Két kislányt nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.

20. hét

Könnyűnek és légiesnek egyáltalán nem nevezhető egyik ablak sem, amely a házunkhoz készül. Egy bemutatódarabot fogtam még csak a kezemben, nem is teljes darabot: egy tok és egy ráma sarkát. Ezen jól megfigyelhető a nyílászáró keresztmetszete, szerkezete. Na, ez is igen súlyos volt, és ha elképzelek belőle egy 1,5 méter x 2,3 méteres példányt… Alig hihető, hogy emberi erő elbírja, ez ugyanis kb. 100 kg-ot nyom! A nappalinkban ebből három is lesz.

Zajlik az ablakok gyártása abban a körmendi gyárban, amely a passzívházakban használatos nyílászárókhoz hasonlót állít elő, nekünk. Ígéretük szerint már nem kell sokat várni, hogy szépen, egyesével csomagolva a telkünkre kerüljenek, talán a következő blogbejegyzés már a beszerelésükről szól, de addig is, utánajártam, hogyan készülnek ezek a fa-üveg szépségek.

Rögtön a folyamat megismerésének legelején meglepetés ért. A gyár Németországból hozat fa alapanyagot – borovi fenyőt –, 6 méteres szálakban, de nem is ez az igazi furcsaság, hanem az, hogy ezek már eleve 4 rétegben ragasztottak, hosszában pedig kb. 40 centis darabokból összetoldva készülnek. Kiderült, hogy amit én szimpla fának hittem, az már egy csomó műveleten keresztülesett, hogy a mi ablakaink alapanyaga lehessen. Ilyen 6 méteres szálakból jócskán tart raktáron az üzem, de addig nem nyúlnak hozzájuk, amíg konkrét megrendelés nem érkezik.

Ha már tudják a pontos üvegosztásokat, méreteket, színeket és egyéb kívánságokat, először is egy olyan 4 fejes gyalugéppel esnek neki a fának, amely egyszerre munkálja meg minden oldalát, hogy az megkapja az előírt vastagságát. Némi ráhagyással méretre szabják őket, majd az üzemcsarnok másik felébe kerülnek, ahol a CNC gép immár precízen, a kellő méretre vágja, miközben csapolásokkal, falcokkal látja el. A leendő ablakkeret négy oldalát ezután – beragasztózott csaphelyekkel – a keretprésbe küldik, és jó erősen összenyomják. Kifúrják még a zárak és a kilincsek helyét, ami után már igencsak hasonlít későbbi önmagára, mondhatjuk, hogy szerkezetkész, de még sok a munka vele.

Jöhet a felületkezelés. A keretet először szálfelhozó folyadékba merítik, amely kiemeli a benyomódásokat, így lesz a lehető legegyenletesebb a páckép. Csiszolás következik, aztán rákerül az alapozó réteg – ez a festék, illetve a rovar- és gombaölő szer egyvelege. Ezt követi a köztes fedőréteg, az újabb csiszolás, majd a vastag rétegű, vizes bázisú fedőlazúr felhordása. Most már nemcsak szép színű a keret, hanem UV-álló is. Festés után szárítás vár rá, és elmondható, hogy készen van. Bár ez még nem ablak, csak keret…
Küldik a vasalat-összeszerelő sorra, ahol felszerelvényezik, rákerül a zár is, majd ugyanezen a soron továbbhaladva az üvegező részlegre kerül. A mi ablakainkba egy 44 mm-es üvegszerkezetet építenek, amely 3 tábla 4 mm-es üvegből és közöttük 16 mm-es távtartókkal kialakított, argon gázzal töltött résekből áll.

