És Szent Mihály útján hangtalan…amikor újra meg újra beköszöntött Párizsba, ahol harmonikázó szélben pörögtek a megsárgult falevelek… Október volt, október tizedike, amikor Grasse külvárosában a szürkén sóhajtozó tenger mellett végleg elnyugodott a kis „Veréb”, Edith Piaf, aki a halálos ágyán tényleg kismadárrá zsugorodott, s a hír hallatán egyik legrégibb és leghűségesebb barátja, Jean Cocteau szívrohamot kapott, és még ugyanaznap követte az énekesnőt. Piaf testét húsz évvel fiatalabb férje, a görög származású Thépohanis Lambaukas éjszaka titokban Párizsba vitte, ahol hajnalban a Szent Mihály útján hangtalan…de ezt már tudjuk.
Az ősz és „Piaf”, itt a hatodik kerületben, a Nagymező utcában szintén csendesre váltott, az énekesnőről elnevezett éjszakai lokál előtt az eleven holtak begyűjtötték a szétfeküdt kartonokat, összegyűrt arcuk még szomorúbb lett, és az egész város más lett, a metrókocsikban lógó hajnali népek olyan arcot vágnak, mintha mindenki egy nagy sírgödröt volna kénytelen körülállni.
Ám vissza a fény városába, Párizs, 1915 decembere, egy nugátárus lány fetreng görcsökben, aki még kabil nemzetiségű anyjától leste el az éneklés tudományát és kávéházakban énekelt, hogy ne haljon éhen. Az utca az otthona, és a legenda szerint az utcán hozza világra a kicsi Edith Giovanna Gassiont, akinek apja nem más, mint egy mutatványos, egy kígyóember, bizonyos Louis Alphonse Gassion. Az apró termetű férfi mutatványai közé tartozott, hogy kézen állva sétált a járdán, és a fogával szedte föl a neki hajított pénzérméket.
Aztán a kis Edith születését követően lelép a felelősség elől, a gyerek pedig anyai nagyanyjához kerül, aki a regényes Emma Said Ben Mohamed nevet viseli, és nem mellékesen alkoholista.
A kicsi Edith egy kunyhóban él, vörösbort kevernek a cumisüvegébe, nem csoda, hogy a hazatérő apa kimenekíti és elviszi a másik nagymamához, aki Normandiában egy bordélyház gondoskodó madame-ja, viszont a kakasos ház hölgyei úgy bánnak Edith-tel, mint a hímes tojással, etetik, óvják, babusgatják.
Ám négy éves korában keratitisz következtében majdnem megvakul, de addig imádkozik Lisieux-i Szent Terézhez, hogy visszanyeri látását, és újból az apja jön el érte, fölviszi Párizsba és együtt lépnek föl az utcákon. Edith gyönyörűen és fájdalmasan énekel apja magánszámai után. A nyomor kézen fogva jár Párizs szegényeivel, Edith hideg ételt kap legtöbbször, amit kézzel tud csak megenni.
Nem csoda, hogy amint tud, menekül; 15 éves, amikor elhagyja az apját és ifjú tüdeje megtelik Párizs szabad levegőjével. Szeretni akar, élni, szabadnak lenni, de 17 évesen teherbe esik, kislányt szül, a kicsi Marcellinát, aki két éves, amikor agyhártyagyulladást kap és elmegy angyalnak.
Edith még nem is tudja, hogy majd „négyszáz csapás” vár rá, ezt az elsőt érzi feldolgozhatatlannak, megmagyarázhatatlannak, pláne, hogy a kis Marcellina édesapja röviddel a tragédia után elhagyja. Ahogy írja:
„A szerelem mindig elmenekült tőlem. Valahányszor azt hittem, hogy rátaláltam a nagy Ő-re, minden tönkrement és egyedül maradtam.”
Pedig kalapját megemelve bemutatkozik neki a szerencse Párizs utcáin. Bizonyos Louis Lepleé, a Gerny’s kabaré tulajdonosa fedezi föl egészen kivételes tehetségét, ami a szomorúság szépségét emeli művészi rangra utánozhatatlan és gyönyörű énekhangon.
Lepleé nevezi el apró termete és törékenysége miatt verébnek, ami franciául annyit tesz, hogy Piaf, és ezzel elindít, útjára bocsát egy legendát.
Edith Piaf és Raymond Asso
Lepleé bemutatja Raymond Assónak és Asso szó szerint kivakarja a sárból, emberi lénnyé változtatja a különleges képességű, de minden ízében mosdatlan utcalányt. Marguerite Monnot-val zongorára dalokat írat Piafnak, s a dallamokra maga írja a szövegeket egy lány kiszolgáltatottságáról, idegenségéről egy különös világvárosban, aminek hamarosan ünnepelt sztárjává válik.
Húsz éves, amikor már mindenki őt akarja látni, olyan művészek nyílnak meg neki, mint a költő és író Jean Cocteau, aki a párizsi társasági élet különce, aki férfiak szerelméről készít csendesen visszafogott, mégis különös erotikájú rajzokat, miközben Jean Marais a hatalmas karrier előtt álló színész az ágyasa.
Edith Piaf ebben az időben úgy magányos, hogy közben falja a férfiakat, és mindent megtesz értük. Legendás szerelme az ifjú énekes és színész, a későbbi nagy Yves Montand a pártfogoltja, akit annyira végletesen szeret, hogy ő szervez be neki más nőket, mert akit halálosan szeret, azzal szemben végtelenül önzetlen és hihetetlenül bátor.
Yves Montand és Edith Piaf
Úgy gondolja ebben az időben, hogy „nem kell megvárni a szerelem végét. Bátorság kell ahhoz, hogy akkor menjünk el, amikor még tart a szerelem. Különben meggyűlöljük egymást, vagy sajnálatból maradunk egymás mellett”. Amikor ezt mondja, még nem gondolhat arra, hogy lesz az életében valaki, akit soha nem adna másnak, akitől soha nem lenne bátorsága elköszönni, s akit úgy veszít majd el, hogy örökké felelősséget fog érezni a haláláért.
Egy másik francia, a híres bokszoló Marcel Cerdan akad az útjába és megperzseli, megbabonázza, mert mellette jónak, szépnek és szerethetőnek érzi magát. Azt írja: „Ha Cerdanról beszélek, tisztábbnak érzem magam. Olyan belső tisztasága van, hogy ha rám néz úgy érzem, mintha tisztára mosdatna.”
Marcel Cerdan
Ekkor Edith Piaf neve már fogalom a tengerentúlon is, New York, Hollywood ünnepli a kis francia verebet. Aki rohan haza, amikor Cerdan éppen világbajnoki döntőben bunyózik és persze nyer, mint a filmeken szokás, de ha ő Amerikában lép föl képtelen kivárni, hogy Cerdan hajóval menjen utána, azonnal akarja látni, kiköveteli, hogy repülőre üljön. És Marcel Cerdan repülőgépe 1947. október 17-én hajnalban egy hegynek csapódik. A roncsok között valahol ott marad Edith Piaf lelke is.
Soha nem volt még ilyen társa, aki arra is képes volt érte, hogy amikor megrohanta a kíváncsi francia sajtó és az énekesnőről faggatta, mélyen a firkászok szemébe nézett és azt dünnyögte: „Azt akarják tudni, hogy szeretem-e Edith Piafot? A válaszom: igen. Azt akarják tudni, hogy a szeretőm-e? A válaszom: igen. És azért csak a szeretőm, mert nős vagyok. Tessék, mindent elmondtam maguknak. Holnap pedig meglátom, hogy úriemberek-e?” És másnap egyetlen újságban sem jelent meg semmi a Piafhoz fűződő kapcsolatáról.
De ettől kezdődően Edith már nem ura önmagának. A szívében ki-ki hagy a térerő, és egy autóbalesetet követően rákap a morfiumra, mintha az alkohol nem volna elég. És hiába énekli egyik leghíresebb dalában, hogy „nem bánok semmit sem”, valójában az élete félresiklik.
Mert bár feleségül megy Jacques Pill énekeshez, később pedig ifjú görög szerelméhez, valójában Cerdan halála után örökre magányos marad. Megverve a magányos ember kétségbeesésével, ami nyomasztó lelkifurdalással párosul.
Jacques Pill és Piaf
Mert a kétségbeesett magány mindig egy mondattal többet mondat ki, mint amennyit kellene, mindig egy viszontválasszal és gesztussal többet akar, mint ami lehetséges és ettől egyre inkább zavaróvá, elviselhetetlenné válik.
