A repülőgép-szerelőben lakozó művész. Csikós István lenyűgöző természetfotói
Az ember vagy csináljon valamit jól, vagy sehogy – ez lehetne a mottója az alábbi képes összeállításnak, ha Csikós István nem lenne fotós munkáira annyira szerény, mint amennyire az.
Természetfotóival a Facebookon találkoztam először. Saját kíváncsiságomnak is engedve, megkértem, hogy mutatkozzon be nálunk.
Csikós István
– Mindig érdekelt a fotózás, iskolás koromban fotószakkörre is jártam, de a filmes technika a korlátai miatt nem tett megszállottá. Valamikor a kilencvenes évek elején olvastam egy hírt, miszerint lesz majd olyan fényképezőgép, amibe nem kell film, hanem majd floppy lemezre fog képet készíteni, és a képet rögtön meg is lehet nézni számítógépen. Ekkor eldöntöttem, hogy nekem ilyen fényképezőgép kell. 2002-ben sikerült is megvennem egy kisebb vagyonért az első digitális gépemet, amibe a floppy lemeztől lényegesen nagyobb kapacitású, 64 megabájtos (MB) memóriakártyát vásároltam. 64 megabájt nagyjából két tekercs filmnek megfelelő számú képet jelentett – 1 MB volt akkoriban egy kép. Óriási lehetőségeket láttam az új technikában, és mindent lefotóztam, amit csak lehetett. Élveztem a szabadságot, amit az új gép biztosított. Azóta már tükörreflexes gépre váltottam, és leginkább a természet szépségeit keresem. Szívesen fotózom tájakat, növényeket, virágokat, nagyon szeretem a játékot a színekkel, árnyalatokkal, szeretem és használom a pixelgrafikus programokat és nem tartom ördögtől valónak. Mindig keresem az újat, de nem mindig sikerül megtalálnom.
– Mivel foglalkozol?
– Vállalkozó vagyok; mostanság települések számára készítek egységes házszám- és utcanévtáblákat, emellett fényképes faliórákat kivitelezek. Eredeti szakmám szerint repülőgép-szerelő vagyok. A Pestvidéki Gépgyárban, a Magyar Honvédelmi Szövetségnél, a hadseregben és a mezőgazdasági repülésben is dolgoztam.
– Említetted, hogy nem az analóg, hanem a digitális fotózásban rejlő lehetőségek ragadtak meg. Minden fotós használ képszerkesztő programot – esetedben mennyi utómunka van egy-egy képben?
– Autodidakta módon sajátítottam el a képszerkesztők használatát. Természetesen van utómunka a képeimben, némelyikben minimális a korrekció, de van, amelyikben sok.
– Nem tudom, ismered-e a viccet. Ide kívánkozik. A híres fotóst vendégségbe hívják. A vacsora után a háziasszony beszélgetésbe elegyedik vele: – Gratulálok a képeihez, nagyon szépek! Biztosan jó fényképezőgépe van. Erre a fotós: – Gratulálok a vacsorához, nagyon finom volt! Biztosan nagyon jó fazekai vannak!
– Nem gondolom, hogy drága fényképezőgéppel lehet csak jó fotókat készíteni. Közel hétéves Canon gépem van, messze nem nevezhető csúcskategóriás masinának. Szeretnék azért jobb gépet, több objektívet, de mindig másra kell a pénz… A viccre reagálva. Létező jelenség, erre is érvényes a Kis hercegből az a rész, amikor arról van szó, hogy a felnőtteknek milyen ház tetszik. A drága. Néha látni olyan fotósokat milliós gépekkel, akik azt sem tudják, hogyan kell megfogni a fényképezőgépet.
Ha azt mondjuk a fölnőtteknek:
„Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat.
Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.”
Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!”
– Van a Facebookon egy fotós csoportod, aktív tagsággal. A feltöltött képek közül naponta kiválasztjátok a nap fotóját, és minden héten tematikus pályázatot hirdettek egymás között. Ezen a héten például réti virágokat kell fotózni, a beküldött képek közül kiválasztjátok a legjobbakat. Nincs a versenynek tétje, de a tagok így lelkesek. Feltűnt, hogy soha nem kritizáljátok egymás munkáit; még akkor is óvatosan alkottok véleményt, ha az adott fotós jelzi: nem érzi tökéletesnek a képet. Az építő jellegű észrevételekkel is csínján bánsz. Miért?
– Az emberi kapcsolatokat, a jó viszonyt sokkal többre értékelem mindenféle fotónál, így nem szeretnék senkivel rosszban lenni egy buta fotóvita miatt.
– Részt veszel fotós megmérettetéseken?
– Nem nagyon keresem az ilyen jellegű versenyhelyzeteket. A Képguru háttérképgyűjteményben nagyjából hússzor volt látható Napiképként egy-egy fotóm, egy alkalommal a nívós Artopho csoportban első lettem.
– Fotókiállításod volt már?
– Nem, és nem is vagyok oda érte.
– Ezek után nehezen tudom elképzelni, hogy egy képedre azt mondd: ez igen! Ez tökéletes!
– Ahogy nincs tökéletes ember, úgy nincs tökéletes kép sem. Semmi sem tökéletes…
Csikós képek
Csikós képek a Facebookon >>
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.