Az ablakgyártó üzem ezeket készen veszi egy szerződött üveggyártól, amely a konkrét megrendeléshez gyártja le őket. A két külső üvegréteg fémbevonatos, ún. low-E üveg (erre a jobb hőszigetelés miatt van szükség), a középső sima víztiszta üveg, más néven float. Méretre vágják, mossák, szárítják, és a távtartókkal összeszerelik. Esetünkben műanyag, ún. meleg perem köti össze az üvegeket, aminek a hőátbocsátás akadályozása miatt van jelentősége. Ha fémet használnánk, jobban vezetné a hőt, így rontana az ablak minőségén, hiszen több hő tudna távozni általa. Összeszerelve, de még össze nem préselve kerül az üvegszerkezet a gáztöltőbe, ahol az üvegrétegek közül kiszorítják a levegőt, és bejuttatják az argon gázt, majd rögtön össze is préselik, és körbetömítik. Ez a darab jut el sokféle méretben és formában az ablakgyárba, ahol beillesztik a rámába, az ellentétes sarkokban ékelik, és a beszegező léccel befogják. Semmi izgalom, rejtett szegezésről van szó, a xiloplastos falcok ugyanis takarnak.

Az ablakok ezennel készen állnak arra, hogy a csomagolóba vigyék, és egyenként bebugyolálva házhoz szállítsák őket. Nagyon várom őket!

Fotók: Haitzmann Ágnes, Green Press

Két kislányt nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.

17. hét

Elképzeltem, ahogy a kinti 40 fokos hőségben pancsolnak a gyerekek a kertben, a szemembe tűz a nyári nap, és én sietve leeresztem a zsaluziát a déli oldali ablakok előtt, nehogy felforrósodjon bent is a levegő. Efféle abszurd gondolataim voltak a minap, miközben erre a hétvégére a mi vidékünkön újra beköszöntött a mínusz 18 fokos hideg.

Furcsa helyzet, de épp a legfagyosabb időkben kezdtük el megtervezni a ház leendőárnyékoló rendszerét. Helyesbítek, már ősszel szó volt róla, és találkoztunk is az egyik lehetséges befutó cég képviselőjével, de most érkezett el igazán az ideje, hogy komolyan foglalkozzunk a témával.

Energiafaló klímaberendezés – nincs rá szükség!

Ha igaz a jóslat, miszerint az előttünk álló évek különösen melegek lesznek, nem kérdés, hogy szükség van a napsütés elleni védekezésre. A szigetelés minőségéből és mennyiségéből adódóan egyéb hűtést nem tervezünk, azaz klímaberendezés nem lesz a házunkban.
Az biztos, hogy ami a téli időszakban a javunkra válik, nyáron átok lehet: az óriási üvegfelületek, amelyek sok-sok napfényt engednek be a lakótérbe, nem maradhatnak védelem nélkül. Olyan árnyékolót kerestünk, amely már a házon kívül felfogja a meleget, esztétikus, a fényzárása is jó, illetve motorosan is működtethető. Hamar körvonalazódott, hogy a zsaluzia lesz a megoldás. Ez egy olyan kültéri árnyékoló rendszer, amely a reluxák ötletéből indul ki, megfelel az előbb említett kívánalmainknak, és mellesleg még a szél, illetve zaj ellen is véd.

Fontos a déli, a keleti és a nyugati ablakok árnyékolása

Nyilvánvaló, hogy csak a legmelegebb időszakokban használjuk majd a zsaluziát, mégsem mindegy, hogyan néz ki a ház, amikor leengedjük a lamellákat, nyakunkon tehát egy újabb ügy, amikor a színeken is töprenghetünk. A színminták már az asztalon hevernek, időnként rájuk is pillantok, de egyelőre nem ez a lényeg. Döntenünk kell abban, hogy mely ablakokra kerüljön belőle. Az északi oldal összes kis nyílászárója kimarad a szórásból, azokat ugyanis nemigen éri majd napfény, de délre, illetve egy-egy keleti és nyugati oldali erkélyre valószínűleg szereltetünk. A másik kérdés a lamellák formája. Háromféle létezik, mind különböző fényzárást tud, mindamellett a megjelenésük is más. Itt az S-lamellák lesznek a nyerők, előreláthatólag.

Hőhídveszély – kézi vagy motoros vezérlésű legyen az árnyékoló?

