Tavasztól kezd teljes szépségében pompázni a lilaakác vagy kékakác (Wisteria sinensis). A gyönyörű fás szárú évelő növény virágai áprilistól június elejéig, 20–30 cm hosszú, lecsüngő fürtökben nyílnak. Létezik fehér, rózsaszín, bíbor színű fajta is.
Futónövényként találkozunk vele a leggyakrabban; pergolára, rácsra, lugasra futtatva is nagyon mutatós, de erős tartóoszlop mellett, megfelelő metszéssel fává is nevelhető, alácsüngő, illatos virágaival a kert éke lehet.
Romantikus, lenyűgöző látvány a ház falán (szabadon) terjeszkedő növény is, de figyelni kell arra, hogy a hajtások ne gyengítsék a falat (bekúszhatnak repedésekbe, résekbe).
Fotó: M. M.
A lilaakác hosszú élettartamú, szívós növény, ha megfelelő helyen él, 10 méteresre is megnőhet. A meleg, napos fekvést kedveli, de arra figyelni kell, hogy a talaj ne száradjon ki túlzottan alatta. A semleges vagy a kissé savas föld a legideálisabb számára. Dugványozással érdemes telepíteni, így hamarabb hoz virágot. A fiatal növények kaphatnak műtrágyát, de a kifejlett növényeknél ez elhagyható, amennyiben a növény tavasszal kibontja a virágait. Ha nem virágzik, célszerű magas kálium és foszfor tartalmú műtrágyával elősegíteni a virágzását. A magas nitrogén tartalmú műtrágyát célszerű mellőzni ilyenkor.
A lilaakác erőteljes kúszócserje, ennek megfelelően a rendszeres metszésére gondot kell fordítani, különben egyre nehezebb lesz kordában tartani. Évente akár 1-3 métert is nőhet. Metszéshez a kora tavaszi és késő őszi időszak a legmegfelelőbb.
A lilaakác Kínában őshonos, Európába és Észak-Amerikába az 1800-as évek elején jutott el. Sokak számára lehet ismerős a Lila Akác köz (Wisteria Lane) a Született feleségek c. amerikai filmsorozatból. Kitalált utcanév, a film fő helyszíne.
Fotó: Pixabay (ahol nincs külön jelölve)
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/05/lilaakac_pixabay2.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-17 01:00:092026-04-17 08:47:49Lilaakác, te csodás! A 8-10 méter magasra növő kúszócserje fává is nevelhető
A légzés több, mint oxigénfelvétel. A levegővétel olyan „távirányító”, amellyel szabályozhatjuk a testünk biológiai folyamatait. Amikor tudatosan megváltoztatjuk a légzésünk ritmusát, egy sor lenyűgöző változást indítunk el a szervezetünkben.
Hányszor vettél ma mély lélegzetet? Olyat, ami egészen a hasadig ér. A mélylégzés kiváló idegcsillapító, stresszoldó, alvás előtt is hatásos. Érdemes egy-egy légzéstechnikát elsajátítani és rendszeresen alkalmazni.
A mélylégzés kedvező élettani hatásai
A mély, hasi légzés stimulálja a bolygóideget (Vagus-ideget). Ez az ideg, amint ingert kap, parancsot küld a szívnek, hogy lassítsa a pulzust, és az agynak, hogy állítsa le a stresszhormonok termelését.
A lassú, kontrollált légzés optimalizálja az oxigén és a szén-dioxid arányát. Ez nemcsak a szédülést és a szorongást szüntetheti meg, hanem segíti, hogy az oxigén hatékonyabban jusson el a sejtjeinkhez és az agyunkhoz. Ez pedig tisztább gondolkodást és több energiát eredményezhet.
Az agyunk félelemközpontja az amigdala. Aktivitása a mélylégzés hatására csökken.
A rekeszizom nagyívű mozgása belső masszázsként funkcionál: segíti a nyirokkeringést.
Mélylégzés hatására a kortizol, azaz a stresszhormon szintje visszaesik, a lassú, ritmusos légzés pedig fokozhatja az endorfin, azaz a boldogsághormon felszabadulását.
A légzéstechika mellett szól, hogy bárhol bevethető, hatásos. Ha elsajátítjuk, bármikor alkalmazhatjuk – munkamegbeszélésen, vizsgahelyzetben, közlekedés során stb. -, nem keltünk nagy feltűnést vele.
4-7-8 légzéstechnika
Ez a módszer gyorsan aktiválja a nyugalomért felelős paraszimpatikus idegrendszert. Alvás előtt is hatásos lehet, van különösen feszült helyzetekben.
Fújd ki a levegőt teljesen a szádon keresztül.
Szívd be a levegőt az orrodon 4 másodpercig.
Tartsd bent a lélegzeted 7 másodpercig.
Fújd ki hosszan a szádon keresztül 8 másodpercig.
Dobozlégzés
Ezt a technikát a fókusz megtartására, a koncentráció erősítésére és a nyugalom megőrzésére ajánlják, extrém stresszhelyzetben is bevethető. A módszer lényege a négyes egység: minden szakasz (kilégzés, belégzés) pontosan ugyanannyi ideig tart.
Állva és ülve is kivitelezhető. Ha ülsz, figyelj a helyes testtartásra, a vállaidat engedd le, próbálj ellazulni! Képzelj magad elé egy négyzetet, és gondolatban haladj az oldalai mentén, miközben ki- és belélegzel. Mielőtt elkezded, teljesen fújd ki a levegőt a szádon keresztül, majd jöhet a dobozlégzés.
Belégzés 4 másodpercen át: szívd be a levegőt lassan, mélyen az orrodon keresztül. Érezd, ahogy a hasad megemelkedik, nem csak a mellkasod.
Bent tartás 4 másodpercen át: tartsd bent a levegőt. Ne zárd le szorosan a torkodat, próbálj laza maradni, miközben nem engeded ki a levegőt.
Kilégzés 4 másodpercen át: lassan, egyenletesen fújd ki a levegőt az orrodon vagy a szádon keresztül.
Szünet üres tüdővel 4 másodpercen át: ez a legfontosabb szakasz. Várj 4 másodpercet, mielőtt újra beszívnád a levegőt. Ne kapkodj, maradj nyugodt!
Ismételd meg legalább négyszer, hogy igazán hatásos legyen!
Hasi légzés
A legtöbben felületesen, csak a mellkasunk felső részébe lélegzünk, ami fenntartja a stresszt. Érdemes tudatosan alkalmazni a hasi légzést. Könnyen elsajátítható.
Tedd az egyik kezed a mellkasodra, a másikat a hasadra
Lélegezz úgy, hogy csak a hasad emelkedjen, a mellkasod maradjon mozdulatlan.
Ez masszírozza a bolygóideget (vagus nerve), ami azonnali nyugtató jelet küld az agynak.
Tudatos légzéssel bármikor képesek vagyunk felülírni a stresszt, és visszavenni az irányítást az elménk felett.
Nyitókép: Polina Tankilevitch/Pexels
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2026/04/pexels-polina-tankilevitch-legzestechnika.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-16 18:16:192026-04-16 18:16:19Lélegzetvételnyi nyugalom. Három hatásos légzéstechnika
Az opportunizmus és a szervilizmus elvont fogalmaknak tűnhetnek, pedig olyan önérvényesítő taktikát jelentenek, melyekkel napi szinten találkozhatunk. Az 2026. április 12-i választások után is számolhatunk ezzel a – napraforgó-taktikának is nevezett – jelenséggel azok körében, akik a pozíciójukat, az egzisztenciájukat féltik. Valóban ez az egyetlen út az érvényesüléshez?
Az opportunista igyekszik mindig a napos oldalon állni. A haszon, a nyereség mozgatja, nem feltétlenül anyagi értelemben. Számára a kapcsolatok nem érzelmi befektetések. A kapcsolati tőke fogalmát szó szerint értelmezi. Általában akkor tűnik fel körülötted, amikor neked jól megy. Amikor pozícióban vagy, amikor nálad van a fontos információ, vagy amikor a te barátságod belépőt jelent egy exkluzívabb körbe. Amint azonban nehéz idők jönnek, vagy a veled való kapcsolat már nem „piacképes”, hirtelen elpárolog. Nem azért, mert haragszik, hanem mert az energiáit már egy új, jövedelmezőbb célpontra fordítja.
Az opportunista világában nincs lojalitás, csak időleges érdekközösség.
A szervilis ember biztonságra törekszik. Önfeladó stratégiát folytat, hogy elnyerje a „hatalom” kegyeit. Nem mondja ki, amit gondol, de egy idő után már gondolni sem mer az igazságra. A szervilis típus a főnök legrosszabb viccén is nevet. Nem alázatos, inkább megalázkodó, visszatetszőn szolgalelkű.
A klasszikus „felfelé nyal, lefelé tapos” szindróma a szervilis típusnál mutatkozik meg a legélesebben.
Ha túl sok álarcot hordunk, egy idő után elfelejtjük, kik vagyunk, a belső iránytűnk egyszerűen elromlik, torzul a személyiségünk, torzulnak az érzékeléseink. Az opportunista és a szervilis ember egy idő után olyan világban próbál boldogulni, ahol mindenki gyanús, és nem tud senkiben – még saját magában sem – bízni. Érzelmileg teljesen kiüresedhet. Ez pedig magányos, szorongató állapot, még ha a külvilág előtt az illető sikeresnek is tűnik.
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2026/04/pexels-sadullah-akkoyun-napraforgo.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-16 17:02:192026-04-16 17:02:19Napraforgó-taktika. Valóban ez az egyetlen út az érvényesüléshez?
Tavasszal a kora esti és éjszakai órákban hangzik fel a világ egyik legszebb hangú madarának, a fülemülének az éneke.
A dal királya
A fülemülék testhossza 16 centiméter, szárnyfesztávolságuk 23–26 centiméter, testtömegük 17–24 gramm. Hasuk hátuk szürke, farkuk vörösesbarna, torkuk világosszürke. Magyarországon a lakott területek bokrosaiban is gyakorinak számítanak. A földön vagy bokrok tövén található rovarokkal, férgekkel, pondrókkal táplálkoznak, így a kert- és termőföld-tulajdonosok segítői. Fogságban elpusztulnak.
Gégéjük négy hangot képes egyidejűleg kiadni, zeneileg tökéletes akkordokat is énekelnek, kilométernyi távolságra is elhallatszó hangerővel. Különlegességük még, hogy az udvarló hímek elsősorban éjszaka énekelnek, a tojó nem énekel.
Éneklő fülemülék a Margitszigeten. Orbán Zoltán videója
A fülemüle hangja a művészeket is megihlette. Andersen Fülemüle című meséjéből Stravinsky írt operát, Händel orgonaversenyében a kakukk mellett a fülemüle strófái is megszólalnak. Oscar Wilde A csalogány és a rózsa című novellájának csalogány főhőse dalát és vérét áldozta a szerelem oltárán, de Arany János, Samuel Taylor Coleridge és John Keats verseiben is feltűnik a madár. Angliában 1924 májusában a BBC közvetített egy szabadtéri koncertet, ahol Beatrice Harrison csellóművész a kertjében duettet játszott az ott éneklő fülemülékkel. A kísérlet akkora közönségsikert aratott, hogy a rádióközvetítést a következő hónapban, majd a rákövetkező 12 tavaszon megismételték.
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2017/04/fulemule.jpg7341100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-16 00:01:192026-04-16 08:04:53Tavaszi madárdal. Este, éjszaka hallhatjuk az udvarló fülemülék énekét
A népi gyógyászatban régóta ismert, hogy a fenyő rügye, zsenge tűlevele gyógyhatással bír, főleg légúti problémák (hörghurut, megfázás, köhögés, torokfájás) esetén ajánlják a főzetét. Főzet helyett fenyőszirupot is készíthetünk, nem csupán egészségmegőrző, gyógyító hatása miatt érdemes fenyőrügyet gyűjteni a tavaszi hónapokban, hanem azért is, mert a fenyőszirup – szörp – íze kifejezetten kellemes.
Ha különleges és ízletes üdítőitalra vágyunk, a fenyősziruppal nem fogunk mellé (azt nem állíthatjuk, hogy mindenkinek ízlik, de azt igen, hogy nagyon sokan szeretik). Fenyőrügyet lehetőleg olyan helyről gyűjtsünk, amely kevéssé van kitéve környezeti szennyezésnek – nincs a közelben járműforgalom, üzem stb. Fenyőszirup készíthető luc-, jegenye-, vörös-, törpe- és ezüstfenyőből. A 3-7 centis zsenge tűlevelek tökéletesek sziruphoz.
Fenyőszirup recept
Hozzávalók
4-5 marék fenyőrügy
1 kg barnacukor
fél deciliter felforralt, lehűtött víz
Sterilizált (kifőzött) befőttes üvegbe szórjunk barnacukrot, kb. az üveg negyedét töltse meg. A cukorrétegre jöhet kb. ugyanennyi fenyőrügy, és folytassuk a rétegezést, amíg az üveg megtelik.
Az üveget zárjuk le és tegyük napos, meleg helyre.
Pár nap múlva önthetünk rá kevés vizet. Amikor a cukor olvadni kezd, feltölthetjük az üveget friss fenyőrüggyel.
Nincs különösebb dolgunk vele – nagyjából egy hónap múlva elkészül a szirup.
Szűrjük le és adagoljuk tiszta üvegekbe.
Lezárva, hűvös helyen tároljuk.
Vízzel hígítva szörpként fogyaszthatjuk, szirupként csorgathatjuk például palacsintára vagy vajas pirítósra, de kanalazgathatunk is belőle, teát is ízesíthetünk vele.
A fenyőrügy jótékony hatásai
A fenyőrügy ásványi anyagokat, vitaminokat tartalmaz, C-vitamin tartalma kiemelkedően magas.
Illóolaja nyákoldó, köptető hatású, természetes gyulladáscsökkentő.
Nemcsak eseti légúti problémák enyhítésére ajánlják, idült hörghurutra is hatásos.
A sávos fűnyírás egyfajta fenntarthatósági trenddé vált. Bár elsőre szokatlannak, talán „rendetlennek” is tűnhet, a tudatos kerttulajdonosok körében egyre inkább terjed, és esztétikusan is kivitelezhető. A sávos fűnyírás lényege, hogy a gyep bizonyos részeit rendszeresen rövidre vágjuk, míg más területeken szigetszerűen vagy sávokban hagyni hagyjuk magasabbra nőni a növényzetet, hogy az így kialakuló méhlegelők természetes búvóhelyet és élelmet biztosítsanak a beporzó rovaroknak. Nézzük a további előnyeit!
1. Biodiverzitás-fokozó hatás
A sávosan hagyott, magasabbra növő fű és a benne megmaradó vadvirágok (pitypang, herefélék, pipacs stb.) valóságos oázist jelentenek. Ezzel a módszerrel több tucat növényfaj és a hozzájuk kapcsolódó rovarvilág telepedhet vissza a kertbe.
2. Élelemforrás a beporzóknak
A méhek, zengőlegyek és pillangók számára ezek a szigetek folyamatos élelemforrást biztosítanak. A sűrűn nyírt „golfgyep” egy ökológiai sivatag számukra; a sávos nyírás viszont biztosítja a túlélésükhöz szükséges nektárt és virágport.
3. Természetes kártevőirtás
A magasabb aljnövényzetben menedéket találnak a ragadozó rovarok (katicabogarak, futóbogarak) és a pókok is. Ők a kert „láthatatlan őrei”, akik kordában tartják a levéltetveket és egyéb kártevőket, így kevesebb vegyszerre lesz szükség.
4. Jobb vízgazdálkodás és aszálytűrés
A hosszúra hagyott fű árnyékolja a talajfelszínt, így az lassabban párologtatja el a nedvességet. Egy forró nyári napon a méhlegelő-sávok alatti talaj akár 5-10°C-kal is hűvösebb lehet, mint a kopaszra nyírt részeké, így a gyep kevésbé sárgul ki.
5. Idő- és energiamegtakarítás
A kevesebb munka olykor több eredményt hoz. A sávos nyírással jelentősen csökken a fűnyírással töltött idő, kevesebb üzemanyag vagy áram fogy, és ritkábban kell a zöldhulladék elszállításával bajlódni.
6. A talaj regenerálódása
A mélyebbre hatoló gyökerek, melyek a magasabb szárral járnak együtt, lazítják a talajt és javítják annak szerkezetét. Ez elősegíti a hasznos mikroorganizmusok és földigiliszták elszaporodását, ami hosszú távon egészségesebb kertet eredményez.
7. Esztétikai és strukturális érték
A sávos nyírás egyfajta „modern vadságot” kölcsönöz a kertnek. A gondozott gyeprészek és a meghagyott virágfoltok kontrasztja dinamikus, angolkert-szerű látványt nyújt, oldja az egységesen rövidre nyírt zöld felületek egyhangúságát.
8. Madárbarát környezet
Ahol sok a rovar és beérnek a vadnövények magjai, ott hamarosan megjelennek az énekesmadarak is. A magasabb fű biztonságos búvóhelyet is nyújt a fiókáknak és a kisebb testű kerti állatoknak, például a sünöknek.
9. Kedvezőbb mikroklíma
A dús növényzet párologtatása hűti a levegőt a ház körül. A beton és a rövid gyep visszaveri a hőt, míg a méhlegelők „természetes légkondicionálóként” működnek, csökkentve a közvetlen környezetünk hőmérsékletét.
10. Szemléletformálás
A sávos fűnyírás vizuális üzenet: azt mutatja, hogy a tulajdonos harmóniában él a természettel. Kiváló lehetőség a gyerekeknek is, hogy testközelből figyelhessék meg a növények életciklusát és a rovarok izgalmas világát.
Ha a sávok széleit határozott vonalban vágjuk le, vagy a magasabb részek között kanyargós ösvényeket nyírunk, a kert nem elhanyagoltnak, hanem tudatosan tervezettnek fog tűnni.
Fotó: eletszepitok.hu
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2026/04/kert-eletszepitok2.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-14 20:19:102026-04-14 20:20:23Zöld szigetek és méhlegelők: 10 érv a sávos fűnyírás mellett
Milyen a konfliktuskerülő ember? Simulékony? Alázatos? Kedves, aki nem feszkózik (folyton), kellemes társaság? Eszedbe jut, hogy talán azért ilyen, mert nincs önbizalma, el van nyomva, vagy nincsenek megfelelő konfliktuskezelési stratégiái? Esetleg épp a látszólatos konfliktuskerülés az erőssége, ügyesen keveri a szálakat, nem hangoskodik, nem konfrontálódik, csak csendben lerendezi a sérelmeit.
A konfliktushelyzetek átszövik a mindennapokat, az élet minden területén megmutatkoznak. A konfliktus lehet időszakos, eseti vagy állandó – ennek megfelelően más-más hozzáállást – ha úgy tetszik taktikát, belső erőforrást – igényel. Egy biztos: értékes energiát von el.
Minden feszültséghelyzet megdolgoztat bennünket érzelmileg, megterhel akkor is, ha végül a hasznunkra válik és jól tudunk kijönni belőle.
A témát olvasónk, Anikó vetette fel. – Jó ideje követem a bejegyzéseidet, és úgy gondoltam, esetleg tudnál írni a konfliktuskerülésről és annak negatív hatásairól a mindennapokban. Ha érdekesnek tartod a témát, kérlek, ossz meg velünk tanácsokat, hogy lehet ebből „kigyógyulni”? – írta.
A konfliktuskerülő magatartás lehetséges okait és a következményeit lehetetlenség egy cikkben kifejteni. A személyiség rendkívül összetett, kapcsolataink és helyzeteink sem fekete-fehérek, tipologizálni ezért sem szerencsés. Vannak azonban olyan tipikusnak mondható vonások, melyek rendre a felbukkannak konfliktuskerülő magatartás mögött. Ezek az önbecsüléssel függenek össze. Kulcskérdések:
Képesek-e mások partnerként, egyenrangú félként kezelni téged? Mi teszel ennek érdekében?
Milyen önértékelési skálán kapcsolódsz másokhoz? Általában mennyit érsz mások szemében? (Lehet, hogy meglepőnek tartod, de ezt nagyrészt te alakítod…)
Ki mersz, ki tudsz-e állni magadért, ha szükséges?
Mely életterületeken szenveded el a legtöbb konfliktushelyzetet: párkapcsolatban, munkahelyen, családon belül, barátságokban? (Önértékelés szintjén feltételezhetően ezen a területen vagy a legsérülékenyebb… Segítő által vezetett belső munkával a rejtett okokat is felgöngyölítheted.)
Fontos tisztázni: a konfliktus konstruktív is lehet. Erővonalak, vélemények ütközhetnek; ha benne van az építő jelleg, a másik iránti tisztelet és szeretet, nagyon nagy baj nem lehet.
Ha viszont úgy élsz meg egy konfliktust, hogy az egyértelműen nem a javadat szolgálja, ráadásul állandósult az életedben, komolyabban kell(ene) foglalkozni vele. Ha azon kapod magad, hogy folyton méltatlan helyzetekben ragadsz, nagy a valószínűsége annak, hogy önmagadat, az igazságodat nem tudod megfelelően képviselni. Ennek is sok oka lehet – alapvetően a félelem tart gúzsba kötve. Félelemmel élsz, s hiába kerülöd a konfrontációt, a konfliktusban nyakig benne vagy: önmagaddal harcolsz, önmagad ellen.
Természetesen nem minden konfliktusba érdemes beleállni.
Kell némi emelkedettség az élethez. Ne vegyél részt pitiáner játszmákban, vedd észre, ha játszmába, alárendelt szerepbe kényszerítenek. Áll ki magadért vagy hagyd el az adott közeget. (Tudom, nehéz lezárni egy kapcsolatot, házasságot, nehéz munkahelyet találni, szülőkkel fasírtban lenni, barátságokat megszakítani…, de az állandósult feszültség a jól-léted rovására megy.)
