A repülőgép-szerelőben lakozó művész. Csikós István lenyűgöző természetfotói
Az ember vagy csináljon valamit jól, vagy sehogy – ez lehetne a mottója az alábbi képes összeállításnak, ha Csikós István nem lenne fotós munkáira annyira szerény, mint amennyire az.
Természetfotóival a Facebookon találkoztam először. Saját kíváncsiságomnak is engedve, megkértem, hogy mutatkozzon be nálunk.
Csikós István
– Mindig érdekelt a fotózás, iskolás koromban fotószakkörre is jártam, de a filmes technika a korlátai miatt nem tett megszállottá. Valamikor a kilencvenes évek elején olvastam egy hírt, miszerint lesz majd olyan fényképezőgép, amibe nem kell film, hanem majd floppy lemezre fog képet készíteni, és a képet rögtön meg is lehet nézni számítógépen. Ekkor eldöntöttem, hogy nekem ilyen fényképezőgép kell. 2002-ben sikerült is megvennem egy kisebb vagyonért az első digitális gépemet, amibe a floppy lemeztől lényegesen nagyobb kapacitású, 64 megabájtos (MB) memóriakártyát vásároltam. 64 megabájt nagyjából két tekercs filmnek megfelelő számú képet jelentett – 1 MB volt akkoriban egy kép. Óriási lehetőségeket láttam az új technikában, és mindent lefotóztam, amit csak lehetett. Élveztem a szabadságot, amit az új gép biztosított. Azóta már tükörreflexes gépre váltottam, és leginkább a természet szépségeit keresem. Szívesen fotózom tájakat, növényeket, virágokat, nagyon szeretem a játékot a színekkel, árnyalatokkal, szeretem és használom a pixelgrafikus programokat és nem tartom ördögtől valónak. Mindig keresem az újat, de nem mindig sikerül megtalálnom.
– Mivel foglalkozol?
– Vállalkozó vagyok; mostanság települések számára készítek egységes házszám- és utcanévtáblákat, emellett fényképes faliórákat kivitelezek. Eredeti szakmám szerint repülőgép-szerelő vagyok. A Pestvidéki Gépgyárban, a Magyar Honvédelmi Szövetségnél, a hadseregben és a mezőgazdasági repülésben is dolgoztam.
– Említetted, hogy nem az analóg, hanem a digitális fotózásban rejlő lehetőségek ragadtak meg. Minden fotós használ képszerkesztő programot – esetedben mennyi utómunka van egy-egy képben?
– Autodidakta módon sajátítottam el a képszerkesztők használatát. Természetesen van utómunka a képeimben, némelyikben minimális a korrekció, de van, amelyikben sok.
– Nem tudom, ismered-e a viccet. Ide kívánkozik. A híres fotóst vendégségbe hívják. A vacsora után a háziasszony beszélgetésbe elegyedik vele: – Gratulálok a képeihez, nagyon szépek! Biztosan jó fényképezőgépe van. Erre a fotós: – Gratulálok a vacsorához, nagyon finom volt! Biztosan nagyon jó fazekai vannak!
– Nem gondolom, hogy drága fényképezőgéppel lehet csak jó fotókat készíteni. Közel hétéves Canon gépem van, messze nem nevezhető csúcskategóriás masinának. Szeretnék azért jobb gépet, több objektívet, de mindig másra kell a pénz… A viccre reagálva. Létező jelenség, erre is érvényes a Kis hercegből az a rész, amikor arról van szó, hogy a felnőtteknek milyen ház tetszik. A drága. Néha látni olyan fotósokat milliós gépekkel, akik azt sem tudják, hogyan kell megfogni a fényképezőgépet.
Ha azt mondjuk a fölnőtteknek:
„Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat.
Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.”
Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!”
– Van a Facebookon egy fotós csoportod, aktív tagsággal. A feltöltött képek közül naponta kiválasztjátok a nap fotóját, és minden héten tematikus pályázatot hirdettek egymás között. Ezen a héten például réti virágokat kell fotózni, a beküldött képek közül kiválasztjátok a legjobbakat. Nincs a versenynek tétje, de a tagok így lelkesek. Feltűnt, hogy soha nem kritizáljátok egymás munkáit; még akkor is óvatosan alkottok véleményt, ha az adott fotós jelzi: nem érzi tökéletesnek a képet. Az építő jellegű észrevételekkel is csínján bánsz. Miért?
– Az emberi kapcsolatokat, a jó viszonyt sokkal többre értékelem mindenféle fotónál, így nem szeretnék senkivel rosszban lenni egy buta fotóvita miatt.
– Részt veszel fotós megmérettetéseken?
– Nem nagyon keresem az ilyen jellegű versenyhelyzeteket. A Képguru háttérképgyűjteményben nagyjából hússzor volt látható Napiképként egy-egy fotóm, egy alkalommal a nívós Artopho csoportban első lettem.
– Fotókiállításod volt már?
– Nem, és nem is vagyok oda érte.
– Ezek után nehezen tudom elképzelni, hogy egy képedre azt mondd: ez igen! Ez tökéletes!
– Ahogy nincs tökéletes ember, úgy nincs tökéletes kép sem. Semmi sem tökéletes…
Csikós képek
Csikós képek a Facebookon >>
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