Egy egészen rövid ideig kérdés volt számunkra, hogy kézi működtetésű vagy motoros legyen-e a rendszer. Átfutott ugyanis az agyamon, hogy igencsak lustának kell lenni ahhoz, hogy valaki ne tudja kézi erővel kezelni abban a néhány igazán meleg hétben, ami nyaranta adódik. Csakhogy: kiderült, a kézi működtetéshez szükséges kar miatt ilyenkor beépítéskor átfúrják az ablaktokokat, amely egyértelműen hőhídveszély. Ettől – a hőhíd szótól – a hajunk is égnek áll, a kérdés tehát eldőlt, és motorosan vezérlünk majd. Elárulom, hogy létezik ennél még komolyabb megoldás is, az automatizált rendszer, amikor egy komplett épületvezérlés alá tartozik a ház árnyékolása, világítása, riasztója, szellőztetője és egyéb gépészeti egységei, de ez nálunk egyelőre nem pálya.

A zsaluziatokokat spéci módon szerelik be: hőszigeteltek és vakolhatóak, kívülről egyáltalán nem látszanak majd, és valahol a szigetelés mélységében épülnek be a ház falába. Erről egyelőre többet nem tudok, de ha a beszerelés zajlik – és ez nem mostanában lesz –, akkor részletesen beszámolok róla. Ahogy sok más beépítendő szerkezetet, az árnyékolókat is jó előre meg kell rendelni, nem ér rá tavasszal kapkodni. Ha nem is tartozik most a legsürgősebb ügyek közé, azért napirenden van, és ha az ablakkérdésből indulok ki, akkor azt mondom, szükség is van ezekre a hosszú ideig tartó „érlelésekre”.

Igen, igen, már megint az ablakok

A történet lassan lezárul, de azzal a vallomással még tartozom, hogy a múlt heti híreszteléssel ellentétben mégsem adtuk le a hét elején a megrendelést, tovább rágódtunk kicsit, számoltunk, méricskéltünk és hasonlítgattunk, egy kicsit belevariáltunk, mígnem a hétvégére tényleg pontot tettünk a dolog végére, most már becsszó. Úgy tudom, a faanyag a beszállítónknál raktáron van, csupán az üvegeket kell megrendelniük, és utána indulhat a gyártás. Persze jobb lenne, ha már a helyükön lennének, de így is csak két-három hetet kell várnunk az ígéret szerint.

S hogy mi történt a héten az építkezésen? Jogos a kérdés. Tudtommal a famunka, a lambériázás zajlott még, időjáráshoz igazodó, lassított tempóban, de én is csak a hírekből tudom, mert a helyszíni tudósításban akadályoztatva vagyok. Ígérem, nem marad ez így.

Fotó: Haitzmann Ágnes, Green Press

Két kislányt nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; passzívház elveket alkalmazó, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.

15. hét

Kettősség jellemezte ezt a hetet: visszafogott létszámban, 3 fővel kezdődött a munka a hét elején, amikor a helyiségek falazása volt napirenden. Ehhez képest pár nappal később ismét jobban pezsgett az élet a telken, pénteken már 8-10 munkásember tette a dolgát, főként ácsok. Finisébe érkezett a belső válaszfalak felhúzása, de már az oromfal építése is elindult.

Ha korábban azt írtam volna, hogy kezd ház formája lenni a készülő építménynek, akkor az elhamarkodott volt. MOST mondható ez el csak igazán, és az ablakok még mindig nincsenek a helyükön, na, az tényleg megint dob majd rajta! Bár az ablakok kiválasztásával igencsak meggyűlik a bajunk, de erről majd később: ha eleget töprengtünk, és megszületik a döntés, jelenteni fogom!

Napról napra tűntek el a téglakupacok a ház belsejében, pontosabban el nem tűntek, csak a helyükre kerültek. Felszámolták a kőművesek azt a két nagy teret, ami a belső teherhordó főfal révén bejárható volt, és most már több kisebb helyiség szabdalja a házat.