És ezt a magánnyal küszködő is pontosan érzi és tudja, de kapaszkodik reménytelenül. Éppen ezért a plusz mondatok, a plusz kérdések után kikényszerített válaszokat követően inkább érez nyomasztó önvádat, mint őszinte boldogságot.
Ez a magányos ember végzete, lelkének halálos kórja, ami Piaf esetében valóságosan is átfordul a gyilkos kórba. Májrákot állapítanak meg nála, és bár még rendszeresen föllép, gyakran olyan áron is, hogy összeesik a színpadon, a kétségbeesett kapaszkodás az életbe, a szerelembe, egy igazi társba, lassan elgyengíti a kapaszkodó kart, elgyengíti a szívet és a verébke olyan madárrá válik, mint aki egy őszi hajnalon kiesett a fészkéből.
Párizsban temetik el, milliók vannak az utcán, Párizs utcáin, ami fölnevelte és elejtette, és ahol a Szent Mihály útján, amikor beköszönt az ősz, a harmonikázó szélben pörögnek az őszi falevelek…
8 természetes gyógymód köhögéscsillapításra, torokfájásra
/Kategória: Egészség, Praktika /Szerző: Szépítők MagazinA torokfájás jellemzően vírusos vagy bakteriális eredetű fertőzés következménye. Az alábbi természetes gyógymódok rövidebb ideje fennálló köhögés, torokfájás enyhítésére szolgálnak, de a légúti fertőzések megelőzésében is hatásosak lehetnek; elhúzódó, erősödő panaszok esetén orvosi vizsgálat, gyógyszeres kezelés szükséges az esetleges szövődmények miatt.
Kurkumás-sós vizes gargalizálás
A só természetes fertőtlenítő és gyulladásgátló, gátolja a baktériumok elszaporodását. A kurkuma hasonló gyógyhatással bír. Hatásos lehet önmagában a sós vizes gargalizálás: egy deci langyos-meleg vízbe keverjünk egy mokkáskanálnyi sót és több részletben használjuk gargalizálásra. Az oldatba keverhetünk egy mokkáskanálnyi őrölt kurkumát is. A gargalizálás naponta többször ismételhető.
Friss gyömbér
A gyömbér erős gyulladásgátló, segít megszabadulni a torokfájástól, hurutoldó, csillapítja a köhögést. Friss gyömbérből készíthetünk teát: néhány szelet friss gyömbért áztassunk forró vízben 3-5 percig.
Citrom és méz
Két-három evőkanál mézet keverjünk össze fél citrom levével. Reszelhetünk bele kevés gyömbért is. Ízletes, ezért a gyerekek is szívesen fogyasztják. Este lefekvés előtt is érdemes alkalmazni, toroknyugtató, jó hatással van a gyulladt nyálkahártyára.
Fokhagyma és méz
A citrom helyett 1-2 gerezd zúzott fokhagymát is keverhetünk két-három evőkanál mézbe. A fokhagyma természetes antibiotikum, segít kitakarítani a kórokozókat a szervezetből.
Kurkumás tej (aranytej)
A hagyományos kínai és indiai orvostudomány régóta alkalmazza a kurkumát gyógyászati célokra, főleg légzőszervi, emésztési és bőrbetegségek kezelésére. A kurkuma kiváló gyulladásgátló és antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik. Egy csésze felmelegített növényi tejben (rizstej, mandulatej, kókusztej) keverjünk el 1-2 evőkanál őrölt kurkumát és édesítsük mézzel. A nap bármely szakában fogyasztható, de alvás előtt elkortyolva a leghatásosabb. (Tehén- vagy kecsketejből is elkészíthető, de nyákképző hatása miatt hatásosabbnak tartják a növényi tejet.)
Hagymaszirup
Almás-mandulás táska leveles tésztából
/Kategória: Édes élet /Szerző: Szépítők MagazinPofonegyszerűen és gyorsan elkészíthető almás sütemény. Konyhakész vagy mirelit leveles tésztából készíthetjük.
Hozzávalók
1 csomag leveles tészta
6 alma
1 felvert tojás
kb. 2 ek nádcukor/barnacukor
1 mk őrölt fahéj
baracklekvár
szeletelt mandula
szóráshoz porcukor
fél citrom leve
Ha mirelit leveles tésztát használunk, a fagyasztott tésztát a hűtőszekrényben engedjük fel. Hagyjuk, hogy teljesen kiolvadjon és könnyen formázható legyen. Ne próbáljuk meg felgyorsítani a folyamatot mikrohullámú sütővel vagy hőforrással, mert ez könnyen vezethet a tészta túlzott felmelegedéséhez és elveszítheti a levegősségét.
Elkészítés
Az almákat hámozzuk meg, vágjuk félbe, távolítsuk el a magházát, majd a gömbölyú felét sűrűn vagdossuk be úgy, hogy a fél alma egyben maradjon, végül kenjük át citromlével.
A leveles tésztát vágjuk 8 egyforma négyzet formára. Hagyjunk meg a széleiből kb. fél centi széles tésztát, tegyük félre.
A tészta közepére vékonyan kenjünk baracklekvárt.
A tészta széleit kenjük meg tojással.
A bevagdosott almákat fektessük rá, majd kenjünk meg az almákra is baracklekvárt. Szórjuk meg fahéjjal kevert barnacukorral és szeletelt mandulával. A tészta széleire igazítsuk a félretett kb. fél centis tésztaszeleteket úgy, hogy egy kis peremet képezzen, és kenjük meg a tojással.
Előmelegített sütőben 180-as hőfokon süssük 25-30 percig.
Ha kész, megszórhatjuk porcukorral vagy szőlőcukorral.
Nyitókép: Pixabay
Manófalva. Kánya Tamás tájművész madaraknak, mókusoknak épített etető- és búvóhelyet a budakalászi ártéri erdőben
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: Mesterházy MónikaKánya Tamás magyar tájművész korábbi alkotásaiból már bemutattunk néhányat. Közterületen, közkincsből alkot, természetes anyagok felhasználásával. Nem zárja falak közé a művészeti alkotásait.
A tél beállta előtt a budakalászi ártéri erdőben építette fel ismét Manófalvát – ahogy ő nevezi -, amely madarak és mókusok etető- és búvóhelyéül szolgál majd a hideg évszakban.
Rengeteg kis ajtót, ablakot, hidat, létrát, erkélyt, lépcsőt alakított ki, még hinta is található a miniatűr faluban. Taplógombából, fakéregből és gledícsiából készített háztetőket, fűzfavesszőből pedig kerítéseket font. A csúcsos tetőket narancseperrel díszitette. Felhasznált még vadgesztenyét, kacsakövet, apró kavicsot, kagylót és rengeteg uszadékfát.
Manófalva már állt korábban, de az árvíz elmosta.
„Teljesen elölről kellett kezdenem – írja a művész. – Nagy munka volt a sok elúszott nagy farönköt visszacipelni 50-100 méterről. Pár régebbi alkatrészt megtaláltam az erdőben, amit ismét fel tudtam használni, és összeszedtem sok új dolgot a környékről.”
Manófalva egy erdei installáció, ami egyben madár- és mókusetető. Vagyis nem játszótér.
Kánya Tamás alkotó kéri a szülőket, hogy ne engedjék a gyermekeiknek Manófalvát ártrendezni, szétszedni, lebontani. Bízunk benne, hogy kérése meghallgatásra talál.
Manófalvát már 4-5 nappal az elkészülte után sokan keresik fel, különleges látványosság. „Szinte mindenki megáll bámészkodni és videókat készíteni, amikor a madarak jönnek csipegetni, de főleg akkor, amikor a mókusok megjelennek diót és mogyorót gyűjtögetni”, írja az alkotó.
Elhivatottságot, elképesztő kreativitást, kitartó munkát tükröz Manófalva, köszönet érte!
Matcha tea, matcha latte. Immunerősítő, ízletes ital őrölt japán zöld teából
/Kategória: Világkonyha /Szerző: Szépítők MagazinSzén-monoxid, a gázfűtésű lakások csendes gyilkosa. Életmentő lehet a CO-érzékelő!
/Kategória: Egészség /Szerző: Szépítők MagazinA szén-monoxid-mérők létfontosságú eszközök az otthonok és más zárt terek biztonságát tekintve. A szén-monoxid (CO) színtelen, szagtalan gáz. A levegőnél egy kicsivel könnyebb, amely tökéletlen égés során jön létre és rendkívül mérgező.
A gázkészülékek, kazánok, kályhák vagy autók által termelt szén-monoxid könnyen felhalmozódhat zárt terekben, ha nem megfelelő a szellőzés vagy hibás a készülék.
A szén-monoxid-mérők használata ezért különösen fontos a fűtési szezonban, amikor a zárt ablakok és a fűtőberendezések működése növeli a CO-mérgezés kockázatát.
