Doraart kézműves textilvirágai | Barokkos romantika 21. századi igényekre szabva
Gombor-Janák Kinga néhány éve kezdett textilékszereket készíteni – az ötletet egy barátnője által viselt kitűző adta. Bevallása szerint nem tud varrni, s az ékszerkészítést sem tanulta, kreatív vállalkozását mégis siker koronázta. Ma már Doraart néven ismertek Kinga szépséges, romantikus, textil ékítői, s ami az általa képviselt technikában talán a legfontosabb: a virágok kizárólag természetes anyagból készülnek és döbbenetesen realisztikusak, megszólalásig hasonlítanak az élő vagy szárított virágokra.
Hogyan kezdődött?
Gombor-Janák Kinga, a Dorart textilékszerek megálmodója és kivitelezője
– Maradék függönyöket, dirib-darab maradék anyagokat szabdaltam különböző formákra, a széleit megégettem, majd az így kapott szirmocskákat összefogva, közepükbe gyöngyöt varrva alakult ki a vágyott forma. Az ezzel a technikával készült virágokat ragasztottam gyűrűre, láncra, vagy brosstűt kaptak a hátuljukra, így váltak hordható kiegészítőkké. Később rózsaformát is sikerült alakítanom belőlük, egész formás levélkéket is tudtam már formázni, így beindult a rózsagyár – idézi fel a kezdeteket Kinga.
Miközben ő és ismerősei egyre tökéletesebbnek látták a virágait, Kinga kutakodásba kezdett az interneten hasonló termékek, készítők, esetleg újdonságok, lehetőségek után. Így akadt rá egy, a valódihoz szinte megszólalásig hasonló rózsadísz fotójára.
– Láttam, hogy más a technika, amivel készült, de hiába nézegettem naponta ezt az etalon virágot, nem tudtam rájönni, hogyan készíthették. Semmilyen információt nem találtam, pedig napi szinten kutakodtam. Egy ismerősöm mesélt egy néniről, aki évtizedekkel ezelőtt selyemvirág-készítéssel foglalkozott, így a lehetőség, hogy megtanulhassam, kissé közelebb került.
Hónapokba telt, míg Kinga Erzsi nénit elérte, és meggyőzte arról, hogy adja át neki a tudását. Ámulva nézte a folyamatot, az anyag keményítésének módját, a formák kivágását, megfestését, és a legnagyobb csodát, a formázást. A fura szerszámok, ragasztók, drótok, festékek mind ismeretlenek voltak számára, de napok múlva már könnyen használható eszközökké váltak az ujjai között.
– Megkönnyeztem az első kaméliát, amit Erzsi néni előttem készített, és meghatódva néztem a tökéletestől még igen távol álló rózsát, ami a kezeim közt állt össze. Mikor már a virágkészítés minden fogását, trükkjét megismertem, hozzákezdtem a tökéletesítéshez, kísérletezgetésnek, hogy a mai igények és hordhatóságnak megfelelő díszeket készíthessek. Ez a technika ugyan is kialakult szabályok, formák, méretek, szirom és porzószámok betartására épült, amivel gyönyörű szálas virágok és magas párták voltak készíthetők, ellentétben a ma inkább fejre simuló haj és fátyoldíszekkel, laposabb kitűzőkkel.
Így tehát kissé meg kellett erőszakolnom az anyagot, átszabnom a szabványformákat, és sok-sok kukában landolt virág után végre el tudtam érni a mai hordhatóságnak megfelelő alakú virágot.
A kézműves virágkészítés története
Feltehetőleg a barokk kortól készülnek hasonló technikával virágdíszítések. Elsősorban a falra akasztott szentelt gyertyák és házi szentképek díszítése volt a szerepük, búcsúkor voltak vásárolhatók. Később sírcsokrokat, koszorúkat is készítettek belőlük, menyasszonyok fejdíszébe, virágcsokrába kerültek, majd a múlt század elejétől kirakatdíszítésre, kalapdíszítésre is használták.
Az első világháború előtt a szegedi parasztlányoknak tisztes hagyományuk volt,hogy férjhezmenetelük előtt elzarándokoljanak a híres délvidéki búcsújáróhelyre, Radnára. Ez Kisasszonykor történt. Hazajövet a város határában ünnepélyesen várták őket szüleik, hozzátartozóik, lánybarátaik, legényismerőseik, akiktől többek között díszes művirágcsokrot kaptak.