Persze van, amikor a csend a legjobb konfliktuskezelési stratégia, van, hogy magadban kell lejátszani a meccset, meghozni döntéseket, letisztítani érzelmeket. Ha azonban folyton csendben vagy, ha mindig csak hallgatsz, a nyugalom érdekében mindent lenyelsz, az téged mérgez; nincs benne a megoldás, a fejlődés, a szintugrás lehetősége.
Aki méltatlan, méltánytalan helyzetekben is simulékonynak, megértőnek mutatkozik, arról könnyen az a kép alakul ki, hogy mindent meg lehet vele csinálni, nem kell számolni következményekkel. Bábként mozgatható.
Vannak típusok, akik szinte minden helyzetbe szeretnek kisebb-nagyobb feszültséget vinni. Ők ezen a módon tudják a legegyszerűbben igazolni önmagukat, így érzik magukat tényezőnek, de ez már egy másik történet…
Mit tehetsz tehát, ha konfliktuskerülő vagy? Szép lassan tanuld meg az igazságodat jól közvetíteni; nem kell minden konfliktushelyzetben tányért törni, asztalra csapni, berendezést döntögetni. Ne legyél Bólogató János – tud felvállalni és képviselni a saját álláspontodat. Ne ragadj méltatlan helyzetekben! Ha ehhez segítség kell, merj segítséget kérni – van, hogy egyedül lehetetlen egy elmérgesedett konfliktust megoldani.
Mindennapi jelentéktelenebb helyzetekben pedig nyugodtan gyakorolhatod a nagyvonalúságot; a higgadtság és a mosoly a legerősebb fegyver a nehéz emberekhez…
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2017/09/konfliktuskerules_arc.jpg400600Mesterházy Mónikahttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngMesterházy Mónika2026-04-14 00:00:022026-04-14 08:20:53A konfliktuskerülés csapdája. Amikor mindenkinek mindig, mindenben igaza van
Jézus mondta: szeressétek ellenségeiket! Ez a gondolat pedig manapság is szöget üthet a fejünkbe.
Már miért is szeretnénk az ellenségünket? Azt, aki bántott, elárult, kárt okozott, belénk rúgott, ezer módon akadályozott? Azt, aki most is ezt teszi? Ugyan mégis mit szeressünk rajta? És főleg: miért? Miért kellene őt szeretnünk?
A fent felsoroltakért biztosan nem! Az említett fejezetben Jézus ad egy választ, ami az akkori embereknek, az akkori társadalom általános spirituális fejlettségi szintjén értelmezhető volt. Soha ne feledjük, hogy minden fennmaradt írás a kor emberi kontextusával együtt nyeri el valós értelmét! A tanítás ma is érvényes, a mögötte meghúzódó magyarázat azonban lehet, hogy manapság már egy kicsit más.
Miért szeressük tehát, és ne gyűlöljük azt a gazembert? Először is, a gyűlölet aktív negatív érzelem. Aktív, tehát energetikailag fárasztó, és negatív, tehát elszívja az energiáinkat. Az a szeretet, amiről a régi szent írásokban és a mai (valóban) spirituális irodalomban szó van, fogalmilag eltér a hétköznapi értelemben vett szeretettől. Ezt szem előtt tartva, a szeretet passzív pozitív érzelem, épp a gyűlölködés ellentéte. Passzív, mert nem igényel önmagában semmiféle cselekvést, nem támaszt követelményeket, és természetesen pozitív, mert energiaszintünket emeli. Tehát energetikailag máris jól járunk, ha a szeretet útját választjuk.
No de még mindig keressük azt a fránya szeretni-valót az ellenségünkben! Példázatként álljon itt egy valós történet, a közelmúltból. Egy fiatalember elvégezte tanulmányait hosszú évek alatt, úgy, hogy többen is nyíltan, tudatosan akadályozták őt ebben. Így hét évig járt egyetemre. Majd újabb hét év harc következett, hogy végül kézbe vehesse a diplomáját, bár közben a hivatásában már helytállt, igaz, „papír nélkül”. E kétszer hét évben néhány ember minden létező módon akadályokat gördített az útjába. Volt, aki nyíltan meg is mondta neki, hogy nem fogja engedni, hogy elérje a célját. Ezeket a kerékkötőket a fiatalember nyugodtan tekintheti „ellenségeinek”. Végül is mást sem csináltak, mint keresztbe tettek neki, ahol csak tudtak, ráadásul külön saját előnyük nélkül, csak úgy a fiatalember ellenében, öncélúan.
Minden szándékuk ellenére ezek az „ellenségek” hatalmas kincseket ajándékoztak a fiatalembernek. Kitartást tanult, megerősödött elszántságában. Nincsenek kételyei arról, hogy ezt akarja-e csinálni, levizsgázott saját maga előtt, színjelesre. Megtanult hosszú távon, állhatatosan küzdeni a céljáért. Megtanulta felismerni a támogatókat is. Kapcsolatba került önmaga erejével. Ha bármikor az életben szüksége lesz az erejére, állhatatosságára, nem lesz kétsége afelől, hogy van-e neki ilyesféle tulajdonsága, és vajon mennyire futja belőle.
Ezek már olyan kincsek, amelyeket megköszönhet az „ellenségeinek”, hálás lehet nekik, áldhatja őket. Na persze, nem szemtől-szembe, mert a felszínen a kapcsolatok nem változtak. De belülről a neheztelést felválthatja a hála. Nem „ellenségekként” fog ezekre az emberekre visszagondolni, hanem látja azt, amiért hálás lehet nekik. És nem évtizedek távlatából, bölcs öregapóként! Megtörténhet ez a belső változás akár azonnal is!
Ha „ellenségek” vesznek körbe, figyeld meg, milyen kincseket kaphatsz tőlük. Mire tanítanak? Aki agresszíven támad, megtanít, hogy megvédd magad. Aki tapintatlanul belemászik az életed intimszférájába, megtanít, hogy határozd meg és tartsd az énhatáraidat. Aki minden viselt dolgodba beleköt, talán arra tanít, hogy ne függj annyira mások véleményétől.
A példák sorát a végtelenségig lehetne folytatni, ehelyett azonban „Nagy Kincskeresés”-re invitállak: fedezd fel azokat a kincseket az életedben, amelyeket a Sors, Isten, Univerzum az ellenségeid keze által nyújt át neked. Trükkös csomagolás, de megéri kibontogatni!
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2014/03/szeresd_tetko.jpg400600Major Virághttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngMajor Virág2026-04-13 00:30:052026-04-13 07:53:03Szeresd ellenségeidet! Miért is?
Közel száz komment érkezett az alábbi Facebook bejegyzésünkre
Április 11. a magyar költészet napja. Ennek apropóján válogattunk olvasóink kedvenc költeményeiből.
Weöres Sándor: Önarckép
Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.
Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.
Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.
Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg — épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?
***
Ady Endre: A perc-emberkék után
Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.
Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek –
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.
Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.
Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém –
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.
Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.
Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.
***
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
***
Dsida Jenő: Az öreg óra énekel
Csak úgy hivnak: az öreg óra.
Rokkant vagyok már, vén legény,
Egyformán tétlen rosszra, jóra,
Ülök a szekrény tetején.
Jelzem meggörbült mutatóval
A jövő-menő perceket,
Sorsom nagy, álmos, untató dal:
Csak ketyegek, csak ketyegek.
Lefüggönyözve áll az ablak.
Pihen a nap már nyugaton,
Sugarai meg nem zavarnak…
Itt minden csupa nyugalom.
Mire is nap ily vén legénynek?
Jobb annak már az éji hold, –
Úgy érzem néha: nem is élek,
És álmodom csak, ami volt.
Olyankor vár még némi gond rám,
Mikor bejön a nagyanyó,
Leül elémbe alkony-órán,
– Haja fehérlő, mint a hó, –
Felnéz reám bágyadt szemével:
„Mesélj, no, szépen valamit!”
S én sorba veszem halk mesével
Az eltünt évek napjait.
Hej, más volt hajdan, ötven éve!
Hej, az volt ám a szép idő!
Termett a bor, a búzakéve,
Volt búcsú, névnap, esküvő!
Más voltál te is nagyanyóka:
Szemed ragyogott, mint a nap,
Ajkadon csengett, sírt a nóta,
Virág fonta be hajadat.
Egy napsugaras délutánon
Itt álltál te s a vőlegény…
Első szerelem – első álom…
Az első csókot láttam én.
Az évek lassan szálldogáltak,
Lassan benépesült a ház –
Sugara múltán ötven nyárnak
Az ifjú tábor hol tanyáz?
A gonosz idő hogyan őröl:
Aki víg volt, most szomorú.
Temetés lett az esküvőből,
Virágfüzérből koszorú;
Meghaltak mind, és eltemettük,
Ketten mar adtunk: te, meg én –
S el-elgondolkodunk felettük
A szürke alkony idején.
Az én sorsom is más volt hajdan,
Mig ifjú voltam és vidám:
Sok cifra betű fénylett rajtam,
Csupa öröm volt nézni rám.
Ma már a gépem csupa rozsda,
Súrlódnak benn a kerekek,
Aranyozásom rég lekopva
S az elmúlásról ketyegek.
Nem is marad meg semmi, senki,
Meghal a szív, a dal s a száj. –
Hogy nékem kell ezt elzengeni,
Öreg szívemnek jaj, be fáj!
Nagyanyó! Nekem nincs mit várnom,
Meghalok szépen teveled…
Elröppen egy perc… kettő… három…
Csak ketyegek, csak ketyegek…
***
Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reám
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!
***
Babits Mihály: In Horatium
Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha
nem hallott verseket ma, múzsák
papja, erős fiatal füleknek.
Nézz fel az égre: barna cigány ködök –
nézz szét a vízen: fürge fehér habok
örök cseréjükért hálásak,
halld, Aiolost hogyan áldják, dallal.
A láng is hullám. Szüntelenül lobog
főnix-világunk. Így nem is él soha,
mi soha meg nem halt. Halálnak
köszönöd életedet, fü és vad!
Minden e földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint csobogó patak
s „nem lépsz be kétszer egy patakba”,
így akarák Thanatos s Aiolos.
Ekként a dal is légyen örökkön új,
a régi eszme váltson ezer köpenyt,
s a régi forma új eszmének
öltönyeként kerekedjen újra.
S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily
mértéken zengte a megelégedést,
hadd dalljam rajt ma himnuszát én
a soha-meg-nem-elégedésnek!
Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
hullámtörés, lavina, láva
s tűz, örökös lobogó. – Te is vesd
el restségednek ónsulyu köntösét,
elégeld már meg a megelégedést,
légy könnyű, mint a hab s a felhő,
mint a madár, a halál, a szél az.
Görnyedt szerénység, kishitü pórerény
ne nyomja lelked járomunott nyakát:
törékeny bár, tengerre termett,
hagyj kikötőt s aranyos középszert
s szabad szolgájuk, állj akarattal a
rejtett erőkhöz, melyek változás
százszínű, soha el nem kapcsolt
kúsza kerek koszorúját fonják.
***
Váci Mihály: Eső a homokra
Használni akartam – nem tündökölni,
sem esztétikák rangsorát pörölni.
A halhatatlan szent tülekedésben
lemaradtam – a startnál már lekéstem.
Ezért a pályát messze elkerültem,
a robotoló tömegbe merültem,
és dolgoztam hajnaltól éjszakáig,
a gondolat míg csonton átvilágít,
s míg csillagok közt kószált annyi bajnok,
– gürcöltem, mint egy elnyűtt hivatalnok.
Nem restelltem leszállni a keresztről,
ha egy paraszt kérvénnyel keresett föl;
s két megváltó ihlet közti szünetben
értekezleten szóltam – bár ügyetlen.
Nem hittem én az elnyomott zsenikben: –
ki tenni akart – az tehetett itten!
– Volt mit! Mert volt kereszt is, hogy reája
feszüljön vagy meggörnyedjen alája.
Volt pokol is – megjárni mindazoknak,
kik nemcsak vonakodva tusakodtak,
fennszóval áhítva a pokoljárást,
vigyázva: – maguk semmibe ne ártsák.
Volt itt dolog, nagy ügy, kárhozat annyi!
Lett volna – volt! – miért élni, meghalni.
Voltak milliók – elhagyva ügyükben –
kikért élhettünk volna vert hitünkben.
Volt pálya, ügy, elhívó kötelesség,
biztató kor – közülünk várva hősét.
Ez az idő se nyújtott kevesebbet,
csak mi – fiai, voltunk kevesebbek:
– bősz nagyravágyók: – lesve a csodákat:
nem tettük azt, amiből csoda válhat.
Mert nem hiszem, hogy ne lehetett volna
kitartó, csendes, hű forradalomban
élni: – szeretni, hinni a világot;
tenni valamit, mivel besugárzod;
melegítni: – telet a gyertya lángja;
szelídítni: – aszályt a szik virága;
rázni a világot: – szellő az erdőt;
kérlelve biztatni: – karsztot a felhők;
lázadni – úgy, hogy magadat naponta
feláldozod, ha mégoly kis dologra;
ellenszegülni: másképp nem? – parányi
toporzékoló ügy nyergébe szállni;
osztani magad: – hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni – hogy magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot,
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni – eső a homokra –
sivatagnyi reménytelen dologra,
s ha nyár se lesz tőled – s a táj se zöldebb:
– kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!
Még nem hiszem, hogy ne lehetett volna
élni: – lehetetlent ostromolva,
hát próbálom önvesztő szerelemben
mi együtt – nem lett volna lehetetlen.
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2021/03/versvalogatas1100.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-11 08:30:172026-04-11 13:41:44Kedvenc versekből válogattunk a magyar költészet napján
A balatonszárszói villasoron lévő egykori Horváth-panzióban töltötte utolsó napjait a súlyos betegségből lábadozó József Attila (1905–1937). 1937. december 3-án este innen indult arra a sétára, melyről nem tért többé vissza.
A József Attila u. 7. szám alatt található épület 2012 óta Emlékházként működik, a kiállítás a költő életének utolsó időszakát idézi fel, és állít emléket az egész életműnek a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából, valamint magántulajdonban lévő dokumentumok, fotók, tárgyak segítségével.
József Attila élete 1936 nyarától kapcsolódik Balatonszárszóhoz. Augusztustól szeptember közepéig pihenéssel, udvarlással és versírással töltötte napjait.
„Ez volt az utolsó szép nyara. Lesülve, meghízva, frissen tért haza, büszkén szép verseire” – emlékszik vissza erre az időre Németh Andor. A hullámok lágy tánca…, a Balatonszárszó című és a Jaj, majdnem… kezdetű költeményekbe „belevarázsolta a gazdag nyár minden sugarát és hevét”.
Másfél évvel később, 1937. november 4-én, csikorgó télidőben látta viszont a szép emlékezetű nyaralót. A jól fölszerelt budai szanatóriumból ide irányította orvosa, hogy családi körben, állandó és gondos felügyelet mellett folytassa gyógyulását a súlyos depresszióval küzdő költő.
November 28-án szerelme, Flóra látogatta meg, december 2-án – a halálát megelőző napon – a Szép Szó vezérkara és az orvosa is fölkereste. Barátai új kötet-lehetőségről, lektori állásról és a régen várt Baumgarten-díj odaítéléséről hoztak „biztos” híreket.
Másnapra mintha kicserélték volna, újra tervezgetett. Nővéreivel gyengéd és segítőkész volt egész nap. Még az ebédet is megette, ami addig nem volt szokása. Újságot olvasott, mókázott a gyerekekkel, leveleket írt. Este sétálni indult. Nem sokkal később kopogtattak: a halálhírét hozták. 19 óra 35 perckor a balatonszárszói állomáson a menetrendben nem szereplő, induló tehervonat halálra gázolta. Jolánt a sorompónál csendőr tartóztatta föl, mögötte feküdt a halott költő, Nagy-Magyarország térképével letakarva.
A szárszóiak bolond hírét keltették az öngyilkos ismeretlennek. Öt évvel később, amikor Budapesten, díszsírhelyen újratemették József Attilát, már a legnagyobb költőként tartották számon, szerte az országban.
József Attila Emlékház
Az Emlékház érzelmekre ható, ugyanakkor tényszerű, érdemi információkat és szenzációs dokumentumokat (például József Attila félben maradt Rorschach-tesztjének megfejtését), eddig még nem publikált fotókat is felvonultat. Egyedi a maga nemében. Szerelemvágyról, szenvedésről, halálról szól, mégis minden korosztály érdeklődésére számot tarthat. A családdal érkezőknek olyan játékos-kreatív közös befogadást kínál, amelyek segítségével a gyerekek is sok mindent megérthetnek a tragikus sorsú költő életproblémáiból és költészetéből.
Fotóink 2025. július 20-án készültek
Az Emlékháztól pár perces sétával érhető el a Tóparti parkban 1996-ban felállított József Attila emlékmű. Ortutay Tamás szobrász alkotása. A „szerelvényen” a költő versei olvashatók.
Fotók: Mesterházy Mónika/eletszepitok.hu (a képeket sajtóengedéllyel készítettük, a házban a fotózás nem engedélyezett a látogatók számára)
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2025/07/jozsef_attila_emlekhaz_balatonszarszo_1100.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-11 00:18:312026-04-11 13:40:52Itt töltötte utolsó napjait József Attila. Emlékház Balatonszárszón
A felhalmozás és a túlfogyasztás bűvöletében élünk, nagy valószínűséggel ez alól te sem vagy kivétel. Gondold csak végig, mennyi haszontalan, feleslegessé vált holmi gyűlt fel az évek folyamán az otthonodban?! Vajon hány nagy zsákot, netán konténert (!) töltenének meg azok a ruhák, csecsebecsék, piperecuccok, lakberendezési kiegészítők, dísztárgyak, mindenféle árucikkek, melyekre már voltaképpen nincs is szükséged és nem is volt soha, csak a birtoklás vágya ébredt fel irántuk benned. Csak gyűlnek, gyűlnek, s mikor már a helyzetet tarthatatlannak érzed, rájössz, mennyire nehéz okosan szelektálni. Kitisztulni, megtisztítani, rendet tenni fejben-lélekben, majd a fizikai térben. (Így megy.) Nehéz megválni emlékektől, tárgyaktól, melyekhez érzelmek kötnek, melyek értékesek, hibátlanok, de voltaképpen haszontalanok, semmit sem adnak hozzá a jól-létedhez, hiába is áltatod ezzel magad. Ha eljutsz a felismerésig, az már fél siker…jelzi, hogy belső igényed van az egyszerűsítésre, az egyszerűségre. A szükségletek és az igények a nyugati társadalmakban egyáltalán nincsenek köszönőviszonyban.
A minimalizmus eszméje szerint élők tudatosan szembehelyezkednek a fogyasztói társadalommal – képesek megelégedni azzal, amire szükségük van, nem a megszerzés, a felhalmozás és a birtoklás vágya élteti őket. Hivatalosabb megfogalmazásban: az önkéntes egyszerűség tudatos részvétel egy olyan világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai lehetővé tesznek számára.
Mennyire meghatározó az életedben a minimalizmus eszméje? Külső körülmény vagy belső igény hívta elő? Milyen változásokat indított el az életedben? Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Olyan embereket kérdeztem, akik a minimalizmust követendő életformának tekintik, képesek vagy szeretnének önkéntes egyszerűségben eszerint élni.
Z. D.: – Rájöttem, hogy minél több vackom van, annál többet kell a rendben tartásukkal foglalkozni, ami értékes időt vesz el. A tárgyakat nézegetve eszembe jutott, mennyire meg akartam ezeket szerezni, és mennyire nem jelentenek már semmit. Nem vagyok mai csirke, ha feldobom a pacskert, terheljem az utánam maradókat felesleges holmikkal? Nekik is van elég…
Noémi: – Miután meghaltak a nagyszüleim, anyum is erre döbbent rá. Morbidnak tűnhet, de azt mondta, hogy már csak olyan tartós tárgyakat vesz – bútor, lakberendezési kiegészítők, ruhák -, melyek inkább az én ízlésemnek kedveznek, hogy tovább tudjam használni őket, ha ő már nem lesz.
Dávid: – Külföldre mentem dolgozni hat banános ládányi cuccal. Rájöttem milyen kevés az ami igazán szükséges…
Tibor: – Ha kevés holmid van, kevesebb dolog mehet tönkre, egyszerűbb a lakás takarítása, pénzt, és ami a legfontosabb, időt spórolsz meg. Nálam belső igényként jött elő. Észrevettem, hogy a ruháim húsz százalékát használom csak rendszeresen, de a többi eszközömnél, tárgyaimnál is ugyanezt tapasztaltam, így megváltam tőlük. Ráadásul így könnyebb a költözés, nincs szükség annyi helyre, tágasabb lesz tőle még a legkisebb lakás is. Arra azért törekszem, hogy az a kevés holmim, amim van azért minőségi legyen, mert minimalistának lenni nemcsak azt jelenit, hogy mindenből a legolcsóbbat kell megvenni, hanem olyan nélkülözhetetlen tárgyakat, amelyek sokáig fognak szolgálni. Főleg olyan dolgokra szeretek költeni, melyek nem feltétlenül kézzelfoghatók – utazás, tanfolyam, koncert -, mert ezeket az élményeket és tapasztalatokat bárhova magammal tudom vinni.
Marcsi: – Nálunk egyszerre volt külső és belső kényszer is az életmód- és szemléletváltás. Lehetőségünk adódott saját házat építtetni, és ahogy ezt elkezdtük a párommal tervezgetni, akkor tudatosult bennünk igazán, hogy mik a privilégiumok az életünkben.
Lassítani akartunk, egyszerűségében rejlő nyugodt életre vágyunk, és ennek szellemében felnevelni a 3 gyerekünket. Mindketten eredendően „zöld lelkűek” vagyunk, igyekszünk minél kevesebbet ártani a minket körülvevő világnak… Nem azért, mert ez jól hangzik vagy mert trendi – egyszerűen jobban érezzük magunkat ettől.
