Cicagazdik „forradalmi” kézikönyve: Így neveld a macskádat! Cirmi ajánlásával

Ez könyvajánló nem született volna meg Cirmi nélkül. Ha ő nem lenne, ez a „forradalmi macskás könyv” számomra nem lenne érdekes. Anneleen Bru Így neveld a macskádat! c. kötete azoknak szól, akik lakásban tartják négylábú kedvenceiket.

Cirmi gyakran feltűnik a Szépítők Magazin Facebook oldalán 2018 júliusa óta. Kiscicaként fogadtuk örökbe egy Balaton-felvidéki tanyasi alomból. Spirituális olvasatban Cirmi választott ki bennünket, mivel az anyját, és a kistestvéreit hátrahagyva folyton átszökött hozzánk a szomszédból, és addig-addig produkálta magát, hogy a gyermekem nem akart nélküle hazajönni. A magam részéről könnyen meggyőzhető voltam, és a legnagyobb csodálkozásomra fiam apukája is beleegyezett abba, hogy kéthetes „próbaidővel” elhozzuk Budapestre, pedig a macsó elgondolás addig az volt, hogy a macska nem férfiembernek való. (A sors útjai kifürkészhetetlenek, Cirmit első látásra megszerette, és azóta is erősen szimpatizál vele.)

Laci bácsi örömmel túladott Cirmi cicán; minden évben minimum két alomnyi kismacskát próbál rásózni a turistákra, falubeliekre, és ez nem megy mindig könnyen. Legutóbb húsz felnőtt egyedet számoltam meg nála, és nem mindegyik tartózkodott odahaza. (Laci bácsi Cirmit „karrierista macskának” nevezi. Szeretetből.)

Cirmi szépen kitöltötte Budapesten a próbaidőt, ezért látható azóta rendszeresen a Facebook oldalunkon. Nem akarok celeb cicát faragni belőle, egyszerűen csak szeretem őt megörökíteni. 

Október 4. az állatok világnapja.Ő Cirmi, 2 éves cicalány, akit a Balaton-felvidékről fogadtunk magunkhoz. Sterilizált,…

Közzétette: Szépítők Magazin – 2020. október 4., vasárnap

Hello weekend, hurrá, hétvége! :)

Közzétette: Szépítők Magazin – 2020. szeptember 25., péntek

Visszavittük párszor a szülőföldjére látogatóként; figyeltem, valamiféle nosztalgia ébred-e benne, de addigra már idegen volt számára a szabad élet, a többi macska pedig komoly kihívásokat tartogatott a nyugalmára és az élelmiszer-ellátmányára nézve.

Leéltem 40 évet úgy, hogy lakásban nem tartottam macskát, és nem lennék őszinte, ha azt állítanám, nem voltak komoly fenntartásaim ezzel kapcsolatban. Cirmi jelenléte mégis valahogy természetes az első perctől kezdve. Az első önfeledt cicázós órák után elkezdtem rá a pénzt költeni (ez azóta is tart), ezzel párhuzamosan árgus szemekkel lestem, hogy őcukisága mekkora rizikót jelent a lakberendezésre. (A második szett székhuzatnál tartunk, ellenben a kaparófák hidegen hagyják.) Az is foglalkoztatott, hogy megy majd a kisdolog, nagydolog…hányszor kell utána mosni, takarítani, fertőtleníteni. Szépen megúsztuk a nehezebbik részét, Cirmi hamar rákapott az alomra. Az első napon döntést hoztunk arról, hogy a hálószobába nem teheti be a lábát. Az ágy a miénk. Ezt a szabályt, aktív közreműködésünkkel, azóta is sikerül rendszeresen megszegnie. Az eltelt közel két és fél évben párszor azért aludt a nappaliban is.

Őszi szép :)

Közzétette: Szépítők Magazin – 2020. október 8., csütörtök

Eddigi ittléte alatt két hétig ismeretlen helyen is éjszakázott, ugyanis kétszer elszökött, egyszer egy szarka kergette világgá a teraszról. Mindhárom alkalommal napokig kerestünk, mindhárom alkalommal lábon hordtam ki a szívinfarktust; hálát adok az égnek ezúton is, amiért mindig megkerült, még a legreménytelenebb helyzetben is megtaláltuk, amikor a Balaton-felvidéken, immáron nagy macskaként somfordált be a szomszédos erdőbe. A lényeg, hogy spirituálisan ott is meglett. (A chipjével a vadonban nem sokra mentünk volna.) A sokk döbbentett rá arra, hogy Cirmi már a család része, nem lennénk meg jól nélküle. Együttérzek azokkal a gazdikkal, akik elkóborolt kedvencük után sírnak… 

Nehéz időszakként éltük meg a sterilizálás utáni heteket is, mivel a megszokottnál lassabban gyógyult a sebe, a szervezete rendre kilökte magából a varratokat. Végül ezen is túl lettünk. 