Ugyanakkor nemcsak a fűtési szezonban, hanem egész évben jelenlévő veszélyről van szó,
A balesetek megelőzését úgy alapozhatjuk meg legjobban, hogy a tervezéssel, kivitelezéssel és az üzembe helyezéssel megfelelő szakembert bízunk meg. Soha ne becsüljük alá ezeket a feladatokat, a tervező, a tervek szerint eljáró kivitelező és az üzembe helyezéshez szükséges szakemberek gondos munkája garantálja a rendszerek biztonságos működését!
Hogyan mérgez a szén-monoxid?
Belélegezve gátolja a vér oxigénszállító képességét, mivel erősen kapcsolódik az oxigént szállító hemoglobinhoz. A szén-monoxid mérgezés nehezen észrevehető, hiszen a tünetek, vagyis a rosszullét, szédülés, fejfájás, hányinger és fáradtság könnyen összetéveszthetőek egyéb betegségek tüneteivel. Magas szén-monoxid-koncentráció esetén ájulás, és néhány percen belül halál is beállhat.
A szén-monoxid-koncentráció
Mivel ez a gáz kis koncentrációban is rendkívül mérgező, egy speciális mértékegységben, ppm-ben (parts per million, milliomod részben) mérik a jelenlétét. Egy ppm-nyi gáz jelenléte annyit jelent, hogy egy köbméter levegőben egy köbcentiméter van belőle.
Mint arra a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság is felhívja a figyelmet a weboldalán: „200 ppm koncentrációjú szén-monoxid enyhe fejfájást, fáradtságot, szédülést, és két-három órán belül hányingert okoz. 400 ppm töménységű szén-monoxid erős fejfájást okoz egy-két órán belül, három óra elteltével pedig életveszélyessé is válhat. 800 ppm koncentráció ebből a gázból hányingert, émelygést, két órán belül eszméletvesztést, három órán belül pedig halált okoz. 1600 ppm erős fejfájást, szédülést és hányinger okoz húsz percen belül, a halál egy órán belül áll be. 3200 ppm jelenléte már öt-tíz percen belül erős fejfájást, hányingert és émelygést okoz, tizenöt-húsz percen belül pedig halált. 6400 ppm koncentrációban már egy-két percen belül tapasztalhatóak e fenti tünetek, a halál beállta tíz-tizenöt percen belül várható. 12800 ppm koncentráció néhány percen belül halált okoz.
Ez a gáz annyira mérgező tehát, hogy ha a lakásunk levegőjének 1,28 térfogatszázalékát eléri, három percen belül halált okoz.”
Évente átlagosan 600 esetben riasztják a katasztrófavédelem tűzoltóegységeit szén-monoxid-mérgezéssel összefüggő esethez. Az esetek felében kisebb-nagyobb mértékű szén-monoxid-mérgezés is történik, melyek évente átlagosan 10 ember életét követelik.
A szén-monoxid-mérők szerepe
Életmentő funkció: a CO-mérők időben figyelmeztetnek a mérgező szén-monoxid jelenlétére, mielőtt az komoly egészségkárosodást vagy halált okozna.
Korai figyelmeztetés: az érzékelők képesek a legkisebb koncentrációt is érzékelni, és riasztást adnak, így van idő elhagyni a veszélyes területet vagy szellőztetni.
Biztonság minden helyiségben: azokon a területeken, ahol gázüzemű készülékek működnek, a CO-mérők elhelyezése különösen fontos a családtagok és lakótársak védelme érdekében.
Egészségvédelem: a szén-monoxid-mérgezés tünetei, mint például fejfájás, szédülés, hányinger, összetéveszthetők más betegségekkel, így a mérők segítenek megelőzni a félreértéseket és a komolyabb mérgezéseket.
A szén-monoxid-mérők használata különösen fontos a fűtési szezonban, amikor a zárt ablakok és a fűtőberendezések működése növeli a CO-mérgezés kockázatát.
Szén-monoxid érzékelőket elérhető áron lehet beszerezni, számos típus van forgalomban. Fontos, hogy körültekintően járjunk el a vásárlás során. A hivatalosan bevizsgált, megbízható szén-monoxid érzékelők listája elérhető a katasztrófavédelem honlapján >>
Az sem mindegy, hogy hova helyezzük el az érzékelőt. Érdemes szakembert bevonni (gáz- vagy fűtésszerelőt), de létezik néhány általános szabály, amit ajánlott szem előtt tartani az érzékelő beüzemelését megelőzően.
A szén-monoxid-mérők megfelelő elhelyezése kulcsfontosságú ahhoz, hogy hatékonyan figyelmeztessenek a veszélyes gáz jelenlétére. Íme, néhány fontos tipp, hogy hova érdemes helyezni ezeket a készülékeket:
Az MVM oldalán további praktikus tippek találhatók >>
Nyitókép: Mateusz Feliksik/Pexels
Szabálytalan szépségek Japán legnagyobb tavából: biwa gyöngyből készített egyedi ékszerek
/Kategória: Alkotóktól /Szerző: Szépítők Magazin– Van amelyik középen fúrt és vannak ferdén fúrtak is. Nemcsak a gyönyörű színek miatt szeretem ezeket a gyöngyöket, hanem szabálytalanságuk miatt is van. Erősen vonzódom a szabálytalan és aszimmetrikus dolgokhoz ékszerkészítőként is.
Facebook >>
A legédesebb novemberi olvasmány. Az étlap
/Kategória: Impulzus Olvasósarok /Szerző: Fodor SándorEljött hát a november, az órákat is korai sötétségre állították, íme, eljött az ideje a boldog, békés olvasásoknak. De milyen olvasmányokat is javasolhatnék, a mai zord világban? Milyen szépirodalmi élményre nógassam azon felebarátaimat, akik gyengén fűtött lakások ablakából bámulva a varjakat számlálják? Azokat, akik mindenüket egy bevásárló központból elvezetett, kibicsakló kerekű kocsiban tárolják, és rosszul megvilágított bejárati lépcsőkön fekve álmodják mellkasukba a fénylőn remegő csillagokat?
Óbudán, ahol a régi hatalmasságok ormótlan, gigantikus játék kockákkal és téglalapokkal pakolták tele az ódon utcákat, és ahol a betonból készült kockák alá egy kicsinyke helyen, mint valami aranysárga, fénylő falevél odaszorult pár épület a régi, olvasmányos időkből, van egy kisvendéglő, aminek az étlapját meleg szívvel tudnám ajánlani valamennyi szerencsétlennek esti olvasmányul. A mondatok böngészése ugyanis melegséget varázsol a bendőbe és a szívtájékra, és hajlamosak volnánk elfelejteni, hogy a Mókus utcán túli világban a boldogság már csak takaréklángon pislákol.
szól a költemény első sora és máris apró gyermekek vagyunk, akik tulajdon édesanyjuk ölében tátják a szájukat, hogy a mama, múlhatatlan szeretettel varázsolja bele a csibemájgombócot.
Egy másik étek ismertetőjében rövid kis remekmű szólal meg: „A nevezetes húsos fazékban zaftos marhahúskoncok és zamatos leveszöldségek főnek sáfránnyal és kakukkfűvel egy forró velős csont társaságában. Nyers fokhagyma gerezdekkel tűzdelt pirítós kenyérszeletekkel tálaljuk.”
Aki főzött magának mostanában gánicát az utolsó zacskó lisztből, azt bizony sokkolhatják az alábbi mondatok, ezért kéretik hűvös lélekkel nekikészülődni az olvasásának.
„Vörösborban pácolt sült kacsamell, zöldséges rizzsel és aszalt gyümölcs chutney-val.” S, ha még ez sem volt elég, akkor csak ízlelgesse az olvasó a kellemes szavakat: „Balzsamecetes jégsaláta. Madártej. Túrógombóc mandulaforgácsban, forró meggyel.”
Nem hinném tehát, hogy túloznék, mikor bátorkodom azzal előhozakodni, hogy árva, jeges időkben a legjobb olvasmány bizony az Étlap. Mert megnyugtatja a lelket, édesen eltéríti az ártó gondolatokat, és emésztgetvén a sorokat olyan álmot hoz az olvasó szemére, amiben mindenkinek jut egy aprócska boldogság. Ha nem is sok, de valamennyi, egy madártejnyi pedig biztosan.
Mivel etethetjük télen a madarakat? Ajánlott és tiltott eleségek listája
/Kategória: Kertek & Terek /Szerző: Szépítők MagazinA településeken és azok közelében élő madarak könnyebben átvészelik a telet, ha etetjük, itatjuk őket. Családi házban, erkélyes lakásban élők madáretetőről is gondoskodhatunk, ahová a nagy hidegben a madarak visszahúzódhatnak. Cserébe visszajáró kis vendégekben gyönyörködhetünk.