A legkisebb gyerkőcünk komoly egészségügyi problémákkal született, többször került sor életmentő beavatkozásokra nála. Ilyenkor az ember sok mindent átértékel, más dolgok lesznek fontosak. Ezt a részét természetesen nem kívánom senkinek… Fontosabbak a közös élmények, mint a kütyük, fontosabb az együtt töltött idő, mint a karrier, a pénz, a tárgyak…
Monika: – Nálam is belső igény. Amikor a fiam elment külföldre dolgozni egy hátizsákkal és egy sporttáskával, teljesen átértékelődött bennem minden. Ehhez hozzájött egy betegség, ami felgyorsította a folyamatot. Le kellett egyszerűsítenem az életemet, hogy csak a legfontosabb dolgokra koncentráljak, azokra amik örömet szereznek, és nem veszik el az időt mástól. Semmitől nem volt nehéz megszabadulnom, viszont vannak tárgyak, melyekhez ragaszkodom. Ilyen az iPad, iPhone, iWatch – ezzel tartom a kapcsolatot a számomra fontos emberekkel, és pont azért kaptam a fiamtól, hogy mindig elérhetők legyünk egymás számára. Fontos a jó minőségű, kényelmes ruha, cipő, a minőségi és pihentető alvást biztosító ágy. Eddig is fontos volt a környezetem védelme, de most sokkal több időm van ezt még profibban csinálni. Áttértem a műanyag- és vegyszermentes életmódra, egészségesebben táplálkozom, környezettudatosabban gondolkozom. Sokkal több időt fordítok magamra.
Nem rohanok el az életem mellett, hanem élem.
Fruzsina: – Belső indíttatás… Nem tudom, mi volt előbb, a minimalizmus vagy a lelki javulás. Nem kötődöm egyáltalán a tárgyakhoz, de talán az íjamtól volt a legnehezebb megválnom – nincs időm edzésre járni, megváltoztak az életkörülményeim, de szerencsére tudatosan tudom kezelni.
Noémi: – Amikor megszületett a most 9 hónapos fiam, akkor döntöttem el, hogy nem dőlők be a marketingnek, nem veszek felesleges tárgyakat, nem bonyolítom túl az új életünket. Továbbadom a felesleges tárgyakat, ruhákat azoknak, akik örömet lelnek benne és fel tudják használni.
Felszabadító érzés kidobni azokat a dolgokat, melyekre már rég nincs szükségem, csak valami megmagyarázhatatlan okból ragaszkodtam hozzájuk.
Steve Jobs woodside-i otthonában, 1982-ben (Diana Walker fotója)
Vivien: – A megszokott kényelem, amit otthonról hoz az ember, nagyban meghatározó, de úgy gondolom, hogy ha valamire kicsit több időt kell szánni, s ezzel nemcsak magunkért, hanem a környezetért is teszünk, akkor megéri és nem áldozat. A férjem szerencsére támogat és partner ebben, a családban még vannak, akik nem értik, honnét jön ez a gondolkodás – hisz nem ebben nőttünk fel -, és néha kötözködnek. A tévétől is simán meg tudnék válni.
Judit: – Számomra a több éves, tudatos önismereti munka következménye lett a minimalizmus. Ez alatt az idő alatt már sokat selejteztem, de nagy változást nem hozott. Aztán egyre jobban letisztultak bennem a dolgok. Éreztem, hogy az otthonomban jóval nagyobb változásra van szükségem. A bennem megszületett szavakat aztán beírtam a keresőbe, és lépten-nyomon a minimalizmus szót adta ki. Azt hittem, félig-meddig leszek minimalista, ehhez képest egyre radikálisabb vagyok, mert érzem, hogy minden eddigi lépés nagyon hasznos, és van még mit lefaragni. Végre nemcsak beszélek az életem prioritásairól, hanem aszerint is tudok élni. Jóval több pozitív változást hozott az életembe, mint amennyit el tudtam képzelni.
Szabadságot kaptam a minimalizmustól. Szabadságot a saját életemet élni, ápolni a kapcsolataimat, többet járni el otthonról, kevesebb időt tölteni házimunkával…
A tárgyaim háromnegyed részétől megváltam. Nem egyszerre, hanem számos újabb és újabb kör alapján. Nem kellett eddig semmit sem újra megvennem. Csak olyan helyzetek adódtak, amikor megszokásból nyúltam valamiért, de végül gond nélkül meg tudtam oldani mással.
Szeretek élni. Szeretem, hogy mégis túléltem mindent, holott bele is roppanhattam volna. Szeretem, hogy ezzel az életmóddal jut időm és energiám a napi, aktuálisan történő kisebb-nagyobb történéseket is feldolgozni.
Szeretem, hogy az otthonom már egyre kevesebb csapdát rejt, ami engedne hosszú távon menekülni önmagam elől. Szeretem, hogy átlátható az otthonom. És egyre átláthatóbb már a belső életem is. Szeretek minimalista lenni.
Gabriella: – Nekem második lombikra lett kisbabám. Sok pénzbe került, egy ideig nélkülöznünk kellett, nem tudtunk a kaján kívül nagyon semmit venni. Rájöttem, hogy mennyi felesleges dolgot vásároltam korábban, melyek nem is hiányoznak. Először a ruhákban lettem minimalista és a tárgyakban, majd a háztartásban, a gondolataimban, életvitelben.
Zita: – Belső igény volt, ami ide vezetett. Ahogy figyeltem magamat, a környezetemet és próbáltam az önismeret útját járni, lassan tisztult a kép, és elkezdtem gyakran átgondolni, mit miért csináltam, mondtam, vettem stb. Aztán
elkezdtek zavarni a kacatok, a semmilyen kapcsolatok, az értelmetlen fecsegés, úgy éreztem, nem látom a fontos dolgokat, nincs elég időm a fontos emberekre az életemben, nem hallom a saját gondolataimat..
Benne volt a dologban az első fiam születése is, a megszokott életem gyökeres változása, mert amikor a pici mellett hirtelen nem lett időm magamra sem, átértékeltem a fontos dolgok listáját. De a fiam mutatta meg azt is, hogy nagyon kevés dolog és tárgy kell ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Elég egy nagy séta egy szép helyen, erdőben, természetben. A régi múltbeli emlékektől nehéz volt megszabadulni.
Milyen változást hozott? Rendezettebb otthont, összeszedettebb gondolatokat, mértéktartóbb életvitelt, ami nemcsak nekem, de a környezetnek is jobb. Hatékonyabb haladást a fontos dolgokkal, több időt a gyerekekre és a páromra, az igény felerősödését az önfejlesztésre, az alkotásra, a számomra fontos tevékenységekre, de magával hozza az érzékenységet is mások iránt, a nyugalmat, amivel például mások álláspontját is át lehet gondolni, meg lehet érteni, és fokozottabb felelősségérzetet a tetteink kapcsán. És ez csak a kezdet…
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2018/05/akevesebbtobb.jpg7341100Mesterházy Mónikahttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngMesterházy Mónika2026-04-09 00:00:242026-04-09 17:31:38Visszanyert szabadság, avagy az önkéntes egyszerűség útján. Minimalista magyarok, akiknek elegük lett a felhalmozásból
Ahogy egyre forróbbak a nyarak, a balkonon a nagy növények nemcsak intimebbé és hangulatosabbá teszik a teret, nemcsak az illetéktelen kukucskálóktól védenek minket, hanem az égető naptól is: ezenfelül a mikroklímát is javíthatják és a szemnek is kellemesebb látvány a természet, mint a textil napvédők. Nem utolsó sorban a lakásba érkező zajt és port is szűrik.
Tehát éppen időben vagyunk hozzá, hogy nekifogjunk az erkély újratervezésének, amiben Megyeri Szabolcs, a széles körben ismert kertészmérnök, a Neumann János Egyetem Kertészeti és Vidékfejlesztési Karának docense van a segítségünkre.
Varázsolj idén dzsungelt a balkonra!
Sokan érzik úgy a rekkenő hőségben, hogy fölöslegesen van erkélyük, hiszen ki sem tudják tenni a lábukat, amikor odatűz a nap, és attól félnek, éppen ezért a növények sem fogják túlélni ezeket a körülményeket. Csakhogy egy kis odafigyeléssel ez megelőzhető Megyeri Szabolcs szerint, és akár egy hűs, árnyékos sarkot is nevelhetünk magunknak.
– A balkon bizonyos szempontból különleges tér, vagyis nem szabad félvállról venni az ide ültetett növények gondozását. Ameddig a kertben meg tudnak gyökeresedni több méter mélyen, addig itt egy dézsában, kaspóban, virágládában élnek, ami ki van szolgáltatva a hidegnek, melegnek – magyarázza a kertészmérnök.
– Tehát télen átfagyhatnak, habár az elmúlt tíz évben nem volt olyan kemény tél, ehhez nagyjából mínusz 10-15 foknak kell lennie hetekig. De azért illendőségből, a régi telek iránti tiszteletből elmondjuk, hogy átfagyhatnak, érdemes őket becsomagolni. Fontosabb, hogy nyáron a pusztító, forró hőség idején a falak visszaverik a meleget, ezért a gyökerek átforrósodhatnak, megéghetnek, ez ellen védekezzünk.
A docens szerint
minél nagyobb méretű, vastagabb anyagú és világosabb színű edénybe ültessük a növényeket, illetve próbáljuk a kaspót hűvösen tartani. A locsolás nem elég, a forró vízben is megfőhet a gyökér, szárazon pedig a hajszálgyökerek hozzáérnek belülről az edény falához, és megégnek. Ezért futtassuk körbe a kaspót valamivel, náddal, szövettel takarjuk le.
– A dézsás növényekkel kapcsolatban sokan elfelejtik, hogy télen is locsolni kell őket, különösen most, ebben a kora tavaszi, szeles, fagyos időjárásban. Sok étteremtulajdonos keres meg azzal, hogy megfagytak a ládákban a tujáik. Valójában erről szó sincs, hiszen most is tíz fok van, hanem egyszerűen kiszáradtak, mert az emberek úgy érzik, a növényeket csak melegben kell locsolni, egyébként is el van zárva még ilyenkor a locsolórendszer, eszükbe sem jut. Az örökzöldeknek azonban télen is kellene vízhez jutniuk, ebben a februári, márciusi időszakban pedig különösen oda kell figyelni az öntözésre, a szél szárítja a növényt és a talajt is – fűzi hozzá Megyeri Szabolcs. Még inkább akkor, ha fiatal ültetésű örökzöldünk van, illetve ha kis földtömegben él a növényünk. Nyáron pedig folyamatosan kell öntözni, reggel és este, úgy kialakítva a földkeveréket, hogy laza szerkezetű legyen, tehát jó levegő- és vízáteresztő képességekkel rendelkezzen. Továbbá takarjuk le a földet fadarálékkal.
3 bitang erős túlélő
– Most nagyon divatosak a bukszusok, a japán juhar, és sokan még mindig hisznek a tujában, pedig azt itthont már el kellene felejteni –szögezi le Megyeri Szabolcs. – A bukszust a puszpángmoly teszi tönkre országszerte, a japán juhar pedig túlságosan páraigényes. Helyettük három olyan növényt javasolok inkább, amelyek gyönyörűek, bitangerősek, és egyszerű a gondozásuk a magyar éghajlaton.
Az első az a szárnyas kecskerágó, aminek fantasztikus színe van ősszel, széles lándzsás levelei ilyenkor izzó, rózsaszín-piros színbe öltöznek, és egyébként hamar terebélyes bokorrá nőnek.
A másik a cserszömörce, ami kihajtástól lombhullásig sötét, bordós-vörös árnyalatú leveleket mutat, ezért nagyon szép látvány. Felhőszerű virágzata kusza, laza, vöröses-rózsaszín színű.
A harmadik pedig a bodza, ez nő a leggyorsabban, ha szeretnénk hamar árnyékot képezni, ráadásul a virágából szörp készíthető, csodálatos illatot áraszt, a termése pedig gyógyhatású.
Ezek a növények vígan eléldegélnek az autópályák mentén, a vasútállomáson, a szeméttelepek mellett, tehát még a feledékeny, kezdő kertészek is sikereket arathatnak velük!
7 futóbolond
Megyeri Szabolcs szerint, ha valaki valóban megérti a klímaváltozást, akkor a kertjében nem lehet olyan betonfelület, a házán olyan fal, ami ne lenne növénnyel befuttatva. Ez vonatkozhat akár egy lakásra is, hiszen az erkély korlátján, a falon is megkapaszkodnak, illetve pergolára, apácarácsra vagy a korlát és a felső erkély alja között kifeszített hálóra is növeszthetünk virágokkal teli szőnyegeket. Az ültető közeg pedig lehet akár padlóra tett, akár a korlátra akasztatott virágláda is.
Igazi zöld homlokzat Londonban
Függőleges erdő Milánóban
– A kapaszkodó növények közül a legismertebb a borostyán. Sokan azt gondolják, árnyéktűrő növény, de mindannyian ismerünk tűző napon is szépen növekvő borostyánokat, ezért bátran választhatjuk ezt a fajt, de próbáljuk árnyékosabb területre ültetni – javasolja Megyeri Szabolcs.
– Érdemes figyelembe venni, hogy a borostyán lassabban nő és örökzöld, vagyis télen is árnyékol. Ha a hidegben inkább beengednénk a napfényt, javasolt lomhullató növényt választani. Például a futóloncnak gyönyörű, fantasztikus virágai, illata van, színes-szagos élményt nyújt. Szeretik a méhek, poszméhek és mindenféle rovarok, tehát akkor is számításba jöhet, ha szeretnénk a biodiverzitás megőrzéséhez is hozzájárulni.
Arra kell figyelni a kertészmérnök szerint, hogy a zsenge hajtások április-májusban betetvesednek, de ezt könnyen lehet kezelni, emiatt senkinek sem kell megijednie a lonc tartásától. Az iszalagokról, klematiszokról azt kell tudni, hogy a száruk nem fásodik, a lágy száruk pedig könnyen meg tud égni egy déli fal előtt, vagyis mindenképpen ültessünk eléjük valamit. Az odafigyelésért cserébe viszont virágpompával ajándékoznak meg minket.
– A kúszó hortenziák nagy kedvenceim, viszont ezek páraigényes növények – meséli Megyeri Szabolcs. – Például nekem is van egy ilyen kúszó hortenziám, sajnos napos helyre került, előtte beton, ezért nem is nő úgy, ahogy kellene. Tehát félárnyékos helyre ültessük, a tűző napon kicsi lesz a levele, és nem fog virágozni normális mennyiségben, habár én így is szeretem.
A lila akácok kapják mindig azt a vádat, hogy agresszív növények, ám a docens szerint nincs agresszív növény, csak lusta kertész. Tehát ezeket évente egyszer érdemes alaposan visszavágni, méghozzá február-márciusban. A lila akácok rózsaszín és fehér színekben is pompázhatnak, elképesztően gyorsan nőnek, tehát érdemes őket választani, ha valaki szeretne hamar látványos eredményt elérni. Tűző napra valóak, hasonlóan a trombitafolyondárhoz, amiből a narancssárga a legismertebb, de lehet citromsárga vagy vörös árnyalatban is kapni.
– A másik nagy kedvencem a vadszőlő. Két fő típusa van, a kacsos, a Parthenocissus quinquefolia, ami bármit befut, de ennél még szebb a Parthenocissus tricuspidata Parthenocissus tricuspidata „Veitchii”, a tapadókorongos vadszőlő – teszi hozzá Megyeri Szabolcs.
– Sokan azt mondják, leszedi a vakolatot, de ez nem igaz, csak azt szedi le, ami alá be tud menni, vagyis ami rossz állapotban van. A tapadókorongos vadszőlő azért is fantasztikus, mert amíg egy borostyán fölfut egy kerítésre, és közben ránő, elfoglalja az egészet, így a kerítésnek vagy a korlátnak a kontúrjait már nem is látjuk pár év után, ám a tapadókorongos vadszőlő fölveszi az adott tárgy alakját. Elég gyorsan is nő, 3-5 métert egy évben. Nemcsak én kedvelem, számos híresség futtatta be vadszőlővel a házát, ugyanis tavasztól ősz végéig összesen öt színe van egy évben, csodálatos látvány.
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2024/02/wisteria-lilaakac.jpg7331100Fehérváry Krisztinahttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngFehérváry Krisztina2026-04-08 00:00:052026-04-08 18:02:463+7 hűsítő növény. Így árnyékolható a balkon, a terasz nyáron!
A premontrei kolostor és templom romjai a Pest vármegye Budakeszi járásában található. Zsámbék közigazgatási területén állnak. Meghatározó látványosságai a városnak. Tetejéről páratlan kilátás nyílik a Zsámbéki-medencére.
A templomrom valójában egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor torzója. 1220–1234 között épült késő román és korai gótikus stílusban. Premontrei szerzetesek építették. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta nem építették újjá.
A domb, amire a Romtemplom épült, tengerszint feletti magassága 200 méter; bármely pontjáról is érkezünk a helyszínre, már messzebbről megpillanthatjuk a dombtetőn álló templomot, a látványa különleges élmény.
A templom 38 méter hosszú és 24 méter széles. A templom késő román stílusban épült, de – főleg a belső kőfaragásokban – magán hordozza a gótika sajátosságait is.
A francia Aynard nemzettség ősei kaphattak itt birtokot Könyves Kálmán királyunk uralkodása idején.
1220 körül a francia alapítású premontrei szerzetesrend kapta meg a zsámbéki birtok egy részét. A premontrei rend működtette a templomot és az általuk épített monostort a 15. századig, majd Mátyás király a pálos rendnek adta át.
A pálosok újjáépítették a monostort, a templom északi tornyát és a nyugati oromfal rózsaablakát is gótikus stílusban formálták át. Buda 1541-es eleste után Zsámbékon is a török lett az úr egészen a 17. század végéig.
A templomot történelme során több pusztítás, csapás érte. A tatárok 1242-ben felgyújtották, de a legnagyobb csapást az 1763-as földrengés okozta. A Richter skála szerint 6,3-as erősségű, Magyarország legnagyobb földrengésének epicentruma Komáromban volt. A hazai műemlékvédelem 1872-es megalakulásáig a templomot és a kolostort az itt élők kőbányának tekintették és ebből építették újjá Zsámbékot. Az addig földbevájt pincékben lakó helyiek kő alapú vályogházakat építettek a kolostor és a templom köveiből.
A törökök kiűzése után a szinte elnéptelenedett falu a Zichy családé lett, majd új lakosság érkezett 1710 és 1760 között Németországból és Galíciából.
1889-ben Möller István építészt bízta meg a Műemlékek Országos Bizottmánya a romok konzerválásával. A Templom statikai megerősítéseként a téglát alkalmazta, jelezve ezzel, hogy az épületen mi a régi és mi az új építés. Möller István itt elvégzett munkáját a mai napig példaértékűnek tekintik a szakemberek.
Az 1880-as évek végén Möller Istvánt bízták meg a romok konzerválásával, aki a korát meghaladó szellemiséggel és szakértelemmel vezényelte le a feladatot.
A templomot 1963-ban villámcsapás érte, az ép torony csúcsa megsérült.
1986-ban újabb állagmegőrzési munka kezdődött – ezt megelőzően a rom területén több száz sírt tártak fel a régészek.
A műemlék-együttes a 2000-es évek elejétől látogatható újra. A Romtemplom felszentelt szakrális hely, ezért a területén csak esküvők, keresztelők és szentmisék tarthatók.
A zsámbéki Zichy kastély egyéb más turistacsalogató programok és fesztiválok színtere, itt tartják a Zsámbéki Nyári Színház programjait is.
Fotó: Mesterházy Mónika
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2023/05/zsambek1.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-07 15:00:562026-04-07 18:38:57800 éves építészeti ereklye: romjaiban is lenyűgöző a zsámbéki templom
A Hollandiában elterülő Keukenhof (magyarul konyhakert) a világ legnagyobb virágoskertje. Lisse város mellett található, Amszterdamtól délnyugatra. Évente mintegy 7 millió virághagymát ültetnek el évente a 32 hektáros parkban, amely minden évben március utolsó hetétől, május közepéig látogatható. A kert április közepén a legszebb, ekkor pompáznak változatos színekben a Hollandia jelképének számító tulipánok.
A Keukenhof története a 15. századig nyúlik vissza, amikor a terület egy vadászterület és fűszerkert volt, innen ered a neve is, a konyhakert. A ma ismert kertet 1949-ben hozták létre azzal a céllal, hogy bemutassák a holland virágtermesztés és szépészeti kultúra gazdagságát.
A közönség előtt 1950-ben megnyitott kert legfőbb attrakciójának a tulipánok számítanak, de más tavaszi virágok – nárcisz, jácint, fürtös gyöngyike, krókusz stb. – is megtalálhatók itt. A kertben több mint 800 fajta tulipán található, melyek tavasszal színes szőnyegként borítják be a területet.
A növényzetet gondosan tervezik, hogy minden évben más-más mintázatokat és színkombinációkat hozzanak létre.
A kert tervezése során nagy hangsúlyt kapnak a természetes formák és a szimmetria. A virágágyások geometrikus mintázatai lenyűgöző látványt nyújtanak.
A kertben számos szobor található, továbbá tavak, patakok is. A pavilonok pedig virágkiállításoknak adnak helyet, az orchideák, a liliomok állandó „elemek”. A kertben rendszeresen szerveznek koncerteket, virágfelvonulásokat és művészeti kiállításokat.
A kert csak március végétől május közepéig látogatható (2026-ban március 19-án nyitott és május 10-ig lehet látogatni). Kora reggel érdemes érkezni, olyankor kevesebben vannak, így nyugodtabban élvezhető a látvány.
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2025/02/tulips-keukenhof-pixabay.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-07 00:30:202026-04-07 09:48:25Hollandiában található a világ legnagyobb tulipánkertje. Európa legszebb híres kertjei (7.)
Április első keddje a láthatatlan munka világnapja.
*
Mit csinál a háziasszony? Mos-főz-takarít. Semmit. Mindent. Nincs is ma már olyan. A válaszok sokszínűek, a háziasszonyi szerep megítélése igen változatos. Korunk egyik „nyavalyája”, hogy az élet mindenkit érintő, házimunka névvel illetett területét is bizonytalanul kezeli.
Párbeszéd.
– Haza kell mennem.
