Csendgyakorlat, hogy végre igazán közel kerülj önmagadhoz
Az ősi parancs szerint élsz? „Gnóti szeautón!” vagyis „Nosce te ipsum!”, magyarul „Ismerd meg önmagad!” Mi az oka, hogy újra és újra a nagy gondolkodók, elméletalkotók és az összes segítő szakma szinte minden képviselője már-már unalomig hangsúlyozzák önmagunk megismerésének fontosságát? Sokszor olyan érzésünk lehet, hogy az életesszenciák ebbe az egy apró szóba, kifejezésbe sűrűsödnek össze.
Sok-sok évvel ezelőtt volt egy mondat, mely óriási hatással kezdett hatni életemre, Carl Gustav Jung ekképpen írt a témában:
Tulajdon megismerésem az egyetlen és legnagyobb kincs, amit a magaménak mondhatok.
Van ugyanis, hogy az ember – legyen serdülő vagy felnőtt, esetleg aggastyán – azokat a pillanatokat érzi igazán valósnak, ami tükröt tart neki egy sajátos önreflexiós lehetőség folytán.
Nézzünk a szavak, a sorok mögé és feltárul az a mérhetetlen gazdagság az önmagunkra mutató szavak garmadájával, melyek aztán mégis csak enigmai módon utalnak önismereti titkaink megfejtésére.
Hiszen miről is beszélünk, ha az önismeret témáját feszegetjük? Lapozzunk fel egy egyszerű szótárat:
(1) három szó, mely triászként testesíti meg saját énünkhöz való viszonyunk: önbecsülés, önértékelés, önbizalom.
(2) Szavak, melyek megtartanak minket a nehéz időkben: önfegyelem, önfenntartás, önvédelem, önuralom, önkritika.
(3) Kifejezések, melyekkel szeretetkapcsolataink gazdagíthatók ráadásul önnönmagunk által: önzetlenség, önfeláldozás.
(4) Önéletrajzunk, mely életünk kivonata, és számos állás, megbízás kulcsa.
(5) Szavak, amik óvnak minket, hiszen nem szeretnénk csapdájukba esni: önelégült, önfejű, önző.
(6) Végezetül: milyen az önarcképünk? Amikor a tükörbe nézel nap mint nap, kit látsz, mit látsz? Mosolyt, jókedvet csal arcodra önképed, vagy meglepő módon már a tükröket is száműzted életedből?
Az önreflektív szavakat mindenesetre hosszan és hosszan lehetne sorolni. Témánk kulcsa viszont nyilvánvalóan nem ez.
Mikor volt olyan utoljára, hogy önmagaddal voltál igazán? Nem pusztán egyedül, főként nem egyedül a tévé előtt vagy a kedvenc számítógépes alkalmazásod társaságában, vagy a többi elektromos kütyüvel felvértezve; hanem önmagaddal úgy igazán, vagyis a lelkeddel!?
Csendgyakorlat
Hozzávalók
60-90 perc, amikor garantáltan nem zavar meg senki, mert biztosan egyedül maradhatsz
egy csendes, zárt hely
teljes sötétség
szék, puff vagy fotel, kényelmesebbeknek pedig babzsák
önmagad
elkötelezettség, hogy végigviszed a gyakorlatot
Teendők
Sötétíts be a szobában, amennyire az csak elképzelhető. A tévé apró világító piros fénye, az áramkapcsoló lámpája mind-mind zavaró tényezők lennének, így amit csak lehet, áramtalaníts.
Kapcsold ki a telefonodat is. A néma üzemmód nem megfelelő.
A fő instrukció pedig ez: ülj egy órán át a sötétben úgy, hogy ne csinálj semmit. Csak ülj és figyelj, mi történik benned. Ha a szomszéd épp ütvefúróval az új polcait rakja fel, sajnos el kell halasztanod a gyakorlatot, a csend ugyanis a legfőbb komponens.
Mivel a sötétben ülsz, nem látod majd az órát, így már az is talány, az egy óra 60 perc lesz-e számodra, vagy már 40 perc után, mintha puskából lőttek volna ki, visszatérsz a normál üzemmódhoz, vagy esetleg belefeledkezel és csak 85 perc elteltével eszmélsz, mert annyira pozitív hatást tapasztalsz.
Nem tudhatjuk előre, mit hoz ez a sajátos állapot, amelyben – valljuk be legalább egyszer – sokunknak akár évek óta nem volt része. Mindig szól ugyanis valami, vagy rezeg, netán berreg, esetleg kattog.
Ahol szinte már egy egész generációnak az ébredés utáni második mozdulata a telefonja után nyúlva az, hogy mi történt az éjszaka, ki mit posztolt, vagy mi legyen az ébresztő zene a negyedik szundi után, nos, nagyon ritkán látott vendég lesz a csend. Nem is szeretjük. Sokan félnek, rettegnek tőle, s nem is látják vendégül. Pedig csak egy dolog történne: végre ketten lennétek – te és te, önmagaddal.
A gyakorlat első 10-15 perce a legnehezebb. Olyan pörgésszámban megy a belső metronómunk a sok-sok mókuskerék miatt, amiben élünk, hogy a csend első perceiben kifejezetten frusztráltnak tapasztalhatjuk majd az egész bizarr helyzetet. Nagy kérdés, tudsz-e majd nem gondolni semmire! Valószínűleg nem. Mindig bekúszik majd egy-egy gondolat, s hozza magával a kapcsolódó érzéseket is. Az azonban egy lehetőség, amikor a belső figyelmed nem bombázod ingerek sokaságával, mi kerül felszínre? A csendgyakorlat célja nem a valami, hanem maga a csend, amit hoz, vagy nem hoz.
Popper Péter szavait pedig mindenkor fontoljuk meg a csendre készülve és gondolva:
„Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem.”
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