Olajos magvak, állati zsiradék, gyümölcs
Állati zsiradékként adhatunk faggyút, kifőzött (sótlan) szalonnát, esetleg lágy sajtot is. Az állati zsiradék magas energiatartalma és állaga miatt fontos téli madáreleség. A gyengébb csőrű, kistestű rovarevő madarak – ökörszem, vörösbegy vagy az áttelelő házi rozsdafarkú, barátposzáta, csilpcsalpfüzike – nem tudják megtörni a magokat, ezért a fagyban is képlékeny zsiradék és az alma számukra a legfontosabb táplálék.
Az olajos magvak közül a magas olajtartalmú ipari napraforgó a legjobb a madaraknak – állatkereskedésekben beszerezhető. A napraforgó közé keverhetünk madarak számára összeállított magkeveréket is.
Készen kapható cinkegombóccal is kínálhatjuk őket. Tapasztalataink szerint a napraforgót szeretik a kistestű madarak a legjobban. A szotyi héja többnyire a földön, az etető környékén landol, vagyis a madáretetés együtt jár egy kis takarítással.
Gyümölcsöt is adhatunk a madárkáknak, a legjobb az alma!
Ne etessük a kismadarakat zsemle-, kifli-, kenyér-, keksz- sütimorzsával, megbetegítheti őket. A nagyobb testű vízi madarakat kínálhatjuk ezekkel, de nem célszerű túlzásba vinni (majd’ mindenkitől ezt kapják)!
Sokan azt gondolják, csak etetni kell a madarakat, pedig madáritatóról is érdemes gondoskodni az etető közelében. Nemcsak ivásra, hanem fürdésre is használják a madarak.
Készült a www.mme.hu ajánlása alapján
Nyitókép: Skyler Ewing/Pexels
Ősszel, télen érdemes bőrgyógyászhoz menni a sürgős ellátást nem igénylő bőrproblémákkal
/Kategória: Egészség /Szerző: Szépítők MagazinMivel a nyári erős napsugárzás nem tesz jót egy friss műtéti hegnek és a sebgyógyulást is nehezíti, ezért az előttünk álló őszi-téli hónapokban jön el a tervezhető bőrgyógyászati beavatkozások ideje. Ilyenkor érdemes levetetni például a zavaró anyajegyeket, szemölcsöket.
Az egészségtudatos emberek zöme ma már évszaktól függetlenül tudja, hogy vannak olyan bőrelváltozások, amelyekkel nem szabad várni. Ám amikor megelőzési céllal szeretne valaki egy anyajegyet levetetni, mert az például rossz helyen van, sérülésnek van kitéve, vagy csak zavarja a viselőjét, az effajta kisebb műtéteket célszerű az őszi, téli, vagy akár a koratavaszi időszakra ütemezni.
Sem egy friss sebbel, sem varratokkal nem javasolt napra menni, mivel a heg ilyenkor nem gyógyul szépen, de akár be is gyulladhat. Tehát most jön az az időszak, amikor egy halasztható, nem sürgős beavatkozást el lehet végezni – mondja dr. Holló Péter, a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika igazgatója.
Ez természetesen nem azt jelenti – teszi hozzá a szakember -, hogy ha valaki nyáron jelentkezik egy gyanús vagy rosszindulatú növedékkel, akkor azt nem kezelik. Sőt, amikor az emberek strandra járnak, testfelületük nagy része fedetlen, jobban feltűnik, ami máskor a ruha alatt rejtve marad. A daganatgyanús vagy már igazoltan rosszindulatú elváltozásokat tehát a lehető leggyorsabban, akár nyáron is eltávolítják.
Ugyanakkor az előttünk álló hideg hónapokban is – amikor testünket több réteg ruha fedi – nagyon fontos az önvizsgálat. A bőronkológus azt tanácsolja, havonta érdemes a bőrt átnézni, és a meglévő anyajegyeket megfigyelni, illetve ellenőrizni, hogy nem tűnt-e fel új elváltozás. Ha pedig egy korábban már észrevett anyajegy színe, alakja, szimmetriája, pigmentációja megváltozik, esetleg kiemelkedővé válik, kisebesedik, vagy a korábban ép bőrön jelentkezik valamilyen gyanús elváltozás, ezeket a lehető leggyorsabban meg kell mutatni egy szakembernek, aki el tudja dönteni, hogy igényel-e bármilyen beavatkozást.
Ha pedig a nyári vakáció során a napozástól előjött bőrtünet, esetleg seb, folt még most ősszel is látható a bőrön, nem múlik el, esetleg növekszik, az mindenképpen figyelmet érdemel.
Nyitókép: Shiny Diamond/Pexels
Őszi nap. Niederhoffer Edina felvételei
/Kategória: Élménytár /Szerző: Szépítők MagazinAz ősz a természet békés álomba szenderülése, arra tanít, hogy minden életciklusban fellelhető a szépség, és minden vég egyben új kezdetet is hordoz.
Két szép őszi verset válogattunk Niederhoffer Edina csodás őszi fotóihoz a világirodalom nagyjaitól. A képek Csopakon és Tihanyban készültek.
Rainer Maria Rilke: Őszi nap
(Komlós Aladár fordítása)
Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár.
A napórákra árnyékod bocsássad
s a szeleket ereszd a földre már.
Parancsold: a gyümölcsök érjenek be,
adj még két délies napot nekik,
add, hogy beteljesedjék mindenik
s a mézet gyűjtsd a dús szőlőszemekbe.
Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára
éjszaka olvas, folyton levelez
s a ligetben bolyg, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja.
John Keats: Az Őszhöz
Dvorcsák Gábor Imre fordítása
1
Évszak, párában, gyümölcsben gazdag,
Az érlelő nap kebelbarátja,
Kéz a kézben, és áldva ők adnak
Szőlőt nádtetőt ölelő ágra;
Mohos ágat alma húz le mélyre,
Minden gyümölcs teljesen beérik;
Dagad a tök, a mogyoró telve
Édes béllel; jó sok rügy kibomlik,
S még több, kései virág a méhnek,
Mely véli; a nyárnak nem lesz vége –
Mézzel ragacsos már minden sejtje. *
2.
Ki nem látott még téreid közén?
Néha ki utat keres, rád talál
Egy csűrben ülve magvak közepén,
S hosszú hajadba játszi szél cibál;
Vagy fél-kaszált sarjún alszol mélyen,
Mákillattól már kábán, míg sarlód
Kímél füvet, s közé nőtt virágot;
S terhed már megfáradt zsellérképpen
Fejeden, s lépsz, gázolsz hűs vizekben;
Vagy a bor-prést lesed vágyó szemmel
Hogy lásd végső cseppjét, míg szivárog.
3.
Már hol a tavasz dalai? Hol már?
Mit törődsz velük? hisz van saját zenéd, –
Míg borszín felhők közt a nap leszáll,
S rózsásra festi a tarló színét;
Szúnyograj-kórus jajos gyászdala szól
Folyómenti füzek közt, az égben,
S lent, ahogy a szél kél fel, s lealél;
S hízott nyáj béget, a domb visszhangzó;
Tücsökdal jő; és most halkan, szépen
Vörösbegy szól kert felől a szélben;
S gyűlő fecskéktől csicsereg az ég.
Niederhoffer Edina Facebook oldala: facebook.com/edusnikon
Almás-mákos kevert süti meggyel
/Kategória: Édes élet /Szerző: Szépítők MagazinEz a süti villámgyorsan összeállítható, sütéssel együtt egy órán belül elkészül. A tésztájába reszelt alma kerül, ez teszi zamatossá, könnyűvé, szaftossá. Sütés előtt mirelit meggyel szórtuk meg a kikevert tésztát.
Hozzávalók
közepes magas falú tepsihez
2 alma meghámozva, lereszelve
3 egész tojás
kb. 8 dkg nádcukor
1/2 tasak sütőpor
1 tasak vaníliás cukor
csipetnyi só
fél mk őrölt fahéj
12 dkg darált mák
2 ek liszt
fél dl étolaj
szóráshoz porcukor
Elkészítés
A tojásokat üssük egy nagy keverőtálba, majd a cukrokkal, a sóval alaposan keverjük ki. Ezután adjuk hozzá a reszelt almát, az olajat és keverjük egyneművé. Végül keverjük hozzá a sütőport, a lisztet és a darált mákot. Lágy masszát kapunk.