– Miért, mi dolgod?
– El kell mosogatnom, ki kell mosnom, porszívózni sem ártana…
– Aha, szóval semmi…
Ja, persze. Csak ezt a „semmit” valakinek meg kell csinálnia. Igaz, aki soha a közelébe nem került a sok ház körüli „semminek”, el sem tudja képzelni, hogy mennyi munka, idő és energia van az ő meleg étele, vasalt inge, tiszta otthona mögött. Mit gondol vajon? Hogy az étel a hűtőben nő? Vagy hogy a vállfa egy haszonnövény, mert azon teremnek a tiszta ingek?
Fodor Ákos: A HÁZTARTÁSBELI
Amit ő tesz-vesz: csak akkor látszana, ha n e m tenné-venné.
A társadalom véleménye és az agymosás
Egyszer letöltöttem egy online minikurzus anyagát, amely a hatékony időgazdálkodásról szólt. Az első feladat az volt, hogy egy táblázat rovataiba kellett beírni, hogy egy átlagos munkanapon mivel mennyi időt töltünk. Nem lehetett új kategóriákat létrehozni, a listán szereplő tevékenységekkel töltött időből pedig ki kellett jönnie a 24 órának. Lelkiismeretesen részletes volt a lista! Reggeli tollászkodás, ebből mennyi a higiénia, mennyi az étkezés, mennyi az öltözködés… Utazás, munka a munkahelyen, hazaút, vacsora, kultúra (olvasás, tévé stb.), még szex is volt a listán, és persze alvás.
Viszont egyetlen sort sem találtam, ami a hétköznapian házimunkának nevezett kategória lett volna. Vacsora, az igen, de hogy mitől kerül étel az asztalra, és mi lesz utána a tányérokkal, arról egy szót sem!
Mivel az anyag minden más szempontból nagyon kidolgozott volt, nem puszta hanyagságból maradtak ki ezek a tevékenységek. Hanem akkor miért? Talán az alkotónak egész életében volt személyzete, aki ezeket az „apróságokat” diszkréten, láthatatlanul intézte? Lehet.
Azonban fontosabb a hatás, amelyet – sok egyéb médiaelem közt – egy ilyen „oktatás” is sugall: a házimunka, az semmi. Nem számít, nem tétel. Az csak úgy megvan. Persze legyen meg, de idő ne menjen el rá, és diszkréten, kérem, fel se tűnjön az életünkben!
Az agymosás azonnal hat: aki mégis elvégzi a házimunkát (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban háziasszonynak nevezem, de természetesen ez nem nemi kategória, csak még nem találtam rá politikailag korrekt, semleges kifejezést), úgy érzi, nem is csinált semmit, és ha ebben a „semmiben” elfáradt, és elment az ideje is, akkor biztosan rosszul végezte a dolgát. Mert ez ugye nem számít munkának…
Mindenki története
A házimunka életünk velejárója. Pontosabban: életünk, életvitelünk generálja a házimunkát. Nagyjából a Paradicsomból való kiűzetés óta ez a menet: enni kell, lakni kell, ruházkodni kell. A ruhát tisztítani, a lakást takarítani, az ételt beszerezni és elkészíteni, a mindehhez felhasznált eszközöket tisztítani, karbantartani. Nem nagyon lehet tehát kihúzni magunkat ezek alól, nem mondhatjuk, hogy „énmiattam ugyan nem keletkezik semmi teendő”. Ezért is szomorú, hogy ilyen mélyen semmibe veszik a házimunkát – talán az egyének nem, de a tömegek igen. Mintha nem érintene.
Mit csinál tehát a háziasszony?
Nagyon sok családban még él az a modell, hogy az egész háztartással kapcsolatos munkahalmaz egyetlen ember vállát nyomja. Nevezzük őt háziasszonynak. Milyen hatással van a többiek életére az, hogy ő ellátja a mindannyiukat érintő háztartási munkát? Mit is ad ilyenkor? A legdrágábbat: életidőt! Valami másra, ami lehet persze semmittevés is, de lehetőséget adhat bármilyen kreatív, tartalmas tevékenységre, sportra, önfejlesztésre.
Hogy mindez mennyit ér? Kétféle hétköznapi módon mérhetjük: pénzben és időben. Szeretjük a számszerűsítést, hát nézzük:
„Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni ön nélkül. Vita helyett próbálja megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. Végezetül, ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy fedhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan. Jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.” Forrás: Háztartástan, 1955
Ha a háziasszony nem lenne, az embernek két választása marad: vagy elvégzi maga a munkát, vagy fizet valakinek (hívjuk bejárónőnek, megint sztereotipizálva). Innentől két számítási mód van a pénz és az idő felől megfogva is.
Azt tehát, hogy mennyi időt kap a háziasszonytól, azzal mérheti le, hogy 1.) neki mennyi idejébe telne elvégezni ezeket a feladatokat, 2.) hány munkaórát kellene dolgoznia ahhoz, hogy a bejárónő bérére valót megkeresse.
Pénzben mérve, ha nem lenne a háziasszony, akkor 1.) a saját óradíját szorozza meg a házimunkával töltött munkaórák számával, ugyanis ennyi munkaórával kevesebbet tud pénzkereső tevékenységre fordítani, 2.) nézzen utána, mennyibe kerülne mindaz a sok szolgáltatás egy bejárónőtől.
Van még egy harmadik elem, amit már nem ilyen egyszerű kiszámolni: a mentális felmentés. Az a hatalmas ajándék, hogy ha a háziasszony mindezen munkákat elvégzi, az embernek nem kell foglalkoznia a témával. Ez különösen azok számára értékes, akiknek nem párhuzamosan fut ezer program az agyukban, hanem egyszerre egy dologgal foglalkoznak, és számukra az is mentális terhelés, hogy két különböző tevékenység között „átkapcsoljanak”. Nekik igazi megváltás, hogy a „házimunka-csatornára” nem kell odakapcsolni. Nem kell foglalkozniuk azzal, hogy „még meg kell vennem a krumplit az ebédhez”, egyszerűen kapnak enni és kész. Ugyanígy nincs gondjuk mosószerre, vécépapírra, van minden, ahogy tiszta zokni is másnap reggelre.
Miért jó ezt tudatosítani? Mert így talán a helyére kerül valami, ami mindannyiunkat érint, de csak kevesen foglalkozunk is vele.
Te, kedves nem-háziasszony, aki abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy mindezekkel nem kell törődnöd, mert van egy ember az életedben, aki neked is ételt főz, a te ruhádat is kimossa, lásd meg, micsoda kincset kapsz a vasalt inged mellé: időt! Töltsd hát hasznosan! És légy hálás érte, mert igazi ajándék!
Te pedig, kedves háziasszony, lásd meg, mit adsz valójában, amikor a környezetedről gondoskodsz. És becsüld meg magad és a munkádat! Lehet, hogy kívülről nem „sztárolnak”, azonban az önbecsülés, önszeretet, öntisztelet belső munka. És igazán van mit megbecsülni benned!
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2018/04/cleaning.jpeg7331100Major Virághttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngMajor Virág2026-04-07 00:00:402026-04-07 11:29:49Mit csinál a háziasszony? Semmit. Mindent
Április első keddje a láthatatlan munka világnapja. Láthatatlan munkának neveznek minden olyan tevékenységet, amit a családtagok végeznek, például a háztartási munkák, a gyerekekről, idős, tartósan beteg hozzátartozókról való gondoskodás. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet ezekre a fontos vállalásokra, és hogy mindenkiben tudatosítsák, hogy a láthatatlan munka nagyon fontos az egész társadalom számára, akkor is, ha nem jár érte fizetés. És elismerésből is csak kevés.
Tágabban értelmezve az önkéntes munkát is ide sorolhatjuk, amit a közösség javára végeznek a társadalom tagjai.
***
Major Virág cikke
Ha vállalkozol, üzleti tevékenységet folytatsz, tökéletesen tudod, mennyire fontos a marketing. Az a bizonyos cégér, ami a jó bornak is kell. Ám a cégér nem csak a jó bornak kell. Szerintem nem múlik el úgy nap a Föld bolygó életében, hogy valahol, valaki fel ne sóhajtana: „majd ha nem leszek, majd ha nem csinálom meg, az majd feltűnik!”.
Megtörténik ez munkahelyen is, de otthon mindenképpen. Mert az ember ugye nem hirdeti fennhangon, hogy elmosogatott, kiporszívózott, főzött, takarított… De miért is?
Egyetemista koromban volt két barátnőm, akik együtt béreltek egy kis lakást. Szerencséjükre mindketten hasonlóképpen képzelték a rendet, így nem voltak konfliktusok köztük. A szobáikat maguk takarították, a közös területeket (konyha, fürdőszoba) közösen. Elmosogatták egymás tányérjait is, és egyben mosták a ruháikat. Az egyetlen különbség az volt, hogy egyikük csendben intézte, amit kellett: hol betett egy mosást, hol felmosta a közlekedőt, mikor mi adódott, másikuk viszont mindig „kihirdette”, ha csinált valamit. „Elmosogattam!” „Kimostam az összes feketét!” „Sütöttem sütit!” Kívülről nézve érdekes volt (elég sokat voltam náluk). Nem volt bántó a második lány önmarketingje, épp ez ragadott meg benne. Nem azért csinálta, hogy most ezért neki szobrot vagy házi oltárt állítsanak, hogy kifacsarjon egy „köszi”-t vagy dicséretet. Teljesen normálisan jelezte, amikor ezt vagy azt megtett. A csendesebbik lány pedig ugyanúgy elmosogatott, főzött egy nagy fazék levest, kimosta az összes fehéret stb. De maximum akkor szólt, amikor egy friss étellel elkészült. Felszínes szemlélő azt hihette volna, hogy nem csinált semmit. Pedig…
A „láthatatlan munka” sok esetben „hallhatatlan” is, mert erről mit is beszélgessünk, igaz? Pedig sokszor nem ártana – könnyen, lazán, semmit sem várva – megemlíteni családtagjainknak, hogy mit vittünk véghez. Ugyanis könnyű megszokni, hogy mindig van tiszta zokni a fiókban, mindig van ennivaló a hűtőben, netán minden este van meleg vacsora.
Ha például mindig te gondoskodsz arról, hogy mire a többiek felkelnek, készen legyen a reggeli, nem fognak elgondolkodni rajta, hogy hogyan került az étel az asztalra. Hogy még tegnap este eszedben volt, és bevásároltál. Hogy korábban keltél, és előkészítetted. Csak az tűnne fel, ha egy reggel NEM lenne ott a terülj-terülj-asztalkám. Nem vágysz dicséretre, hozsannázásra, zavarba jönnél egy „köszönöm”-től is? Ne feledd,
az elismerés, ami egy idő után bizony elkezd hiányozni, az nem dicséret. Az elismerés annyi, mint gyerekkorunkban a dolgozatunkon a „láttamozás”. Csak egy L. betű és egy szignó. És erre még annak is szüksége van, aki úgy érzi, nem kell őt dicsérgetni azért, mert teszi a dolgát. Hiszen (jó esetben) mindenki teszi a magáét. Az elismerés fontosságát akkor ismerjük fel, ha ez is elmarad.
Ha egész nap a lakást takarítottad, akkor ne mondják azt, hogy nem csináltál semmi értelmeset, miközben az eredményt meg elvárják. Ha egész nap ástad a kertet az új veteményesnek, ne jöjjön senki azzal, hogy csak levegőzgettél a langy tavaszi szellőben. Rendben, ne állítsanak márványtáblát egy maratoni mosogatásod emlékének, de igenis, ismerjék el, hogy megtetted. Erre nagy szüksége van az embernek.
Mégpedig azért, mert ez a visszajelzés a többiektől, hogy látnak, észlelik a létezésedet. Mint az Avatar című filmben a köszöntés: „látlak téged”. A „láthatatlan” munka elvégzője is láthatatlannak fogja érezni magát egy idő után. S talán nem is tudja, mi zavarja ebben. Mert kinek jutna eszébe a mosogatásból levezetni egy létfilozófiai alapkérdést? Márpedig erről van szó: ha nem kapsz visszajelzést a tetteidre, a létezésedre, az olyan, mintha nem is lennél. Ami még súlyosabb: a többiek valóban elfeledkezhetnek a létezésedről! És valóban csak akkor tűnik fel nekik a különbség, ha majd „nem leszel”.
Mindegy, mi a szokás a családban, a szokásokon bármikor lehet változtatni. Ha magától nem tűnik fel, hogy ki mit csinált, akkor hajrá önmarketing! Mesélje el este mindenki, mivel telt a napja. Ha van felület, ahol „láttamozzák” a létezésünket, az általában inspiráló. Még a leglustább láncszemnek is kedve lesz csinálni valamit, legalább azért, hogy este ő is be tudjon számolni valamiről.
Az is ki fog derülni, hogy szép csendben mindenki tett valamit a családért, a közösségért. Levitte a kutyát. Tanult két órát a töri dolgozatra. Kiteregette a ruhákat. Kicserélte a villanykörtét a fürdőszobában. Sütött piskótát. Vagy legalább rendelt pizzát mindenkinek. És növeljük a tétet: akár még meg is dicsérhetjük egymást, akár még egy-két „köszi” is elhangozhat. És holnap több kedvvel indulunk neki a napnak.
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2018/07/porszivo.jpeg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-06 10:00:032026-04-06 18:23:07Miért jár köszönet? Április első keddje a láthatatlan munka világnapja
Vérszilvafák és aranycserjék szegélyezik a Börzsöny délkeleti peremén fekvő Nógrád megyei Berkenye felé vezető utat, a virágzó növények pazar látványt nyújtanak tavasszal.
A vérszilvafák 4-7 méter magasra nőnek, tavasszal enyhén illatos rózsaszín virágokat hoznak. Díszfaként telepíthetők kertekbe, előkertekbe, utcafrontra. Termésük ehető, savanykás ízű kis méretű gyümölcsöt érlelnek, de főként a szépségük, esztétikus megjelenésük miatt kedvelt növények. Kertészetekben több változata elérhető.
Fotók: B. Csánk Györgyi
Címben olvasható idézet: Anatole France
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/04/verszilva_b_csank_gyorgyi6_1100.jpg7331100B. Csánk Györgyihttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngB. Csánk Györgyi2026-04-06 00:00:292026-04-06 17:21:30„Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!” Virágzó vérszilvafák és aranycserjék
A húsvéthétfői locsolkodás kultúránk részét képezi. A kizárólag Közép-Európa térségében elterjedt népszokás egy ősi termékenységkultuszra vezethető vissza.
Kezdetben nem minden nőt illetett meg a locsolás kiváltsága, csupán az „eladósorba” került lányokat. A locsolás alkalmat teremtett a házasság előtt álló fiatalok számára az ismerkedésre. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami a locsolás régi módjára utal. Ma már sokan hüledeznek azon, hogy akkoriban gyakran erőszakkal hurcolták a lányokat a kúthoz, vályúhoz, és vödörszám öntötték rájuk a hideg vizet. A nyitóképen látható Munkácsy-festmény is ilyen jelenetet örökít meg.
A locsolás után a legények piros vagy hímes tojást kaptak a lányoktól. A tojás ősi termékenységszimbólum, a piros szín pedig a szerelem jelképe.
Honnan ered a locsolás hagyománya?
Kétféle eredetet – pogányt és egyházit – tulajdonítanak a hagyománynak. A pogány eredet alapja, hogy őseink hittek a víz megtisztító, megújító erejében, a termékenység forrásaként tekintettek rá. Az egyházi eredettörténet a kereszteléssel magyarázható, amire jellemzően tavasszal került sor.
A locsoláshoz kapcsolódik az is, hogy régen ünnepekkor kötelező volt tisztálkodni. Úgy tartották, hogy aki húsvét hajnalban megfürdik a patakban, az egész évben szép és egészséges lesz. A patakból vizet kellett hazavinnie, és a család többi tagja a patak vizét felhasználva megmosakodott. A vízzel még a házat is meglocsolták, sőt, olykor még a lovakat is, hogy erősek és egészségesek legyenek.
A locsolásnak minden területen megvoltak a maga egyedi szokásai. A locsolkodásra összeverődött legények előre kigondolták, hogy kit, hogyan és milyen sorrendben fognak meglocsolni. A fiúk otthon kezdték a locsolást, először az édesanyjukat, majd a leánytestvéreiket, a keresztanyjukat, aztán a nagyszülőket látogatták meg, majd következtek a szomszéd és a környékbeli lányok, végül utolsóként mindenki a kedvesét locsolta meg. Ebből előfordulhattak viták, ugyanis megmutatkozott, hogy ki a legkelendőbb lány a faluban…
Van még egy szokás, ami régebben szintén hozzátartozott a húsvéthoz és a locsoláshoz is. Erre a húsvéthétfőt követő kedden került sor. Ekkor a lányok locsolták meg a legényeket. Ez a szokás azonban a két világháború közötti időszakban kikopott, és mára szinte teljesen feledésbe merült.
A hideg vizes locsolás szokását manapság egyre kevesebben és egyre kevesebb helyen követik. A kútvízzel való locsolás nem volt veszélytelen, komoly megbetegségeket okozhatott… A kölnivel, az ún. szagos vízzel való locsolás a két világháború között vált általánossá.
Manapság a Hollókői Húsvéti Fesztiválon láthatunk tradicionális locsolást. Bár a szokás jelentősen átalakult, máig a magyar kultúra részét képezi, magában foglalva a pogány, ősi elemeket és a keresztény hagyományokat egyaránt.
Nyitókép: Munkácsy Mihály – Húsvéti locsolás (1865)
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2025/04/munkacsy_festmeny.jpg7331100Életszépítőkhttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngÉletszépítők2026-04-06 00:00:032026-04-06 10:45:20„Zöld erdőben jártam…” A húsvéthétfői locsolás hagyománya
Amikor a tüdőt ellepi az illatos meleg szorítása, és nem tudjuk az ünneptől mámorosabb minden, vagy attól, hogy ismét megértük az új tavaszt. Húsvét, annak a biztos tudata, hogy most már eljön a nyár, a talpamat a folyó kavicsain csúsztatom, miközben a bokámnál siklik az átlátszó víz. A békesség reménye.
És persze Jézus, és az ő áldozata érettünk, amiben nem lehet lelkifurdalás nélkül nem hinni, hiszen pontosan tudjuk, hogy „senki nem hisz mindig és senki nem hisz soha”.
Valahogy gyerekként mindig tiszta inget húztunk. Hófehér, ropogós ingben fociztunk az udvaron, vagy dobáltuk a tojásba a nehéz fém kétforintost, amin akkoriban még négy gombóc fagylaltot mért ki a Profeld Hugi a Kismackóban.
Nem tudom miért volt minden annyira fehér, annyira tiszta és fényes. Talán, mert álmunkban még nem ugrott keresztül rajtunk a halál, talán mert nem csak vigasztaltuk magunkat az ártatlanságunkkal, hanem tényleg ártatlanok voltunk.
Ahogy előredőlök és kinézek az ablakon, a nagy festő ma mélyszürkébe mártotta az ecsetjét, és valaki rázza a csenevész virágú fákat. A Székesegyház környéke fölállványozva, projektek és elnyert támogatások lebegnek a hatalmas molinókon. A hírekben nem ugrálnak a nyulak, hanem vacognak értetlenül, a félelem bebújt a felöltők alá. Jézus sem licitál a világ szívére, csak fáradtan köhög és elindul föl a hegyre.
Hol vannak a régi tiszta ingek, a boldogan bátor hunyorgások bele a napba, a folyók metsző siklása, a halak álma a melegebb, távolibb, boldogabb vizekről?
És mégis húsvét, és mégis élet. Meleg szárnysuhogás minden megmaradt pillanatban.
Húsvétkor a keresztények Jézus feltámadását, mások a tavaszt, a természet újjászületését ünneplik. Tele van a húsvét szimbólumokkal: nyuszi, tojás, virágzó ágak, egyik szebb és bájosabb, mint a másik. Ám húsvét előtt van még egy nagypéntek.
Az a nagypéntek, ami most (már, még) szintén ünnep, hivatalosan is, vagyis munkaszüneti nap. Persze akinek ünnep volt régebben is, az eddig is ünnepelhette, de most az is tudomást szerez róla, aki nem követi a keresztény vallás tanításait. Ha mást nem, onnan, hogy zárva vannak az üzletek.
Mi is a nagypéntek? És miről szólhat azok életében, akik nem feltétlenül keresztény vallásúak? Hiszen azzal tudunk mihez kezdeni az életben, amit valamiféleképpen a saját életünkre vetítve is tudunk értelmezni.
Egy lelkész szájából hallottam a rövid és tömör megállapítást: „Nagypéntek nélkül nincs húsvét”. Jézus feltámadt – de ehhez bizony előtte meg kellett halnia! Mégpedig az akkori legszégyenletesebb módon: keresztre feszítve. Ennél jobban embert nem lehetett megalázni. Érdekes, hogy a keresztény vallás szimbóluma épp a kereszt lett. Nem a feltámadáshoz társítottak valami dekoratív szimbólumot, ha úgy tetszik, nem a húsvét ünnepét ábrázolják. Nem is az őskeresztények hal motívuma élt tovább. Nem. A kereszt a nagypéntek szimbóluma. Tehát karácsony ide, húsvét oda, bizony nagypéntek egy olyan nap volt, amikor valami igazán fontos dolog történt, valami kihagyhatatlan.
Ahhoz, hogy Jézus húsvét hajnalán, harmadnapra, feltámadhasson, kellett Júdás, kellett a passió, kellett a kereszthalál. Kellett a nagypéntek. Jézus ekkor (és nem később, feltámadása után) mondta azt: „bevégeztetett”.
