Boldoggá tesz, hogy megőszülhettem. Derűs gondolatok az öregségről
Fiatal barátnőm arra kért, meséljem el, milyen érzés öregnek lenni. Meglepődtem a kérésen, mert soha nem gondolkodom úgy magamról, hogy öreg vagyok. Fiatal barátnőm a reakciómtól zavarba jött, de megnyugtattam. – Elgondolkodom rajta és később megosztom veled, mire jutottam – mondtam neki.
Végül arra jutottam, hogy az öregség ajándék.
Tulajdonképpen most lehetek először az az életemben, aki mindig is szerettem volna lenni. Természetesen nem a testem – én is méltatlankodom a ráncaim, a táskás szemem és a megereszkedett fenekem miatt. Meghökkenek azon a nőn, aki visszanéz rám a tükörből – éppen olyan, mint az anyám. Nem gyötrődöm mégsem sokáig ezek miatt. Nem cserélném az életemet, szerető családomat, csodálatos barátaimat kevesebb ősz hajszálra vagy feszes hasra. Ahogy teltek az évek, egyre elfogadóbb lettem magammal – a saját barátommá váltam. Nem szidom meg magam, ha a kelleténél több édességet eszem, ha nem tartok nagy rendet, ha haszontalan dolgot is képes vagyok megvenni csak azért, mert jól néz ki. Jogom van élvezni az életet, a szabadságot.
Sok kedves barátomtól kellett elbúcsúznom, mielőtt megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség tud megadni. Ki foglalkozik azzal, hogy hajnalig olvasok, vagy játszom a számítógépen? Zenét hallgathatok, táncolhatok régi jó zenékre, ha ehhez van kedvem, megkönnyezhetem a régi szerelmeket, és meg is teszem. Nem zavar, ha a fürdőruhámból kidomborodnak a testrészeim, önfeledten belevetem magam a hullámokba, nem foglalkozom a sajnálkozó tekintetekkel. A sajnálkozók is megöregszenek egyszer, ha elég szerencsések.
Életem legfontosabb dolgaira emlékszem, bár időnként feledékeny vagyok. Van mit elfelejteni az életből. Összetörik párszor a szív. Amikor elveszítesz valakit, akit szeretsz, amikor egy gyerek szenved, amikor a macskádat elgázolja egy autó… Ám a megtört szív erőt ad, megértést és részvétet kelt. Aki sohasem szenvedett, érzéketlen marad, sosem érez örömet a tökéletlenség felett.
Boldoggá tesz, hogy megőszülhettem, hogy a nevetésem mély barázdákat vésett az arcomra. Egyre könnyebb optimistának lennem, mert egyre kevesebbet törődöm azzal, hogy mit gondolnak mások. Nem bánom, hogy öregszem. Felszabadít. Szeretem azt az embert, akivé váltam.
Nem akarok örökké élni, de amíg élek, nem pazarolom az időmet olyan kérdésekre, hogy mi lett volna ha…? Mi lesz majd, ha…?
Neked is azt tanácsolom, amit a fiatal barátnőmnek: legyél derűs! Mosolyogj! A saját hülyeségeiden is tudj nevetni! A nevetés képessége hatalmas adomány – a kínaiak szerint meghosszabbítja az életet. Mosolyogj hát, és óvd az igaz barátságokat!
Ismeretlen szerzőtől
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