Különös érzés látni a helyiségek kapcsolatát, végigsétálni a házban

Különös érzés, hogy már nemcsak elképzelni tudom, mi hol lesz, hanem tényleg be tudok lépni a kamrába, a szobákba, és a valóságban láthatom, milyen a helyiségek kapcsolata.
Leellenőriztem például, hogy a képzeletbeli étkezőasztalnál ülve takarásban lesz-e a tévé: szerencsére igen, talán csak a legszélső szék veszélyes, majd a berendezésnél ügyeskedünk. Körbenéztem a konyhában, aminek a területét az első verzióhoz képest – a tervezés fázisában – egy kicsit megnöveltük, és elégedetten megállapítottam, hogy jól tettük, tágas lesz, tetszik.

A téglafalak már majdnem mindenhol a mennyezetig értek, csak egy helyen hiányzott a legfelső téglasor, amikor utoljára a terepen jártam.Láttam, ahogy az utolsó sor elemei előtt – az áhított légtömörség érdekében – vakolást kap a födém, így biztosan nem lesz szivárgás sem az épületburokból, sem a falakon át. Építészünk szerint ez apró, de nagyon fontos részlet. Elmondható, hogy a válaszfalazás a hét utolsó munkanapján 99%-ban készen volt.

A megnövekedett létszámot a napokban az oromfal, vagyis tűzfal felépítése indokolta. Közel 70 négyzetméter falemezt szabdaltak fel a munkások, hogy befedjék körben a padlásteret. Hozzáteszem, még nem végeztek…

A fiúk az első napon jórészt az állványokat építették, majd a garázsunkban rögtönzött ácsműhelyben darabolták a lapokat. A ház keleti és nyugati oldalára került a legtöbb belőle, ezeken a helyeken egyáltalán nincsen cserép. A déli, hosszanti oldalra is jócskán kellett rakni, de oda azért, mert a benapozás javítása miatt a tetőszerkezet meg lett emelve, tehát kialakult egy széles sáv, amit takarni kell.

Az osb lapokat mindenütt úgy helyezték fel, hogy a síkjuk a falak síkján 15 centiméterrel kívül esik, így kerülnek majd a szigetelés után egy vonalba. A téglafalakat ugyanis 20, a padlásteret határoló fa lapokat pedig 5 centis szigetelés fedi majd. Komolyabbra itt nincs szükség, hiszen az igazi szigetelőréteg a födémen lesz, a padlásteret legfeljebb tárolásra használjuk majd. Ha az időjárás nem szól közbe, ez a munkafázis a jövő hét elején lezárulhat.

Izgalmas találkozók előtt állunk

A hétvégén megejtjük az első, villanyszereléssel kapcsolatos helyszíni egyeztetést, területbejárást tartunk a gépészmérnökkel, és terítéken marad az ablakügy is, ami pedig igencsak aktuális lenne már.

Fotó: Haitzmann Ágnes, Green Press

Két kislányt nevelő házaspár építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.

12. hét

Dicséret helyett szolid letolást kaptam a minap tető alá került házunk miatt, de semmi pánik, vicces volt a helyzet. A telek közelében gyakran elsétáló barátnőm aggódva hívott telefonon, ismerve a karácsonyig kitűzött célunkat, hogy ugyan miért áll az építkezés, sehol egy munkás, és a cserepek sincsenek még fent. Csak egy szürke ponyvát vélt látni a tetőszerkezet felett, gondolván, így védjük az időjárás viszontagságaitól. Őszinte csalódottság volt a hangjában, de megnyugtattam: a cserepeket látja! Kis csend a vonal végén, és én tudtam, hogy ebben most nem egyezik az ízlésünk. Sebaj. Azért jó lesz itt szomszédolni, ugye?

A poént már lelőttem: a tervünk sikerült!