Miért is fontos erről tudnunk, és hogyan értelmezhetjük ezt a történetet a saját életünkben? Jézusnak minden lehetősége megvolt arra, hogy „megússza” a kegyetlen és megalázó kínhalált. Elutazhatott volna, rejtőzködhetett volna, kibekkelhette volna a kényes időket valamilyen védett helyen. Megérhetett volna matuzsálemi kort, békés, öreg tanítóként a teste természetes elhasználódásakor derűs mosollyal mondhatott volna búcsút a földi életnek, álmában is kiléphetett volna. De nem tette. Ahogy ma mondanánk: bevállalta. Pedig tudta, hogy iszonyatos fájdalom vár rá. Szenvedett. De nem próbálta elkerülni az eseményeket, holott azok nem is voltak elkerülhetetlenek.
Családterapeuták, szociális szférában dolgozók tömegével látják, de akik odafigyelnek a saját és mások életére, azok is tapasztalhatják, hogy milyen sokan egész életükben az elkerülésre játszanak. Ezt – a családtörténetekben könnyen tetten érhető a dolog – akár többgenerációs családi terhekké is duzzasztják. Valahol az elején valaki nem állt bele abba, amit az élet elé tett, és amiben helyt állni a feladata lett volna. Inkább elkerülte. Inkább úgy döntött, kibekkeli, amíg az idők maguktól jobbra nem fordulnak. És a picinyke hógolyó lavinává hízott, a szőnyeg alá kotort pár szösz hatalmas szörnyeteggé állt össze.
Aztán ahogy telik az idő, az ember elkezdi elveszíteni az erejét. Ki milyen mértékben, de az öregedéssel egyre gyengül, egyre elesettebbé válik. És már csak magában mormog, amikor a környezete dróton rángatja, mert most már nincs ereje odacsapni, hogy „eddig és ne tovább”, már nincs ereje beleállni a feladatba és végre is hajtani azt, amit az élet tőle kért, követelt egy időben.
És mivel jó eséllyel ott a család, ott vannak a leszármazottak, mások életére is hatással van az, hogy valamikor negyven évvel ezelőtt, erősen és egészségesen, nem tette meg a helyzet javításáért, gyógyításáért azt, ami akkor kényelmetlen, vagy akár fájdalmas lett volna. Jézus is felvetette, hogy ha lehet, „múljék el tőlem e keserű pohár”, de aztán azonnal át is lendült, és azzal folytatta, hogy mindazonáltal Isten akarata legyen meg. Sokunk viszont egész életstratégiát épít fel a „keserű poharak” odébb pöckölésére.
Nem, ne kelljen kellemetlen, kényelmetlen dolgokba belemerülni! Ne kelljen konfrontálódni, ne kelljen fájdalmat megélni! Kerüljük el, ússzuk meg, bekkeljük ki valahogyan!
A nagypéntek – sok minden mellett! – a „bevállalásról” is szól. Emlékeztető arra, hogy nem azért élünk ezen a Földön, hogy lapítsunk, és próbáljuk megúszni ezt az egészet. Hogy miért épp a kereszt lett a kereszténység, mint világvallás, szimbóluma? Teológiai értekezések vannak róla bőven. De egy lehetséges – és igazán hétköznapi – értelmezés az, hogy akárhányszor keresztet látunk, gondoljunk arra, hogy feladatunk van az életben.
Hogy mindenkinek fel kell vennie a maga keresztjét. Ami jön, azzal meg kell birkózni. Fájni fog, vagy legalábbis okoz majd némi kellemetlenséget. De aki egy életen át az elkerülésre hajt, az épp az életet utasítja el. S aki nem vállalja be a saját életében a nagypénteket, az mégis milyen alapon várhat benne húsvétot?
https://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2019/04/nagypentek1100.jpeg7331100Major Virághttps://eletszepitok.hu/wp-content/uploads/2022/01/szepitok_eletszepitok_logo.pngMajor Virág2026-04-03 00:00:152026-04-03 11:21:58„Feladatunk van az életben.” Avagy nagypéntek nélkül nincs húsvét
Lilaakác, te csodás! A 8-10 méter magasra növő kúszócserje fává is nevelhető
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: ÉletszépítőkTavasztól kezd teljes szépségében pompázni a lilaakác vagy kékakác (Wisteria sinensis). A gyönyörű fás szárú évelő növény virágai áprilistól június elejéig, 20–30 cm hosszú, lecsüngő fürtökben nyílnak. Létezik fehér, rózsaszín, bíbor színű fajta is.
Futónövényként találkozunk vele a leggyakrabban; pergolára, rácsra, lugasra futtatva is nagyon mutatós, de erős tartóoszlop mellett, megfelelő metszéssel fává is nevelhető, alácsüngő, illatos virágaival a kert éke lehet.
Romantikus, lenyűgöző látvány a ház falán (szabadon) terjeszkedő növény is, de figyelni kell arra, hogy a hajtások ne gyengítsék a falat (bekúszhatnak repedésekbe, résekbe).
Fotó: M. M.
A lilaakác hosszú élettartamú, szívós növény, ha megfelelő helyen él, 10 méteresre is megnőhet. A meleg, napos fekvést kedveli, de arra figyelni kell, hogy a talaj ne száradjon ki túlzottan alatta. A semleges vagy a kissé savas föld a legideálisabb számára. Dugványozással érdemes telepíteni, így hamarabb hoz virágot. A fiatal növények kaphatnak műtrágyát, de a kifejlett növényeknél ez elhagyható, amennyiben a növény tavasszal kibontja a virágait. Ha nem virágzik, célszerű magas kálium és foszfor tartalmú műtrágyával elősegíteni a virágzását. A magas nitrogén tartalmú műtrágyát célszerű mellőzni ilyenkor.
A lilaakác erőteljes kúszócserje, ennek megfelelően a rendszeres metszésére gondot kell fordítani, különben egyre nehezebb lesz kordában tartani. Évente akár 1-3 métert is nőhet. Metszéshez a kora tavaszi és késő őszi időszak a legmegfelelőbb.
A lilaakác Kínában őshonos, Európába és Észak-Amerikába az 1800-as évek elején jutott el. Sokak számára lehet ismerős a Lila Akác köz (Wisteria Lane) a Született feleségek c. amerikai filmsorozatból. Kitalált utcanév, a film fő helyszíne.
Fotó: Pixabay (ahol nincs külön jelölve)
Lélegzetvételnyi nyugalom. Három hatásos légzéstechnika
/Kategória: Egészség /Szerző: ÉletszépítőkA légzés több, mint oxigénfelvétel. A levegővétel olyan „távirányító”, amellyel szabályozhatjuk a testünk biológiai folyamatait. Amikor tudatosan megváltoztatjuk a légzésünk ritmusát, egy sor lenyűgöző változást indítunk el a szervezetünkben.
Hányszor vettél ma mély lélegzetet? Olyat, ami egészen a hasadig ér. A mélylégzés kiváló idegcsillapító, stresszoldó, alvás előtt is hatásos. Érdemes egy-egy légzéstechnikát elsajátítani és rendszeresen alkalmazni.
A mélylégzés kedvező élettani hatásai
A mély, hasi légzés stimulálja a bolygóideget (Vagus-ideget). Ez az ideg, amint ingert kap, parancsot küld a szívnek, hogy lassítsa a pulzust, és az agynak, hogy állítsa le a stresszhormonok termelését.
A lassú, kontrollált légzés optimalizálja az oxigén és a szén-dioxid arányát. Ez nemcsak a szédülést és a szorongást szüntetheti meg, hanem segíti, hogy az oxigén hatékonyabban jusson el a sejtjeinkhez és az agyunkhoz. Ez pedig tisztább gondolkodást és több energiát eredményezhet.
Az agyunk félelemközpontja az amigdala. Aktivitása a mélylégzés hatására csökken.
A rekeszizom nagyívű mozgása belső masszázsként funkcionál: segíti a nyirokkeringést.
Mélylégzés hatására a kortizol, azaz a stresszhormon szintje visszaesik, a lassú, ritmusos légzés pedig fokozhatja az endorfin, azaz a boldogsághormon felszabadulását.
A légzéstechika mellett szól, hogy bárhol bevethető, hatásos. Ha elsajátítjuk, bármikor alkalmazhatjuk – munkamegbeszélésen, vizsgahelyzetben, közlekedés során stb. -, nem keltünk nagy feltűnést vele.
4-7-8 légzéstechnika
Ez a módszer gyorsan aktiválja a nyugalomért felelős paraszimpatikus idegrendszert. Alvás előtt is hatásos lehet, van különösen feszült helyzetekben.
Dobozlégzés
Ezt a technikát a fókusz megtartására, a koncentráció erősítésére és a nyugalom megőrzésére ajánlják, extrém stresszhelyzetben is bevethető. A módszer lényege a négyes egység: minden szakasz (kilégzés, belégzés) pontosan ugyanannyi ideig tart.
Állva és ülve is kivitelezhető. Ha ülsz, figyelj a helyes testtartásra, a vállaidat engedd le, próbálj ellazulni! Képzelj magad elé egy négyzetet, és gondolatban haladj az oldalai mentén, miközben ki- és belélegzel. Mielőtt elkezded, teljesen fújd ki a levegőt a szádon keresztül, majd jöhet a dobozlégzés.
Belégzés 4 másodpercen át: szívd be a levegőt lassan, mélyen az orrodon keresztül. Érezd, ahogy a hasad megemelkedik, nem csak a mellkasod.
Bent tartás 4 másodpercen át: tartsd bent a levegőt. Ne zárd le szorosan a torkodat, próbálj laza maradni, miközben nem engeded ki a levegőt.
Kilégzés 4 másodpercen át: lassan, egyenletesen fújd ki a levegőt az orrodon vagy a szádon keresztül.
Szünet üres tüdővel 4 másodpercen át: ez a legfontosabb szakasz. Várj 4 másodpercet, mielőtt újra beszívnád a levegőt. Ne kapkodj, maradj nyugodt!
Ismételd meg legalább négyszer, hogy igazán hatásos legyen!
Hasi légzés
A legtöbben felületesen, csak a mellkasunk felső részébe lélegzünk, ami fenntartja a stresszt. Érdemes tudatosan alkalmazni a hasi légzést. Könnyen elsajátítható.
Tudatos légzéssel bármikor képesek vagyunk felülírni a stresszt, és visszavenni az irányítást az elménk felett.
Nyitókép: Polina Tankilevitch/Pexels
Napraforgó-taktika. Valóban ez az egyetlen út az érvényesüléshez?
/Kategória: Lélekhajó /Szerző: ÉletszépítőkAz opportunizmus és a szervilizmus elvont fogalmaknak tűnhetnek, pedig olyan önérvényesítő taktikát jelentenek, melyekkel napi szinten találkozhatunk. Az 2026. április 12-i választások után is számolhatunk ezzel a – napraforgó-taktikának is nevezett – jelenséggel azok körében, akik a pozíciójukat, az egzisztenciájukat féltik. Valóban ez az egyetlen út az érvényesüléshez?
Az opportunista igyekszik mindig a napos oldalon állni. A haszon, a nyereség mozgatja, nem feltétlenül anyagi értelemben. Számára a kapcsolatok nem érzelmi befektetések. A kapcsolati tőke fogalmát szó szerint értelmezi. Általában akkor tűnik fel körülötted, amikor neked jól megy. Amikor pozícióban vagy, amikor nálad van a fontos információ, vagy amikor a te barátságod belépőt jelent egy exkluzívabb körbe. Amint azonban nehéz idők jönnek, vagy a veled való kapcsolat már nem „piacképes”, hirtelen elpárolog. Nem azért, mert haragszik, hanem mert az energiáit már egy új, jövedelmezőbb célpontra fordítja.
Az opportunista világában nincs lojalitás, csak időleges érdekközösség.
A szervilis ember biztonságra törekszik. Önfeladó stratégiát folytat, hogy elnyerje a „hatalom” kegyeit. Nem mondja ki, amit gondol, de egy idő után már gondolni sem mer az igazságra. A szervilis típus a főnök legrosszabb viccén is nevet. Nem alázatos, inkább megalázkodó, visszatetszőn szolgalelkű.
A klasszikus „felfelé nyal, lefelé tapos” szindróma a szervilis típusnál mutatkozik meg a legélesebben.
Ha túl sok álarcot hordunk, egy idő után elfelejtjük, kik vagyunk, a belső iránytűnk egyszerűen elromlik, torzul a személyiségünk, torzulnak az érzékeléseink. Az opportunista és a szervilis ember egy idő után olyan világban próbál boldogulni, ahol mindenki gyanús, és nem tud senkiben – még saját magában sem – bízni. Érzelmileg teljesen kiüresedhet. Ez pedig magányos, szorongató állapot, még ha a külvilág előtt az illető sikeresnek is tűnik.
Tavaszi madárdal. Este, éjszaka hallhatjuk az udvarló fülemülék énekét
/Kategória: Élménytár /Szerző: ÉletszépítőkTavasszal a kora esti és éjszakai órákban hangzik fel a világ egyik legszebb hangú madarának, a fülemülének az éneke.
A dal királya
A fülemülék testhossza 16 centiméter, szárnyfesztávolságuk 23–26 centiméter, testtömegük 17–24 gramm. Hasuk hátuk szürke, farkuk vörösesbarna, torkuk világosszürke. Magyarországon a lakott területek bokrosaiban is gyakorinak számítanak. A földön vagy bokrok tövén található rovarokkal, férgekkel, pondrókkal táplálkoznak, így a kert- és termőföld-tulajdonosok segítői. Fogságban elpusztulnak.
Gégéjük négy hangot képes egyidejűleg kiadni, zeneileg tökéletes akkordokat is énekelnek, kilométernyi távolságra is elhallatszó hangerővel. Különlegességük még, hogy az udvarló hímek elsősorban éjszaka énekelnek, a tojó nem énekel.
Éneklő fülemülék a Margitszigeten. Orbán Zoltán videója
A fülemüle hangja a művészeket is megihlette. Andersen Fülemüle című meséjéből Stravinsky írt operát, Händel orgonaversenyében a kakukk mellett a fülemüle strófái is megszólalnak. Oscar Wilde A csalogány és a rózsa című novellájának csalogány főhőse dalát és vérét áldozta a szerelem oltárán, de Arany János, Samuel Taylor Coleridge és John Keats verseiben is feltűnik a madár. Angliában 1924 májusában a BBC közvetített egy szabadtéri koncertet, ahol Beatrice Harrison csellóművész a kertjében duettet játszott az ott éneklő fülemülékkel. A kísérlet akkora közönségsikert aratott, hogy a rádióközvetítést a következő hónapban, majd a rákövetkező 12 tavaszon megismételték.
Így készíthetünk fenyőrügyből finom szirupot
/Kategória: Egészség /Szerző: ÉletszépítőkA népi gyógyászatban régóta ismert, hogy a fenyő rügye, zsenge tűlevele gyógyhatással bír, főleg légúti problémák (hörghurut, megfázás, köhögés, torokfájás) esetén ajánlják a főzetét. Főzet helyett fenyőszirupot is készíthetünk, nem csupán egészségmegőrző, gyógyító hatása miatt érdemes fenyőrügyet gyűjteni a tavaszi hónapokban, hanem azért is, mert a fenyőszirup – szörp – íze kifejezetten kellemes.
Ha különleges és ízletes üdítőitalra vágyunk, a fenyősziruppal nem fogunk mellé (azt nem állíthatjuk, hogy mindenkinek ízlik, de azt igen, hogy nagyon sokan szeretik). Fenyőrügyet lehetőleg olyan helyről gyűjtsünk, amely kevéssé van kitéve környezeti szennyezésnek – nincs a közelben járműforgalom, üzem stb. Fenyőszirup készíthető luc-, jegenye-, vörös-, törpe- és ezüstfenyőből. A 3-7 centis zsenge tűlevelek tökéletesek sziruphoz.
Fenyőszirup recept
Hozzávalók
4-5 marék fenyőrügy
1 kg barnacukor
fél deciliter felforralt, lehűtött víz
Sterilizált (kifőzött) befőttes üvegbe szórjunk barnacukrot, kb. az üveg negyedét töltse meg. A cukorrétegre jöhet kb. ugyanennyi fenyőrügy, és folytassuk a rétegezést, amíg az üveg megtelik.
Az üveget zárjuk le és tegyük napos, meleg helyre.
Pár nap múlva önthetünk rá kevés vizet. Amikor a cukor olvadni kezd, feltölthetjük az üveget friss fenyőrüggyel.
Nincs különösebb dolgunk vele – nagyjából egy hónap múlva elkészül a szirup.
Szűrjük le és adagoljuk tiszta üvegekbe.
Lezárva, hűvös helyen tároljuk.
Vízzel hígítva szörpként fogyaszthatjuk, szirupként csorgathatjuk például palacsintára vagy vajas pirítósra, de kanalazgathatunk is belőle, teát is ízesíthetünk vele.
A fenyőrügy jótékony hatásai
A fenyőrügy ásványi anyagokat, vitaminokat tartalmaz, C-vitamin tartalma kiemelkedően magas.
Illóolaja nyákoldó, köptető hatású, természetes gyulladáscsökkentő.
Nemcsak eseti légúti problémák enyhítésére ajánlják, idült hörghurutra is hatásos.
Zöld szigetek és méhlegelők: 10 érv a sávos fűnyírás mellett
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: ÉletszépítőkA sávos fűnyírás egyfajta fenntarthatósági trenddé vált. Bár elsőre szokatlannak, talán „rendetlennek” is tűnhet, a tudatos kerttulajdonosok körében egyre inkább terjed, és esztétikusan is kivitelezhető. A sávos fűnyírás lényege, hogy a gyep bizonyos részeit rendszeresen rövidre vágjuk, míg más területeken szigetszerűen vagy sávokban hagyni hagyjuk magasabbra nőni a növényzetet, hogy az így kialakuló méhlegelők természetes búvóhelyet és élelmet biztosítsanak a beporzó rovaroknak. Nézzük a további előnyeit!
1. Biodiverzitás-fokozó hatás
A sávosan hagyott, magasabbra növő fű és a benne megmaradó vadvirágok (pitypang, herefélék, pipacs stb.) valóságos oázist jelentenek. Ezzel a módszerrel több tucat növényfaj és a hozzájuk kapcsolódó rovarvilág telepedhet vissza a kertbe.
2. Élelemforrás a beporzóknak
A méhek, zengőlegyek és pillangók számára ezek a szigetek folyamatos élelemforrást biztosítanak. A sűrűn nyírt „golfgyep” egy ökológiai sivatag számukra; a sávos nyírás viszont biztosítja a túlélésükhöz szükséges nektárt és virágport.
3. Természetes kártevőirtás
A magasabb aljnövényzetben menedéket találnak a ragadozó rovarok (katicabogarak, futóbogarak) és a pókok is. Ők a kert „láthatatlan őrei”, akik kordában tartják a levéltetveket és egyéb kártevőket, így kevesebb vegyszerre lesz szükség.
4. Jobb vízgazdálkodás és aszálytűrés
A hosszúra hagyott fű árnyékolja a talajfelszínt, így az lassabban párologtatja el a nedvességet. Egy forró nyári napon a méhlegelő-sávok alatti talaj akár 5-10°C-kal is hűvösebb lehet, mint a kopaszra nyírt részeké, így a gyep kevésbé sárgul ki.
5. Idő- és energiamegtakarítás
A kevesebb munka olykor több eredményt hoz. A sávos nyírással jelentősen csökken a fűnyírással töltött idő, kevesebb üzemanyag vagy áram fogy, és ritkábban kell a zöldhulladék elszállításával bajlódni.
6. A talaj regenerálódása
A mélyebbre hatoló gyökerek, melyek a magasabb szárral járnak együtt, lazítják a talajt és javítják annak szerkezetét. Ez elősegíti a hasznos mikroorganizmusok és földigiliszták elszaporodását, ami hosszú távon egészségesebb kertet eredményez.
7. Esztétikai és strukturális érték
A sávos nyírás egyfajta „modern vadságot” kölcsönöz a kertnek. A gondozott gyeprészek és a meghagyott virágfoltok kontrasztja dinamikus, angolkert-szerű látványt nyújt, oldja az egységesen rövidre nyírt zöld felületek egyhangúságát.
8. Madárbarát környezet
Ahol sok a rovar és beérnek a vadnövények magjai, ott hamarosan megjelennek az énekesmadarak is. A magasabb fű biztonságos búvóhelyet is nyújt a fiókáknak és a kisebb testű kerti állatoknak, például a sünöknek.
9. Kedvezőbb mikroklíma
A dús növényzet párologtatása hűti a levegőt a ház körül. A beton és a rövid gyep visszaveri a hőt, míg a méhlegelők „természetes légkondicionálóként” működnek, csökkentve a közvetlen környezetünk hőmérsékletét.
10. Szemléletformálás
A sávos fűnyírás vizuális üzenet: azt mutatja, hogy a tulajdonos harmóniában él a természettel. Kiváló lehetőség a gyerekeknek is, hogy testközelből figyelhessék meg a növények életciklusát és a rovarok izgalmas világát.
Ha a sávok széleit határozott vonalban vágjuk le, vagy a magasabb részek között kanyargós ösvényeket nyírunk, a kert nem elhanyagoltnak, hanem tudatosan tervezettnek fog tűnni.
Fotó: eletszepitok.hu
A konfliktuskerülés csapdája. Amikor mindenkinek mindig, mindenben igaza van
/Kategória: Lélekhajó /Szerző: Mesterházy MónikaMilyen a konfliktuskerülő ember? Simulékony? Alázatos? Kedves, aki nem feszkózik (folyton), kellemes társaság? Eszedbe jut, hogy talán azért ilyen, mert nincs önbizalma, el van nyomva, vagy nincsenek megfelelő konfliktuskezelési stratégiái? Esetleg épp a látszólatos konfliktuskerülés az erőssége, ügyesen keveri a szálakat, nem hangoskodik, nem konfrontálódik, csak csendben lerendezi a sérelmeit.
A konfliktushelyzetek átszövik a mindennapokat, az élet minden területén megmutatkoznak. A konfliktus lehet időszakos, eseti vagy állandó – ennek megfelelően más-más hozzáállást – ha úgy tetszik taktikát, belső erőforrást – igényel. Egy biztos: értékes energiát von el.