A kínai tömeggyártásnak és a szintetikus anyagok megjelenésének köszönhetően a szakma szinte kihalt, 1971-ben bezárt az egyik legnagyobb, szegedi manufaktúra is. A virágokat művirág helyett csináltvirágoknak hívták, a szakma neve pedig csináltvirág-készítés volt, amit hajdanán a virágkötészettel együtt tanítottak.
Hajdanában a lányok esküvői pártájából olvasni lehetett. Tudható volt a lány múltja, mid a születési éve, testvérei száma, de még az is, hogy édes, vagy nevelő szülők keze közt nevelkedett-e. Mindez a virágszimbólumokból, virágok és porzók számából, a pártán való elhelyezkedésükből vált a násznép előtt ismertté.
– Szépnek tartom ezt a szokást – mondja Kinga -, ugyan nagyon keveset lehet róla tudni, de szívesen feleleveníteném, természetesen mai formában, megjelenésben. Az oltár előtt állva, új élet kezdetén felemelő lehet az addigi életet szinte koronaként magunkon viselni.
A technikáról
– A virágok anyaga az érdes tapintású, tartós mardin selyöm, a fényes krisztalin selyöm, továbbá a krepszatin, angolbatiszt, finomabb vászon, így a pamukvászon. Modern anyag a lam, egyik oldalán fényes, a másikon matt – olvasható egy régi leírásban. Mai nyelvre lefordítva csak természetes alapanyagú textiliák használhatók. Hernyóselyem, pamut, len, viszkóz, stb. Miután ezek az anyagok nem megpörkölődnek, hanem elégnek, és az anyagszélek fixálására a ma gyakran használatos égetős technikával nincs mód, fontos, hogy sűrű szövésű, nehezen bomló anyagot válasszunk. A keményítés után egy feszítőkereten szárítjuk, majd több rétegbe hajtva vágjuk ki a formákat, és festjük meg textiliánkat. A festés történhet természetes alapú, növényekből nyert, vagy kémiai festékkel. Újabb szárítás után következik a szirmok, levelek megformázása, ami ún. kolmi és cangli nevű szerszámokkal történik, majd ezekből a virágfejek összeállítása, amihez a régiek csirízt és drótot használtak. Ma ez felcserélhető akár textilragasztóra is, formától függően kell, vagy sem a drótot tovább is alkalmazni.
A levelek nyomóprésben is készülhetnek, de az ügyes kezűek e nélkül a szerszám nélkül is tudnak finom erezeteket formázni.
A szerszámok ma már nem kaphatók, nagyon nehéz olyan ügyes szakembert találni, aki mai is le tudja őket gyártani. Egy hasonló, japán virág készítési technika során alkalmazott szerszámok is alkalmazhatók. A virágkészítés apróbb kellékei, mint bibe, porzó is kézzel készülnek, aprólékos munkával. Drótot vonunk be cigarettapapírral, majd gipszbe mártogatva érjük el a megfelelő formát, nagyságot, később a kívánt színre festjük.
Virágaimat koszorúk, fátyoldíszek, fejdíszek, menyasszonyi csokrok, kitűzők készítésére használom. Kikísérleteztem már új formát, mint pl. az őszirózsát és krizantémot. A szirmok festésénél is folyamatosan játszom a színekkel, időnként meghatóan szép eredményt kapok.
Az utóbbi néhány hónapban érzem azt, hogy elértem azt a szintet, hogy virágaimmal valamilyen formában a vevőközönség elé állhatnék. Szerelem ez, a szó igazi értelmében is! Hiányzik, ha néhány napig nem foglalkozhatom vele. Néha, mikor éjfél körül támad ötletem, azonnal nekiállok a megvalósításnak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy jóval túl a negyvenen olyan elfoglaltságot, hobbit találtam magamnak, amiben kedvem lelem. A készítés minden folyamatát élvezem, kitölti a szabadidőmet, és nem utolsó sorban, mint a rózsák, gyöngyök, csipkék szerelmese, szememnek is kedvesek és szépek az elkészült virágaim.
Doraart a Facebookon
Felhívás
Kedves Alkotók! Szeretnénk minél több minőségi handmade, kézművész terméket bemutatni az Életszépítők ÖkoKreatív Életmód Magazinon és Facebook oldalunkon. Elsősorban azok jelentkezését várjuk, akik hobbiszinten, magas színvonalon sajátítottak el különböző kreatív kézműves technikákat, de azok is írhatnak, akik hivatásszerűen gyakorolják alkotói tevékenységüket. Várjuk bemutatkozó leveleiteket a szerkesztoseg@eletszepitok.hu e-mail címre. Tárgy mezőben tüntessétek fel: Alkotó vagyok.
Üdvözlettel, az Életszépítők csapata
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