A tésztát öntsük sütőpapírral bélelt vagy kivajazott, lisztezett tepsibe. A tetejére szórjunk egyenletesen mirelit meggyet.
Előmelegített sütőben 180-as hőfokon süssük kb. 30 percig, majd mérsékeljük a hőfokot 160-ra és süssük még kb. 15 percig. Akkor jó, ha a tészta nyomásra nem süpped be.
Ha megsült, hagyjuk kihűlni, majd szórjuk meg porcukorral.
Párizsban akkor is beköszöntött az ősz. Edith Piaf, aki nem bánt meg semmit
/Kategória: Impulzus Olvasósarok /Szerző: Fodor SándorÉs Szent Mihály útján hangtalan…amikor újra meg újra beköszöntött Párizsba, ahol harmonikázó szélben pörögtek a megsárgult falevelek… Október volt, október tizedike, amikor Grasse külvárosában a szürkén sóhajtozó tenger mellett végleg elnyugodott a kis „Veréb”, Edith Piaf, aki a halálos ágyán tényleg kismadárrá zsugorodott, s a hír hallatán egyik legrégibb és leghűségesebb barátja, Jean Cocteau szívrohamot kapott, és még ugyanaznap követte az énekesnőt. Piaf testét húsz évvel fiatalabb férje, a görög származású Thépohanis Lambaukas éjszaka titokban Párizsba vitte, ahol hajnalban a Szent Mihály útján hangtalan…de ezt már tudjuk.
Az ősz és „Piaf”, itt a hatodik kerületben, a Nagymező utcában szintén csendesre váltott, az énekesnőről elnevezett éjszakai lokál előtt az eleven holtak begyűjtötték a szétfeküdt kartonokat, összegyűrt arcuk még szomorúbb lett, és az egész város más lett, a metrókocsikban lógó hajnali népek olyan arcot vágnak, mintha mindenki egy nagy sírgödröt volna kénytelen körülállni.
Ám vissza a fény városába, Párizs, 1915 decembere, egy nugátárus lány fetreng görcsökben, aki még kabil nemzetiségű anyjától leste el az éneklés tudományát és kávéházakban énekelt, hogy ne haljon éhen. Az utca az otthona, és a legenda szerint az utcán hozza világra a kicsi Edith Giovanna Gassiont, akinek apja nem más, mint egy mutatványos, egy kígyóember, bizonyos Louis Alphonse Gassion. Az apró termetű férfi mutatványai közé tartozott, hogy kézen állva sétált a járdán, és a fogával szedte föl a neki hajított pénzérméket.
A kicsi Edith egy kunyhóban él, vörösbort kevernek a cumisüvegébe, nem csoda, hogy a hazatérő apa kimenekíti és elviszi a másik nagymamához, aki Normandiában egy bordélyház gondoskodó madame-ja, viszont a kakasos ház hölgyei úgy bánnak Edith-tel, mint a hímes tojással, etetik, óvják, babusgatják.
Ám négy éves korában keratitisz következtében majdnem megvakul, de addig imádkozik Lisieux-i Szent Terézhez, hogy visszanyeri látását, és újból az apja jön el érte, fölviszi Párizsba és együtt lépnek föl az utcákon. Edith gyönyörűen és fájdalmasan énekel apja magánszámai után. A nyomor kézen fogva jár Párizs szegényeivel, Edith hideg ételt kap legtöbbször, amit kézzel tud csak megenni.
Nem csoda, hogy amint tud, menekül; 15 éves, amikor elhagyja az apját és ifjú tüdeje megtelik Párizs szabad levegőjével. Szeretni akar, élni, szabadnak lenni, de 17 évesen teherbe esik, kislányt szül, a kicsi Marcellinát, aki két éves, amikor agyhártyagyulladást kap és elmegy angyalnak.
Edith még nem is tudja, hogy majd „négyszáz csapás” vár rá, ezt az elsőt érzi feldolgozhatatlannak, megmagyarázhatatlannak, pláne, hogy a kis Marcellina édesapja röviddel a tragédia után elhagyja. Ahogy írja:
Pedig kalapját megemelve bemutatkozik neki a szerencse Párizs utcáin. Bizonyos Louis Lepleé, a Gerny’s kabaré tulajdonosa fedezi föl egészen kivételes tehetségét, ami a szomorúság szépségét emeli művészi rangra utánozhatatlan és gyönyörű énekhangon.
Edith Piaf és Raymond Asso
Lepleé bemutatja Raymond Assónak és Asso szó szerint kivakarja a sárból, emberi lénnyé változtatja a különleges képességű, de minden ízében mosdatlan utcalányt. Marguerite Monnot-val zongorára dalokat írat Piafnak, s a dallamokra maga írja a szövegeket egy lány kiszolgáltatottságáról, idegenségéről egy különös világvárosban, aminek hamarosan ünnepelt sztárjává válik.
Húsz éves, amikor már mindenki őt akarja látni, olyan művészek nyílnak meg neki, mint a költő és író Jean Cocteau, aki a párizsi társasági élet különce, aki férfiak szerelméről készít csendesen visszafogott, mégis különös erotikájú rajzokat, miközben Jean Marais a hatalmas karrier előtt álló színész az ágyasa.
Edith Piaf ebben az időben úgy magányos, hogy közben falja a férfiakat, és mindent megtesz értük. Legendás szerelme az ifjú énekes és színész, a későbbi nagy Yves Montand a pártfogoltja, akit annyira végletesen szeret, hogy ő szervez be neki más nőket, mert akit halálosan szeret, azzal szemben végtelenül önzetlen és hihetetlenül bátor.
Yves Montand és Edith Piaf
Úgy gondolja ebben az időben, hogy „nem kell megvárni a szerelem végét. Bátorság kell ahhoz, hogy akkor menjünk el, amikor még tart a szerelem. Különben meggyűlöljük egymást, vagy sajnálatból maradunk egymás mellett”. Amikor ezt mondja, még nem gondolhat arra, hogy lesz az életében valaki, akit soha nem adna másnak, akitől soha nem lenne bátorsága elköszönni, s akit úgy veszít majd el, hogy örökké felelősséget fog érezni a haláláért.
Egy másik francia, a híres bokszoló Marcel Cerdan akad az útjába és megperzseli, megbabonázza, mert mellette jónak, szépnek és szerethetőnek érzi magát. Azt írja: „Ha Cerdanról beszélek, tisztábbnak érzem magam. Olyan belső tisztasága van, hogy ha rám néz úgy érzem, mintha tisztára mosdatna.”
Marcel Cerdan
Ekkor Edith Piaf neve már fogalom a tengerentúlon is, New York, Hollywood ünnepli a kis francia verebet. Aki rohan haza, amikor Cerdan éppen világbajnoki döntőben bunyózik és persze nyer, mint a filmeken szokás, de ha ő Amerikában lép föl képtelen kivárni, hogy Cerdan hajóval menjen utána, azonnal akarja látni, kiköveteli, hogy repülőre üljön. És Marcel Cerdan repülőgépe 1947. október 17-én hajnalban egy hegynek csapódik. A roncsok között valahol ott marad Edith Piaf lelke is.
Soha nem volt még ilyen társa, aki arra is képes volt érte, hogy amikor megrohanta a kíváncsi francia sajtó és az énekesnőről faggatta, mélyen a firkászok szemébe nézett és azt dünnyögte: „Azt akarják tudni, hogy szeretem-e Edith Piafot? A válaszom: igen. Azt akarják tudni, hogy a szeretőm-e? A válaszom: igen. És azért csak a szeretőm, mert nős vagyok. Tessék, mindent elmondtam maguknak. Holnap pedig meglátom, hogy úriemberek-e?” És másnap egyetlen újságban sem jelent meg semmi a Piafhoz fűződő kapcsolatáról.
Mert bár feleségül megy Jacques Pill énekeshez, később pedig ifjú görög szerelméhez, valójában Cerdan halála után örökre magányos marad. Megverve a magányos ember kétségbeesésével, ami nyomasztó lelkifurdalással párosul.
Jacques Pill és Piaf
És ezt a magánnyal küszködő is pontosan érzi és tudja, de kapaszkodik reménytelenül. Éppen ezért a plusz mondatok, a plusz kérdések után kikényszerített válaszokat követően inkább érez nyomasztó önvádat, mint őszinte boldogságot.
Ez a magányos ember végzete, lelkének halálos kórja, ami Piaf esetében valóságosan is átfordul a gyilkos kórba. Májrákot állapítanak meg nála, és bár még rendszeresen föllép, gyakran olyan áron is, hogy összeesik a színpadon, a kétségbeesett kapaszkodás az életbe, a szerelembe, egy igazi társba, lassan elgyengíti a kapaszkodó kart, elgyengíti a szívet és a verébke olyan madárrá válik, mint aki egy őszi hajnalon kiesett a fészkéből.