Az ünnepek előtti utolsó héten felkerültek a tetőcserepek a házra. Kissé sietősen, mégis elcsigázva rakták embereink a súlyos darabokat, gondolatban talán már otthon jártak, heteket vártak ugyanis ismét arra, hogy hazautazhassanak. Most egy hosszabb szünetre. Én megértettem őket, és egyáltalán nem ütköztem meg azon, hogy a szarufák végül mégsem lettek mindenütt lefestve, mert nem ez volt a lényeg.

Elég bajuk akadt azzal, hogy a nyílegyenes sorokban felrakott cserepek oszlopban is jól mutassanak, vagyis a mintázat minden irányból tökéletesen pontos legyen. Volt, hogy egy-két sort vissza is szedtek, nem szólhatok egy szót sem. Egy sáv fólia felrakása után néhány sor északon, aztán át a déli oldalra, majd ha szintbe értek, vissza az északira, fólia, cserép, és így tovább, hogy mindig egyenletes terhelést kapjon a szerkezet. Láttam, mennyire boldogok, amikor az utolsó sor fölött, a taréjon rakják a kúpcserepeket… Pedig a munka előtt még örömüknek adtak hangot: könnyű dolguk lesz, mert viszonylag egyszerű tető fedi a házunkat.

Nyeregtető, amely az északi és a déli oldalon cserepekkel borított, a két rövidebb oldalra pedig oromfalat tervezett az építészünk. Ez utóbbiak még nincsenek a helyükön, de hamarosan átmeneti védelmet kap a padlástér, most ugyanis még rendesen befúj a szél.

Tetőcserép: a beton, vagy a kerámia a jobb?

Az egyszerűbb tetőcserepek közé sorolom az általunk választott fajtát, láttam nagyon cifrákat is. A színe, mint az már kiderült, szürke, az anyaga pedig beton. Egyelőrecsak előnyökről hallottam, amelyek a beton mellett szólnak a kerámiával szemben, de őszintén szólva ezen nem sokat gondolkodtunk, és nem mondhatnám, hogy különösképpen tudatos lett volna a döntésünk. Az biztos, hogy tartósabb, a viharos szélnek és a jégesőnek jobban ellenálló típus ez, és bár nagyobb a fajlagos súlya, mégsem terheli meg jobban a tetőszerkezetet, mint a kerámia anyagú. Egy négyzetméterre alig 10 lapot kell tenni, szaporább vele a munka is. Gondolom, a cserepek színe tartós lesz, megtudtam ugyanis, hogy többszörös lakkréteggel vonták be a felületüket. Ellenáll az UV-sugárzásnak, és még a mohásodásnak is.

A válaszfalak felhúzása következik – a munka januárban folytatódik

A brigád a hét közepén levonult a terepről, és valószínűleg csak az újévben folytatódik a munka az építkezésen. A tervek szerint, persze az időjárás függvényében, januárban a válaszfalak felhúzása következik, 10 centiméteres falazóanyaggal. Ezek a födémhez érkezés előtt, a mennyezeti sávban belső vakolást kapnak majd a légtömörség biztosítása miatt. Bevakolják és beragasztják továbbá a külső nyíláskereteket, majd a helyükre kerülhetnek az ablakok, teraszajtók. Talán már január közepén, ha a nyílászárókat valóban beépítették, megkezdődhet a villany-, illetve a gépészeti alapszerelés. Ezek hangsúlyozottan csak körülbelüli elképzelések, tehát semmi fogadkozás és újabb konkrét cél, bár nem okozna nagy meglepetést, ha a továbbiakban is tartani tudnánk az ütemtervet.

Ahogy közeledett a hétvége, már én is ritkábban látogattam ki a telekre, több okból. Karácsonyra készülődik kis családunk, az időnket jórészt itthon töltöttük, az asztal körül. Barkácsolva, főzőcskézve, együtt. Jövőre ezt már egy új otthonban tesszük!

Áldott ünnepet mindenkinek!

Fotó: Haitzmann Ágnes, Green Press

Két kislányt nevelő házaspár építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.

