Kedvenc könyv a könyvespolcról. Dr. Orángutay Tivadar. Vámos Miklós gyöngybetűkkel írt meséje
///Húsz hónapos volt a kisfiam, amikor Vámos Miklós könyvét hazavittem egy nagykörúti könyvesboltból. Önmagában is szórakoztató – egy majomcsaládról, annak is a legifjabb sarjáról, ifj. Orángutay Tivadarról szól -, de ami igazán különlegessé teszi az az, hogy…
A kis majom magára találásának humorosan megírt története komoly üzenettel bír.
Arra tanítja a gyerekeket, hogy nem mindig kell ám utánozni a felnőtteket. Hogy nem mindig hiba, ha eltévesztjük az arányokat. Hogy nem mindig érdemes kijavítani, ha valamit a kelleténél nagyobbnak vagy kisebbnek rajzolunk. Mert a világ nemcsak olyan, amilyennek látszik, hanem olyan is, amilyennek képzeljük.
A fiam elsős, szeptember óta ismerkedik a betűkkel. Ír és olvas. A történetet régebben sokszor felolvastam neki – szereti -, most újra elővettem a könyvet a gyöngybetűi miatt.
Vámos Miklós a kötet utószavában így fogalmaz: Emlékeztem, milyen izgalmas volt fölfedezni, hogy a betűk nem csupán érdekes rajzok, hanem összeolvasható jelek, amelyek szavakat adnak ki. Amikor aztán megtanítottak írni az iskolában, még jobban élveztem, hogy én is játszhatom a betűkkel. Abban az időben a nagybetűket pirossal kellett írnunk, ahogy ebben a könyvben láthatod. Minthogy emlékeztem erre, megkértünk egy kedves tanítónőt, Sipos Zsuzsa nénit, akinek igen szép gyerekírása volt, írja le ő az én írógépen készített szövegemet, hadd lássák a gyerekek olyannak, ahogyan nekik kell írniuk az iskolában.
Így is lehet tanítani. A történet főhőse, ifj. Orángutai Tivadar, akinek a családjában mindenki legalább doktor, de inkább professzor vagy akadémikus, végül rajztanár lett. Olyan, aki nagyon-nagyon szereti a gyerekeket, jól ért a nyelvükön, és nagyra értékeli varázslatos fantáziavilágukat. Akár a szerző – a könyv ezért is nagyon szerethető.
Kiadó: Ab Ovo. Illusztrációk: Banga Ferenc, ISBN: 963 9378 51 8
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
Tetszik az egész, egy mondat kivételével: “hadd lássák a gyerekek olyannak, ahogyan nekik kell írniuk az iskolában.” Miért kellene mindenkinek gyöngybetűkkel írni? Tud egy gyerek egyáltalán ilyen szépen írni? Most hogy ezt írom,előjött egy emlék kisiskolás koromból: nagyon igyekeztem az írás órán, de sose kaptam ötöst. Nagyon szomorú voltam emiatt, mert mindent beleadtam.És utólag visszanézve az írásomat elég szép volt. De valóban , nem volt ilyen szép, mint a tanítónéni írása.