Párizsban temetik el, milliók vannak az utcán, Párizs utcáin, ami fölnevelte és elejtette, és ahol a Szent Mihály útján, amikor beköszönt az ősz, a harmonikázó szélben pörögnek az őszi falevelek…
„Hogy tehette ezt?!” A gyász fájdalmáról egy kicsit másként
/Kategória: Lélekhajó /Szerző: Major VirágFöldi életünk szemszögéből nézve sokszor érthetetlen egy-egy ember halála. Miért épp akkor, miért nem tudott még maradni egy kicsit?
Szeretteink távozása mindig megrázó.
Akkor is, ha már nagyon idősek, nagyon betegek, ha már számíthatunk arra, hogy hamarosan búcsút mondanak e földi létezésnek, valahogy mégis nehezen készülünk fel halálukra. Amikor pedig valaki a „szokásoshoz képest” fiatalon hal meg, balesetben, betegségben, netán önkezével vetve véget életének, még nagyobb a megrökönyödésünk. Olyan nagy, hogy sokszor kiszakad belőlünk: „hogy tehette ezt?!”. Hogy hagyhatott maga után ennyi megtört szívet, szerető hitvest, gyermekeket, esetleg a szüleit?
Aztán lehet persze lamentálni Isten felé is. Hogyan hagyhatta, hogy „idő előtt” távozzon az a jóember? „Istenem, hogy tehetted ezt velem?”
Egy temetésen (ötvennéhány évesen hunyt el az, akit búcsúztattak), a lelkész beleszőtte a beszédébe: „eltávozott közülünk, idejekorán, Isten nem tudta beteljesíteni vele az akaratát”. Minden tiszteletem mellett azonnal feléledt bennem a tiltakozás: ha egyszer Isten „Mindenható”, akkor ugyan hogy történhetne meg, hogy Neki még tervei vannak az emberrel, aki viszont fügét mutat és hopp, előbb meghal, mint az a Terv szerint időszerű volna? (Mindez természetesen az adott vallási kontextusban érvényes gondolat és tiltakozás volt!)
Az megeshet, hogy nekünk, embereknek még terveink voltak az elhunyttal. Ám bármikor és bármilyen módon is ér véget egy földi emberi élet, az sosem ok nélküli, véletlenszerű esemény. Van egy Terv, amely szerint igen, éppen akkor esedékes a távozás. Ha balesettel, ha önkezűleg, ha betegséggel… mindegy. Nekünk persze megvannak a saját kis „szabályaink” arra, hogy mikor is volna időszerű elhunyni… leginkább életkorhoz szeretjük kötni, bár az is tény, hogy akármilyen idős is egy-egy szerettünk, akármilyen beteg is már a teste, a halál valahogy mindig „túl korán” jön.
Nehéz megértenünk, de mindenki akkor távozik, amikor számára esedékes.
Ha gyermekként, ha fiatalon, akkor is. Nem tudhatjuk, milyen lélektervvel érkezett. Ennyit vállalt, teljesítette, távozik. Fiatalon elhunyt művészek esetében megfigyelhető, hogy bármilyen módon is ért véget életük, addig nagyon intenzíven éltek, és maradandó értéket adtak a világnak. Sokszor bizonyára sejtették is, hogy nekik nincs túl sok idejük, ezért égették minden lehetséges végén a gyertyát. Hogy ne mindig Joplinnal, Hendrix-szel, Cobain-nel példálózzunk, itt van Petőfi Sándor. Aki látott már „Petőfi összes”-t, tudja, nem keveset írt… pedig csak 26 évet élt. A háborúban elesni is drámai vég, nemcsak a drogtúladagolás. És sejthette is. Fennmaradt kéziratokból ismert, hogy egy-egy költő, író mennyit javította a műveit, mielőtt kiadta őket a kezéből. Petőfi kéziratai szinte érintetlenek, alig javított. Nem volt rá ideje.
Még fájdalmasabb egy gyermek halála.
Iszonyatos kín a szülőknek, saját gyermeküket temetni. Ám még ez sem a világegyetem „működési hibája”, ez sem ok nélkül történik. Hatalmas tapasztalat ez a meghalt gyermek környezetének, és az a lélek, aki a gyermekben megszületett, vállalta, hogy megadja ezt az élményt, ezt a fejlődési lehetőséget. Ennyit vállalt: kevés idő alatt rengeteget. Egyébként a gyermekeknél is megfigyelhető: akik gyermekként halnak meg, azok előtte mindig „szuperintenzíven” éltek. Általában úgy emlékeznek rájuk, hogy betegségük és haláluk előtt felértek egy csapat „ördögfiókával”. Ők is érzik, hogy rövid az idejük.
Hogy mindez vigasz-e a gyászban? Valószínűleg nem. Bármikor is jön el az óra, túl korán van. Ám a szeretett személy távozása miatti fájdalom és a „hogy tehette ezt?!” haragja nem ugyanaz! A fájdalom átélhető, feldolgozható, elengedhető. Istent, a „rendszert”, vagy akár magát az elhunytat okolni és vádolni azonban olyan fajta sötét harag, ami csak még mélyebbre sodor az indulatokban. Megbékélni csak akkor lehet igazán, ha vádaskodás helyett elfogadjuk: így lett, mert így kellett lennie. Még ha nem is értjük, miért.
Mandulás-diós aprósütemény, búzaliszt- és cukormentesen
/Kategória: Édes élet /Szerző: Szépítők MagazinNem tartalmaz hozzáadott cukrot és búzalisztet. A maga nemében egészséges, az alapját őrölt mandula és őrölt dió adja, minimális zabpehelyliszttel kiegészítve. Gyorsan összeállítható, azonnal süthető.
Hozzávalók egy nagy tepsihez
100 g mandulaliszt
50 g őrölt dió
50 g zabpehelyliszt (gluténmentes zabliszt is kapható)
100 g felkockázott hideg vaj
1 egész tojás
8 dkg eritrit
1/2 mk vaníliaőrlemény
Elkészítés
A hozzávalókat gyúrd egynemű masszává. Lágy, könnyen formázható masszát kapsz. Ha nehéz vele dolgozni, kis időre tedd a hőtőbe.
A masszából csípj kisebb darabokat, enyhén lisztezett felületen sodorj belőle kb. egy centis rudakat, majd késsel vágd 2-3 centiméteresre és sorakoztasd sütőpapírral bélelt tepsire.
Kerek formákat is készíthetsz, formál kb. 2 centis hengereket a tenyeredben, majd lapítsd össze.
Előmelegített sütőben 180-as hőfokon (légkeverőn) süsd kb. 12-15 percig. (Sütésnél figyelj, mert gyorsan sül, hamar megbarnulhat, odaéghet.)
A sütiket még melegen hempergesd meg szőlőcukorban vagy porcukorban.
Nagyon finom, zárt dobozban napokig tárolható.
„Ideje van a gyásznak…”
/Kategória: Sorsvonalak /Szerző: Bíró RitaHalottak napjának környékén erőteljesebben foglalkoztathat bennünket az elmúlás és a számvetés. Mindannyian arra vágyunk, hogy életünknek legyen értelme, jelentősége, és nem akarunk meghalni. Sokan meg sem engedik maguknak, hogy gondoljanak erre. Pedig egészen biztos, hogy mindnyájunknak meg kell halnia…
Rüdiger Dahlke szerint az életünk olyan, mint a mandala. Megszületéskor elindulunk a kör közepéből, cseperedünk, felnövünk, másokhoz kapcsolódunk, szeretünk, dolgozunk… Halálunkkor pedig visszatérünk ugyanebbe a pontba. Így rajzolódik meg az életünk mintázata.
A békés és méltóságteljes megöregedéshez, a halandóságunk elfogadásához vissza kell tudni fordulni, és ránézni arra, amit „felrajzoltunk”. Mert eljön az az idő, amikor már nem előre, hanem visszafelé haladunk – vissza a középpont, a kapu felé. Minél inkább vállaljuk, hogy elinduljunk befelé önmagunkba, annál inkább létezünk.
„Mihelyt megtanulunk meghalni,
megtanulunk élni.”
Az élet második fele az aratás ideje, de a magvetésé is, amikor a megélt tapasztalataink tudatosításának hatására változunk, megváltozunk. Figyelhetünk, átértékelhetjük a gondolatainkat, a cselekedeteinket, levonhatjuk önmagunk számára a következtetéseket és ezáltal bölcsülhetünk… Ez a tudatos élet. A halálig tartó tanulási folyamat.