10. hét

Egy hete még biztos voltam benne, hogy most a kész tetőszerkezetet mutogathatom, de mégsem így alakult. Gépészeti egyeztetés, ablakkeret- és lazúrválasztás, fatelep-látogatás van a hátunk mögött.

Ahogy a falazás fordulópontot jelentett az építkezésben, úgy a tetőszerkezet felállítását is hasonló misztikum övezi, nagyon vártuk a faanyag kiérkezését a telekre. Az általunk megbízott faipari cég egy-másfél nap alatt képes legyártani a teljes szerkezetet, így egy darabig csak arra vártak, hogy kijelöljük a megfelelő építési napot. Elég előző nap nekiállniuk a munkának. Eleinte mi késtünk ezzel, szervezésből és az időjárásból fakadó okok miatt, a mögöttünk álló héten pedig náluk volt fennakadás, és hiába céloztuk meg az egyik – még hómentes – napot, a gyártás nem indult meg.

Azért a fatelepet megnéztük, és a cég egyik munkatársa azt is megmutatta, hogyan és hol készülnek a szerkezet számítógépes tervei. Ha már ott jártunk, kiválasztottuk a szarufa díszítését, pontosabban dísztelenségét, a látszó részeken ugyanis egy egyszerű vízszintes vágás lesz. Jól fog kinézni.

Melyik a nyerő, a lapostető vagy nyeregtető?

A tető tervein már kezdetekben sem variáltunk túl sokat. Igaz, először komolyan elgondolkodtunk a lapostetőn, az építészünk, Horváth Tamás is igyekezett meggyőzni az előnyeiről.

Néhány napig eljátszottunk a gondolattal, hogy hűs nyárestéken felkapaszkodunk a tetőre, méghozzá a növényekkel beültetett zöldtetőre, és a csillagos ég alatt kortyolgatunk valami finomat, de sok racionális érvet mégsem találtunk arra, hogy ezt meg is valósítsuk.
A használható, zölddel betelepített lapostetőt leginkább sűrűn lakott belvárosokban tudom elképzelni, ahol nem opció a parkosított telek. Na, ott tényleg okos dolog. Ott lesz nekünk a kert, ami épp elég, és ha le kellene írnom, milyen családi házra vágytam, akkor biztosan azt mondanám, hogy nyeregtetősre. Ilyen lesz tehát, kis dőlésszöggel.

Energetika: a lapostető zöldtetővel ideális

A szakember egyébként felvilágosított róla bennünket, hogy bármilyen tetőformát választhatnánk, az energiatakarékosság biztosítható lenne, bár tény, hogy a lapostető a legideálisabb, hiszen ott a legkisebb a hűlő felület. A zöldtető további jó pont volna, hiszen a föld remekül szigetel. A titok a felület és a térfogat arányában van, ezt kell jól eltalálni.

A forma tehát – a nyeregtetős változat – hamar megvolt, itt-ott lesz benne törés, ahogy az alaprajz megkívánja. Néhány héttel ezelőtt emlegettem, hogy a PHPP-számítás eredményei a szigetelés és a tető megváltoztatására sarkalltak bennünket. Nos, amíg a szigetelést valóban átvariáltuk, addig a tetőnél ebből mindössze annyi igaz, hogy az egész szerkezetet megemelte kicsit a tervezőnk. A forma nem változott – bár felmerült ez is –, még a kritikusnak mondható fedett terasz fölött sem, mégis mélyebbre jut a napfény majd az étkező üvegfalán át.

Véglegesítve a fűtés- és szellőzőrendszer tervei

Találkozónk volt az épületgépésszel, akivel véglegesítettük a fűtés- és a szellőzőrendszer terveit, utóbbinál azt is átbeszéltük, a leendő berendezéstől függőenhol történjen a levegőelszívás az egyes helyiségekben. Pontosítottuk egy-két gépészeti egység helyét, valamint a csövezés részleteit. Leadtuk a külső nyílászárók és a tetőből látszódó szarufák színét: a dió lett a nyerő. Bár festenénk már!

Fotó: Haitzmann Ágnes, Green Press