Cyber bullying vakáció idején. Ne hagyjuk, hogy a gyerekek az online térben piszkálják egymást!
Nem ritka manapság, hogy már egy 8-10 éves gyereknek saját okostelefonja van; gyermekfelügyeleti alkalmazást nem minden szülő használ; egyszerűen csak hagyják, hogy a gyerkőc a neten relatíve szabadon „élje az életét”, kommunikáljon a barátaival, videókat nézzen, rákeressen erre-arra a Google-ban, és 21. századi tartalomfogyasztóként magába szippantsa mindazon tartalmakat, melyek éppen szembe jönnek vele a neten.
Most már szerencsére egyre több szervezet foglalkozik a kiskorúak internethasználatából adódó ártalmas hatásokkal, jelenségekkel, melyek sok esetben abból fakadnak, hogy a gyerekek a neten magukra vannak hagyva. Nincs kontroll, nincs eligazodási pont, fogalmuk sincsen, mit illik, mit nem, mit szabad, mit nem. S bár sok mindennel nincsenek még tisztában, ahhoz már elég fifikásak, hogy kiéljék a dominanciaigényüket gonoszkodó játszmák formájában a neten: készek piszkálni, kiközösíteni, kigúnyolni a társaikat. Bár általánosítani nem szabadna, ki merem jelenteni – gyerekekkel foglalkozó szakemberként is –, hogy a kortársak közötti cyber bullying (online zaklatás) valóságos, de mivel meglehetősen árnyalt, sokféle megnyilvánulási formája van, a szülők (egy esetleges szembesítés során) hárítanak: „a gyerek csak játszik, viccelt, nem csinált semmit…”
A gyerekek használják a Messenger alkalmazást, a Vibert, gyakran a szülő tudta nélkül. Vagy engedéllyel ugyan, de úgy, hogy a szülő totálisan nincs képben a gyermek aktivitásaival, elképzelni sem tudja, hogy az ő bűbáj, okos, szép gyermeke miféle gonoszkodó, hatalmaskodó játékokat űz a többiekkel. (Még szomorúbb, ha mindezt tudja és hallgatólagosan jóváhagyja.) A gyerekek Viber csoportjaiban jellemző módon nincs jelen felnőtt, ráadásul bármennyi csoport létrehozható fél pillanat alatt. Egymást beveszik ezekbe a csoportokba, majd, akit oda nem illőnek gondolnak vagy nem kedvelik, vagy csak mert hétfő (!) van (indok sem kell), kizárják. Ez sokszor fel sem tűnne a kiközösített tagoknak, főleg, ha ők nem is aktívak ezen csoportokban, de a csiki-csuki játéknak írásos nyoma marad: „X. Y. eltávolította Önt a csoportból”.
Ezt a rendszerüzenetet senki sem olvasná szívesen saját magával kapcsolatban. Képzeljük el magunkat ugyanebben a helyzetben, valószínűleg számunkra sem lenne közömbös, főleg, hogy nem adtunk erre a játszmára semmiféle okot. Amíg nem találkoznak újra személyesen a gyerekek, ezek az online játszmák alakítják a csoportot.
Az okostelefon hasznos, remek „dolog”, de a használatához jó lenne irányt mutatni, szabályokat lefektetni, amiben alapvetés például a másik ember (gyermek) méltósága. Nincs azzal gond, ha a nyári vakáció alatt a gyerekek Viberen (is) tartják a kapcsolatot, de aki nem használja, azt érezheti, hogy lemarad valamiről, akit pedig piszkálnak, kizárnak, milyen szájízzel fogja átlépni szeptemberben az iskola kapuját? Mindaz, ami az online térben történik, az a valóságban is hat.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
