Egyszer minden jóra fordul

KÉP ALÁ ÍRÁS

Azon a nyáron a szövetséges haderők már visszavették Szicíliát, a mély pincékből hűvös, bordó színű borok kerültek elő, megszínesítve az amerikai katonák szája szélét.

Budapesten Kállay Miklós miniszterelnök fölkapaszkodik a hintára és kilépne már a háborúból, miközben a hinta ingázó lendülete folyton visszarántja.

Egy kerthelyiségben eközben egy lefotografált nő emeli éppen a szájához a következő, vagy tán az első korsó sört, a korsó íves pereme fölött úgy kéklik a szeme, mint a délelőtti égen ottfelejtett hold. Hajába belekap a könnyű szél és a tojássampon illata a fotót készítő férfi orrába bújik, amitől a hölgy pillantása talán a kelleténél is vonzóbbá válik.

Ej, az a nézés, az a hajcsat, az a pompás fülbevaló, nem is szólva a játékos formájú hófehér blúz kibújtatott felső gombjáról. Kicsikét megremeg a fotómasinát tartó kéz, az alkalmi művész arra gondol, hogy ez a kimerevített pillanat többet ér minden háborúnál, ez maga a csend és mivel ő maga is elfogyasztott már egy érdekes mennyiséget a ringó barna sörből, a következő gondolata bizony az lesz, hogy a varázsos italt nyeldeklő nő szájában vajon milyen ízűre változik az ital, összemelegedve az ő szája ízével.

Új ízek, új életek is jöhetnek, hiszen a lefotózott szépség mi mást sugallna, mint azt, hogy egyszer majd minden jóra fordul.

Fotó: Fortepan, Zombory György 1943

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 × öt =

hirdetés