Cyber bullying vakáció idején. Ne hagyjuk, hogy a gyerekek az online térben piszkálják egymást!
Nem ritka manapság, hogy már egy 8-10 éves gyereknek saját okostelefonja van; gyermekfelügyeleti alkalmazást nem minden szülő használ; egyszerűen csak hagyják, hogy a gyerkőc a neten relatíve szabadon „élje az életét”, kommunikáljon a barátaival, videókat nézzen, rákeressen erre-arra a Google-ban, és 21. századi tartalomfogyasztóként magába szippantsa mindazon tartalmakat, melyek éppen szembe jönnek vele a neten.
Most már szerencsére egyre több szervezet foglalkozik a kiskorúak internethasználatából adódó ártalmas hatásokkal, jelenségekkel, melyek sok esetben abból fakadnak, hogy a gyerekek a neten magukra vannak hagyva. Nincs kontroll, nincs eligazodási pont, fogalmuk sincsen, mit illik, mit nem, mit szabad, mit nem. S bár sok mindennel nincsenek még tisztában, ahhoz már elég fifikásak, hogy kiéljék a dominanciaigényüket gonoszkodó játszmák formájában a neten: készek piszkálni, kiközösíteni, kigúnyolni a társaikat. Bár általánosítani nem szabadna, ki merem jelenteni – gyerekekkel foglalkozó szakemberként is –, hogy a kortársak közötti cyber bullying (online zaklatás) valóságos, de mivel meglehetősen árnyalt, sokféle megnyilvánulási formája van, a szülők (egy esetleges szembesítés során) hárítanak: „a gyerek csak játszik, viccelt, nem csinált semmit…”
A gyerekek használják a Messenger alkalmazást, a Vibert, gyakran a szülő tudta nélkül. Vagy engedéllyel ugyan, de úgy, hogy a szülő totálisan nincs képben a gyermek aktivitásaival, elképzelni sem tudja, hogy az ő bűbáj, okos, szép gyermeke miféle gonoszkodó, hatalmaskodó játékokat űz a többiekkel. (Még szomorúbb, ha mindezt tudja és hallgatólagosan jóváhagyja.) A gyerekek Viber csoportjaiban jellemző módon nincs jelen felnőtt, ráadásul bármennyi csoport létrehozható fél pillanat alatt. Egymást beveszik ezekbe a csoportokba, majd, akit oda nem illőnek gondolnak vagy nem kedvelik, vagy csak mert hétfő (!) van (indok sem kell), kizárják. Ez sokszor fel sem tűnne a kiközösített tagoknak, főleg, ha ők nem is aktívak ezen csoportokban, de a csiki-csuki játéknak írásos nyoma marad: „X. Y. eltávolította Önt a csoportból”.
Ezt a rendszerüzenetet senki sem olvasná szívesen saját magával kapcsolatban. Képzeljük el magunkat ugyanebben a helyzetben, valószínűleg számunkra sem lenne közömbös, főleg, hogy nem adtunk erre a játszmára semmiféle okot. Amíg nem találkoznak újra személyesen a gyerekek, ezek az online játszmák alakítják a csoportot.
Az okostelefon hasznos, remek „dolog”, de a használatához jó lenne irányt mutatni, szabályokat lefektetni, amiben alapvetés például a másik ember (gyermek) méltósága. Nincs azzal gond, ha a nyári vakáció alatt a gyerekek Viberen (is) tartják a kapcsolatot, de aki nem használja, azt érezheti, hogy lemarad valamiről, akit pedig piszkálnak, kizárnak, milyen szájízzel fogja átlépni szeptemberben az iskola kapuját? Mindaz, ami az online térben történik, az a valóságban is hat.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