Azok, akik képesek életükre nyugodtan, aprólékosan visszatekinteni, akik újragondolják a sikereiket, a tévedéseiket, átélt fájdalmaikat, vagy örömeiket, derűsebbek, nyugodtabbak lesznek.
Annyira sok történet és érzés kavarog most bennem a Mindenszentek és a Halottak napja előtt, hogy nehéz egyet megragadnom, és az itteni keretek közé rendeznem. Cseh Tamás szavait hozom helyettük inkább, a Beszélgetőkönyv végéről.
„Az élet csoda. Azt hiszem, minden távozó idős ember tudja ezt.
Akármilyen nehéz élete volt is valakinek, ha belül nem csordul túl a méreg és a gonoszság, akkor tudnia kell, az élet maga a csoda. Lüktető bizsergés, ami a bogarakban, a fákban, bennünk ott motoz, és akárhogy csúsztunk, másztunk, bukdácsoltunk, ezt kell, hogy érezzük.
Káprázat. Igen, káprázat.
Nem tudhatom persze, hogy akit a balsors egész életében üldöz, az így köszön-e el, de én kalapot emelek az élet előtt és odaát elhencegek vele. És, ha azok ott olyan lények, hogy van módjuk élni, hát én rábeszélem őket, próbálják meg. Nemcsak a saját sorsomra gondolok, hanem mindannyiunkéra. Ahogy tápászkodtunk, együtt mozdultunk, özönlöttünk bele a háborúba és ki onnét, fogcsikorgatva elkezdtük és újrakezdtük, és eufóriában nyargaltunk, belegázoltunk a pénzbe, és a nyáj most elveszetten csörömpöl, térdig jár a pénztengerben és hiába, még mindig szép, még így is szép.
Káprázat az élet öregem.”
(Az idézet Morrie Swartz, egykori szociológia professzortól való)
Vadgesztenyéből ajtó-, ablakdíszt, fali és asztali dekorációt készíthetünk. Mutatjuk, hogyan lyukasztható ki a kemény termés!
/Kategória: Csináld magad!, Dekor /Szerző: Szépítők MagazinFacebook oldalunkon mutattunk korábban egy szép őszi dekort: csipkebogyóval díszített vadgesztenye koszorút. Több olvasónk érdeklődött, milyen eszközzel lehet a gesztenyét kilyukasztani. Gesztenyefigurák készítésénél is érdemes ezt a praktikát alkalmazni.
A vadgesztenyét valóban nehéz átfúrni, ha nincs kéznél megfelelő szerszám. Fogvájóval nem is érdemes próbálkozni. Azonban vékony, hegyes fém eszközökkel játszi könnyedséggel kilyukasztható a kemény termés. Az ujjunkra vigyázzunk közben! Mi vékony csavarhúzót használunk – lásd fotók -, de a hústű is jó a művelethez. A kilyukasztott vadgesztenyék gyorsan, könnyen drótra fűzhetők. A fenti képen látható őszi dísz alapja erős, nehezen hajlítható drót, így tartja meg a szív formát; 0,6-1,2 milliméter vastagságú drótok virágkötészetekben, virágboltokban szerezhetők be, ezek mindegyike alkalmas koszorúkészítéshez és gesztenyefigurák készítéséhez is.
Vékonyabb – 0,6-os – drótot használtunk a következő fotókon látható kerek koszorúhoz. Natúr rafiával és bézs színű pamut csipkeszalaggal dekoráltuk.
Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi. Ady, Krúdy, Babits, Kosztolányi, Reviczky… Híres magyarok sírjai
/Kategória: Képekben /Szerző: Mesterházy MónikaA Fiumei úti temető az ország egyik legszebb sírkertje. Nem csupán nemzeti panteon, hanem műemléki védettségű park is, ahol számos művészettörténeti jelentőségű síremlék és szobor található. A sírkert Magyarország egyetlen temetője, amely teljes egészében nemzeti emlékhely. Itt nyugszanak legnagyobb számban a magyar történelem és kultúra nagyjai.
Fotóink korábban készültek
Babits Mihály: Jónás imája
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
„Lehet, hogy többé már vissza sem jövök – ha nem talállak, ha nem beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért, a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért… Ha nem lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik az éjszakai tó.”
„Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz… De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját… és az a másik leszorul, kiesik… az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki… és hagyja ott a maga régi nehéz útját.”
„…Ó be kicsik vagyunk!
Menekülés minden utunk.
Vágyaink szárnyas motort megelőznek,
s csattan egy perc és összetörnek,
s csönd lesz azután…”
„…Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde:
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat.
A világ csak – hangulat…”
„…Elhervad a rózsa, lehull a levél!
Ezért születünk hát, ez az életi cél?
Csak eddig a pálya, semmit se tovább,
Vagy itten az ember csak öltözik át?
Mi itten örök: a halál-e vagy a lét?
Hol itten a kezdet, hol és van-e vég?
Mi itt a csalódás, hol itten az álom,
Vajh innen-e, avvagy túl a határon?…”
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
A Fiumei úti Nemzeti Sírkert nevezetes halottainak száma több százra tehető.
Itt látható a névsor >>
Az üdvözült lelkek ünnepe: Mindenszentek és halottak napja
/Kategória: Lélekhajó /Szerző: Major VirágÜnnepet ül a világ sok táján sokféle ember. Ki így nevezi, ki úgy, ki a fényre, ki a túlvilágra, ki az itt élőkre, ki transzcendens minőségekre vetve tekintetét. Vannak, akik ennek keretében egymást támadják, azt kifogásolva, hogy a másik ünnepe nem érvényes, mert „nem is az van, hanem ez van”. Holott a lényeg…
A lényeg az, hogy ÜNNEP van. Mi is az ünnep? Fogalmilag – többek között – a „szürke” (ó, mit szürke! ezer színű!) hétköznapok ellentéte. Van a „normál” üzemmenet, vannak a „sima” napok, és velük szemben vannak az ünnepek. Tematikusan. Ünnepeljük a születések évfordulóit, mifelénk a névnek is van napja, vannak nemzeti ünnepek, vallási ünnepek, vannak a természet ciklusának fordulópontjairól szóló ünnepek. Továbbá ma már mindennek van „világnapja”, a balkezeseknek, a zöld szeműeknek, a cipészeknek.
Miért? Mert az ember vágyik az ünnepre. Az ünnep kiemel a hétköznapok lebéklyózó, csak az orrunk elé néző, beszűkült minőségéből. Az ünnep ezért transzcendens. A latin ’transcendere’ átlépést, meghaladást jelent. Meghaladjuk önmagunkat azzal, hogy messzebbre tekintünk, hogy valami olyasmivel foglalkozunk, amivel napi szinten nem, hogy valami olyanra figyelünk, ami túlmutat a legszűkebben vett hétköznapi létezésünkön. Ilyenkor (ha máskor nem is) kapcsolatba kerülünk a Mindenséggel, legalább egy pillanatra megérint az a tapasztalat, hogy nem csak magunkban vagyunk, összezárva a minden mástól elkülönülő egónkkal. Részei vagyunk egy nálunk hatalmasabb, s ezért felfoghatatlan rendszernek.
Ünnep idején olyasmiket csinálunk, amit máskor nem. Ha minden nap a fogmosással egyenértékű „kötelező” program lenne például fenyőfát díszíteni és bejglit enni, persze tojást is festeni és sonkát harapni hozzá, ha minden nap torta lenne az asztalon, ugyan miféle ünnepiség volna abban? No és az ünneplés magasabb szintjei: nem kívánunk sok boldogságot, nem gratulálunk, nem hálálkodunk napi szinten.
Egy újszülött ember esetében esetleg belegondolunk – s ez transzcendens gondolat, mert túlmutat a hétköznapokon – hogy egy egész emberi élet indult most el, hogy nem csak egy „baba” érkezett, hanem ebben az eseményben, mint magban az egész fa, benne szunnyad egy felnövekedés, kiteljesedés, és majdan egy élet lezárása is.
Egy esküvőn esetleg belegondolunk, hogy „most kezdődik a tánc”, összecsiszolódás, gyerekek, feladatok, döntések, nehézségek, kitartás, egy egész élet, és remélhetőleg holtig tartó szövetség két ember között.
És aztán a vége. A Mindenszentek az üdvözült lelkek ünnepe, a halottak napja pedig vele párban áll, nem véletlenül. Ez az ünnepkör maga a transzcendencia. Ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk erről.