A témát olvasónk, Anikó vetette fel. – Jó ideje követem a bejegyzéseidet, és úgy gondoltam, esetleg tudnál írni a konfliktuskerülésről és annak negatív hatásairól a mindennapokban. Ha érdekesnek tartod a témát, kérlek, ossz meg velünk tanácsokat, hogy lehet ebből „kigyógyulni”? – írta.
A konfliktuskerülő magatartás lehetséges okait és a következményeit lehetetlenség egy cikkben kifejteni. A személyiség rendkívül összetett, kapcsolataink és helyzeteink sem fekete-fehérek, tipologizálni ezért sem szerencsés. Vannak azonban olyan tipikusnak mondható vonások, melyek rendre a felbukkannak konfliktuskerülő magatartás mögött. Ezek az önbecsüléssel függenek össze. Kulcskérdések:
Képesek-e mások partnerként, egyenrangú félként kezelni téged? Mi teszel ennek érdekében?
Milyen önértékelési skálán kapcsolódsz másokhoz? Általában mennyit érsz mások szemében? (Lehet, hogy meglepőnek tartod, de ezt nagyrészt te alakítod…)
Ki mersz, ki tudsz-e állni magadért, ha szükséges?
Mely életterületeken szenveded el a legtöbb konfliktushelyzetet: párkapcsolatban, munkahelyen, családon belül, barátságokban? (Önértékelés szintjén feltételezhetően ezen a területen vagy a legsérülékenyebb… Segítő által vezetett belső munkával a rejtett okokat is felgöngyölítheted.)
Ha viszont úgy élsz meg egy konfliktust, hogy az egyértelműen nem a javadat szolgálja, ráadásul állandósult az életedben, komolyabban kell(ene) foglalkozni vele. Ha azon kapod magad, hogy folyton méltatlan helyzetekben ragadsz, nagy a valószínűsége annak, hogy önmagadat, az igazságodat nem tudod megfelelően képviselni. Ennek is sok oka lehet – alapvetően a félelem tart gúzsba kötve. Félelemmel élsz, s hiába kerülöd a konfrontációt, a konfliktusban nyakig benne vagy: önmagaddal harcolsz, önmagad ellen.
Kell némi emelkedettség az élethez. Ne vegyél részt pitiáner játszmákban, vedd észre, ha játszmába, alárendelt szerepbe kényszerítenek. Áll ki magadért vagy hagyd el az adott közeget. (Tudom, nehéz lezárni egy kapcsolatot, házasságot, nehéz munkahelyet találni, szülőkkel fasírtban lenni, barátságokat megszakítani…, de az állandósult feszültség a jól-léted rovására megy.)
Persze van, amikor a csend a legjobb konfliktuskezelési stratégia, van, hogy magadban kell lejátszani a meccset, meghozni döntéseket, letisztítani érzelmeket. Ha azonban folyton csendben vagy, ha mindig csak hallgatsz, a nyugalom érdekében mindent lenyelsz, az téged mérgez; nincs benne a megoldás, a fejlődés, a szintugrás lehetősége.
Aki méltatlan, méltánytalan helyzetekben is simulékonynak, megértőnek mutatkozik, arról könnyen az a kép alakul ki, hogy mindent meg lehet vele csinálni, nem kell számolni következményekkel. Bábként mozgatható.
Vannak típusok, akik szinte minden helyzetbe szeretnek kisebb-nagyobb feszültséget vinni. Ők ezen a módon tudják a legegyszerűbben igazolni önmagukat, így érzik magukat tényezőnek, de ez már egy másik történet…
Mit tehetsz tehát, ha konfliktuskerülő vagy? Szép lassan tanuld meg az igazságodat jól közvetíteni; nem kell minden konfliktushelyzetben tányért törni, asztalra csapni, berendezést döntögetni. Ne legyél Bólogató János – tud felvállalni és képviselni a saját álláspontodat. Ne ragadj méltatlan helyzetekben! Ha ehhez segítség kell, merj segítséget kérni – van, hogy egyedül lehetetlen egy elmérgesedett konfliktust megoldani.
Mindennapi jelentéktelenebb helyzetekben pedig nyugodtan gyakorolhatod a nagyvonalúságot; a higgadtság és a mosoly a legerősebb fegyver a nehéz emberekhez…
Szeresd ellenségeidet! Miért is?
/Kategória: Lélekhajó /Szerző: Major VirágJézus mondta: szeressétek ellenségeiket! Ez a gondolat pedig manapság is szöget üthet a fejünkbe.
A fent felsoroltakért biztosan nem! Az említett fejezetben Jézus ad egy választ, ami az akkori embereknek, az akkori társadalom általános spirituális fejlettségi szintjén értelmezhető volt. Soha ne feledjük, hogy minden fennmaradt írás a kor emberi kontextusával együtt nyeri el valós értelmét! A tanítás ma is érvényes, a mögötte meghúzódó magyarázat azonban lehet, hogy manapság már egy kicsit más.
No de még mindig keressük azt a fránya szeretni-valót az ellenségünkben! Példázatként álljon itt egy valós történet, a közelmúltból. Egy fiatalember elvégezte tanulmányait hosszú évek alatt, úgy, hogy többen is nyíltan, tudatosan akadályozták őt ebben. Így hét évig járt egyetemre. Majd újabb hét év harc következett, hogy végül kézbe vehesse a diplomáját, bár közben a hivatásában már helytállt, igaz, „papír nélkül”. E kétszer hét évben néhány ember minden létező módon akadályokat gördített az útjába. Volt, aki nyíltan meg is mondta neki, hogy nem fogja engedni, hogy elérje a célját. Ezeket a kerékkötőket a fiatalember nyugodtan tekintheti „ellenségeinek”. Végül is mást sem csináltak, mint keresztbe tettek neki, ahol csak tudtak, ráadásul külön saját előnyük nélkül, csak úgy a fiatalember ellenében, öncélúan.
Minden szándékuk ellenére ezek az „ellenségek” hatalmas kincseket ajándékoztak a fiatalembernek. Kitartást tanult, megerősödött elszántságában. Nincsenek kételyei arról, hogy ezt akarja-e csinálni, levizsgázott saját maga előtt, színjelesre. Megtanult hosszú távon, állhatatosan küzdeni a céljáért. Megtanulta felismerni a támogatókat is. Kapcsolatba került önmaga erejével. Ha bármikor az életben szüksége lesz az erejére, állhatatosságára, nem lesz kétsége afelől, hogy van-e neki ilyesféle tulajdonsága, és vajon mennyire futja belőle.
Ezek már olyan kincsek, amelyeket megköszönhet az „ellenségeinek”, hálás lehet nekik, áldhatja őket. Na persze, nem szemtől-szembe, mert a felszínen a kapcsolatok nem változtak. De belülről a neheztelést felválthatja a hála. Nem „ellenségekként” fog ezekre az emberekre visszagondolni, hanem látja azt, amiért hálás lehet nekik. És nem évtizedek távlatából, bölcs öregapóként! Megtörténhet ez a belső változás akár azonnal is!
A példák sorát a végtelenségig lehetne folytatni, ehelyett azonban „Nagy Kincskeresés”-re invitállak: fedezd fel azokat a kincseket az életedben, amelyeket a Sors, Isten, Univerzum az ellenségeid keze által nyújt át neked. Trükkös csomagolás, de megéri kibontogatni!
Kedvenc versekből válogattunk a magyar költészet napján
/Kategória: Élménytár /Szerző: ÉletszépítőkKözel száz komment érkezett az alábbi Facebook bejegyzésünkre
Április 11. a magyar költészet napja. Ennek apropóján válogattunk olvasóink kedvenc költeményeiből.
Weöres Sándor: Önarckép
Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.
Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.
Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.
Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg — épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?
***
Ady Endre: A perc-emberkék után
Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.
Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek –
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.
Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.
Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém –
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.
Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.
Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.
***
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
***
Dsida Jenő: Az öreg óra énekel
Rokkant vagyok már, vén legény,
Egyformán tétlen rosszra, jóra,
Ülök a szekrény tetején.
Jelzem meggörbült mutatóval
A jövő-menő perceket,
Sorsom nagy, álmos, untató dal:
Csak ketyegek, csak ketyegek.
Pihen a nap már nyugaton,
Sugarai meg nem zavarnak…
Itt minden csupa nyugalom.
Mire is nap ily vén legénynek?
Jobb annak már az éji hold, –
Úgy érzem néha: nem is élek,
És álmodom csak, ami volt.
Mikor bejön a nagyanyó,
Leül elémbe alkony-órán,
– Haja fehérlő, mint a hó, –
Felnéz reám bágyadt szemével:
„Mesélj, no, szépen valamit!”
S én sorba veszem halk mesével
Az eltünt évek napjait.
Hej, az volt ám a szép idő!
Termett a bor, a búzakéve,
Volt búcsú, névnap, esküvő!
Más voltál te is nagyanyóka:
Szemed ragyogott, mint a nap,
Ajkadon csengett, sírt a nóta,
Virág fonta be hajadat.
Itt álltál te s a vőlegény…
Első szerelem – első álom…
Az első csókot láttam én.
Az évek lassan szálldogáltak,
Lassan benépesült a ház –
Sugara múltán ötven nyárnak
Az ifjú tábor hol tanyáz?
Aki víg volt, most szomorú.
Temetés lett az esküvőből,
Virágfüzérből koszorú;
Meghaltak mind, és eltemettük,
Ketten mar adtunk: te, meg én –
S el-elgondolkodunk felettük
A szürke alkony idején.
Mig ifjú voltam és vidám:
Sok cifra betű fénylett rajtam,
Csupa öröm volt nézni rám.
Ma már a gépem csupa rozsda,
Súrlódnak benn a kerekek,
Aranyozásom rég lekopva
S az elmúlásról ketyegek.
Meghal a szív, a dal s a száj. –
Hogy nékem kell ezt elzengeni,
Öreg szívemnek jaj, be fáj!
Nagyanyó! Nekem nincs mit várnom,
Meghalok szépen teveled…
Elröppen egy perc… kettő… három…
Csak ketyegek, csak ketyegek…
Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.
Az is lehet , hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reám
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!
Babits Mihály: In Horatium
Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha
nem hallott verseket ma, múzsák
papja, erős fiatal füleknek.
Nézz fel az égre: barna cigány ködök –
nézz szét a vízen: fürge fehér habok
örök cseréjükért hálásak,
halld, Aiolost hogyan áldják, dallal.
A láng is hullám. Szüntelenül lobog
főnix-világunk. Így nem is él soha,
mi soha meg nem halt. Halálnak
köszönöd életedet, fü és vad!
Minden e földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint csobogó patak
s „nem lépsz be kétszer egy patakba”,
így akarák Thanatos s Aiolos.
Ekként a dal is légyen örökkön új,
a régi eszme váltson ezer köpenyt,
s a régi forma új eszmének
öltönyeként kerekedjen újra.
S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily
mértéken zengte a megelégedést,
hadd dalljam rajt ma himnuszát én
a soha-meg-nem-elégedésnek!
Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
hullámtörés, lavina, láva
s tűz, örökös lobogó. – Te is vesd
el restségednek ónsulyu köntösét,
elégeld már meg a megelégedést,
légy könnyű, mint a hab s a felhő,
mint a madár, a halál, a szél az.
Görnyedt szerénység, kishitü pórerény
ne nyomja lelked járomunott nyakát:
törékeny bár, tengerre termett,
hagyj kikötőt s aranyos középszert
s szabad szolgájuk, állj akarattal a
rejtett erőkhöz, melyek változás
százszínű, soha el nem kapcsolt
kúsza kerek koszorúját fonják.
Váci Mihály: Eső a homokra
Használni akartam – nem tündökölni,
sem esztétikák rangsorát pörölni.
A halhatatlan szent tülekedésben
lemaradtam – a startnál már lekéstem.
Ezért a pályát messze elkerültem,
a robotoló tömegbe merültem,
és dolgoztam hajnaltól éjszakáig,
a gondolat míg csonton átvilágít,
s míg csillagok közt kószált annyi bajnok,
– gürcöltem, mint egy elnyűtt hivatalnok.
Nem restelltem leszállni a keresztről,
ha egy paraszt kérvénnyel keresett föl;
s két megváltó ihlet közti szünetben
értekezleten szóltam – bár ügyetlen.
Nem hittem én az elnyomott zsenikben: –
ki tenni akart – az tehetett itten!
– Volt mit! Mert volt kereszt is, hogy reája
feszüljön vagy meggörnyedjen alája.
Volt pokol is – megjárni mindazoknak,
kik nemcsak vonakodva tusakodtak,
fennszóval áhítva a pokoljárást,
vigyázva: – maguk semmibe ne ártsák.
Volt itt dolog, nagy ügy, kárhozat annyi!
Lett volna – volt! – miért élni, meghalni.
Voltak milliók – elhagyva ügyükben –
kikért élhettünk volna vert hitünkben.
Volt pálya, ügy, elhívó kötelesség,
biztató kor – közülünk várva hősét.
Ez az idő se nyújtott kevesebbet,
csak mi – fiai, voltunk kevesebbek:
– bősz nagyravágyók: – lesve a csodákat:
nem tettük azt, amiből csoda válhat.
Mert nem hiszem, hogy ne lehetett volna
kitartó, csendes, hű forradalomban
élni: – szeretni, hinni a világot;
tenni valamit, mivel besugárzod;
melegítni: – telet a gyertya lángja;
szelídítni: – aszályt a szik virága;
rázni a világot: – szellő az erdőt;
kérlelve biztatni: – karsztot a felhők;
lázadni – úgy, hogy magadat naponta
feláldozod, ha mégoly kis dologra;
ellenszegülni: másképp nem? – parányi
toporzékoló ügy nyergébe szállni;
osztani magad: – hogy így sokasodjál;
kicsikhez hajolni – hogy magasodjál;
hallgatni őket, hogy tudd a világot,
róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.
Széjjel szóródni – eső a homokra –
sivatagnyi reménytelen dologra,
s ha nyár se lesz tőled – s a táj se zöldebb:
– kutakká gyűjt a mély: – soká isznak belőled!
Még nem hiszem, hogy ne lehetett volna
élni: – lehetetlent ostromolva,
hát próbálom önvesztő szerelemben
mi együtt – nem lett volna lehetetlen.
Itt töltötte utolsó napjait József Attila. Emlékház Balatonszárszón
/Kategória: Élménytár /Szerző: ÉletszépítőkA balatonszárszói villasoron lévő egykori Horváth-panzióban töltötte utolsó napjait a súlyos betegségből lábadozó József Attila (1905–1937). 1937. december 3-án este innen indult arra a sétára, melyről nem tért többé vissza.
A József Attila u. 7. szám alatt található épület 2012 óta Emlékházként működik, a kiállítás a költő életének utolsó időszakát idézi fel, és állít emléket az egész életműnek a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából, valamint magántulajdonban lévő dokumentumok, fotók, tárgyak segítségével.
József Attila élete 1936 nyarától kapcsolódik Balatonszárszóhoz. Augusztustól szeptember közepéig pihenéssel, udvarlással és versírással töltötte napjait.
„Ez volt az utolsó szép nyara. Lesülve, meghízva, frissen tért haza, büszkén szép verseire” – emlékszik vissza erre az időre Németh Andor. A hullámok lágy tánca…, a Balatonszárszó című és a Jaj, majdnem… kezdetű költeményekbe „belevarázsolta a gazdag nyár minden sugarát és hevét”.
Másfél évvel később, 1937. november 4-én, csikorgó télidőben látta viszont a szép emlékezetű nyaralót. A jól fölszerelt budai szanatóriumból ide irányította orvosa, hogy családi körben, állandó és gondos felügyelet mellett folytassa gyógyulását a súlyos depresszióval küzdő költő.
November 28-án szerelme, Flóra látogatta meg, december 2-án – a halálát megelőző napon – a Szép Szó vezérkara és az orvosa is fölkereste. Barátai új kötet-lehetőségről, lektori állásról és a régen várt Baumgarten-díj odaítéléséről hoztak „biztos” híreket.
Másnapra mintha kicserélték volna, újra tervezgetett. Nővéreivel gyengéd és segítőkész volt egész nap. Még az ebédet is megette, ami addig nem volt szokása. Újságot olvasott, mókázott a gyerekekkel, leveleket írt. Este sétálni indult. Nem sokkal később kopogtattak: a halálhírét hozták. 19 óra 35 perckor a balatonszárszói állomáson a menetrendben nem szereplő, induló tehervonat halálra gázolta. Jolánt a sorompónál csendőr tartóztatta föl, mögötte feküdt a halott költő, Nagy-Magyarország térképével letakarva.
A szárszóiak bolond hírét keltették az öngyilkos ismeretlennek. Öt évvel később, amikor Budapesten, díszsírhelyen újratemették József Attilát, már a legnagyobb költőként tartották számon, szerte az országban.
József Attila Emlékház
Az Emlékház érzelmekre ható, ugyanakkor tényszerű, érdemi információkat és szenzációs dokumentumokat (például József Attila félben maradt Rorschach-tesztjének megfejtését), eddig még nem publikált fotókat is felvonultat. Egyedi a maga nemében. Szerelemvágyról, szenvedésről, halálról szól, mégis minden korosztály érdeklődésére számot tarthat. A családdal érkezőknek olyan játékos-kreatív közös befogadást kínál, amelyek segítségével a gyerekek is sok mindent megérthetnek a tragikus sorsú költő életproblémáiból és költészetéből.
Fotóink 2025. július 20-án készültek
Az Emlékháztól pár perces sétával érhető el a Tóparti parkban 1996-ban felállított József Attila emlékmű. Ortutay Tamás szobrász alkotása. A „szerelvényen” a költő versei olvashatók.
Fotók: Mesterházy Mónika/eletszepitok.hu (a képeket sajtóengedéllyel készítettük, a házban a fotózás nem engedélyezett a látogatók számára)
Visszanyert szabadság, avagy az önkéntes egyszerűség útján. Minimalista magyarok, akiknek elegük lett a felhalmozásból
/Kategória: Életmódi /Szerző: Mesterházy MónikaGrafika: Kollár István
A felhalmozás és a túlfogyasztás bűvöletében élünk, nagy valószínűséggel ez alól te sem vagy kivétel. Gondold csak végig, mennyi haszontalan, feleslegessé vált holmi gyűlt fel az évek folyamán az otthonodban?! Vajon hány nagy zsákot, netán konténert (!) töltenének meg azok a ruhák, csecsebecsék, piperecuccok, lakberendezési kiegészítők, dísztárgyak, mindenféle árucikkek, melyekre már voltaképpen nincs is szükséged és nem is volt soha, csak a birtoklás vágya ébredt fel irántuk benned. Csak gyűlnek, gyűlnek, s mikor már a helyzetet tarthatatlannak érzed, rájössz, mennyire nehéz okosan szelektálni. Kitisztulni, megtisztítani, rendet tenni fejben-lélekben, majd a fizikai térben. (Így megy.) Nehéz megválni emlékektől, tárgyaktól, melyekhez érzelmek kötnek, melyek értékesek, hibátlanok, de voltaképpen haszontalanok, semmit sem adnak hozzá a jól-létedhez, hiába is áltatod ezzel magad. Ha eljutsz a felismerésig, az már fél siker…jelzi, hogy belső igényed van az egyszerűsítésre, az egyszerűségre. A szükségletek és az igények a nyugati társadalmakban egyáltalán nincsenek köszönőviszonyban.
Mennyire meghatározó az életedben a minimalizmus eszméje? Külső körülmény vagy belső igény hívta elő? Milyen változásokat indított el az életedben? Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Olyan embereket kérdeztem, akik a minimalizmust követendő életformának tekintik, képesek vagy szeretnének önkéntes egyszerűségben eszerint élni.
Z. D.: – Rájöttem, hogy minél több vackom van, annál többet kell a rendben tartásukkal foglalkozni, ami értékes időt vesz el. A tárgyakat nézegetve eszembe jutott, mennyire meg akartam ezeket szerezni, és mennyire nem jelentenek már semmit. Nem vagyok mai csirke, ha feldobom a pacskert, terheljem az utánam maradókat felesleges holmikkal? Nekik is van elég…
Noémi: – Miután meghaltak a nagyszüleim, anyum is erre döbbent rá. Morbidnak tűnhet, de azt mondta, hogy már csak olyan tartós tárgyakat vesz – bútor, lakberendezési kiegészítők, ruhák -, melyek inkább az én ízlésemnek kedveznek, hogy tovább tudjam használni őket, ha ő már nem lesz.
Dávid: – Külföldre mentem dolgozni hat banános ládányi cuccal. Rájöttem milyen kevés az ami igazán szükséges…
Tibor: – Ha kevés holmid van, kevesebb dolog mehet tönkre, egyszerűbb a lakás takarítása, pénzt, és ami a legfontosabb, időt spórolsz meg. Nálam belső igényként jött elő. Észrevettem, hogy a ruháim húsz százalékát használom csak rendszeresen, de a többi eszközömnél, tárgyaimnál is ugyanezt tapasztaltam, így megváltam tőlük. Ráadásul így könnyebb a költözés, nincs szükség annyi helyre, tágasabb lesz tőle még a legkisebb lakás is. Arra azért törekszem, hogy az a kevés holmim, amim van azért minőségi legyen, mert minimalistának lenni nemcsak azt jelenit, hogy mindenből a legolcsóbbat kell megvenni, hanem olyan nélkülözhetetlen tárgyakat, amelyek sokáig fognak szolgálni. Főleg olyan dolgokra szeretek költeni, melyek nem feltétlenül kézzelfoghatók – utazás, tanfolyam, koncert -, mert ezeket az élményeket és tapasztalatokat bárhova magammal tudom vinni.
Marcsi: – Nálunk egyszerre volt külső és belső kényszer is az életmód- és szemléletváltás. Lehetőségünk adódott saját házat építtetni, és ahogy ezt elkezdtük a párommal tervezgetni, akkor tudatosult bennünk igazán, hogy mik a privilégiumok az életünkben.
