Egyszer minden jóra fordul
KÉP ALÁ ÍRÁS
Azon a nyáron a szövetséges haderők már visszavették Szicíliát, a mély pincékből hűvös, bordó színű borok kerültek elő, megszínesítve az amerikai katonák szája szélét.
Budapesten Kállay Miklós miniszterelnök fölkapaszkodik a hintára és kilépne már a háborúból, miközben a hinta ingázó lendülete folyton visszarántja.
Egy kerthelyiségben eközben egy lefotografált nő emeli éppen a szájához a következő, vagy tán az első korsó sört, a korsó íves pereme fölött úgy kéklik a szeme, mint a délelőtti égen ottfelejtett hold. Hajába belekap a könnyű szél és a tojássampon illata a fotót készítő férfi orrába bújik, amitől a hölgy pillantása talán a kelleténél is vonzóbbá válik.
Ej, az a nézés, az a hajcsat, az a pompás fülbevaló, nem is szólva a játékos formájú hófehér blúz kibújtatott felső gombjáról. Kicsikét megremeg a fotómasinát tartó kéz, az alkalmi művész arra gondol, hogy ez a kimerevített pillanat többet ér minden háborúnál, ez maga a csend és mivel ő maga is elfogyasztott már egy érdekes mennyiséget a ringó barna sörből, a következő gondolata bizony az lesz, hogy a varázsos italt nyeldeklő nő szájában vajon milyen ízűre változik az ital, összemelegedve az ő szája ízével.
Új ízek, új életek is jöhetnek, hiszen a lefotózott szépség mi mást sugallna, mint azt, hogy egyszer majd minden jóra fordul.
Fotó: Fortepan, Zombory György 1943
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