„A nagymamám az égből figyel és vigyáz rám”. „A lélek feloldódik egy nagy egészben, nincs többé nagymamám, mint elkülönült entitás.” „A nagymamám lelke letette ezt a szerepet, és valaki más gyermekeként született újra.” „Nincs is semmi, meghalt, nyugodjon békében.” És még millió egyéb árnyalat, több-kevesebb bizonyossággal, bizonytalansággal.
Van, aki otthon gyújt gyertyát, van, aki a temetőben. Van, aki emlékezik, van, akinek felszakadnak a gyász hegedő sebei, van, aki megnyugvást lel. Van, akinek bűntudata keletkezik (gyászidőben gyakori!), mert rádöbben, voltak napok, amikor eszébe sem jutott az elhunyt, és jól merészelte érezni magát így. Van, aki mosolyogva emlékszik arra, milyen jó volt, amikor velünk volt az, aki már nincs velünk. Van, aki saját fájdalmát éli újra. Van, aki azért visz mécsest és krizantémot a temetőbe, mert így illik, és megszólják, ha nem így tenne, és van, aki „csakazértsem” teszi.
Kinek van szüksége ünnepre? Nekünk, itt a Földön élőknek. Felesleges azon harcolni, görcsölni, hogy mi a helyes, hiszen valójában az a lényeg, hogy valamilyen módon ünnepeljünk. A mi kultúrkörünket megalapozó zsidó-keresztény tanok egyik alapköve a Tízparancsolat. Abban az igen előkelő helyen áll a következő: „Szenteld meg az ünnepnapot!”. A katekézisben tanultam, mit jelent az, hogy „szent”. Így szól a tankönyvi szöveg: „ami szent, az Istené”.
Legyen az ünnep Istené! Isten – transzcendens minőség. Kinek-kinek a hite szerint. Az ünnep – ajándék. Kapu, kisajtó, de legalább egy repedés ezen a szűkös, röghöz kötő hétköznapi világon, amely valami magasabb szintre visz. Üzenet, hogy többek vagyunk, mint születő, táplálkozó-ürítő, szaporodó, végül elpusztuló organizmusok. Felhívás, hogy éljünk ezzel a „több”-ségünkkel. Hogy először az ünnep legyen szent – s idővel szentté válnak a hétköznapok is.
Kreatív készségfejlesztés: térbeli őszi fa színes papírból
/Kategória: Csináld magad! /Szerző: Szépítők MagazinEz a kreatív foglalkoztató kiváló nagyovisok, kisiskolások finommotorikai fejlesztéséhez, amire a helyes ceruzafogás és a kézírás elsajátításához is nagy szükségük van; ráadásul a végeredmény látványos, ezért élvezettel foglalkoznak vele. Maradék papírok is felhasználhatók hozzá.
Szükséges anyagok
Natúr csomagolópapír (fa törzséhez)
Különféle színes papírokból 1-2 centisre tépett darabok (mi maradék színes fénymásolópapírt használtunk). A nyitóképen látható fákhoz krepp papírokat használtunk, ezekkel a kisebbek is könnyen tudnak dolgozni
Ragasztó stift vagy folyékony ragasztó
Műszaki rajzlap vagy más, jó tartású papír (nálunk maradék akvarell papír)
Vízfesték, ecset
Így készül
Ha a képnek szeretnénk hátteret, először fessük ki az alapot! Elegendő 2-3 színt használni hozzá, a semlegesebb földszínek kerülhetnek a lap alsó részére, a kék árnyalatai pedig felülre. Hagyjuk teljesen megszáradni a lapot, addig készítsük el a színes leveleket, vagyis a galacsinokat. Ehhez 1-2 centire tépdelt vagy vagdosott papírokat használjunk (többféle színűt), majd gyűrjük össze, amennyire csak tudjuk. Készítsünk minél többet a színes lombkoronához!
A fa törzsét jelképező csomagolópapírból vágjunk 10-15 cm széles, kb. 10 centi magas (az alap méretétől függően) darabot, majd lazán tekerjük fel úgy, hogy 2-2,5 centi vastag fatörzset kapjunk. Gyűrjük meg a teljes felületén és ragasszuk fel az alapra (a tekercs vége kerüljön alulra). Ha ezzel is megvagyunk, jöhetnek a falevelek! Szép sorban egyesével ragaszgassuk fel, szorosan egymás mellé. Ez a művelet aprólékos munka, nemcsak a kézügyességet, hanem a koncentrációt is fejleszti.
Ragasszunk a fatörzs mellé néhány lehulló „falevelet” is és a földre is kerülhet néhány színes galacsin.
Érdemes elkészíteni oviban, suliban csoportfoglalkozás keretében is, mert így a végén komplett őszi erdőt kapunk, a színes térbeli papírfák jól mutatnak egymás mellett.
Otthoni foglalkoztatónak is tökéletes.
Ezt a 10 filmet várják a legjobban a magyarok ezen a télen. Lista, előzetes videókkal
/Kategória: Élménytár /Szerző: Szépítők MagazinA Magyar Filmadatbázis adatai alapján a magyar nézők a Sonic, a sündisznó 3-at várják legjobban 2024 telén. A TOP 10-es lista 2. helyén a Kraven, a vadász áll, és dobogós a Wicked is. A Mufasa: Az oroszlánkirály a negyedik legjobban várt film, míg az Amerika Kapitány: Szép új világ lett az ötödik. A TOP 10-es filmek műfajilag kifejezetten sokszínűek: szuperhősös, családi, akció, horror, musical, romantikus, drámai és életrajzi film egyaránt van köztük. Öt folytatás vagy franchise. A legjobban várt filmek közül kilenc hollywoodi alkotás.
A sorrendet a mafab.hu állította össze, az alapján, hogy több tízezer adatlapmegnyitás során a hazai nézők mely címekre kerestek rá a legtöbben. Ennek tükrében a december 26-án a mozikba kerülő Sonic, a sündisznó 3-ra kíváncsiak messze a legnagyobb arányban a filmbarátok. Az akció-kalandfilm, a Sega Sonic the Hedgehog videójáték-sorozata alapján készült Sonic, a sündisznó 2. és a Knuckles sorozat folytatása.
A TOP 10-es lista 2. helyén a december 12-én a mozikba érkező Kraven, a vadász áll a Marveltől. Kraven (Aaron Taylor-Johnson), Pókember egyik legveszélyesebb ellensége. Rossz ember – ha ember még egyáltalán –, de valahol a mélyében még ott bujkál a maradék jóság. És kérdés, mi történik vele, ha találkozik egy nála is furcsább, kiszámíthatatlanabb lénnyel: Rinóval.
A harmadik leginkább várt film a december 5-én debütáló Wicked című romantikus fantasy-musical, az Óz boszorkányainak nem ismert története, melyben az Emmy-, Grammy- és Tony-díjas Cynthia Erivo alakítja Elphabát, a szokatlan zöld bőrszíne miatt félreértett fiatal nőt, és a Grammy-díjas Ariana Grande játssza Glindát, akinek még fel kell fedeznie az igazi szívét és lelkét.
December 19-étől láthatják a nézők a Disney 2019-ben megjelent ‘élőszereplős’ Az oroszlánkirály remake-jének folytatását, a negyedik helyen álló Mufasa: Az oroszlánkirályt.
Az ötödik helyen Harrison Forddal és Anthony Mackie-vel a főszerepben az Amerika Kapitány: Szép új világ című akció-sci-fi található, melyet február 13-án mutatnak be hazánkban. Előzetes: https://www.youtube.com/watch?v=Z-_c3n6YWVc A hatodik leginkább várt mozi Robert Eggers 2025. január 2-án a mozikba kerülő Nosferatu feldolgozása, melyben egy űzött fiatal nő és az ő megszállottjává váló szörnyűséges vámpír kapcsolata kimondhatatlan borzalmak okozója lesz.
Egyedüli brit produkcióként a hetedik helyen a 2025. január 23-án debütáló Paddington Perubant találjuk. Az élőszereplős felvételeket animációval vegyítő kismackós családi film harmadik részében többek között Hugh Bonneville, Antonio Banderas és Olivia Colman láthatóak.
A nyolcadik leginkább várt film a 2025. február 13-án a mozikba kerülő Bridget Jones: Bolondulásig, melyben az 51 éves Bridget végre szerencsés: van egy remek forgatókönyvírói állása és egy új barátja. Ám hamarosan nem csak az okoz gondot, hogy a férfi több mint húsz évvel fiatalabb nála…
A kilencedik helyen a Robbie Williamsről szóló bizarr életrajzi film, a Better Man áll, melyben egy CGI-majom játssza a rocksztárt.
Végül James Mangold 2025. február 6-án debütáló A Complete Unknown című alkotása zárja a TOP10-es listát, melyben Timothée Chalamet alakítja Bob Dylant.