A legkisebb gyerkőcünk komoly egészségügyi problémákkal született, többször került sor életmentő beavatkozásokra nála. Ilyenkor az ember sok mindent átértékel, más dolgok lesznek fontosak. Ezt a részét természetesen nem kívánom senkinek… Fontosabbak a közös élmények, mint a kütyük, fontosabb az együtt töltött idő, mint a karrier, a pénz, a tárgyak…
Monika: – Nálam is belső igény. Amikor a fiam elment külföldre dolgozni egy hátizsákkal és egy sporttáskával, teljesen átértékelődött bennem minden. Ehhez hozzájött egy betegség, ami felgyorsította a folyamatot. Le kellett egyszerűsítenem az életemet, hogy csak a legfontosabb dolgokra koncentráljak, azokra amik örömet szereznek, és nem veszik el az időt mástól. Semmitől nem volt nehéz megszabadulnom, viszont vannak tárgyak, melyekhez ragaszkodom. Ilyen az iPad, iPhone, iWatch – ezzel tartom a kapcsolatot a számomra fontos emberekkel, és pont azért kaptam a fiamtól, hogy mindig elérhetők legyünk egymás számára. Fontos a jó minőségű, kényelmes ruha, cipő, a minőségi és pihentető alvást biztosító ágy. Eddig is fontos volt a környezetem védelme, de most sokkal több időm van ezt még profibban csinálni. Áttértem a műanyag- és vegyszermentes életmódra, egészségesebben táplálkozom, környezettudatosabban gondolkozom. Sokkal több időt fordítok magamra.
Nem rohanok el az életem mellett, hanem élem.
Fruzsina: – Belső indíttatás… Nem tudom, mi volt előbb, a minimalizmus vagy a lelki javulás. Nem kötődöm egyáltalán a tárgyakhoz, de talán az íjamtól volt a legnehezebb megválnom – nincs időm edzésre járni, megváltoztak az életkörülményeim, de szerencsére tudatosan tudom kezelni.
Noémi: – Amikor megszületett a most 9 hónapos fiam, akkor döntöttem el, hogy nem dőlők be a marketingnek, nem veszek felesleges tárgyakat, nem bonyolítom túl az új életünket. Továbbadom a felesleges tárgyakat, ruhákat azoknak, akik örömet lelnek benne és fel tudják használni.
Steve Jobs woodside-i otthonában, 1982-ben (Diana Walker fotója)
Vivien: – A megszokott kényelem, amit otthonról hoz az ember, nagyban meghatározó, de úgy gondolom, hogy ha valamire kicsit több időt kell szánni, s ezzel nemcsak magunkért, hanem a környezetért is teszünk, akkor megéri és nem áldozat. A férjem szerencsére támogat és partner ebben, a családban még vannak, akik nem értik, honnét jön ez a gondolkodás – hisz nem ebben nőttünk fel -, és néha kötözködnek. A tévétől is simán meg tudnék válni.
Judit: – Számomra a több éves, tudatos önismereti munka következménye lett a minimalizmus. Ez alatt az idő alatt már sokat selejteztem, de nagy változást nem hozott. Aztán egyre jobban letisztultak bennem a dolgok. Éreztem, hogy az otthonomban jóval nagyobb változásra van szükségem. A bennem megszületett szavakat aztán beírtam a keresőbe, és lépten-nyomon a minimalizmus szót adta ki. Azt hittem, félig-meddig leszek minimalista, ehhez képest egyre radikálisabb vagyok, mert érzem, hogy minden eddigi lépés nagyon hasznos, és van még mit lefaragni. Végre nemcsak beszélek az életem prioritásairól, hanem aszerint is tudok élni. Jóval több pozitív változást hozott az életembe, mint amennyit el tudtam képzelni.
A tárgyaim háromnegyed részétől megváltam. Nem egyszerre, hanem számos újabb és újabb kör alapján. Nem kellett eddig semmit sem újra megvennem. Csak olyan helyzetek adódtak, amikor megszokásból nyúltam valamiért, de végül gond nélkül meg tudtam oldani mással.
Szeretek élni. Szeretem, hogy mégis túléltem mindent, holott bele is roppanhattam volna. Szeretem, hogy ezzel az életmóddal jut időm és energiám a napi, aktuálisan történő kisebb-nagyobb történéseket is feldolgozni.
Gabriella: – Nekem második lombikra lett kisbabám. Sok pénzbe került, egy ideig nélkülöznünk kellett, nem tudtunk a kaján kívül nagyon semmit venni. Rájöttem, hogy mennyi felesleges dolgot vásároltam korábban, melyek nem is hiányoznak. Először a ruhákban lettem minimalista és a tárgyakban, majd a háztartásban, a gondolataimban, életvitelben.
Zita: – Belső igény volt, ami ide vezetett. Ahogy figyeltem magamat, a környezetemet és próbáltam az önismeret útját járni, lassan tisztult a kép, és elkezdtem gyakran átgondolni, mit miért csináltam, mondtam, vettem stb. Aztán
Benne volt a dologban az első fiam születése is, a megszokott életem gyökeres változása, mert amikor a pici mellett hirtelen nem lett időm magamra sem, átértékeltem a fontos dolgok listáját. De a fiam mutatta meg azt is, hogy nagyon kevés dolog és tárgy kell ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Elég egy nagy séta egy szép helyen, erdőben, természetben. A régi múltbeli emlékektől nehéz volt megszabadulni.
Milyen változást hozott? Rendezettebb otthont, összeszedettebb gondolatokat, mértéktartóbb életvitelt, ami nemcsak nekem, de a környezetnek is jobb. Hatékonyabb haladást a fontos dolgokkal, több időt a gyerekekre és a páromra, az igény felerősödését az önfejlesztésre, az alkotásra, a számomra fontos tevékenységekre, de magával hozza az érzékenységet is mások iránt, a nyugalmat, amivel például mások álláspontját is át lehet gondolni, meg lehet érteni, és fokozottabb felelősségérzetet a tetteink kapcsán. És ez csak a kezdet…
3+7 hűsítő növény. Így árnyékolható a balkon, a terasz nyáron!
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: Fehérváry KrisztinaAhogy egyre forróbbak a nyarak, a balkonon a nagy növények nemcsak intimebbé és hangulatosabbá teszik a teret, nemcsak az illetéktelen kukucskálóktól védenek minket, hanem az égető naptól is: ezenfelül a mikroklímát is javíthatják és a szemnek is kellemesebb látvány a természet, mint a textil napvédők. Nem utolsó sorban a lakásba érkező zajt és port is szűrik.
Tehát éppen időben vagyunk hozzá, hogy nekifogjunk az erkély újratervezésének, amiben Megyeri Szabolcs, a széles körben ismert kertészmérnök, a Neumann János Egyetem Kertészeti és Vidékfejlesztési Karának docense van a segítségünkre.
Varázsolj idén dzsungelt a balkonra!
Sokan érzik úgy a rekkenő hőségben, hogy fölöslegesen van erkélyük, hiszen ki sem tudják tenni a lábukat, amikor odatűz a nap, és attól félnek, éppen ezért a növények sem fogják túlélni ezeket a körülményeket. Csakhogy egy kis odafigyeléssel ez megelőzhető Megyeri Szabolcs szerint, és akár egy hűs, árnyékos sarkot is nevelhetünk magunknak.
– A balkon bizonyos szempontból különleges tér, vagyis nem szabad félvállról venni az ide ültetett növények gondozását. Ameddig a kertben meg tudnak gyökeresedni több méter mélyen, addig itt egy dézsában, kaspóban, virágládában élnek, ami ki van szolgáltatva a hidegnek, melegnek – magyarázza a kertészmérnök.
– Tehát télen átfagyhatnak, habár az elmúlt tíz évben nem volt olyan kemény tél, ehhez nagyjából mínusz 10-15 foknak kell lennie hetekig. De azért illendőségből, a régi telek iránti tiszteletből elmondjuk, hogy átfagyhatnak, érdemes őket becsomagolni. Fontosabb, hogy nyáron a pusztító, forró hőség idején a falak visszaverik a meleget, ezért a gyökerek átforrósodhatnak, megéghetnek, ez ellen védekezzünk.
A docens szerint
minél nagyobb méretű, vastagabb anyagú és világosabb színű edénybe ültessük a növényeket, illetve próbáljuk a kaspót hűvösen tartani. A locsolás nem elég, a forró vízben is megfőhet a gyökér, szárazon pedig a hajszálgyökerek hozzáérnek belülről az edény falához, és megégnek. Ezért futtassuk körbe a kaspót valamivel, náddal, szövettel takarjuk le.
– A dézsás növényekkel kapcsolatban sokan elfelejtik, hogy télen is locsolni kell őket, különösen most, ebben a kora tavaszi, szeles, fagyos időjárásban. Sok étteremtulajdonos keres meg azzal, hogy megfagytak a ládákban a tujáik. Valójában erről szó sincs, hiszen most is tíz fok van, hanem egyszerűen kiszáradtak, mert az emberek úgy érzik, a növényeket csak melegben kell locsolni, egyébként is el van zárva még ilyenkor a locsolórendszer, eszükbe sem jut. Az örökzöldeknek azonban télen is kellene vízhez jutniuk, ebben a februári, márciusi időszakban pedig különösen oda kell figyelni az öntözésre, a szél szárítja a növényt és a talajt is – fűzi hozzá Megyeri Szabolcs. Még inkább akkor, ha fiatal ültetésű örökzöldünk van, illetve ha kis földtömegben él a növényünk. Nyáron pedig folyamatosan kell öntözni, reggel és este, úgy kialakítva a földkeveréket, hogy laza szerkezetű legyen, tehát jó levegő- és vízáteresztő képességekkel rendelkezzen. Továbbá takarjuk le a földet fadarálékkal.
3 bitang erős túlélő
– Most nagyon divatosak a bukszusok, a japán juhar, és sokan még mindig hisznek a tujában, pedig azt itthont már el kellene felejteni –szögezi le Megyeri Szabolcs. – A bukszust a puszpángmoly teszi tönkre országszerte, a japán juhar pedig túlságosan páraigényes. Helyettük három olyan növényt javasolok inkább, amelyek gyönyörűek, bitangerősek, és egyszerű a gondozásuk a magyar éghajlaton.
Az első az a szárnyas kecskerágó, aminek fantasztikus színe van ősszel, széles lándzsás levelei ilyenkor izzó, rózsaszín-piros színbe öltöznek, és egyébként hamar terebélyes bokorrá nőnek.
A másik a cserszömörce, ami kihajtástól lombhullásig sötét, bordós-vörös árnyalatú leveleket mutat, ezért nagyon szép látvány. Felhőszerű virágzata kusza, laza, vöröses-rózsaszín színű.
A harmadik pedig a bodza, ez nő a leggyorsabban, ha szeretnénk hamar árnyékot képezni, ráadásul a virágából szörp készíthető, csodálatos illatot áraszt, a termése pedig gyógyhatású.
Ezek a növények vígan eléldegélnek az autópályák mentén, a vasútállomáson, a szeméttelepek mellett, tehát még a feledékeny, kezdő kertészek is sikereket arathatnak velük!
7 futóbolond
Megyeri Szabolcs szerint, ha valaki valóban megérti a klímaváltozást, akkor a kertjében nem lehet olyan betonfelület, a házán olyan fal, ami ne lenne növénnyel befuttatva. Ez vonatkozhat akár egy lakásra is, hiszen az erkély korlátján, a falon is megkapaszkodnak, illetve pergolára, apácarácsra vagy a korlát és a felső erkély alja között kifeszített hálóra is növeszthetünk virágokkal teli szőnyegeket. Az ültető közeg pedig lehet akár padlóra tett, akár a korlátra akasztatott virágláda is.
Igazi zöld homlokzat Londonban
Függőleges erdő Milánóban
– A kapaszkodó növények közül a legismertebb a borostyán. Sokan azt gondolják, árnyéktűrő növény, de mindannyian ismerünk tűző napon is szépen növekvő borostyánokat, ezért bátran választhatjuk ezt a fajt, de próbáljuk árnyékosabb területre ültetni – javasolja Megyeri Szabolcs.
– Érdemes figyelembe venni, hogy a borostyán lassabban nő és örökzöld, vagyis télen is árnyékol. Ha a hidegben inkább beengednénk a napfényt, javasolt lomhullató növényt választani. Például a futóloncnak gyönyörű, fantasztikus virágai, illata van, színes-szagos élményt nyújt. Szeretik a méhek, poszméhek és mindenféle rovarok, tehát akkor is számításba jöhet, ha szeretnénk a biodiverzitás megőrzéséhez is hozzájárulni.
Arra kell figyelni a kertészmérnök szerint, hogy a zsenge hajtások április-májusban betetvesednek, de ezt könnyen lehet kezelni, emiatt senkinek sem kell megijednie a lonc tartásától. Az iszalagokról, klematiszokról azt kell tudni, hogy a száruk nem fásodik, a lágy száruk pedig könnyen meg tud égni egy déli fal előtt, vagyis mindenképpen ültessünk eléjük valamit. Az odafigyelésért cserébe viszont virágpompával ajándékoznak meg minket.
– A kúszó hortenziák nagy kedvenceim, viszont ezek páraigényes növények – meséli Megyeri Szabolcs. – Például nekem is van egy ilyen kúszó hortenziám, sajnos napos helyre került, előtte beton, ezért nem is nő úgy, ahogy kellene. Tehát félárnyékos helyre ültessük, a tűző napon kicsi lesz a levele, és nem fog virágozni normális mennyiségben, habár én így is szeretem.
A lila akácok kapják mindig azt a vádat, hogy agresszív növények, ám a docens szerint nincs agresszív növény, csak lusta kertész. Tehát ezeket évente egyszer érdemes alaposan visszavágni, méghozzá február-márciusban. A lila akácok rózsaszín és fehér színekben is pompázhatnak, elképesztően gyorsan nőnek, tehát érdemes őket választani, ha valaki szeretne hamar látványos eredményt elérni. Tűző napra valóak, hasonlóan a trombitafolyondárhoz, amiből a narancssárga a legismertebb, de lehet citromsárga vagy vörös árnyalatban is kapni.
– A másik nagy kedvencem a vadszőlő. Két fő típusa van, a kacsos, a Parthenocissus quinquefolia, ami bármit befut, de ennél még szebb a Parthenocissus tricuspidata Parthenocissus tricuspidata „Veitchii”, a tapadókorongos vadszőlő – teszi hozzá Megyeri Szabolcs.
– Sokan azt mondják, leszedi a vakolatot, de ez nem igaz, csak azt szedi le, ami alá be tud menni, vagyis ami rossz állapotban van. A tapadókorongos vadszőlő azért is fantasztikus, mert amíg egy borostyán fölfut egy kerítésre, és közben ránő, elfoglalja az egészet, így a kerítésnek vagy a korlátnak a kontúrjait már nem is látjuk pár év után, ám a tapadókorongos vadszőlő fölveszi az adott tárgy alakját. Elég gyorsan is nő, 3-5 métert egy évben. Nemcsak én kedvelem, számos híresség futtatta be vadszőlővel a házát, ugyanis tavasztól ősz végéig összesen öt színe van egy évben, csodálatos látvány.
Facebook >>
800 éves építészeti ereklye: romjaiban is lenyűgöző a zsámbéki templom
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: ÉletszépítőkA premontrei kolostor és templom romjai a Pest vármegye Budakeszi járásában található. Zsámbék közigazgatási területén állnak. Meghatározó látványosságai a városnak. Tetejéről páratlan kilátás nyílik a Zsámbéki-medencére.
A templomrom valójában egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor torzója. 1220–1234 között épült késő román és korai gótikus stílusban. Premontrei szerzetesek építették. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta nem építették újjá.
A domb, amire a Romtemplom épült, tengerszint feletti magassága 200 méter; bármely pontjáról is érkezünk a helyszínre, már messzebbről megpillanthatjuk a dombtetőn álló templomot, a látványa különleges élmény.
A templom 38 méter hosszú és 24 méter széles. A templom késő román stílusban épült, de – főleg a belső kőfaragásokban – magán hordozza a gótika sajátosságait is.
A francia Aynard nemzettség ősei kaphattak itt birtokot Könyves Kálmán királyunk uralkodása idején.
1220 körül a francia alapítású premontrei szerzetesrend kapta meg a zsámbéki birtok egy részét. A premontrei rend működtette a templomot és az általuk épített monostort a 15. századig, majd Mátyás király a pálos rendnek adta át.
A pálosok újjáépítették a monostort, a templom északi tornyát és a nyugati oromfal rózsaablakát is gótikus stílusban formálták át. Buda 1541-es eleste után Zsámbékon is a török lett az úr egészen a 17. század végéig.
A templomot történelme során több pusztítás, csapás érte. A tatárok 1242-ben felgyújtották, de a legnagyobb csapást az 1763-as földrengés okozta. A Richter skála szerint 6,3-as erősségű, Magyarország legnagyobb földrengésének epicentruma Komáromban volt. A hazai műemlékvédelem 1872-es megalakulásáig a templomot és a kolostort az itt élők kőbányának tekintették és ebből építették újjá Zsámbékot. Az addig földbevájt pincékben lakó helyiek kő alapú vályogházakat építettek a kolostor és a templom köveiből.
A törökök kiűzése után a szinte elnéptelenedett falu a Zichy családé lett, majd új lakosság érkezett 1710 és 1760 között Németországból és Galíciából.
1889-ben Möller István építészt bízta meg a Műemlékek Országos Bizottmánya a romok konzerválásával. A Templom statikai megerősítéseként a téglát alkalmazta, jelezve ezzel, hogy az épületen mi a régi és mi az új építés. Möller István itt elvégzett munkáját a mai napig példaértékűnek tekintik a szakemberek.
Az 1880-as évek végén Möller Istvánt bízták meg a romok konzerválásával, aki a korát meghaladó szellemiséggel és szakértelemmel vezényelte le a feladatot.
A templomot 1963-ban villámcsapás érte, az ép torony csúcsa megsérült.
1986-ban újabb állagmegőrzési munka kezdődött – ezt megelőzően a rom területén több száz sírt tártak fel a régészek.
A műemlék-együttes a 2000-es évek elejétől látogatható újra. A Romtemplom felszentelt szakrális hely, ezért a területén csak esküvők, keresztelők és szentmisék tarthatók.
A zsámbéki Zichy kastély egyéb más turistacsalogató programok és fesztiválok színtere, itt tartják a Zsámbéki Nyári Színház programjait is.
Fotó: Mesterházy Mónika
Hollandiában található a világ legnagyobb tulipánkertje. Európa legszebb híres kertjei (7.)
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: ÉletszépítőkA Hollandiában elterülő Keukenhof (magyarul konyhakert) a világ legnagyobb virágoskertje. Lisse város mellett található, Amszterdamtól délnyugatra. Évente mintegy 7 millió virághagymát ültetnek el évente a 32 hektáros parkban, amely minden évben március utolsó hetétől, május közepéig látogatható. A kert április közepén a legszebb, ekkor pompáznak változatos színekben a Hollandia jelképének számító tulipánok.
A Keukenhof története a 15. századig nyúlik vissza, amikor a terület egy vadászterület és fűszerkert volt, innen ered a neve is, a konyhakert. A ma ismert kertet 1949-ben hozták létre azzal a céllal, hogy bemutassák a holland virágtermesztés és szépészeti kultúra gazdagságát.
A közönség előtt 1950-ben megnyitott kert legfőbb attrakciójának a tulipánok számítanak, de más tavaszi virágok – nárcisz, jácint, fürtös gyöngyike, krókusz stb. – is megtalálhatók itt. A kertben több mint 800 fajta tulipán található, melyek tavasszal színes szőnyegként borítják be a területet.
A növényzetet gondosan tervezik, hogy minden évben más-más mintázatokat és színkombinációkat hozzanak létre.
A kert tervezése során nagy hangsúlyt kapnak a természetes formák és a szimmetria. A virágágyások geometrikus mintázatai lenyűgöző látványt nyújtanak.
A kertben számos szobor található, továbbá tavak, patakok is. A pavilonok pedig virágkiállításoknak adnak helyet, az orchideák, a liliomok állandó „elemek”. A kertben rendszeresen szerveznek koncerteket, virágfelvonulásokat és művészeti kiállításokat.
A kert csak március végétől május közepéig látogatható (2026-ban március 19-án nyitott és május 10-ig lehet látogatni). Kora reggel érdemes érkezni, olyankor kevesebben vannak, így nyugodtabban élvezhető a látvány.
Web: keukenhof.nl/en/
Mit csinál a háziasszony? Semmit. Mindent
/Kategória: Lélekhajó /Szerző: Major VirágÁprilis első keddje a láthatatlan munka világnapja.
*
Mit csinál a háziasszony? Mos-főz-takarít. Semmit. Mindent. Nincs is ma már olyan. A válaszok sokszínűek, a háziasszonyi szerep megítélése igen változatos. Korunk egyik „nyavalyája”, hogy az élet mindenkit érintő, házimunka névvel illetett területét is bizonytalanul kezeli.
Párbeszéd.
– Haza kell mennem.
– Miért, mi dolgod?
– El kell mosogatnom, ki kell mosnom, porszívózni sem ártana…
– Aha, szóval semmi…
Ja, persze. Csak ezt a „semmit” valakinek meg kell csinálnia. Igaz, aki soha a közelébe nem került a sok ház körüli „semminek”, el sem tudja képzelni, hogy mennyi munka, idő és energia van az ő meleg étele, vasalt inge, tiszta otthona mögött. Mit gondol vajon? Hogy az étel a hűtőben nő? Vagy hogy a vállfa egy haszonnövény, mert azon teremnek a tiszta ingek?
Fodor Ákos: A HÁZTARTÁSBELI
Amit ő tesz-vesz:
csak akkor látszana, ha
n e m tenné-venné.
Egyszer letöltöttem egy online minikurzus anyagát, amely a hatékony időgazdálkodásról szólt. Az első feladat az volt, hogy egy táblázat rovataiba kellett beírni, hogy egy átlagos munkanapon mivel mennyi időt töltünk. Nem lehetett új kategóriákat létrehozni, a listán szereplő tevékenységekkel töltött időből pedig ki kellett jönnie a 24 órának. Lelkiismeretesen részletes volt a lista! Reggeli tollászkodás, ebből mennyi a higiénia, mennyi az étkezés, mennyi az öltözködés… Utazás, munka a munkahelyen, hazaút, vacsora, kultúra (olvasás, tévé stb.), még szex is volt a listán, és persze alvás.
