Szétszakít, játszik. Cseh Tamás emlékest

hirdetés

Számos kísérlet volt már, számos társaságban, vagy számtalan lámpafénytől áztatott íróasztal fölött, megfejteni azt a mágiát, ami a Bereményi-Cseh-Másik dalokból árad, vagy éppen bennük rejtezik. Különösen felerősödött az álomfejtés az utóbbi időkben, Tamás 75. születésnapján. Csakhogy sokkal ravaszabb fiúkból állt ez a triumvirátus, mint hinnénk, valójában mindenféle értelmezésnél és belemagyarázásnál többet mond a leírt dalszöveg, az elénekelt, vérrel festett kép.

Annyi azonban bizonyosan elmondható, hogy a Cseh Tamás-dalok különös, kuckós, gyakran melegséget árasztó hangulata a hetvenes és nyolcvanas években maga volt a remény, aminek boldogan lettünk a rabjai. Mert hiába énekelte Tamás, hogy elutazott tőlünk Valóság nevű nagybátyánk, önként és dalolva szakadtunk ki az akkori valóságból, Cseh Tamás nyomában taposva az ösvényt. Az akkori idők elvágyódásai szinte minden dalon végigszaladnak, mint valami meleg, borzongató fuvallat.

Ám mit kezdünk mindezzel a Gödör Klubban, 2018. januárjának végén, a téli Budapesten, amikor a szomszédos Király utcában olyan lányok és fiúk csapkodják a lelküket a falhoz, akiknek már mindent szabad. Mert egy ideje szabad a szó és szabad a tánc.

Másik János, az emlékest talán legfontosabb és leghitelesebb résztvevője, viszont éppen arra tesz kísérletet, hogy fenntartsa a reményt, időtlenné tegye az akkori mondatokat, amik cölöpök voltak a sáros, haragos sodrásban, meg lehetett bennük kapaszkodni.

A bandoneón szívszaggatóan tombol, vagy éppen fájdalmasan suttog, az ének mélyebb, komorabb, kifejezőbb és lomhább is kicsit, hogy hosszasan ráfekhessünk, miközben döbbenten szembesülünk a régi sorokkal, amikből mai remény árad. Újból az a rohadt kis elvágyódás, akkor a régmúltba, vadnyugatra, most az egyszerű szavak, az egyszerű és könnyen értelmezhető pofonok, az egyenes férfiasság világába. „Vacak kis város, ahol én lakom, de minden este lovakon jönnek férfiak…Futok a házba, ha lovakon jönnek férfiak, legjobb barátom volt Billy Barlycorn, egyedül tudta hol, miért és mikor.”

Már nem nagyon reménykedtem, hogy képes még valaki jelen idejűvé tenni a Cseh Tamás-dalokat, hogy nem csupán visszaálmodjuk magunkat a bepókosodott időbe, hanem inkább fölébredünk. És szinte a lelkünkre ég az éjféli váróterem, vagy az öcsém, aki New York-ban, menekültként döbben rá, hogy „Jöttek sokan írek elé, lengyelek elé, zsidók elé, de egy magyar sem, egy magyar elé.” Az igazi reveláció azonban az Eszembe jutottál című, eredetileg egy nőhöz írt Cseh Tamás keserűség, csakhogy Másik János ezúttal Tamásnak címezi a dalt, amitől az még súlyosabbá válik:

Elveszett pénz és eltévesztett,
Rosszkor kiejtett szó, a nem talált kulcsok,
Eszembe jutottál.

Botlás a járdán, hazugság,
Idétlen képek és az eső,
Amikor futni kell mert bassza meg
Nem hoztam magammal kabátot.
Eszembe jutottál.

Papírra írt, aztán kihúzott
Szavakban is ott van a baj, hogy
Eszembe jutottál.

Na és az éjjel, amikor fölkelnék,
De a takaró súlyos, nem enged,
Minden félbetörik,
És arra ébredni, hogy álmomban nevettem,
És nem emlékezni, hogy miért is nevettem,
Eszembe jutottál.

Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.
A tévesztések, járdai botlások,
Elveszett kulcsok, esőbeli futások,
Hogy megint nem hoztam
Magammal kabátot,
Eszembe jutottál.

Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.

Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik.

Játszd újra, János! Mert amíg van a Másik, addig van remény.

 

Volt egy-két este… Kóborlásaim Cseh Tamással

hirdetés

Fodor Sándor

Kommunikációs tanácsadó

Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.

A www.eletszepitok.hu weboldal bárminemű tartalma a
Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően használható fel.
Még nincs hozzászólás

Válaszolj!

Az e-mail cím nem lesz nyilvános.

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás