Egyszerűen
Nagyapám minden este megfésülködött. Nyolcvanon felül is dús hófehér haja volt. Akkurátusan, percekig simogatta az apró, sűrű fogú fésűvel, a falra aggatott kis kézitükör előtt toporogva házilag nyírt, ápolt frizuráját. Nagyanyám az esti férfiszépítkezést ekképp kommentálta: a tök is este virágzik!
Gyerekként nem értettem, mit akar ez jelenteni, de éreztem, hogy nem bántás ez, hanem afféle huncut asszonyi incselkedés.
Nagyszüleim ilyen virágnyelven, vagy egyszerű tőmondatokban értekeztek, jellemzően gyakorlatias dolgokról – nem bonyolították túl az életet. Tették a dolgukat. Fel sem merült bennük, hogy nincs dolguk e világon. Egyszerű emberek voltak? Nem. Egyszerűen, csak emberek. Jóban-rosszban kitartottak egymás mellett.

Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között szakújságíróként tevékenykedtem, szakmai kiadványok és rendezvények létrejöttében közreműködtem.
Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom, prevenciós foglalkozásokat tartok, szakmai érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a szociális kompetenciafejlesztés és a készségfejlesztés áll. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének mesterképzésén az iskolai mentálhigiéné volt a kutatási témám. Okleveles szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró és kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem.
Gyönyörű ahogy írsz,lehet benne érezni,hogy a szív vezeti az ujjaidat nem pedig az elme.
Köszönöm :)