Viszont egyetlen sort sem találtam, ami a hétköznapian házimunkának nevezett kategória lett volna. Vacsora, az igen, de hogy mitől kerül étel az asztalra, és mi lesz utána a tányérokkal, arról egy szót sem!
Mivel az anyag minden más szempontból nagyon kidolgozott volt, nem puszta hanyagságból maradtak ki ezek a tevékenységek. Hanem akkor miért? Talán az alkotónak egész életében volt személyzete, aki ezeket az „apróságokat” diszkréten, láthatatlanul intézte? Lehet.
Azonban fontosabb a hatás, amelyet – sok egyéb médiaelem közt – egy ilyen „oktatás” is sugall: a házimunka, az semmi. Nem számít, nem tétel. Az csak úgy megvan. Persze legyen meg, de idő ne menjen el rá, és diszkréten, kérem, fel se tűnjön az életünkben!
Az agymosás azonnal hat: aki mégis elvégzi a házimunkát (az egyszerűség kedvéért a továbbiakban háziasszonynak nevezem, de természetesen ez nem nemi kategória, csak még nem találtam rá politikailag korrekt, semleges kifejezést), úgy érzi, nem is csinált semmit, és ha ebben a „semmiben” elfáradt, és elment az ideje is, akkor biztosan rosszul végezte a dolgát. Mert ez ugye nem számít munkának…
A házimunka életünk velejárója. Pontosabban: életünk, életvitelünk generálja a házimunkát. Nagyjából a Paradicsomból való kiűzetés óta ez a menet: enni kell, lakni kell, ruházkodni kell. A ruhát tisztítani, a lakást takarítani, az ételt beszerezni és elkészíteni, a mindehhez felhasznált eszközöket tisztítani, karbantartani. Nem nagyon lehet tehát kihúzni magunkat ezek alól, nem mondhatjuk, hogy „énmiattam ugyan nem keletkezik semmi teendő”. Ezért is szomorú, hogy ilyen mélyen semmibe veszik a házimunkát – talán az egyének nem, de a tömegek igen. Mintha nem érintene.
Nagyon sok családban még él az a modell, hogy az egész háztartással kapcsolatos munkahalmaz egyetlen ember vállát nyomja. Nevezzük őt háziasszonynak. Milyen hatással van a többiek életére az, hogy ő ellátja a mindannyiukat érintő háztartási munkát? Mit is ad ilyenkor? A legdrágábbat: életidőt! Valami másra, ami lehet persze semmittevés is, de lehetőséget adhat bármilyen kreatív, tartalmas tevékenységre, sportra, önfejlesztésre.
Hogy mindez mennyit ér? Kétféle hétköznapi módon mérhetjük: pénzben és időben. Szeretjük a számszerűsítést, hát nézzük:
„Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni ön nélkül. Vita helyett próbálja megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. Végezetül, ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy fedhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan. Jegyezze meg, a jó asszony tudja, hol a helye.”
Forrás: Háztartástan, 1955
Ha a háziasszony nem lenne, az embernek két választása marad: vagy elvégzi maga a munkát, vagy fizet valakinek (hívjuk bejárónőnek, megint sztereotipizálva). Innentől két számítási mód van a pénz és az idő felől megfogva is.
Azt tehát, hogy mennyi időt kap a háziasszonytól, azzal mérheti le, hogy 1.) neki mennyi idejébe telne elvégezni ezeket a feladatokat, 2.) hány munkaórát kellene dolgoznia ahhoz, hogy a bejárónő bérére valót megkeresse.
Pénzben mérve, ha nem lenne a háziasszony, akkor 1.) a saját óradíját szorozza meg a házimunkával töltött munkaórák számával, ugyanis ennyi munkaórával kevesebbet tud pénzkereső tevékenységre fordítani, 2.) nézzen utána, mennyibe kerülne mindaz a sok szolgáltatás egy bejárónőtől.
Van még egy harmadik elem, amit már nem ilyen egyszerű kiszámolni: a mentális felmentés. Az a hatalmas ajándék, hogy ha a háziasszony mindezen munkákat elvégzi, az embernek nem kell foglalkoznia a témával. Ez különösen azok számára értékes, akiknek nem párhuzamosan fut ezer program az agyukban, hanem egyszerre egy dologgal foglalkoznak, és számukra az is mentális terhelés, hogy két különböző tevékenység között „átkapcsoljanak”. Nekik igazi megváltás, hogy a „házimunka-csatornára” nem kell odakapcsolni. Nem kell foglalkozniuk azzal, hogy „még meg kell vennem a krumplit az ebédhez”, egyszerűen kapnak enni és kész. Ugyanígy nincs gondjuk mosószerre, vécépapírra, van minden, ahogy tiszta zokni is másnap reggelre.
Miért jó ezt tudatosítani? Mert így talán a helyére kerül valami, ami mindannyiunkat érint, de csak kevesen foglalkozunk is vele.
Te, kedves nem-háziasszony, aki abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy mindezekkel nem kell törődnöd, mert van egy ember az életedben, aki neked is ételt főz, a te ruhádat is kimossa, lásd meg, micsoda kincset kapsz a vasalt inged mellé: időt! Töltsd hát hasznosan! És légy hálás érte, mert igazi ajándék!
Te pedig, kedves háziasszony, lásd meg, mit adsz valójában, amikor a környezetedről gondoskodsz. És becsüld meg magad és a munkádat! Lehet, hogy kívülről nem „sztárolnak”, azonban az önbecsülés, önszeretet, öntisztelet belső munka. És igazán van mit megbecsülni benned!
Miért jár köszönet? Április első keddje a láthatatlan munka világnapja
/Kategória: Impulzus Olvasósarok /Szerző: ÉletszépítőkÁprilis első keddje a láthatatlan munka világnapja. Láthatatlan munkának neveznek minden olyan tevékenységet, amit a családtagok végeznek, például a háztartási munkák, a gyerekekről, idős, tartósan beteg hozzátartozókról való gondoskodás. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet ezekre a fontos vállalásokra, és hogy mindenkiben tudatosítsák, hogy a láthatatlan munka nagyon fontos az egész társadalom számára, akkor is, ha nem jár érte fizetés. És elismerésből is csak kevés.
Tágabban értelmezve az önkéntes munkát is ide sorolhatjuk, amit a közösség javára végeznek a társadalom tagjai.
***
Major Virág cikke
Ha vállalkozol, üzleti tevékenységet folytatsz, tökéletesen tudod, mennyire fontos a marketing. Az a bizonyos cégér, ami a jó bornak is kell. Ám a cégér nem csak a jó bornak kell. Szerintem nem múlik el úgy nap a Föld bolygó életében, hogy valahol, valaki fel ne sóhajtana: „majd ha nem leszek, majd ha nem csinálom meg, az majd feltűnik!”.
Megtörténik ez munkahelyen is, de otthon mindenképpen. Mert az ember ugye nem hirdeti fennhangon, hogy elmosogatott, kiporszívózott, főzött, takarított… De miért is?
Egyetemista koromban volt két barátnőm, akik együtt béreltek egy kis lakást. Szerencséjükre mindketten hasonlóképpen képzelték a rendet, így nem voltak konfliktusok köztük. A szobáikat maguk takarították, a közös területeket (konyha, fürdőszoba) közösen. Elmosogatták egymás tányérjait is, és egyben mosták a ruháikat. Az egyetlen különbség az volt, hogy egyikük csendben intézte, amit kellett: hol betett egy mosást, hol felmosta a közlekedőt, mikor mi adódott, másikuk viszont mindig „kihirdette”, ha csinált valamit. „Elmosogattam!” „Kimostam az összes feketét!” „Sütöttem sütit!” Kívülről nézve érdekes volt (elég sokat voltam náluk). Nem volt bántó a második lány önmarketingje, épp ez ragadott meg benne. Nem azért csinálta, hogy most ezért neki szobrot vagy házi oltárt állítsanak, hogy kifacsarjon egy „köszi”-t vagy dicséretet. Teljesen normálisan jelezte, amikor ezt vagy azt megtett. A csendesebbik lány pedig ugyanúgy elmosogatott, főzött egy nagy fazék levest, kimosta az összes fehéret stb. De maximum akkor szólt, amikor egy friss étellel elkészült. Felszínes szemlélő azt hihette volna, hogy nem csinált semmit. Pedig…
Ha például mindig te gondoskodsz arról, hogy mire a többiek felkelnek, készen legyen a reggeli, nem fognak elgondolkodni rajta, hogy hogyan került az étel az asztalra. Hogy még tegnap este eszedben volt, és bevásároltál. Hogy korábban keltél, és előkészítetted. Csak az tűnne fel, ha egy reggel NEM lenne ott a terülj-terülj-asztalkám. Nem vágysz dicséretre, hozsannázásra, zavarba jönnél egy „köszönöm”-től is? Ne feledd,
az elismerés, ami egy idő után bizony elkezd hiányozni, az nem dicséret. Az elismerés annyi, mint gyerekkorunkban a dolgozatunkon a „láttamozás”. Csak egy L. betű és egy szignó. És erre még annak is szüksége van, aki úgy érzi, nem kell őt dicsérgetni azért, mert teszi a dolgát. Hiszen (jó esetben) mindenki teszi a magáét. Az elismerés fontosságát akkor ismerjük fel, ha ez is elmarad.
Ha egész nap a lakást takarítottad, akkor ne mondják azt, hogy nem csináltál semmi értelmeset, miközben az eredményt meg elvárják. Ha egész nap ástad a kertet az új veteményesnek, ne jöjjön senki azzal, hogy csak levegőzgettél a langy tavaszi szellőben. Rendben, ne állítsanak márványtáblát egy maratoni mosogatásod emlékének, de igenis, ismerjék el, hogy megtetted. Erre nagy szüksége van az embernek.
Mégpedig azért, mert ez a visszajelzés a többiektől, hogy látnak, észlelik a létezésedet. Mint az Avatar című filmben a köszöntés: „látlak téged”. A „láthatatlan” munka elvégzője is láthatatlannak fogja érezni magát egy idő után. S talán nem is tudja, mi zavarja ebben. Mert kinek jutna eszébe a mosogatásból levezetni egy létfilozófiai alapkérdést? Márpedig erről van szó: ha nem kapsz visszajelzést a tetteidre, a létezésedre, az olyan, mintha nem is lennél. Ami még súlyosabb: a többiek valóban elfeledkezhetnek a létezésedről! És valóban csak akkor tűnik fel nekik a különbség, ha majd „nem leszel”.
Mindegy, mi a szokás a családban, a szokásokon bármikor lehet változtatni. Ha magától nem tűnik fel, hogy ki mit csinált, akkor hajrá önmarketing! Mesélje el este mindenki, mivel telt a napja. Ha van felület, ahol „láttamozzák” a létezésünket, az általában inspiráló. Még a leglustább láncszemnek is kedve lesz csinálni valamit, legalább azért, hogy este ő is be tudjon számolni valamiről.
Az is ki fog derülni, hogy szép csendben mindenki tett valamit a családért, a közösségért. Levitte a kutyát. Tanult két órát a töri dolgozatra. Kiteregette a ruhákat. Kicserélte a villanykörtét a fürdőszobában. Sütött piskótát. Vagy legalább rendelt pizzát mindenkinek. És növeljük a tétet: akár még meg is dicsérhetjük egymást, akár még egy-két „köszi” is elhangozhat. És holnap több kedvvel indulunk neki a napnak.
„Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!” Virágzó vérszilvafák és aranycserjék
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: B. Csánk GyörgyiVérszilvafák és aranycserjék szegélyezik a Börzsöny délkeleti peremén fekvő Nógrád megyei Berkenye felé vezető utat, a virágzó növények pazar látványt nyújtanak tavasszal.
A vérszilvafák 4-7 méter magasra nőnek, tavasszal enyhén illatos rózsaszín virágokat hoznak. Díszfaként telepíthetők kertekbe, előkertekbe, utcafrontra. Termésük ehető, savanykás ízű kis méretű gyümölcsöt érlelnek, de főként a szépségük, esztétikus megjelenésük miatt kedvelt növények. Kertészetekben több változata elérhető.
Fotók: B. Csánk Györgyi
Címben olvasható idézet: Anatole France
„Zöld erdőben jártam…” A húsvéthétfői locsolás hagyománya
/Kategória: Húsvét /Szerző: ÉletszépítőkA húsvéthétfői locsolkodás kultúránk részét képezi. A kizárólag Közép-Európa térségében elterjedt népszokás egy ősi termékenységkultuszra vezethető vissza.
Kezdetben nem minden nőt illetett meg a locsolás kiváltsága, csupán az „eladósorba” került lányokat. A locsolás alkalmat teremtett a házasság előtt álló fiatalok számára az ismerkedésre. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami a locsolás régi módjára utal. Ma már sokan hüledeznek azon, hogy akkoriban gyakran erőszakkal hurcolták a lányokat a kúthoz, vályúhoz, és vödörszám öntötték rájuk a hideg vizet. A nyitóképen látható Munkácsy-festmény is ilyen jelenetet örökít meg.
A locsolás után a legények piros vagy hímes tojást kaptak a lányoktól. A tojás ősi termékenységszimbólum, a piros szín pedig a szerelem jelképe.
Honnan ered a locsolás hagyománya?
Kétféle eredetet – pogányt és egyházit – tulajdonítanak a hagyománynak. A pogány eredet alapja, hogy őseink hittek a víz megtisztító, megújító erejében, a termékenység forrásaként tekintettek rá. Az egyházi eredettörténet a kereszteléssel magyarázható, amire jellemzően tavasszal került sor.
A locsoláshoz kapcsolódik az is, hogy régen ünnepekkor kötelező volt tisztálkodni. Úgy tartották, hogy aki húsvét hajnalban megfürdik a patakban, az egész évben szép és egészséges lesz. A patakból vizet kellett hazavinnie, és a család többi tagja a patak vizét felhasználva megmosakodott. A vízzel még a házat is meglocsolták, sőt, olykor még a lovakat is, hogy erősek és egészségesek legyenek.
A locsolásnak minden területen megvoltak a maga egyedi szokásai. A locsolkodásra összeverődött legények előre kigondolták, hogy kit, hogyan és milyen sorrendben fognak meglocsolni. A fiúk otthon kezdték a locsolást, először az édesanyjukat, majd a leánytestvéreiket, a keresztanyjukat, aztán a nagyszülőket látogatták meg, majd következtek a szomszéd és a környékbeli lányok, végül utolsóként mindenki a kedvesét locsolta meg. Ebből előfordulhattak viták, ugyanis megmutatkozott, hogy ki a legkelendőbb lány a faluban…
Van még egy szokás, ami régebben szintén hozzátartozott a húsvéthoz és a locsoláshoz is. Erre a húsvéthétfőt követő kedden került sor. Ekkor a lányok locsolták meg a legényeket. Ez a szokás azonban a két világháború közötti időszakban kikopott, és mára szinte teljesen feledésbe merült.
A hideg vizes locsolás szokását manapság egyre kevesebben és egyre kevesebb helyen követik. A kútvízzel való locsolás nem volt veszélytelen, komoly megbetegségeket okozhatott… A kölnivel, az ún. szagos vízzel való locsolás a két világháború között vált általánossá.
Manapság a Hollókői Húsvéti Fesztiválon láthatunk tradicionális locsolást. Bár a szokás jelentősen átalakult, máig a magyar kultúra részét képezi, magában foglalva a pogány, ősi elemeket és a keresztény hagyományokat egyaránt.
Nyitókép: Munkácsy Mihály – Húsvéti locsolás (1865)
A békesség reménye
/Kategória: Impulzus Olvasósarok /Szerző: Fodor SándorÉs persze Jézus, és az ő áldozata érettünk, amiben nem lehet lelkifurdalás nélkül nem hinni, hiszen pontosan tudjuk, hogy „senki nem hisz mindig és senki nem hisz soha”.
Valahogy gyerekként mindig tiszta inget húztunk. Hófehér, ropogós ingben fociztunk az udvaron, vagy dobáltuk a tojásba a nehéz fém kétforintost, amin akkoriban még négy gombóc fagylaltot mért ki a Profeld Hugi a Kismackóban.
Nem tudom miért volt minden annyira fehér, annyira tiszta és fényes. Talán, mert álmunkban még nem ugrott keresztül rajtunk a halál, talán mert nem csak vigasztaltuk magunkat az ártatlanságunkkal, hanem tényleg ártatlanok voltunk.
Ahogy előredőlök és kinézek az ablakon, a nagy festő ma mélyszürkébe mártotta az ecsetjét, és valaki rázza a csenevész virágú fákat. A Székesegyház környéke fölállványozva, projektek és elnyert támogatások lebegnek a hatalmas molinókon. A hírekben nem ugrálnak a nyulak, hanem vacognak értetlenül, a félelem bebújt a felöltők alá. Jézus sem licitál a világ szívére, csak fáradtan köhög és elindul föl a hegyre.
Hol vannak a régi tiszta ingek, a boldogan bátor hunyorgások bele a napba, a folyók metsző siklása, a halak álma a melegebb, távolibb, boldogabb vizekről?
És mégis húsvét, és mégis élet. Meleg szárnysuhogás minden megmaradt pillanatban.
„Feladatunk van az életben.” Avagy nagypéntek nélkül nincs húsvét
/Kategória: Húsvét /Szerző: Major VirágAz a nagypéntek, ami most (már, még) szintén ünnep, hivatalosan is, vagyis munkaszüneti nap. Persze akinek ünnep volt régebben is, az eddig is ünnepelhette, de most az is tudomást szerez róla, aki nem követi a keresztény vallás tanításait. Ha mást nem, onnan, hogy zárva vannak az üzletek.
Egy lelkész szájából hallottam a rövid és tömör megállapítást: „Nagypéntek nélkül nincs húsvét”. Jézus feltámadt – de ehhez bizony előtte meg kellett halnia! Mégpedig az akkori legszégyenletesebb módon: keresztre feszítve. Ennél jobban embert nem lehetett megalázni. Érdekes, hogy a keresztény vallás szimbóluma épp a kereszt lett. Nem a feltámadáshoz társítottak valami dekoratív szimbólumot, ha úgy tetszik, nem a húsvét ünnepét ábrázolják. Nem is az őskeresztények hal motívuma élt tovább. Nem. A kereszt a nagypéntek szimbóluma. Tehát karácsony ide, húsvét oda, bizony nagypéntek egy olyan nap volt, amikor valami igazán fontos dolog történt, valami kihagyhatatlan.
Ahhoz, hogy Jézus húsvét hajnalán, harmadnapra, feltámadhasson, kellett Júdás, kellett a passió, kellett a kereszthalál. Kellett a nagypéntek. Jézus ekkor (és nem később, feltámadása után) mondta azt: „bevégeztetett”.
Miért is fontos erről tudnunk, és hogyan értelmezhetjük ezt a történetet a saját életünkben? Jézusnak minden lehetősége megvolt arra, hogy „megússza” a kegyetlen és megalázó kínhalált. Elutazhatott volna, rejtőzködhetett volna, kibekkelhette volna a kényes időket valamilyen védett helyen. Megérhetett volna matuzsálemi kort, békés, öreg tanítóként a teste természetes elhasználódásakor derűs mosollyal mondhatott volna búcsút a földi életnek, álmában is kiléphetett volna. De nem tette. Ahogy ma mondanánk: bevállalta. Pedig tudta, hogy iszonyatos fájdalom vár rá. Szenvedett. De nem próbálta elkerülni az eseményeket, holott azok nem is voltak elkerülhetetlenek.
Családterapeuták, szociális szférában dolgozók tömegével látják, de akik odafigyelnek a saját és mások életére, azok is tapasztalhatják, hogy milyen sokan egész életükben az elkerülésre játszanak. Ezt – a családtörténetekben könnyen tetten érhető a dolog – akár többgenerációs családi terhekké is duzzasztják. Valahol az elején valaki nem állt bele abba, amit az élet elé tett, és amiben helyt állni a feladata lett volna. Inkább elkerülte. Inkább úgy döntött, kibekkeli, amíg az idők maguktól jobbra nem fordulnak. És a picinyke hógolyó lavinává hízott, a szőnyeg alá kotort pár szösz hatalmas szörnyeteggé állt össze.
Aztán ahogy telik az idő, az ember elkezdi elveszíteni az erejét. Ki milyen mértékben, de az öregedéssel egyre gyengül, egyre elesettebbé válik. És már csak magában mormog, amikor a környezete dróton rángatja, mert most már nincs ereje odacsapni, hogy „eddig és ne tovább”, már nincs ereje beleállni a feladatba és végre is hajtani azt, amit az élet tőle kért, követelt egy időben.
És mivel jó eséllyel ott a család, ott vannak a leszármazottak, mások életére is hatással van az, hogy valamikor negyven évvel ezelőtt, erősen és egészségesen, nem tette meg a helyzet javításáért, gyógyításáért azt, ami akkor kényelmetlen, vagy akár fájdalmas lett volna. Jézus is felvetette, hogy ha lehet, „múljék el tőlem e keserű pohár”, de aztán azonnal át is lendült, és azzal folytatta, hogy mindazonáltal Isten akarata legyen meg. Sokunk viszont egész életstratégiát épít fel a „keserű poharak” odébb pöckölésére.
Nem, ne kelljen kellemetlen, kényelmetlen dolgokba belemerülni! Ne kelljen konfrontálódni, ne kelljen fájdalmat megélni! Kerüljük el, ússzuk meg, bekkeljük ki valahogyan!
Hogy mindenkinek fel kell vennie a maga keresztjét. Ami jön, azzal meg kell birkózni. Fájni fog, vagy legalábbis okoz majd némi kellemetlenséget. De aki egy életen át az elkerülésre hajt, az épp az életet utasítja el. S aki nem vállalja be a saját életében a nagypénteket, az mégis milyen alapon várhat benne húsvétot?