A legmélyebb gödör alján is lehetsz boldog. Boldogság és elégedettség. Mi a különbség?
Egy előző írásban az építő és a romboló elégedettség és elégedetlenség kérdését jártuk körbe. Ahelyett, hogy kikristályosodott volna, melyik a jó, melyik a rossz és miért, az derült ki, hogy két megoldás helyett van legalább nyolc. S mi a helyzet akkor, ha az elégedettséget a boldogsággal vetjük össze?
Az ember, mióta a Földön él, mást sem csinál, mint a boldogságot keresi. Mit keresi! Kutatja, hajszolja, életét és vérét, idejét és bérét áldozza érte. Aztán vagy eléri, és akkor boldognak vallja magát, vagy nem. Vagy néha. Egy kicsit. Talán. De csak addig, ameddig… Ameddig a maga által felállított boldogság-definíció szerint minden paraméter stimmel, és egyenletben szépen le tudja vezetni magának, hogy ő most boldog. Ja, mégsem. Mert ott vannak a történetek: megszerezte, felépítette, teleszilikonoztatta – és mégsem boldog!
Tudtad, hogy a szilikonnal tuningolt nőknél arányaiban jelentősen megnő a depresszió és az öngyilkossági kísérletek száma? Tudtad, hogy hány „sikeres” (bármit is jelentsen a siker) ember lőtte már főbe magát (csak mióta a revolver létezik)?
Jön a recept: a boldogság = elégedettség. Légy elégedett azzal, ami van, és hipp-hopp, máris boldog vagy. Olvastál már ilyet? Legalább naponta hatszor az orrod alá dörgöli a (közösségi) média valami szép képecskére folyóírással rámontírozva. S ebbe az idilli receptbe múltkor belerondítottunk azzal, hogy kiókumláltuk: lehet az elégedettség és az elégedetlenség is konstruktív, inspiráló!
Vajon ugyanaz-e a boldogság és az elégedettség?
A nyelvünk igen bölcs szerzet: pontos választ ad erre is. Két különböző szó – két különböző tartalom! Terjed a neten egy aranyos vicc is, miszerint összesen két dolog van a világon, ami boldoggá tesz: a dopamin és a szerotonin. Ezek a hormonok művelnek olyan csodát az aggyal, amelynek végeredményeképp az ember boldognak érzi magát.
Mi segítheti ezeknek a hormonoknak a termelődését? Az elégedettség vagy az elégedetlenség? Bármelyik a kettő közül, ha… Ha a megfelelő formában és módon éljük meg. Az az elégedettség, amely inkább csak beletörődés a helyzetbe, fásultsággal, apátiával jár, csak dagonyázás a langyos pocsolyában, az bizony nem termel egy molekulát sem ezekből a kincsekből. Mondanom sem kell, a depresszióba, haragba és sértettségbe vezető „negatív” elégedetlenség sem.
Lehetsz úgy boldog, hogy közben elégedetlen vagy? Hogyne lehetnél, ha ez az elégedetlenség nem bénít meg, nem taszít depresszióba, nem növeli fájdalmas érzéseidet. Ha az elégedetlenség inspirál, ha változtatásra ösztönöz, s változtatásnak már a puszta gondolata is lelkesít, a legmélyebb gödör alján is lehetsz boldog – hiszen onnan csak felfelé vezet az út!
Mi tesz boldoggá? Ennek a kérdésnek a tisztázásához kimondottan jó teszt az elégedettségi kérdés. Például azt mondod: ha lefogynék, és bomba alakom lenne, boldog lennék. Nos, kérdés, hogy valóban elégedetlen vagy-e a jelenlegi testeddel. Merthogy nem is biztos, hogy annyira nagyon „nem bírod”, ahogy kinézel. S mégis elégedetlen vagy, ez változtatásra ösztönöz-e? Ha igen, már attól boldog lehetsz, ha nekilátsz a változtatásnak. Ha kiderül, hogy nincs is igazából bajod a jelen állapotoddal, akkor pedig mégis mi akadálya, hogy így, ahogy most vagy, boldog legyél?
Egy másik fontos aspektus a boldogság pillanatnyi léte. Itt és most. Nem „úgy általában”, hanem most. Amikor ezt olvasod. MOST mi az akadálya, hogy boldognak nevezd magad?
Ha itt és most nem éhezel és nem dideregsz, akkor a deficitszükségleteket ne hozd fel. Ha itt és most nem bántalmaznak, sem testi, sem más szinten, akkor ezzel se hozakodj elő. Hogy mi fog a nyakadba szakadni egy óra múlva, nem számít, mint ahogy az sem, hogy mi történt egy órával ezelőtt. Elégedett vagy a pillanatnyi állapotoddal? Azzal a „jóféle” elégedettséggel? Vagy elégedetlen, mert kényelmetlen a ruhád, de ez kreatív változtatásokra inspirál, és alig várod, hogy kicsit átalakíts rajta ezt-azt, hogy kellemesebb viselet legyen? Ha itt és most mind az elégedettségeidből, mind az elégedetlenségeidből pozitív érzések és gondolatok születnek – akkor elmondhatod magadról, hogy per pillanat boldog vagy?
A boldogság definícióját ki-ki magának alkotja meg. Mi lenne, ha felszabadítanád magad, és nem erőltetnél a boldogságra mindenféle szabályrendszert? Mi van, ha valóban azoknak van igazuk, akik azt állítják: a boldogság ok nélkül való, és csupán döntés kérdése?
Mégis, szükséged van magyarázkodásra, kell egy „mert” a mondatba? Akkor az elégedettséget bármikor felhasználhatod. De tudd, hogy az elégedetlenség épp ugyanolyan jó indok.
Házi feladat: írd le magadnak, mik azok az elégedetlenségi pontok az életedben, melyekre úgy tudsz tekinteni, hogy boldoggá tesznek. Meg fogsz lepődni, milyen sokat találsz. És még elégedettnek sem kell lenned hozzá.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
