„Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni.” Egy introvertált rémes és tanulságos éve az extrovertáltak világában
„Tisztázzunk valamit: nem hiszem, hogy bárki is – introvertált, extrovertált vagy bármi más – gyógykezelésre szorulna. Volt azonban egy olyan időszak, amikor boldogtalan introvertáltként éltem, és kíváncsi voltam, vajon hogyan változna meg az életem, ha egy évet eddig számomra ismeretlennek és ijesztőnek tűnő dolgok kipróbálására szánnék. Ez a könyv ezekről a próbálkozásokról szól. Jó szórakozást a rémes történeteimhez!”
Amikor Jessica Pan – a Bocs, hogy késtem… c. kötet szerzője – munkanélküliként és barátok nélkül találja magát, a kanapén ülve elgondolkodik azon, milyen lenne az élete, ha egy kicsit nyitottabb lenne az új élményekre és az új emberekre, ha egy kicsit kevésbé
ragaszkodna ahhoz, hogy állandóan otthon üljön. Ezért fogadalmat tesz: egy éven át arra kényszeríti magát, hogy az extrovertáltak életét élje.
Ír egy listát: improvizáció, egyedül külföldre utazni – többek között Budapestre –, és… idegeneket megszólítani a metrón. Tényleg jobb vagy könnyebb az élet, ha extrovertált az ember? Vagy valóban olyan rémálom, amilyennek mindig is gondolta?
„Lenyűgöző. Bátor. Viccesen őszinte. Akár önmagunknak, akár egy szívünkhöz közel álló introvertáltnak vásároljuk meg ezt a könyvet – netán egy dumagép barátunknak, aki remélhetőleg befogja néhány órára a száját, amíg ezt olvassa –, biztosan nem fogunk mellé Jessica Pan kitárulkozó és élvezetes élettörténetével” – egy vélemény a kötetről.
„Felváltva nevettem és bólogattam olvasás közben. Mindig megnyugtató érzés rájönni, hogy nem te vagy az egyetlen, aki így gondolkozik bizonyos dolgokról. Mindenkinek szívből ajánlom, legyetek akár introvertáltak, akár extrovertáltak – ez egy mélyen emberi könyv”, véleményezi egy másik olvasó.
Jessica Pan saját bevallása szerint professzionális introvertált – és szabadúszó újságíró – texasi származású, a neves amerikai Brown Universityn diplomázott, majd két és fél évet töltött Pekingben egy angol nyelvű újság szerkesztőjeként. Ezután Ausztráliában szerzett mesterdiplomát újságírásból, és egy újabb pekingi kitérő után Londonban telepedett le. Az extrovertáltak világában való egyéves kalandozását megörökítő Bocs, hogy késtem, igazából nem is akartam eljönni világszerte nagy sikert aratott.
Részlet a könyvből
Sokáig tartott, amíg tényleg elhittem, megértettem, hogy a magány a körülményektől függ. Új városba költözünk. Új munkahelyünk lesz. Egyedül utazunk. A családunk elköltözik. Nem tudjuk, hogyan kapcsolódjunk a szeretteinkhez. Elveszítjük a kapcsolatot a barátainkkal. Nem ezen múlik, hogy mennyire vagyunk szerethetőek.
Lehetsz introvertált vagy extrovertált, félénk vagy társaságkedvelő – a magány bárkit utolérhet, függetlenül attól, ki vagy. Gyakori jelenség. A magány úgy terjed, mint a járvány, és az Egyesült Királyságban már egy magányügyi minisztert is kineveztek, miután egy felmérés szerint 9 millió brit érzi magát magányosnak.
Nem csak a nyilvánvaló jelöltek – idősek, távoli helyeken élők – küzdenek ezzel a problémával. A mai 16–24 évesek arról számolnak be, hogy magányosabbnak érzik magukat, mint bármelyik korábbi generáció tagjai. A közösségi média, az emailek, az étel- és élelmiszer-szállítási alkalmazások révén a legtöbb személyes találkozást kiszervezhetjük a telefonunkra, és a technológiától való függőség évről évre nő. Mindenki megtapasztalja a magányt az életének egy bizonyos szakaszában. Bár a média sokat foglalkozik ezzel a témával, mégis úgy érezzük, hogy ingoványos talajra lépünk, amikor nyíltan beszélünk róla.
Heves vita folyik arról, hogyan definiálható az introvertált és az extrovertált személyiség. A legszélesebb körben elfogadott meghatározás szerint az introvertáltak akkor töltődnek fel, amikor egyedül lehetnek, míg az extrovertáltak a másokkal való együttlétből merítik az energiájukat. A pszichológusok azonban gyakran beszélnek két másik kapcsolódó szempontról is: félénk kontra kifelé forduló. Mindig azt feltételeztem, hogy minden introvertált ember félénk, de úgy tűnik, hogy vannak olyan introvertált emberek, akik rendkívül magabiztosan viselkednek csoportban is, és minden gond nélkül képesek egy prezentációt megtartani. Az teszi őket introvertálttá, hogy egyszerűen nem bírják hosszabb ideig elviselni az ingereket és a nagy tömeget.
A könyv magyar változata a Pioneer Books gondozásában jelent meg
Korábbi írásaink a témában
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
