Csalán: nemcsak teaként fogyasztható!
A csalán hazánk egész területén előfordul. Jelzi a talaj nitrogéntartalmát, ahol magas, ott összefüggő csalánmezőt alkotva elnyomja az aljnövényzetet. A növény minden része csalánszőrökkel borított, ha a bőrhöz ér, égető, viszkető érzést okoz. A csalán levelét, gyökerét már kétezer éve alkalmazzák a gyógyításban.
A csalán levele többek között A-, C-, K1-vitamint, kálium és kálciumsókat, glükokinint (vércukorszint-csökkentő anyag), vasat tartalmaz. Kiváló immunerősítő. Fokozza az anyagcserét, eltávolítja a szervezetből a méreganyagokat, csökkenti a vér húgysavszintjét, vércukorszint-csökkentő. Külsőleg hajhullás, korpásodás és hajzsírosodás ellen használják, de bőrkiütések, rosszul gyógyuló sebek borogatására is kiválóan alkalmas.
A csalánban nagy mennyiségben található sárga színanyag (flavonoid), a legújabb kutatások szerint az áttétes daganatképződés növényi ellenszere. Külsőleg reumás, aranyeres panaszok enyhítésére ülőfürdőként ajánlják (200 g csalán forrázatát adjuk egy kád vízhez).
A csalánt teaként sokan ismerik, de kevesen használják a konyhában! Pedig sokféleképpen felhasználhatjuk: nokedlibe, salátának, omlettbe, levesnek, főzelékként, felfújtnak, és még sorolhatnánk! Fontos! A nyers meg nem főzött csalán vesekárosodást és mérgezést okozhat! Párolva, főtt, sült ételekbe viszont nyugodtan felhasználható!
Fotók: Babicz Rita
Könyvajánló: Earl Mindell | Gyógyfüvek Bibliája, Kissné Dogossy Éva – Zsoldos Márton | A természet kincseskamrája
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.