„Cigányzenét röpít a szellő”
KÉP ALÁ ÍRÁS
Ha a nap süt és nem billeg a csónak a folyón, megélénkül a vidámság a hölgyekben. De vajon lehet-e táncolni egy csónak halk könnyeket beszivárogtató deszkáin, kéz a kézben, harminckét foggal mosolyogva, miközben valahol messze egy furcsa árnyék kezd növekedni.
Még nem érte el az országhatárt, pláne a folyót és nem borította be a most csendes bizsergéssel hullámzó boldogságot a honleányok szívében. Most még nem ült rá a húrokra, nem vonta be sötéttel, vádlón, a prímás szemének huncut csillogását.
Soha nem tudni mikor növeszt országnyi pocakot egy baljós árnyék valahol a távolban, a fejünk fölött, a hátunk mögött, a tudtunk nélkül. S amíg nem ér ide, addig az is előfordulhat, hogy négy gyönyörű lány egy csónakban „lassúzik”, s közben „cigányzenét röpít a szellő”.
Fotó: Fortepan, Martinez Judit, 1934
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