Cirmi mutatta meg, hogy egy lakásban szocializálódott macska a vadonban mennyire kiszolgáltatott, gyámoltalan, még egy mozgó fűszáltól is retteg. Antoine de Saint-Exupéry intelmét Cirmi révén a zsigereimben érzem: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” 

Persze nemcsak az a fontos, hogy Cirmi legyen, meglegyen, hanem az is, hogy boldog cica legyen. Az Így neveld a macskádat! c. könyv szerzőjének is ez a célja. Specialistaként foglalta össze a főbb tudnivalókat annak érdekében, hogy a macskákat jobban értsük, s nem pusztán a saját fejünkkel gondolkodjunk, gondoskodjunk róluk, hanem az ő valós igényeik és fajtajellemzőik figyelembe bevételével. Bármennyire is szeretjük a cicákat, bármennyire is kiismertük már őket gazdiként, Anneleen Bru sok újdonsággal tud szolgálni. Ki ő? Házi macskák viselkedésével foglalkozó terapeuta, aki nemcsak előadásokat, de tréningeket (!) is tart. Ha megboldogult nagyanyámnak mesélnék róla, nem tudom, mit szólna. Az ő vidéki házában kötöttem barátságot a macskákkal, még gyerekkoromban. Valószínűleg nem értené, minek egy macskának terapeuta – tán megbolondultatok? kérdezné. Ő még a természetre bízta a dolgot, és következetesebb volt, mint mi: nem engedte be a macskáit a házba.

Csakhogy ez már a 21. század, nem lehet a macskánk boldogtalan a tetőtéri lakásban! A könyvet nagy érdeklődéssel lapozgattam, eközben Cirmi mellém és rám telepedett. (Nem tűnt boldogtalannak.) Arra a következtetésre jutottam, hogy nem vagyok tökéletes macskagazda, az ismereteim hiányosak. Megnyugtató, hogy a nevelési hiányosságok, hibák korrigálhatók. A szerző azt ígéri, ha az útmutatásai szerint változtatunk a macskáknak nem kedvező sémákon, hat hét múltán már szembeötlő változásokat tapasztalhatunk a kis kedvenc viselkedésében. Kvázi szintet ugrik a cica: a boldog macska boldogabb lesz, majd a legboldogabb.

Szakirodalom :) Most érkezett.Cirmi meg lesz nevelve ❤Partvonal Könyvkiadó

Közzétette: Szépítők Magazin – 2020. október 9., péntek

Néhány érdekesség a könyvből

„Sose tegyük egymás mellé az ételt és az italt. Ez rendkívül természetellenes a macska számára, és csökkenti az ivás iránti motivációját. (…) Ha egy helyre tesszük az ételt és az italt, a macska ösztönösen attól tart, hogy a víz szennyezett lehet, így nem igazán érez majd kedvet, hogy igyon belőle.” Mivel a macska nagyon sebezhetőnek érzi magát ivás közben, ne tegyük az ivótálat közvetlenül a fal mellé, hanem attól körülbelül harminc centiméterre helyezzük el – így el tud helyezkedni a fal és a tál között, szemmel tarthatja a környezetét. Jobban szereti az esővizet és a szűrt vizet a csapvíznél. 

Itató- és etetőtál választásakor érdemes figyelembe venni, hogy a macska szereti a nagy, kerek vagy ovális formákat, így a bajsza nem ér a tál oldalához – nagyon érzékeny a bajusza!

„A természetben a macska nyolc-tíz zsákmányt ejt naponta, azaz naponta többször eszik, csak keveset. Ez azt jelenti, hogy a macskánk tíz-húsz alkalommal keresi fel a táljait egy nap, hogy mindig fogyasszony egy keveset.” (Soha ne legyenek üresek az etetőtáljai. Macskánál nem áll fenn a túlevés veszélye, soha nem eszik többet annál, mint amennyire szüksége van. Bezzeg a kutyánk…)

A szerző azt is kifejti, hogy a túláradó szeretet nem jó a macskának, mert számára idegenek az ember érzelmi megnyilvánulásai, a babusgatás, az ölelgetés, simogatás, dédelgetés, ölben tartás… Ezért Anneleen Bru szerint óvakodnunk kellene az efféle magatartástól. Ennél a résznél kissé elakadtam. Cirmi szinte mindig felugrik az ölembe, és ha éppen ébren van, szeret kísérgetni a lakásban, gyakran jelzi továbbá a mancsával, hogy simogatásra vágyik, az ölemben pedig képes annyira ellazulni, hogy figyelnem kell, nehogy leessen.

A kötet összességében nagyon hasznos, ajánlom minden macskagazdinak. 

A könyv a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennégy + 5 =

hirdetés