekről van szó, a közérzetünkről, az életünkről, az agresszív kismalacokhoz hasonló karaktereket ritkán tartjuk szórakoztatónak, szerethetőnek.

Konklúzió: bízni csak ép lélekkel lehet. Mások számodra megelőlegezett bizalmatlanságával nincs dolgod, nem a te ügyed. Bonyolult lény az ember…