Egyenlőség. Méltányosság. Igazságosság. Együttesen, eltérő összetételben kellene alkalmazni ahhoz, hogy egy jobb világot teremtsünk

Újabb elgondolkodtató rajz terjed a neten, az egyenlőség, méltányosság és igazságosság kérdéskörét feszegetve. (A grafika eredetije angol, magyar fordítását Ágoston László Facebook oldalán találtuk.) Az egyenlőséget úgy definiálja ez a kép, hogy mindenki ugyanannyit kap. A méltányosságot úgy, hogy rászorultsága arányában kap. És végül a legjobbnak sugallt ötlet, az igazságosság olyan meghatározást kap, miszerint „megszüntetjük az egyenlőtlenség okát”.

Ez így rajzon, amikor egy kerítésről van szó, nagyon jól mutat. Ám amint elkezdünk gondolkodni a dolgon, kiderül, hogy a világ ennél sokkal bonyolultabb. Először is, tegyük félre azt az elképzelést, hogy e három megoldási képletet vagylagosan kellene használnunk. A kép azt próbálja sejtetni, hogy e három közül egyet kell választani (azt is jelezni igyekszik, hogy melyiket), és azt alkalmazni minden esetben. Ez azonban lehetetlen.

Az egyenlőtlenségeket nem lehet teljes mértékben felszámolni.

Világunk sokszínűsége, az emberi életutak sokfélesége alapvetően tartalmazza az egyenlőtlenségeket. Az esélyegyenlőség kérdése ma divatos téma. Illik is kivont karddal harcolni érte. Ám nem tudom feledni annak a – mélyszegénységben élő embereket támogató – hölgynek a szavait, aki azt mondta: az egyenlőtlenség már a fogantatással megkezdődik! Már az a magzat is más alapokkal indul neki az életnek, akinek az anyja éhezik, fázik, nyomorog, bántalmazzák, mint az, akinek az anyját körbeöleli az élet és a környezete. Máshonnan startol az, aki öröklött vagy szerzett betegséggel, károsodással születik, vagy egész korán (akár születés közben) kap ilyen – nem kicsit terhelő – hatást.

Mai társadalmunkban a család az alapegység, az a cél, hogy a gyermek a családban nőjön fel. No de mekkora különbség van család és család között!

És ez független az anyagi, a pénzügyi helyzettől (gondoljunk csak a közelmúltban elhunyt hétéves amerikai kisfiúra, akinek azért kellett meghalnia, mert nem tudott valami bibliai idézetet, ott például nem a pénzügyi nyomor okolható).

Az egyenlőség vagy egyenlőtlenség kérdése ráadásul helyzetfüggő is. Önmagában például semmi gond nincs azzal, hogy a kedvesem jó húsz centivel magasabb nálam. Ám az ő magassága előnyt jelent számára akkor, amikor a legmagasabb polcról kell levenni valamit. Ő csak nyújtózkodik egyet, nekem viszont oda kell hurcolnom egy széket, ráállni, és csak úgy érek fel odáig. Ez az egyenlőtlenséget képtelenség megszüntetni. Viszont csak akkor jelent problémát, amikor kell valami arról a polcról.

Eltérő képességekkel születünk.

Kinek vasegészsége van, kinek jó hallása, kinek a matek megy jól, kinek a biológia. Van az ismeretségi körömben két kislány, jó barátnők, 4 évesek. Egyikük született táncos, fergeteges a mozgása, ám a kézügyessége elmarad az átlagostól. Másikuk épp az ellenkezője, esik-kel, viszont gyönyörűen rajzol, és olyan origamikat hajtogat 4 évesen, amilyeneket én 44 évesen is csak csodálok, utánozni meg sem próbálnám.

Úgy vélem, a rajz által vázolt három megoldási formát helyzettől függően együttesen, eltérő összetételben kellene alkalmazni ahhoz, hogy egy jobb világot teremtsünk. Vannak dolgok, melyeket mindenkinek ugyanúgy meg kellene kapnia, az egyenlőség mintáját követve. Jellemzően ide tartoznak azok a tételek, amelyekre minden embernek szüksége van. Levegő, tiszta víz, étel, lakhatás, élhető hőmérséklet (fűtés, meleg ruha). Lehetőségek a továbblépésre.

Vannak méltányossági kérdések, ahol – épp azért, mert nem egyenlő esélyekkel indulunk, és mert nem lehet minden egyenlőtlenséget megszüntetni – a rászorultság arányában kellene plusz segítséget nyújtani, ott és annyit, ahol és amennyit szükséges.

Nem a legjobb példa, de vegyük a lépcsőt. Vannak helyek, ahol nincs rámpa, nincs lift, és nincs lehetőség sem kiépíteni ezeket. Ott egy kerekesszékben ülőn lehet úgy segíteni, hogy két markos ember ölben felviszi a lépcsőn. No, de attól még nem kell mindenkit ölbe venni! Akinek működik a két lába, az sétáljon csak fel azon a lépcsőn!

És igen, vannak esetek, amikor az egyenlőtlenség megszüntethető.

Ezek azok az egyenlőtlenségek, amelyeket – afféle civilizációs melléktermékként – mesterségesen hoztunk létre. Vagy azért, mert „valakiknek” ez nagyon is jó (azaz jogtalan előnyhöz jutnak általa), vagy csupán figyelmetlenségből, érzéketlenségből, önzésből. Ahogyan a képen is: az átláthatatlan palánk helyett elég egy drótkerítés, és nézheti mindenki a meccset.

Aki pedig arra szavaz a kép láttán, hogy „igenis egy és egyetlen jó megoldás” létezik, és az ez a fajta „igazságosság”, annak a számára jó hír, hogy épp elég teendőnk van e téren is.

Évezredek óta építgetjük az egyenlőtlenségeket mesterségesen gerjesztő álproblémákat, és egyre kreatívabbak vagyunk benne. Ideje azon dolgoznunk, hogy megteremtsük az esélyt az egyenlőségre ott, ahol az egyáltalán lehetséges.

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 + tíz =

hirdetés